Olimpiai kiadványok - Atlanta, 1996

L­I­M­P­I­A­ TARTALOM ATLANTA: ÍNYENCFALAT TURISTÁKNAK4 ÉJJEL-NAPPAL TELEVÍZIÓ5 ZÁSZLÓS ÚR, KARDDAL AZ OLDALÁN6 CSILLAGOK 9-10 NAGYKÖVET A SPORTVILÁG ÉLÉN?________13 MINDEGY, HOGY MENNYI, CSAK SOK LEGYEN 16-17 VESSZŐ NÉLKÜL 18 ÚJRA ITT VAN? 19 PÉNZÜGYEK 24-25 ATLANTAI ARÉNÁK 26 ARANYEMBEREK 28-29 A MAGYAR CSAPAT 30 ÖTKARIKÁS MŰSOR PERCRŐL PERCRE 33-37 " ’nl"V T. SZERKESZTŐIG ÉL KL4DÓ 1034 Budapest, Bécsiül 122-124., telefon: 250-16800 SZERKESZTŐ JAKAB JÓZSEF ♦ KÉPSZER­KESZTŐ Kaiser Ottó ♦ MŰVÉSZETI SZERKESZTŐ Fábián István ♦ ÍRTA Bruckner Gábor, Füzes Oszkár, Szetey András ♦ SZÁMÍTÓGÉPES TERVEZÉS Konyher Kata, Flaskár Ildikó ♦ KIADjA a PRIMUSZ Népszabadság Média-képviseleti Kft. ♦ FELELŐS VEZETŐ Szeles Pál ügyvezető igazgató ♦ TÖRDELÉS Népszabadság Fényszedő Kft. ♦ SZÍNES ELŐKÉSZÍTÉS DR. WEIGERT Color Stúdió ♦ HIRDETÉSFELVÉ­­TEL PRIMUSZ Kft. TERMÉKMENEDZSER Grátzer Anikó ♦ NYOMÁS Révai Nyomda Kft. 1037 Bp., Kunigunda útja 68. H­árom és fél éves ténykedése so­rán még soha nem mondott olyan rövid beszédet Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke, mint amilyenre most készül. Igaz az is, hogy soha ennyien nem hallgatták még. A beszéd egyetlen mondatból, s mindössze hét szóból áll, ám hallatán legkevesebb másfél milliárd em­ber kezd majd el tapsolni a tévé- és rádi­ókészülékek előtt. „A huszonhatodik nyári olimpiai játékok versenyeit megnyitom." Ennyit mond majd péntek este az elnök, egy szótaggal sem többet. S ezzel illusztris társaság tag­jává avanzsál: e csodálatos hét szót mondta - persze más és más „számozás­sal" - négy éve János Károly spanyol ki­rály, aztán még korábban Ronald Reagan, Leonyid Brezsnyev, Hirohito csá­szár vagy éppen Adolf Hitler. S amikor a hét szó elhangzása után elül az ováció és picit csillapodik a lelkesedés, minden idők legmonumentálisabb sporteseménye ve­szi kezdetét. Százkilencvenhét ország küldte el legjobbjait, hogy huszonkilenc sportág 271 versenyszámában mérkőzze­nek meg sporttársaikkal. Soha ennyi nemzet nem képviseltette még magát a négyévente megrendezés­re kerülő csodán, amit olimpiának hívnak. Ott lesznek a sportnagyhatalmak - Egye­sült Államok, Oroszország, Németország, Kína, Kuba, Magyarország (bizony-bi­zony!) - mellett olyan kis országok sporto­lói is, mint például Aruba, Belize, a Virgin­­szigetek vagy Tonga. Az olimpiák történe­tében még sosem fordult elő, hogy ilyen drasztikusan kelljen csökkenteni a megnyi­tóünnepségen felvonulók létszámát. Ugyanis, ha valamennyi sportoló körbesé­tálna, csak a bevonulás négy órán át tar­tana... Úgy tetszik, mára felnőtt a világ. Meg­könnyebbült sóhajjal mondjuk: hol van már Montreal afrikai bojkottja, hol van a csonka moszkvai, meg a hasonlóan a po­litika áldozatává vált Los Angeles-i ötkari­kás esemény. Még szép, mondhatnák, hi­szen aranyolimpia a huszonhatodik, a centenáriumot illik békésen megünnepel­ni. (Valójában csak a huszonharmadig hi­szen az 1916-os berlini, az 1940-es helsinki és az 1944-es londoni olimpiát az esztelen háborúskodás miatt nem rendezték meg, csupán „beszámozták“.) Micsoda száz év volt! Mekkora utat tett meg a sportmozgalom az 1896-os olimpi­ától a holnapi megnyitóig. Az athéni tizenhárom ország 295 versenyzőjétől Atlanta közel tízezer sportolójáig. Az első újkori olimpia nyolc sportágától a mos­tani huszonkilencig. Azt mondják, elüzletiese­­dett az olimpia. Hogy a tévé, meg a szponzorok áldozatá­vá vált. Hogy inkább szól a Coca-Coláról, mintsem a földkerekség legnagyobb sportolóiról. Hogy óriási pén­zek mozognak, s hogy mára a coubertini mondás, tudják, amelynek az a lényege, a részvétel többet ér az ered­ményességnél, nos, hogy ez manapság már inkább csak megmosolyogtatja az embe­reket, mintsem könnyet csal­na a szemükbe. Mai vilá­gunkban Avery Brundage egykori NOB-elnök mondása is anakronisztikusan hat kissé: „Az élet áruházában a sport a játékosztály." Hagyjuk is a pátoszt, valahogy nem illik a második évezred végéhez. Azt az élményt ugyanis, amit várhatóan az amerikai kosárlabdázók, az orosz torná­szok, az afrikai atléták, a brazil futballisták, s remélhetőleg a magyar kajakosok-kenu­­sok nyújtanak, nos, azon nem elérzéke­­nyülni kell, hanem a fotelben hátradőlve bámulni és csodálni. Az atlantai programban a klasszikus olimpiai versenyszámok - atlétika, lövé­szet, torna, úszás, vívás - mellett újak is fel­tűnnek, mint a strandröplabda, a moun­tain bike vagy a softball. Bennünket per­sze elsősorban a hagyományos „magyar" sportágak, mint a birkózás, a kajak-kenu, az úszás és a vívás versenyei érdekelnek, hiszen a kétszáztizennyolcas létszámú vá­logatott ezúttal is főszerepet kíván játsza­ni. Az eddig megszerzett 134 arany-, 121 ezüst- és 140 bronzérem reményeink sze­rint jelentősen gyarapszik. A nemzetek éremversenyében Berlinben és Helsinki­ben megszerzett harmadik hely manap­ság ugyan elérhetetlen álom, ám a ma­gyar sportbarátok bizonyára megeléged­nének azzal is, ha folytatódna a szöuli és barcelonai hagyomány. Tudják: a két leg­utóbbi olimpián egyaránt tizenegy arany volt a termés... HÉT SZÓ 3

Next