Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene 1. A szolgaságtól a szabadságig (Budapest, 1898)
A Hunyadyak kora
158 A Hunyadiak kora téssel fenyegette meg, ki szükség esetén ki nem áll, ám a főurak, s köztük elsősorban Cilley és Garay, nem a töröktől féltek, hanem Hunyadi János hatalmától. Alattomos fondorlatokkal, cselszövényekkel igyekeztek félrelökni korának legnagyobb hősét s Cilley az általa léhán nevelt kiskorú királylyal könnyen tudta elhitetni, hogy Hunyadi a maga fejére akarja tenni a magyar koronát. Szinte tőrbe ejtik Hunyadit, kész a terv, hogy eltegyék láb alól, eltegyék a legválságosabb időben. És ekkor mutatta az igazi honszerelem legragyogóbb példáját az egykori oláh kenéz ivadéka. Az ármánykodásokra hivatalának letevésével felelt, ellenben mikor látta, hogy mind közelebb-közelebb jön az ország határához a török hadsereg, feledi a méltatlan bántalmakat, s mikor Cilley a kis királylyal Budáról Bécsbe szalad és a főnemesség, követvén a király példáját, összedugott kézzel várja a törököt: kibékül legnagyobb ellenségeivel, Mátyás fiát eljegyzi Cilley Erzsébettel, László fiát Garay Máriával, ő egymaga tízezer zsoldost ajánl fel a hon védelmére — mind hiába: az ő kibékülése őszinte volt, az ő honszerelme igaz volt, önzetlen volt, annál kevésbbé voltak őszinték ellenségei. A valóság ez: midőn Mohammed 1456 julius első napjaiban 150 ezernyi sereggel s 300 ágyúval Nándorfehérvár alá érkezett s ostrom alá fogta a várat, alig néhány főur áll ki Hunyadi mellett, az igazi segítség az a lelkes sereg, melyet Kapisztrán János toborzott össze parasztokból, diákokból és barátokból, kik többnyire vasvillákkal, botokkal, szekerczékkel, kaszákkal voltak fölfegyverkezve. Tanulatlan, fegyelmezetlen sereggel, melyet közben tanítania kell, aratja utolsó és legfényesebb győzelmét Hunyadi a törökökön. Utolsó győzelmét, mert a táborban kiütött ragályos betegségnek áldozatául esett, Kapisztrán János karjai közt lehelte ki nemes lelkét, megáldván előbb fiait, s utolsó szavaival is lelkesítvén a halálos ágya köré sereglett urakat a török ellen való hadakozásra. Az egész nemzet gyászolt, de volt egy ember, kinek nagy ünnep volt Hunyadi halála: Cilley Ulrik. Az ő kezébe került most a hatalom, s ha az apát nem tehette, el láb alól annak idején, most elérkezettnek látta az időt arra, hogy kipusztítsa az egész Hunyadi nemzetséget. Hunyadi László gyászos végét ki nem ismerné? Az ármányos Cilley beleköt az ártatlan ifjúba, s midőn az ifjú hű emberei lekaszabolják ezt a gonoszlelkű embert, a megijedt király, ámbár esküvel fogadja Hunyadi özvegyének, hogy nem torolja meg Cilley halálát, Budán, a Szentgyörgy