Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. IX. kötet. Magyarország III. – Budapest és Fiume (Budapest, 1893)

Budapest - Közművelődési intézetek - A Magyar Nemzeti Múzeum. Pulszky Ferencztől

nagy urakat, hogy követve gróf Széchenyi példáját, ők is gyarapítsák a könyvtárt és áldozzanak a leendő Múzeum számára olyan műemlékeket, régiségeket, ékszereket, érméket és fegyvereket, melyek vagy Magyarország­ban találtattak, vagy magyarok által készíttettek, vagy általuk külföldön rendeltettek meg, vagy pedig bármily tekintetben magyar vonatkozásúak, mert, nézete szerint, az intézetnek meg kell tartania nemzeti jellegét, melyet az csakugyan meg is tartott. A nemzet eleget tett a fölhívásnak. Maga az alapító 1807-ben ide ajándékozta magyar éremtárát, később segédkönyvtáros soproni általános könyvtárát, neje, Festetich Juliánna grófnő, az ásványgyűjteményét, herczeg Batthyány szombathelyi régiségeket, Kubinyi Péter pénzt, könyveket és kéziratokat, Marczibányi és mások műemlékeket, fegyvereket, ékszereket, Grassalkovich herczeg pedig hatvani-utczai telkét, melyen most a Szép-utcza palotái állnak, s melyet akkor múzeum építési czélra alkalmatlannak találtak s azért 1813-ban 94.670 váltóforinton (!) elárvereztek, helyébe gróf Batthyány herczegprimástól­ s kisebb szomszédaitól a mostani, tízezer négyszögölet tevő telket vették meg 26.400 váltóforinton, tehát mostani pénzláb szerint 10.600 forinton, s mely most megérne legalább másfél milliót. Az ország­gyűlés 1807-ben beczikkelyezte gróf Széchenyi alapítványát s megszavazta neki a nemzet köszönetét; 1812-ben pedig kijelentette, hogy az intézetnek minél nagyobb kiterjedést és nagyszerűséget óhajt adatni. Az 1832/6­ki országgyűlés 125.000 forintot szavazott meg a nemesség szabad adakozá­sából Jankovich Miklós híres régiség-, könyv- és kézirattárának megvételére és 500.000 forintot a nemzet méltóságához illő múzeumi épület építési költségeinek fedezésére. Így aztán a mostani palota Pollák Mihály építész tervei szerint tizenkét év alatt csakugyan föl is épült. Sok ajándék gazda­gította ez alatt a népszerű intézetet, melyek közül Pyrker László patriarcha és egri érsek nagy értékű képtára magaslik ki, mert a Nemzeti Múzeum mindig nagy kedveltségnek örvendett. S ez így van most is folyvást. Még a szerény földmívelő is, ha vidékről vásárra vagy a Szent­ István-ünnepre a fővárosba jő, ritkán mulasztja el meglátogatni a Múzeumot, mely ő szerinte valósággal a nemzet palotája, hol minden honpolgár otthon érezheti magát. Mióta a nemzet és korona egymással kibékültek, a hazai kormány a Nemzeti Múzeumot, mely a régi nemesség buzgóságának egyik legszebb emléke, kegyeletes figyelmébe vette, s az országgyűlés pártkülönbség nélkül megszavazza mindig a százezer forintot meghaladó évi segélyt, mely lehet-

Next