Pintér Jenő: A magyar irodalom története 2. A magyar irodalom a tizenkilencedik században (Budapest, 1938)
A tizenkilencedik század első harmada
magyarra a XVIII. században. Budapest, 1913. — Harmos Sándor : Csokonai lírája. Irodalomtörténeti Közlemények. 1913. évf. — Fest Sándor : Pope és a magyar költők. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1916. évf. — U. az : Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István fellépéséig. Budapest, 1917. — Oláh Gábor : Csokonai és a rokokó. Budapesti Szemle. 1917. évf. — Kastner Jenő : Csokonai lírája és az olasz költők. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922. évf. — Kéky Lajos : Csokonai. Budapesti Szemle. 1923. évf. — Gulyás József : Csokonai-tanulmányok. Sárospatak, 1926. — Horváth János : A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Budapest, 1927. — Oláh Gábor: Csokonai. Irodalomtörténeti Közlemények, 1928. évf. — Harsányi István : Rokokó ízlés a magyar irodalomban. Sárospatak, 1930. — Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. V. köt. Budapest, 1932. — Földessy Gyula : Tanulmányok és élmények az irodalomtörténet, esztétika és filozófia köréből. Budapest, 1934. — Dorogi-Ortutay Gyula : Csokonai utóélete. Pécs, 1936. — Horváth János : Csokonai. Budapest, 1936. — Juhász Pál: Gondolati költészetünk a felvilágosodástól a realizmusig. Budapest, 1936. — Techert József : Csokonai nyelvi forrásai. Magyar Nyelv, 1936. és 1937. réf. — Elek István : Csokonai versművészete. Budapest, 1937. Kisfaludy Sándor: Kisfaludy Sándor élete. Az 1801. év nemcsak azért nevezetes, mert Kazinczy Ferenc kiszabadult börtönéből és hetedfélévi kényszerű hallgatás után újult erővel fogott a magyar irodalom életrekeltéséhez, hanem azért is, mert ekkor tűnt fel Kisfaludy Sándor. Fellépése idején csendes volt az irodalmi élet. Berzsenyi Dánielről, Kölcsey Ferencről, Kisfaludy Károlyról még senki sem tudott, Csokonai Vitéz Mihály utolsó éveit élte. Az új literátor a legkedvezőbb időpontban jelent meg s első verseskötetének kiadása után mindjárt ünnepelt költője lett a magyar nemes világnak. Kisfaludy Sándor 1772 szeptember 27-én született Sümegen, Zala vármegyében. Családja a dunántúli katolikus középnemességhez tartozott, nemzetsége a honfoglaló magyarokig vitte fel eredetét. Atyja vagyongyűjtő földesúr volt, gyermekeinek és jobbágyainak zsarnoka. A költő Győrben végezte gimnáziumi tanulmányait, innen ment át Pozsonyba, itt három évet töltött: kettőt a filozófiai tanfolyamon, egyet a jogon. Pozsony erősen hatott fejlődésére. Olvasgatta a német költőket, látogatta a német színtársulatok előadásait, a magyar irodalomról is nyert némi tájékozást. Megismerkedett a pozsonyi katolikus papnövendékekkel, ezek felhívták figyelmét Pázmány, Zrínyi, Gyöngyösi, Bessenyei, Ányos, Dugonics, Virág és Kazinczy munkáira. Olvasmányainak hatása alatt maga is írogatni kezdett, jogi tanulmányait elhanyagolta. Győrben a legjobb tanulók közé tartozott, Pozsonyban