Benedek Elek: A magyar nép múltja és jelene 2. A bölcsőtől a sírig (Budapest, 1898)
Fészek-rakás
82 Fészekrakás: nagy ritkán köttetnek üzletszerű házasságok, valamint a világ egy népéről, a magyarról sem lehet állítani, hogy a házasságkötésnél az anyagiakkal nem törődik. »Szépséggel fóti káposztából nem lakól jól« — tartja a székely közmondás s ezt sűrűn van alkalma hallani az előbbrelátó szülőktől az olyan legénynek, ki szép, de szegény leány után szalad. És sűrűn hallhatja a székely legény azt a biztatást is, hogy »a jó leány körül jól meg kell tapodni a földet«, ami annyit jelent, hogy sűrűn kell körülötte forgolódni, kedvébe kell járni. Nem éppen szerelmes szíveknek való tanács, de tapasztalatokon alapuló bölcs mondás ez is: »ha malaczot kapsz a faludban, ne menj disznóért a szomszéd faluba« mondják a Székelyföldön, — vagy: »nem kellett itthon a szappan, elmentek lúgért«, — ez a szójárás »Magyarországon«. Házasuló legényeknek mondják s bölcsen mondják, mert más falubeli leányt, annak családi és egyéb viszonyait nehéz megismerni alapjában s a felszínes ismeretség ritkán vezet jóra. Az idegenben kötött s balul sikerült házasság termette ezt a gúnyolódó versikét a Székelyföldön. Csíkból hoztam feleséget, De nem hoztam nyereséget! »Ezért kár volt annyi lovat befogni« — így gúnyolódnak a »magyarországiak«, ha az idegenből hozott leány nem szemrevaló. Nem is hoznak szívesen leányt más faluból s viszont azt sem szeretik, ha a faluból máshová megy a leány férjhez. Ha a statisztika ilyesmivel is foglalkoznék, kimutathatná, hogy a más faluban kötött házasságok nagy része második házasság, vagyis a férfi akár a felesége halála, akár a feleségétől való elválás után megy idegen faluba feleségért. Talán mondanom sem kell, hogy falun legénynek, leánynak az ismerkedéséhez nem szükséges semmi közvetítés: az utcza porában játszó fiú- és leánygyermekek közt kezdődik az ismeretség, folytatódik az iskolában, hol egy teremben tanul fiú és leány, és folytatódik kint a mezőn, az erdőn, hol néha egy földön vagy egymáshoz közel dolgoznak s bent a faluban, a tánczon s egyéb összejöveteleken, minő a fonó, a kukoriczafosztó stb. Mihelyt a leányka leánynyá serdült, nyitva a ház minden becsületes legény előtt s szombat este öt-hat legény is megfordul egy háznál, mígnem lassanként hol ez marad el, hol az és marad: egy, az igazi. Az, a kihez a leány szive legjobban — húz. (»Kinek szive hová húz, — keze, lába oda csúsz.« — mondja tréfásan a népdal.) Csak pipogya legénynek van szüksége házasságközvetítő asszonyokra, vagy