Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene 2. A bölcsőtől a sírig (Budapest, 1898)

Fészek-rakás

Fészek-rakás, méhsort vesz a leánynak s rá­köszönti: »Adjon Isten téged nekem!« »Úgy engedje Isten!« válaszol a leány, ha megtetszett neki a legény. E pillanattól kezdve kéz a kézben járnak együtt, a legény mindent meg­vesz, amit a leány szeme-szája kíván, együtt esznek, isznak a laczi­­konyhában, együtt tánczolnak a korcsma udvarán. Az ilyen ismerkedésből azonban nem mindig lesz házasság. Meg­esik, hogy a leány csak bolondítja a legényt s mikor a búcsú után hozzá küldi a kérőket, még székkel sem kínálják meg: »kiadnak« rajtuk. De még ha a leány megszerette is a legényt, a kérőknek első ízben kitérően válaszolnak s kétszer-háromszor is oda kell fáradniok. Hadd lássa az a legény, hogy a leány ugyan eladó, de nem elvető portéka. Végre aztán megtörténik a »lefoglalás«, olyformán, hogy a legény lefizeti az alkuban kikötött summát. Rendszerint 40—50 forint a leány ára, de ha szemrevaló, kérnek érte 200 forintot is s a legény, ha teheti, meg is adja. Miért ne? Annyi mintha egyik zsebéből a másba tenné a pénzt. Általában ez a pénzadás, ott, a­hol még szokásos, csak formaság, mert valóképpen nem a szülő, hanem a leány kapja a pénzt s házasság után azt a közös vagyon gyarapítására fordítják. Ám ha nem is, vagy csak Felső-szálláspataki (Hunyadm.) oláh ház. Benedek: A magyar nép II. 11­ 81

Next