Orient Expressz, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-15 / 2. szám
orient expressz, 2., 1993. január 15. IIIIIKIJTIK • Brassóban az RMDSZ kongreszszusán eldöntik, miként újít a magyarok demokratikus szövetsége. Jó humorú, amolyan mindentudó típusú öreg szóreform menetéért felelős államminiszter, mert azt állítja, hogy 1993 egy gazdaságilag stabil esztendő lesz — mindössze néhány rengéssel. Tetszik érteni: stabilan zengünk! • Hogy jó hírt is mondjak: odahaza jártamkor vigasztalom szüleimet, hogy a kormány legutóbbi döntése szerint mintegy 200 gyógyszer árát jelentősen dotálja. Erre szegény anyám előáll a reumáját enyhítő és fáradt szívét serkentő frissen vásárolt gyógyszereivel. Mindegyikért az előző ár ikertől Debrecenbe kéne menni... Nem tudom, hogy a román kézilabda öregfiú válogatott énekelte ezt a dalocskát, csak annyit: elmentek Debrecenbe. Éspedig azért, hogy felelevenítsék a múltat, amikor fiatalon szaladgáltak a pályán, elbeszélgessenek a „régi szép időkről“ és egy mérkőzést is lejátszanak a nagyközönség előtt. Bizonyítsák ekképpen, hogy a románok és magyarok közt csodálatos sportbarátságok (is) köttetnek... Nem tudom, mit mondhattak ezek láttán C.V. Tudor és Funar urak, bizonyosan a magyar irredentizmus újabb manőverét látták a dologban. Azt viszont hallottam, hogy mit szólt Jenei Imre. A kiváló edző — aki jelenleg a magyar labdarúgó válogatottat készíti fel a VB csoportküzdelmeire — jelenléte a debreceni sportcsarnokban nem kerülte el a román tévé riporterének figyelmét, az mindjárt meg is kérdezte tőle, hogy kinek drukkol. „A mienknek“ - mondotta Jenei. Ez a felelet nem elégíthette ki a kérdezőt, mert mindjárt tovább érdeklődött, hogy melyik csapatnak. Tipikus kelet-európai kérdés, bár már mondhatok balkánit is, mert ugyebár az angol Gascoin-et sem kérdezték meg, hogy a franciák elleni játékban nem nekik szurkol-e. Az angolai Eusebio is a portugál válogatottban vált ismertté, a francia Tigana is eléggé sötét bőrű egy ősgallhoz képest, Gullit sem éppen holland szőkeségű, de mégsem kérdik mindegyre tőlük, hogy melyik csapattal tartanak. Jenei Imrét megkérdezték. És ő mondhatott, volna mást, mint azt, hogy Birtalan, Orbán, Kicsid, Gunesch, Gatu, Penu és a többiek a kedvencei? Nem, hiszen itthon együtt élte le velük a fiatalságát. Arról nem is beszélve, hogy abban a bizonyos román aranycsapatban bőven voltak nemzetiségiek is. Kézilabdázni így együtt, kiválóan tudtak. Úgy látszik, egymás másságát tisztelni is megtanulták. Ergyé hellyel tárgyalok a dologról. A csattanóját a beszélgetésnek ideírom: „Bármiképpen is döntenek a «hétvezérek», egyben már most biztosat mondhatok: magyar lesz az elnök, a mi fajtánk! S ez a lényeg.“ • Évek fordulóján 1 043 780 munkanélküli egy kis fizetés reményében „ünnepelte“ az új esztendőt. A munkaelosztók országosan viszont csak 4413 munkahelyet ajánlhattak. • Koppenhágában láttam egy bohócnak öltözött férfit, aki márványmereven állt egy bizonyos pózban a sétálóutcán. Körülötte gyerekek, legényemberek forgolódtak, grimaszkodtak, nyelvet öltöttek rá, hogy hátha elmosolyogja magát vagy megmozdul a bohóc. De az rezzenetlenül állt, mintha karót nyelt volna. S e hősies viselkedése elismeréséül bele-belegurult egy-egy fémpénz a kalapjába. A Domokos Gézáról írottak olvastán jutott ez eszembe, és keresem azt a bizonyos — jelképes - kalapot. Hisz már fém száz lejesünk is van. • Tréfás ember ez a jónevű Mişu, aki vezetéknevén Negriţoiu, hivatala szerint pedig a gazdasági kétszeresét fizette ki a patikában. „Még egy ilyen kompenzálás fiam, s kamillateára sem futja majd a nyugdíjamból“ — mondja csendesen. • A bukaresti szemetesek privát vállalkozásba kezdtek. Néhány barnább bőrű honlegény megalakította a Rosal nevű kft-jét, mely mindenféle mocskot, piszkot, szemetet eltakarít a ház környékéről. A cégfőnök Silviu Prigoană szerint nem győzik a sok munkát, mindegyre új embereket vesznek fel. Csakhogy szakképesítésük hetekig tart. Ne nevessünk. Tény, hogy az általuk kiszolgált tömbházak környékén nincs szemét. Új seprű jól seper! • Amikor még magam is lelkesen futottam, hogy netán elkapok vagy egy terroristát, két kergetés közben felszaladtam — akkor egyszerű volt a bejárás a nagy házakba — interjút készíteni a miniszterekkel. Érdekes és tanulságos volt az akkori távközlésügyi miniszter véleménye az eseményekről. „Nézze a tévéadást?“ — kérdezte bevezetőül. „Igen“ — válaszoltam. „S ha azt akarta volna, hogy ne tudja a világ mi történik Bukarestben, hogyan jár el?“ — faggatott tovább. „Hát a tévé antennáját igyekeztem volna megsemmisíteni.“ „De ha ez nem sikerül?“ — erősködött. „Akkor az első adó-vevő állomást foglalom el.“ — okoskodtam. „Na látja! És nem foglalták el ezeket a továbbsugárzó állomásokat, pedig nem védte őket senki.“ Most Ion napján úgy elgondoltam: édes Istenem, mennyire naivak voltunk! Frontvonalba felzárkózva vertek át bennünket. És még azt szeretnék, hogy mindezt — és a holtakat is — felejtsük el. Ha mi — erkölcstelenül — engednénk is, a halottak nem nyugszanak békében, követelik az igazságot: mi is történt 1989 decemberében? • Kiderült, Virgil Măgureanu előtt nem volt ismeretlen, hogy a román hadsereg lőtte a román hadsereget. A kérdés: kinek a parancsára? • Marosvásárhely városi tanácsa most sem tudott megalakulni, mert az RNEP-esek nem jelentek meg. Ha ez így megy, máris szervezhetik a következő választást. A lyuk — úgy látszik a törvénykezésben is — nagy ürességet, vagyis (z)űrt jelent. • Ion Iliescu államelnök szerint az ország gazdasága — többek között — azért van a bányabéka bizonyos testrésze alatt, mert, az amerikánusok nem adták meg a dákok utódjainak a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Ezért pedig Cornea asszony, Tőkés László, Lantos Tamás, a nyavalygó magyarok stb. után, lám a Demokratikus Konven- *------- ció politikusai a hibásak. Nem vagyunk rosszmájúak, ezért csak néhány amnéziaellenes pirulát ajánlunk az államfőnek. Emlékeztetjük, hogy három esztendeje ő irányítja az országot, s ez alatt a demokrácia rükverceit nem lehetett véka alá rejteni. Elnök úr! Nem úgy van, mint régen. Hozzánk is begyűrűzött az információ forradalma, azok a fránya amcsik mindent hamarabb megtudnak, mint ahogy ön gondolná. És nem föltétlenül Coposu úrtól. • A Román Újságíró Szövetség egyik legutóbbi gyűlésén a vezetőség egy olyan jelentést hallgatott meg, amely után többen rendőrért kiáltottak. • Újabb pisztolyos oroszok. Szergej Anatolevics Pasztika és Vjacseszlav Grigorjevics Abadzsir nem Napóleon konyakot, olasz Napóleon pisztolyt árultak a brailai nagypiacon. Ez néhány rendőrnek szemet szúrt. Bezzeg a „vidám“ Rădulescu képviselő úrnak, de itt tényleg csoportos romák voltak a tettesek) garázdálkodnak. Pénzt, ékszert, ruhaneműt vesznek el az utasoktól. A rendőrség egyelőre tétlen. • Roman város kórházába szállították be összezúzott fejjel Ion Ungureanu líceumi tanárt. Kissé együgyű húsz esztendős fia kalapáccsal verte ki a fogait, kinyomta a szemét és léket vert a koponyájába — ez a szörnyűség hajnali négy órakor történt és alvás közben érte az áldozatot. • Két dudás egy csárdában... Miután az NMF Caius Traian Dragomirt elnökjelöltként indította, s a kísérlet nem sikeredett, Petre Roman pártlíder mind távolabb tartaná Dragomir urat a vezetéstől. Talán túl népszerű lett? • A Zsil-völgyi városokban már megszokott, hogy bizonyos órákban nem folyik a csapból a víz, kikapcsolják a villanyáramot, éjszaka hiányzik az utcai világítás és hideg van a petrozsényi kórházban. Azért jó lenne erre is odafigyelnie Văcăroiu kormányfőnek. ANONYMUS Ördögünk van Úgy látszik, most már nemcsak a nyomda, a számítógép ördöge is üldözi a lapkészítőket. Előző számunkban egy szótag új sorral növelte a szöveget, aminek következtében a számítógép elegánsan „kicsúsztatta“ az oldalból a Domokos Gézához, az RMDSZ elnökéhez intézett nyílt levél szerzőjének a nevét. Még szerencse, hogy a levél fölötti cikket is Csutak István írta, így az olvasó ráismerhetett a stílusára és a két szöveg témája is segítette, hogy felismerje az episztolaszerzőjét. Megkövetjük a levélírót és az olvasókat, és ígérjük máskor jobban odafigyelünk a számítógép csúsztatásaira is. S mert a baki rendszerint többedmagával jön, ugyanebben a lapszámban a Petőfi évfordulót köszöntő oldalak egyikén a II. évfolyam 1-es szám helyett a 9-es jelent meg, s a képaláírásokban 1848 és 1849 helyett 1948 és 1949. Biztosítjuk olvasóinkat, nem ezzel a százados tévedéssel — elírással, figyelmetlenséggel — akartuk jelezni nagy költőnk halhatatlanságát. A Petőfi legendakör e nélkül is kimeríthetetlen. A szerkesztőség Nem öntök rá több hideg vizet, mert még jobban összezsugorodik Sÿeÿcetine. Immár ki tudja a hányadik baleset történik a szegek belövéséhez használatos pisztolyok miatt. Megtörtént az is, hogy az újságolvasásba merült szomszéd kedvenc lapját lyukasztotta át a szeg, amely keresztülhaladt a válaszfalon. De Bukarestben ennél nagyobb baj esett meg. Posea Gheorghe új függönytartót akart feltenni, s ehhez két szeget kellett volna a falba lőnie. Almérnök lévén,könnyen hozzájutott a szükséges pisztolyhoz és hozzákezdett a munkához. Csakhogy az építők valamikor egy nagyobb követ is belekevertek a malterbe, mert a szeg visszapattant a falból, s előbb Posea Gheorghe kezét, majd az ajtóban hirtelen megjelenő tizenhárom éves leányát érte. Olyan súlyosan megsebesítette a lánykát, hogy az a kórházba szállítás közben meghalt. Kalasnyikov ugyanott gyorsabban gazdát cserél. Ezért gyorstüzelő. • Csíkszeredában mélyen mínusz alatt a hőmérséklet, talán azért volt csendes az elmúlt napokban a város. • Hírek szerint a mélyhűtött Suceava kissé felengedett. Beindítottak végre egy hőközpontot. • Vadnyugat Ploieşti-től északra. A Mâneciu felé robogó vonaton cigánybandák (bármennyire is fáj ez Meglepő eredménnyel zárult a francia szakemberek egyik felmérése: a mérsékelt alkoholfogyasztás átlagosan négy-öt esztendővel hosszabbítja meg az életet! Vagyis, akik módjával isznak, többet élnek, mint az absztinensek. További kutatások azt is kiderítették, hogy a bortermő vidékeken is nagyobb az átlagéletkor, mint ott, ahol nincs mindig kéznél a hegy leve. Az orvosok vizsgálni kezdték ennek az okát. íme a végkövetkeztetésük: a mérsékelt alkoholfogyasztás optimális szinten tartja a koleszterint, tehát ritkábbak a szív- és érrendszeri betegségek. Ugyanakkor, oldja a stresszt, ellazítja az idegeket, nyugodtabbá tesz. S nem utolsósorban a vidám, kacagó embereknek jobb a közérzetük is. A nevetés olcsó gyógyszer. Persze, a mértékkel azt jelenti, hogy naponta egy-két pohár bor az adag, és nem azt, hogy egy pohárból együttünkben kiigyuk a bordót.