Magyar Csillag, 1944 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1944-03-01 / 5. szám
FIGYELŐ KÉPZŐMŰVÉSZET MUNKÁCSY MIHÁLY CENTENÁRIUMA Február 20-án volt száz éve annak, hogy Munkácsy Mihály született. Amilyen változatos és ellentétekkel teli volt élete, olyan volt sorsa halála után. Életében a szerencse magasra emelte, világhírűvé tette, de halála után egyet fordult vele a kerék, támadták, lekicsinyelték és ami ennél még rosszabb volt, elfeledték. De csak a külföldön volt ez így, nálunk idehaza kedvezőbb volt a helyzet. Egykori vak bálványozása itt is elmúlt és helyét józanabb megítélés váltotta fel. Ez nem árthatott neki, mert csak nőhetett, ha műve javát a selejtestől különválasztották. Nem volt úttörő, ez kétségtelenül igaz. Működése a művészetnek olyan korszakára esett, amikor egy korszak lezárult és új kezdődött. Nem ennek harcosa volt, de minden mellékes kérdéstől függetlenül, mégis csak remek képeket tudott festeni. Egészen kivételes alkotóerő élt benne és még mindig vannak olyan elmaradt műélvezők, akik nem viszonylagosságoktól teszik függővé élvezetüket. Mert hiszen mellékes az, hogy felületes, fáradt, erején túlterjedő műveket is létrehozott, hogy nem alkotott új irányt jelentő kifejezési módokat. Az is mellékes, hogy milliókat fecsérelt el, míg a francia impresszionisták éheztek. A lényeges, hogy van egy csomó olyan festménye, mely európai viszonylatban is számottevő, magyar szempontból pedig azt a legmagasabb színvonalat üti meg, amelyen magyar kortársai közül csak Paál és Szinyei állanak. Rubenst sem a Louvre Medici-sorozata szerint szokták megítélni, Raffaellot sem jelentéktelen alkotásairól. Nem tudok attól a gyanútól szabadulni, hogy igen sokan, akik a centenáriummal kapcsolatban nálunk Munkácsyról írtak, egyáltalában nem ismerik műveit. Azok sem, akik bölcs latolgatás után nagykegyesen mégis csak juttattak neki némi kis elismerést, de tán még kevésbbé azok, akik agybafőbe dicsérték. Mert ha valóban ismernék műveit és ezek átértő ismeretéből indultak volna ki, nem írtak volna össze annyi elképesztő tévedést. E hovatovább a képzőművészeti irodalomban, ha ugyan az alkalmi cikkek hozzászámíthatók, ugyanaz a helyzet áll elő, mint az irodalmi kritika terén: az «olvasók», sőt az elmélkedők is az írókat nem ismerik, hanem csak a róluk szóló bölcselkedéseket és ezek bírálatait. Ez ellen ma, sajnos, még azt a jó tanácsot sem adhatjuk, hogy ha Munkácsyt igazán ünnepelni akarjuk, térjünk vissza művei szemléletéhez. Egy óra festményei között, igazibb megemlékezés, mint egy többé-kevésbbé szellemes új állásfoglalás. Festményei ma megközelíthetetlenek és csöndben várják feltámadásukat. De ha újra napvilágra jutnak, mert megmaradtak ebben a világégésben, ki fogják heverni diadalmasan ezt a centenáriumot is! KIÁLLÍTÁSOK Czigány Dezső hagyatéki kiállítása kiábrándulást okozott. Harminchárom év múlt el a «Nyolcak» nemzeti szalonbeli kiállítása óta és íme összegyűjtve láthattuk egyik harcosuk műveit,, aki valamikor veszedelmes forradalmárnak, vagy nagyszerű úttörőnek látszott. Hívei lelkesen magasztalták, a megrökönyödött maradiak szenvedélyesen ócsárolták. És ma? Valahogyan megfakult művészete. Egyáltalában nem látszik merész újításnak, hiszen annyira túljutottunk azon az állásponton, hogy a Cézanneból kisarjadt ábrázolásmód eltévelyedés. Erősebb átalakulásokat is megéltünk és meg tudunk érteni. De amiképen különösnek látszik ma az egykori megbotránkozás, azonképen nem értjük az egykori elragadtatást sem. Ha emlékezetünk elé idéztük Czigány műveit, erőteljesebbnek, színesebbnek, szuggesztívebbnek hittük festési módját, mint amilyennek ez a kiállítás mutatta. Alighanem az történt, hogy egykori lelkes híveit az újság ténye ejtette tévedésbe, amelyhez jóval kisebb teremtő erő járult, mint ahogyan érezték, mert a legfontosabbat, a kifejezés meglepő erejét nem tudta átvenni Cézannetól. Így a többékevésbbé megállapítható hasonlatosság külsőséges maradt. És mentős jobban távolodott Czigány első budapesti sikerétől, annál inkább elbágyadtak benne a felvett hatások és mindjobban kiütközött ábrázolásmódjának egyéni jellege: fáradt játék bizonytalan vonalakkal és bizonytalan színek