Orient Expressz, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-15 / 2. szám
ontexpressz polgári hetilap, kiadja az Erdély január 15i adó kft II. é yf. , 2 . ( 1 0 . ) s zá m , á r a : 2 5 1ej Kongresszus, kongresszus Fazakas Miklós: A jog nem nézi: szegény ember, gazdag ember Tulipános reményeink Mondhat az RMDSZ-ről bárki bármit, vélekedhet dicsérőleg vagy elmarasztalhatólag egy tény bizonyos: létezik. Az már a tények mögött tanulság, hogy az elmúlt esztendők nagy csatározásaiban pont azért nem tudták eltiporni az erdélyi magyarságot, mert ez a szervezet létezett, jogaink mellett kiállt és követelései mellett felszólalhatott a demokráciát támogató nyugati világ. Hogy kétmillió magyar politikai színezete széles skálán mozog, az csak természetes. Egy sorskérdésben azonban egyformán gondolkodik e népcsoport minden tagja: meg kell maradnunk. Erdélyben nem csak múltunk és jelenünk, hanem jövőnk is kell hogy legyen. Ehhez pedig jogok szükségeltetnek. Nagyjaink a történelem folyamán nem egyszer intettek arra: kis népünk ereje az összetartás! Nem egy nemzetiségnek az egyengondolatba való beöltöztetését kérték ezzel, hanem a magyarság érdekei melletti kiállás, a közös jogaink kivívására, gondjaink megoldására felsorakozó egységet. A történelem intő ujja figyelmeztet: régi korok viharaiban is csak azok a kis népek tudtak fennmaradni, melyek egyéneiben fergeteges idők jöttekor megvolt a hajlandóság arra, hogy egymásba kapaszkodva összebújjanak, egymásra figyeljenek, ne engedjék elveszni egyetlen társukat sem. Jelenük Európája pedig viharfelhőktől terhes... Tulipános reményeink most virágzanak. És ahhoz kapcsolódnak, hogy szülőföldünkön ne kelljen másodosztályú állampolgárokként léteznünk, s hitünkben, nemzetiségünkben megmaradhassunk. Adja az Isten, hogy szövetségünket irányító vezetőink az RMDSZ kongresszusán ne arról vitázzanak ami szétválaszt, hanem arról ami összeköt bennünket. Ez pedig az, hogy kisebbségi magyarok vagyunk! Abafás R. István Kónya Sándor !És add meg magad a Tzavazdj csak! Angyalát szárnyától vonszolja a tél gördülő tömegben tapad aki fél tekintsd alakodat ráadásnak sebhelyét csípődön a villanásnak és add meg magad a havazásnak! (vérző, tüntető hattyúra csap kék parázzsal a fagy) Erjedő holdaknára szalad az éj csillagoknak rajzó robbanásakés tekintsd sikolyodat változásnak kavargó márványát a borzongásnak és add meg magad a havazásnak! (vérző, tüntető hattyúra csap kék parázzsal a fagy) Gyertyával a gyász ablakunknál véd kitárt bokraival megindul a jég tekintsd remegésed hitvallásnak elomló tűzhelyét a kitartásnak és add meg magad a havazásnak! (vérző, ujjongó hattyúra csap kék parázzsal a fagy) !