Pintér Jenő: A magyar irodalom története 2. A magyar irodalom a tizenkilencedik században (Budapest, 1938)
A tizenkilencedik század első harmada
Csokonai Vitéz Mihály, a költő. Csokonai Vitéz Mihály mint debreceni diák a római remekírókat, Gyöngyösi István és Gyöngyössi János költeményeit olvasta legszívesebben. A németek közül Blumauer munkái nyerték meg tetszését. Békaegérharc című tréfás elbeszélő költeményét is Blumauer «módja szerént» szedte versbe tizennyolc éves korában. Sikamlós vonatkozásokkal megtűzdelt átdolgozása tanulótársai mulattatására készült. Négy «pipadohányban» azaz négy énekben mondta el a Homerosnak tulajdonított Iliász-paródia meséjét : a békák és egerek szörnyű háborúját. Forrása nem az eredeti görög Batrachomyomachia volt, hanem Balde Jakab jézustársasági tanár 1637. évi hexameteres latin átdolgozása. Szövegéhez elég híven ragaszkodott, de azért nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ironikus célzásokat ne tegyen a korabeli magyar viszonyokra. Bőbeszédű, elmés, trágár. Mint elbeszélő költő csak ritkán szólalt meg, pedig az epikában is kiváló tehetség volt. (Szegény Zsuzsi a táborozáskor.) Bürger és Kleist költeményei ihlető erővel hatottak lelkére, az olasz pásztordrámákat lelkesedéssel olvasta, Metastasio, Tasso, Guarini és Marini munkáiból egyformán sokat tanult: témakiválasztást, feldolgozó módot, díszítő ügyességet, hangulatábrázolást, zenei formát. Van néhány eleven vonással megrajzolt jellemképe. (A magyar gavallér, Dorottya kínjai, A kevély, Zsugori uram.) Egyik-másik leíró költeményével megközelíti Petőfi Sándor tájfestő művészetét. ( A nyár, Az ősz, A tél.) Költői ábrázolásai tele vannak a természet megfigyelésének találó képeivel. A leíró részeket a józan életbölcsesség aforizmáival szövi át, az elmélkedő betoldásokat a humor sugaraival élénkíti. Feltámasztó és elképzeltető ereje ott sem ernyed el, ahol pusztán képzeletéből és olvasmányaiból dolgozik. (A tengeri háború, A földindulás.) Alkalmi költészete nagyon bőséges. A lírának ezt a műkedvelői fajtáját fel tudja emelni köznapiságából a komoly poézis határai közé. Fordulatos kifejezései sokszor előcsillannak az alkalmi fejtegetések rímes prózájából. Figyelemmel kíséri a külföldi eseményeket, együttérez a magyar nemességgel, haragosan támad a franciákra. Hol vagy igazság, hogyan engedheted, hogy a bűn és