Orient Expressz, 1992. november-december (1. évfolyam, 1-8. szám)
1992-11-05 / 1. szám
ORIEIVI EXPRESSZ HÍRBUTIK Dél ellen • A választás tisztán kimutatta, hogy Észak mást akar, mint Dél. Amíg az északiak, vagyis az Erdélyben élők a konvencióra, a demokráciára szavaztak, addig a déliek, tehát nagyjából az egykori Regát, a „régieket“ kívánta újból a vezető tisztségekben látni. Iliescu elnök nem érti, miért nem lelkesednek érte főleg a magyarok Transsylvaniában. Erre az egyik magyarázat: mi nem magyarul beszélő románok, Erdélyben élő magyarok akarunk lenni. A kettő között lényeges a különbség. Jogokban is. • A kínai maffia Romániát — főleg Bukarestet — is behálózta. Egyiküket, Ding Csiao-pinget miután megölték, bőröndben úsztatták le a Colentinán, a másik, Hao Csing Seng is utazótáskában került a Pantelimon-tóba, a harmadiknak, Ceng Lin Mao-nak húspotyolóval verték szét a fejét, a negyediket Ju Hszing-jut pedig fejszével küldték a másvilágra. A náluk lévő nem kis összeget mindig elvette valaki. Hogy ki, azt még nem tudni. Tény viszont, hogy Kígyó kapitánynak nevezi magát. Érdekesség: mind a négy áldozat, mielőtt Bukarestbe érkezett volna, Budapesten járt. A trancsírozásra, csomagolásra, úsztatásra viszont itt került sor. • Vasile Moiş exszenátor, miután levitézlett, eltűnt a politikai süllyesztőben. Szenátusi szobáját egy-kettő kitakarította a személyzet, mert itt is nehezen tűrték az erőszakoskodásait. Itt véget is érhetne Moiş arról szóló híradásunk, ha nem beszélnének mind többen a viselt dolgairól, amelyek nem egyszer törvénybe ütközőek is voltak. Nem ártana ezek után nézni, mielőtt a Parlament esetleg kiterjeszti az ex-szenátorokra is a mentelmi jogot. • Nemsokára szerény Dacia gépkocsink úgy egy és fél millió lejbe fog kerülni. Ilyen benzinárakhoz ilyen autóár dukál. • Érdekes, hogy Piatra Neamţ városában kik költöztek vissza régi villáikba. Ştefan Boboş, a valahai megyei elsőtitkár, Anton Gherghel, a megyei pártgazdaság főnöke, Emil Olaru, a volt megyei főügyész, Dorin Georgescu, a volt mezőgazdasági főigazgatóság vezérigazgatója... • Gál Ferenc Oszkár Zalatna polgármestere volt. Most mint leánykerítő válaszol a rendőrség kérdéseire. Húsz éven aluli hölgyeket vitt külföldre bizonyos „szolgáltatások“ ellátására. Úgy látszik, nagy a keletjük a Fehér megyei lányoknak, hiszen egy másik selyemfiú sem Nyugat, hanem Dél felé „terelte“ az innen származó könnyűvérű hölgyeket. • Míg az átlagpolgár igen csínján bánhat az üzemanyaggal, kisebb és nagyobb tisztségviselőink ezüstösnél is ezüstösebb színű autókban járnak. BMW-k, Fordok hemzsegnek a placcon egy-egy hivatalos összejövetelkor. Eugen Dijmărescu, Vasile Văcaru, Adrian Severin, Petre Roman... úgy ülnek benne, mintha odaszülettek volna. A végén még elszoknak a járkálástól. S ha elgondolom, hogy akad olyan nyugati ország, ahol a tisztségviselőnek nem jár állami kocsi — mely keleti, hogy ne mondjam szovjet találmány — , hanem mindenki a saját autóját használja, ha pedig nincs hajtásija, maga fizeti a magánsofőrjét. Ha pedig gépkocsija sincs, akkor taxit rendel, vagy felül az autóbuszra, esetleg, uram, bocsá, gyalogol. • Koreából érkezett a hír: október 28-áról 29-ére virradólag világvége lesz. Többen reszkettek, mi lesz. Nem jött. Robog viszont felénk egy üstökös. Néhány esztendeje figyeltek fel rá, s úgy 160-170 esztendő múltán keresztezi majd a Föld pályáját. A csillagászok kiszámították, valami kis esélye van a találkozásnak, s akkor... így féltünk a Halley üstököstől is, aztán elszáguldott mellettünk. • Szabó Valér úr vekényletével a pénzügyőrség kivonult a bukaresti Istanbul nevezetű táncos mulatóba (régebben Ovidiu vendéglő volt), hogy behajtsa a kirótt bírságokat. A mulató a verekedésekről, főleg a török-kurd ellentétek kirobbantotta balhékról vált ismertté. Aztán orosz balettkar sztárjáért, egy Larissza nevezetű leányzóért folyt kemény és a környék csendjét felverő ökölharc. Szabó úr kérte az áruforgalmi adó kifizetését is, amely úgy hárommillió lejre rúgott már. A vasszekrényben azonban pénz helyen csak női alsóneműket találtak. A főnök, Burhan Sonyi Dirim nem volt a helyén, mert rablásért már régóta ül. • Átcsoportosulnak az RNEP-esek a Parlamentben. Legújabb hír, hogy Radu Ceontea úr kilépett. Azóta gyakrabban köszön magyarul. • A másik RNEP-es honfi, Viorel Sălăgean, szatmári szenátor független elnökjelöltként indult, de eltérítették. S bár Szilágyiként jött a napvilágra, Varrásként vonul át az életen. • Peches ember a szíriai Wael Zaido, a kolozsvári Zaido kft. elnöke. A lakására felhívott két tizenkilenc éves ikertestvért, aztán késsel, meg könnygázspray-vel arra kényszerítette őket, hogy levetkőzzenek. De férfiassága csődöt mondott és nem érte el célját. A rendőrség viszont igen. • Radu Câmpeanu, a Nemzeti Liberális Párt vezére mély hallgatásba burkolózik. Megtörténhet, hogy rövidesen mint egyszerű nyugdíjas tengeti majd napjait. • Ion Aurel Stoica, az NMF szenátusi frakciójának vezetője könyörgött, hogy demokrata frontos „testvérei“ ne csapjanak fel az általa képviselt politikai csoportosulás keresztapjainak. Főleg Gherman úrhoz címezte a kérését úgy, hogy Ion Iliescu elnök is értse. Hiszen, ő nevezte el Petre Romanékat „gyülevész hadnak“, „pecsenyesütőknek“ és „playboyoknak“. • Az RMDSZ legutóbbi sajtóértekezletén a Reuter hírügynökség újságírónője arra volt kíváncsi, hogy a magyarság mit nevez anyaországnak. Domokos Géza válasza: „a makedón románság vajon mitnevez anyaországnak?“ Tiszta sor. • Küldözgetik vissza honfitársainkat — főleg Nyugat- Európa — fejlett országaiból. Németországból már elindították az első konvojt hazafelé, de Belgiumban sem maradhatnak az ottragadt szurkolók. Franciaország már be sem fogadta a Steaua drukkereket, a török-görög határon pedig aknára futottak az eredeti demokráciától menekülő hazánk fiai. Legújabb értesüléseink szerint Ausztráliában is baj van, a napokban a Dauan szigeti tengerparton aludtak a távolba szakadt románok, ha ez az ország is kiutasítja őket, mehetnek tovább. Vajon hová? ANONYMUS KIRAKATBAN • Megharagudott Theodor Stolojan kormányfő, mert a benzinár megkétszerezése után több kényelmetlen kérdéssel zaklatták. El is szaladt a televízióhoz, meggyőzni a lakosságot: a drágítás elengedhetetlen volt. Mert ezt már a választások előtt eldöntötték — a lejdollár cserearány változása tette úgymond szükségessé —, de hogy ne befolyásolják a voksot, az intézkedés alkalmazását elhalasztották. Ez mind szép és jó, csakhogy a benzin termelői ára a kereskedelmi árnak még a felét sem teszi ki. Ugyanakkor éppen kormányhatározat mondja ki, hogy az árak megállapításánál a termelőnek és a vásárlónak egyezkednie kell, mégpedig „ellenőrző szerv jelenlétében“, és „tárgyalási jegyzőkönyvet“ kell felvegyenek. A határozat 13. cikkelye pedig arról szól, hogy a konkurenciát és a vásárlókat védő intézményeknek és szervezeteknek is ellenőrizniük kell az árképzést, és ha „megszalad a szekér“, a vétkes személyeket megbüntetik. A 14. cikkely tiszta beszéd: tilos a monopol-ár gyakorlása. Ezt a határozatot éppen Theodor Stolojan miniszterelnök és kormányának négy minisztere írta alá. Kíváncsiak lennénk, kivel egyezkedtek, mert a vásárlókkal biztos nem, amikor a literenkénti 220 lejes benzinárat megállapították. • Meg nem erősített hírek szerint a következő kormány feje Mugur Isărescu, a Nemzeti Bank jelenlegi kormányzója lesz. Tele van az ország finánclábbal. • Megtartották az ötödik tárgyalási menetet is Románia és az Európai Közösség között. Még a mezőgazdasági problémák rendezése van hátra, erről november közepén tárgyalnak majd, s ahogy azt a jelenlegi kormány állítja, úgy 12-18 hónapon belül Románia képviselője is ott ül majd az Európa Parlamentben. • A kormány jóváhagyta az 1993-ban kitermelhető famennyiséget. Ez 15,9 millió köbméter lesz. Ebből 4,0 millió köbmétert a lakosság szükségleteire fordítanak. • 20 millió dolláros kölcsönnel segíti Kanada a román reformot. • Határozat született, hogy az orosz irattárakban lévő román tárgyú dokumentumokat mikrofilmre vegyék és behozzák az országba. Erre 100 000 dollárt utalt ki a kormány. Főleg a volt szovjet titkosrendőrség, a KGB, a Komintern, az orosz belügyminisztérium okiratairól, valamint a Németországból zsákmányolt dokumentumokról van szó. A kommunista párt „titkait“, az Antonescu szerepét, az 1944-ben Romániában történteket és a II. világháború utáni tárgyalások megismerését várják ezektől a dokumentumoktól. • A nyugat-európai országokéhoz igazított, új Közlekedésrendészeti Szabályzat elfogadását javasolja a kormány. Érdekes: egy bizonyos, alacsony alkoholszintet is megenged majd az új KRESZ. • A statisztikusok szerint továbbra is lemenő ágban van a gazdasági termelés. Ennél is elszomorítóbb, hogy mintegy 463 milliárd lej értékű Románia egy hónapi termelésével egyenértékű — áru van raktáron. Már-már leírom: termékeink senkinek sem kellenek, viszont egy kis optimizmusra az ad okot, hogy exportunk mérlege immár a harmadik hónapja pozitív. Szeptemberben 68 millió dollár volt a plusz. A helyzetismerethez az is hozzátartozik, hogy nőtt a gazdasági egységek kifizetetlen adóssága, emelkedtek az árak, és ennél sokkalta kisebb mértékben a fizetések. A külföldi kölcsönszint jelenleg 3,1 milliárd dollár, ezt elsősorban a Nemzetközi Valutaalaptól, az Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, a fejlett európai országoktól és az Amerikai Egyesült Államoktól kaptuk. • Csendben menesztették Mihu Miron Biji urat, aki a kormány részéről hosszú hónapokig tárgyalt a szakszervezetekkel. Helyébe Iacob Zelenco úr került, de ezt olyan halkan tette, hogy sokáig még az újságírók sem tudták. Aztán csak kirakatba került, mert a szakszervezetekkel — például a sofőrök szervezetével — szembe kellett nézni. ROMÁN GYŐZŐ JÖJJENEK AZ ANTALOK Egyperces Andrei Pleşuval A Román-csapat dicséretére legyen mondva, hogy miután átadta a kormányzást, kiprovokálta a forradalom utáni Románia első nagy konszenzusát: mind Iliescu elnök, mind pedig — a többékevésbé — ellenzék egybehangzóan állítja, minden rossz ezektől a banditáktól, árulóktól, kriptokommunistáktól, földi poklot hozóktól ered, mindenért ez a gyülevész démonokból álló csapat a hibás. Ami engem illet, türelmetlenül várom azt az angyalokból álló jövendőbeli kormányt, amely egy tapsra boldoggá fog tenni bennünket. Addig nem tudok mást mondani, mint azt, hogy 1989 decembere és 1991 októbere között napi 14 órát dolgoztam, akkora hibákat vétettem, amekkorák a megoldandó problémák voltak. Továbbá: messze sem voltunk tömbcsapat, de a sors folytán mi alkottuk az első kormányt, amelynek mersze volt egy roncsot átvenni, és egy járatlan útra terelni, s mindezt úgy, hogy a szélekről mindenki fütyörészett. Én még annyit tudok, hogy e vállalkozásban, jó-rossz, amilyen volt, majdnem otthagytam a fogamat...