Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene 2. A bölcsőtől a sírig (Budapest, 1898)
Fészek-rakás
80 Fészekrakás. És mindjárt jó tanácsot is kap a legény: Szőkét ne végy, mert beteges, Vöröset se, mert részeges. Barnát végy el, az lesz a jó, Az ám a jó fonó, varró. A házasuló legények, az eladó leányok már kora reggel ellepik a piaczot. A leányok többen összefogózva sétálnak föl s alá, mutogatják magukat. Itt vannak a fehér gyolcs ruhás, kurta szoknyás ormánysági, a kisasszonyfa-, ózdvidéki, suhogó selyemben járó, ezüst nyaklánczos, jól »kipiktorolt« leányok, s a legények eleinte csak úgy félrehúzódva szemlélik s bírálgatják őket. A legény, ha megtetszik neki valamelyik leány, melléje somfordál, rendesen a mézeskalácsos sátornál, hol a leány már válogatja a mézeskalácsot, de világért sem azzal a szándékkal, hogy megvegye, majd kifizeti az a legény, ki szemet vetett rá. Aminthogy oda is somfordál a legény s kezdi a szót: »Ne bántsd rózsám, majd én kifizetem. Hol lakói rózsám?« »Ózdon. Hát maga?« »Én Baktán.« »Tartsa Isten!« mondja a leány. »Veled együtt!« pedzi a legény. Akkor aztán a legény Perestói rend ház.