Orient Expressz, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-15 / 2. szám

ontexpressz polgári hetilap,­­ k­i­a­dja az Erdély január 15­i a­d­ó kft II. é yf. , 2 . ( 1 0 . ) s zá m , á r a : 2 5 1ej Kongresszus, kongresszus Fazakas Miklós: A jog nem nézi: szegény ember, gazdag ember Tulipános reményeink Mondhat az RMDSZ-ről bárki bármit, vélekedhet dicsérőleg vagy elmarasztalhatólag egy tény bizonyos: létezik. Az már a tények mögött tanulság, hogy az elmúlt esztendők nagy csatározásaiban pont azért nem tudták eltiporni az erdélyi magyarságot, mert ez a szervezet létezett, jogaink mel­lett kiállt és követelései mellett felszólalhatott a demokráciát támogató nyugati világ. Hogy kétmillió magyar politikai színezete széles skálán mozog, az csak természetes. Egy sors­kérdésben azonban egyformán gondolkodik e népcsoport min­den tagja: meg kell maradnunk. Erdélyben nem csak múltunk és jelenünk, hanem jövőnk is kell hogy legyen. Ehhez pedig jogok szükségeltetnek. Nagyjaink a történelem folyamán nem egyszer intettek arra: kis népünk ereje az összetartás! Nem egy nemzetiségnek az egyengondolatba való beöltöztetését kérték ezzel, hanem a magyarság érdekei melletti kiállás, a közös jogaink kivívására, gondjaink megoldására felsorakozó egységet. A történelem intő ujja figyelmeztet: régi korok viharaiban is csak azok a kis népek tudtak fennmaradni, melyek egyéneiben fergeteges idők jöttekor meg­volt a hajlandóság arra, hogy egymásba kapasz­kodva összebújjanak, egymásra figyeljenek, ne engedjék el­veszni egyetlen társukat sem. Jelenük Európája pedig vihar­felhőktől terhes... Tulipános reményeink most virágzanak. És ahhoz kap­csolódnak, hogy szülőföldünkön ne kelljen másodosztályú állampolgárokként léteznünk, s hitünkben, nemzetiségünkben megmaradhassunk. Adja az Isten, hogy szövetségünket irányító vezetőink az RMDSZ kongresszusán ne arról vitáz­zanak ami szétválaszt, hanem arról ami összeköt bennünket. Ez pedig az, hogy kisebbségi magyarok vagyunk! Abafás R. István Kónya Sándor !És add meg magad a Tzavazdj csak­! Angyalát szárnyától vonszolja a tél gördülő tömegben tapad aki fél tekintsd alakodat ráadásnak sebhelyét csípődön a villanásnak és add meg magad a havazásnak! (vérző, tüntető hattyúra csap kék parázzsal a fagy) Erjedő holdaknára szalad az éj csillagoknak rajzó robbanása­kés tekintsd sikolyodat változásnak kavargó márványát a borzongásnak és add meg magad a havazásnak! (vérző, tüntető hattyúra csap kék parázzsal a fagy) Gyertyával a gyász ablakunknál véd kitárt bokraival megindul a jég tekintsd remegésed hitvallásnak elomló tűzhelyét a kitartásnak és add meg magad a havazásnak! (vérző, ujjongó hattyúra csap kék parázzsal a fagy) !

Next