Olimpiai kiadványok - Barcelona, 1992 - Csodálatos Olimpia
Gyémánt és (11) arany ANNYI MINDEN VAN, MIT ÚGY SZERETNÉL, NÉHA BÁNT, HA TUDOD, TÁVOL A CÉL, VAGY TÁN ÉPP A CÉL ELŐTT TŰNIK ÚGY, HOGY FOGYTÁN VAN ERŐD, S TE MÉGIS TOVÁBB MÉSZ. LEHET ÉGBE NYÚLÓ CSÚCS, AMI HÍV, NÉHA OLY MAGASRA VÁGYIK A SZÍV, SŰRŰ ÚTVESZTŐKRE ÉRSZ, DE A CSÚCSRA GONDOLSZ, S CSAPDÁITÓL TÖBBÉ MÁR NEM FÉLSZ. MERT TE IS FÉNYRE VÁGYSZ, MINT MINDEN, AMI ÉL, DE MIKOR CÉLHOZ ÉRSZ ÉS BOLDOG LEHETNÉL, MÁRIS ÚJ TERVRE GONDOLSZ, MÁRIS ÚJ ÚTRA INDULSZ, ÉS AZ ÉLETBEN ÉPP EZ A SZÉP. Krisztina mosolyog. Diszkréten, szinte alig. Régen nő már, hol az egykor volt madárlátta kislány, akinek még mindig látni szeretnénk. Üzenetet hordoz ez a mosoly. A szépség, a fiatalság, a világsiker üzenetét, kicsit persze egy népét is, látjátok, kicsik vagyunk, millió sebből vérzünk, azt sem tudjuk, mit hoz a holnap, most mégis minket tapsol a világ. Tamás is mosolyog. Nagy eset ez nála, most sem teszi tovább néhány futó másodpercnél. Egy ember, aki évek óta úgy veri oda-vissza a világot, ahogy akarja. Csodálatos érzés lehet. Úgy feküdni le nap nap után, hogy valamiben én vagyok a földkerekség legjobbja. Szeretjük, nem szeretjük, édesmindegy. Ő nemcsak rajtunk, hanem egy kicsit a világon is nevet. Anti is mosolyog. Hogy a jó fenébe ne mosolyogna, amikor röpke néhány perc alatt a névtelen senkiből szupersztár, agyonünnepelt hős lett. A Kárpát-medence közepén elterülő aprócska ország még aprócskább városának, bizonyos Paksnak pillanatnyilag első számú védjegye, címere, nevezetessége. Egy gyerekarcú óriás, aki mesebeli karriert futott be. Nem is tudom, mihez kezd további éveiben?... Péter is mosolyog. Sőt, egyenesen viháncol, aztán, mint egy vérbeli clown, beleharap az aranyérembe. Erőt üzen, játékosságot, megfelelő adag méltósággal és büszkeséggel körítve. Birkózásban olimpiai bajnokságot nyerni mindannyiunk gyerekkori álma. Én vagyok a hős, én vagyok a legerősebb. S milyen remek is az, ha a gigászi erőhöz egyéniség társul. Bence is mosolyog. Ősmagyar számban, a kardvívásban lett első. Nem fogcsikorgatva, nem szenvedve, nem drámai körülmények között, hanem játszva, szinte fütyürészve, visszaadva az emberek hitét a sport alapvető lényegébe, a játékossággal pitykézett virtuskodásba. Úgy vívott, ahogy D’Artagnan a bíboros testőrei ellen. S győzelmében ez volt az igazán szép... Henrietta is mosolyog. Úgy, ahogyan csak a mesék tündérlányai tudnak mosolyogni. Ez a mosoly lefegyverzi a világot, nincs az a marcona, morcos, érzéketlen szív, amely ne verne hevesebben egy ilyen arany lány láttán. Egy apró kis békéscsabai tollpihe, kinézése alapján még babával kellene otthon játszania, ám ehelyett - a fizika minden szabályára fittyet hányva - azt tesz a testével és a tornaszerekkel, amit akar, ami neki éppen tetszik. Miből van ez a lány ? Miből van például a lelke ?... ! A lányok is mosolyognak. A négy kajakos grácia. Rita, Éva, Erika, Kinga. Voltak vitáik, voltak kis miniháborúk. Mint mindenütt, ahol a nő megjelenik. De volt pokolian sok munka is. Olyan munka, amelyet férfiember sohasem, nő bármikor tud végezni. És most fellapátolták magukat a kajakos-világ égboltjának horizontjára. Fiatalok, vidámak, sikeresek, szépek... Mi kell még? Talán egy kis szabadság. Víz és kajaklapát nélkül. Egy kisestélyi, egy új frizura, egy flört, egy magas sarkú cipő, némi lakk a körmökre, halvány rúzs az ajkakra, és tánc... tánc... tánc, diszkóban vagy bárhol, oly mindegy. Attila is mosolyog. Kineveti éppen azokat, akik nem bíztak benne, akik félpohárnyi szotyolát sem adtak volna a sikeréért. Aztán eljött az ő másodperce, s úgy emelte ki a földből azt a böhöm oroszt, ahogy a markológép szakítja el gyökereitől az évszázados tölgyfát. Egy diósgyőri miskolci fiú bebirkózta magát a sporttörténelembe, s ettől a perctől kezdve ugyan mi dolga lehet még e földön? A birkózószőnyegen nem sok, az biztos... Az ország is mosolyog. Tizenhat napon át legalábbis ezt tehette. Szurkolt-szorított az övéiért, sírva vigadt hőseinek diadala pillanatában. Néhány napra elfeledte minden bajátbaját, egy kicsit gyorsnak, egy kicsit erősnek, egy kicsit bátornak, egy kicsit... győztesnek érezte magát. És talán egy másodpercre elgondolkozott az úton, amely Barcelona sporthőseit a felhők szélére ültette. Ha semmilyen nagy okosság nem jutott eszébe ama kérdésben, hogy miként lehet valakiből Egerszegihez, Darnyihoz, Farkashoz, Kovácshoz, Repkához, Ónodihoz, a kajakos lányokhoz, Szabó Bencéhez hasonló sportbálvány, hogyan lehet valaki olimpiai bajnok, akkor annak szívesen nyújtom át a magam magyarázatát... 1967-ben, a Metró Klubban, bizonyos Zorán Sztevanovity előadásában minden szombaton lehetett hallani... OLY SOK EMBER MERÉSZ ÁLMOKAT SZŐ, DE A SIKER ÁRÁT SOKALLJA Ő S CSAK ARRA VÁR, HOGY MAJD ARRA JÁR A FORTUNA, DE KÁR EBBEN BÍZNI, MERT... A GYÉMÁNYT ÉS ARANY FÉNYE SZÉP, DE TIÉD EZ A FÉNY AKKOR LEHET CSAK, HA ERTE A MÉLYBE LEMÉSZ, ÉRTE MÉSZ, HÁT INDULJ, ÉS HOZD FEL ONNAN! FÉNYE KÁRPÓTOL MAJD MINDEN NEHÉZ PERCÉRT. NEMCSAK GYÉMÁNT ÉS ARANY LEHET SZÉP, TÉGED TÁN EGÉSZ MÁS UTÁN HAJSZOL MOST A VÁGY, INDULJ HÁT! HIDD EL: NEM LESZ NEHÉZ AZ ÚT, MIT VÉGIGJÁRSZ, HA GONDOLSZ RÁ, HOGY JÖN, MIT ÚGY VÁRSZ. ÉRDEMES VOLT, TUDOM, AKKOR RÁJÖSSZ: ÉRDEMES VOLT HARCOLNOD ... ffflfrÍGy! Lakat T. Károly CSODÁLATOS OLIMPIA. Felelős szerkesztő: DÉNES TAMÁS. Olvasószerkesztő: Z. VINCZE GYÖRGY. Tervezőszerkesztő: HOPPE PÁL. Kiadja: a Nemzeti Sport Lap- és Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. Felelős kiadó: BORBÉLY PÁL ügyvezető igazgató. Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf. 701/437. Telefon: 138-4366. Telefax: 138-4248. Készült a Zrínyi Nyomdában, Budapesten. 92.4091/66-22. Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató. A Barcelonában készült fotókat Farkas József és Záhonyi Iván, a budapesti fogadásokon készülteket Makó Éva és Záhonyi Iván készítette. 3