Örökmozgó Filmmúzeum, 1997 (1-12. szám)

1997-08-01 / 8. szám

Boyer, Delon meg Jean Harlow egyik filmjében. Csak néhány pillanatra bukkant fel, egy sofőrt kellett játszania. Egy-két mondat, egyszerű kis arcjáték, szinte semmi..., de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a bemutató utáni napokban színészek és rendezők egyszerre csak beszélni kezdjenek róla... — Ne nézd csak, Maurice, nem is rossz ez a te barátod! Tud ez!­­ Most azután magyarázhattam, hogy ő Franciaország legjobb színésze, és hogy nem is értem, hogy fogadhatott el egy ilyen szerepet. De hát valószínűleg Charles úgy döntött, rászán egy évet, hogy megtanulja a nyelvet, és hogy nagyon tisztességesen, a nulláról indulva próbál szerencsét Amerikában. Charles Boyer, Franciaország első számú színésze elhatározta, hogy egyszerű kezdőként ost­romolja meg a világsikert...” És a folytatást mindnyájan ismerjük: az amerikai film terén is elfoglalhatta azt a kiemelkedő helyet, amelyet minden tekin­tetben megérdemelt. Traser Mária • Sorozatunkban látható: 3: Hogyan kell egymilliót lopni? 5: Bűn és szerelem; 8: A csata; 14: Eszményi asz­­szony; 17: Walewska grófnő; 19: Cso­dálatos vagy, Júlia; 24: A diadalív árnyé­kában; 25. Végre együtt; 28. Liliom ALAIN DELON „Jön felénk valaki a filmvásznon, szmo­kingja fölött világos trencskóban, hófehér selyemingben, rózsával a gomblyukában, jéghideg pillantásssal, összeszorított száj­jal, kalapját mélyen homlokába húzva­­ és aztán nagyon lassan felemeli revolverét és ránk céloz... legszívesebben holtan esnénk össze. Csakhogy megmutassuk neki, igaza van, szívünk közepébe talált...” Egy fiatal német újságírónő, Brigitte Blobel jelle­mezte ilyen találóan azt az érzést, amit ez a mitikus színész a nézőből kivált. Kétség­telen, hogy akár bűnügyi, akár kaland-, akár drámai filmben játszik Alain Delon, sugárzik róla ez a sajátos kettősség, az an­gyalinak és a démoninak az összefonódása. Csábítása mindig ellenállhatatlan, de min­dig veszélyes. Tulajdonképpen rendkívüli fizikai vonz­erejének köszönheti színészi karrierjének elindulását. Nyomorúságos gyermekkorból, 17 évesen menekül a katonai szolgálatba, s miután Indokínából hazajön, munkát keres Párizsban. Művészkávéházakban is fel­szolgál, így keveredik filmes társaságba. Bohém barátaival, kölcsönszmokingban csodálja a Cannes-i filmfesztivál forgata­gát, amikor, mint egy amerikai álomban, amerikai filmszerződést kínálnak neki. A hét évre szóló exkluzív amerikai szer­ződésről Yves Allégret és Simone Signorét beszélik le, meggyőzvén a teljesen laikus Delont, hogy az első színészi tapasztala­tokat nem szabad idegen környezetben (nyelvtanulási nehézségekkel megtetézve) megszerezni. Közel három évnyi kitartó munkával eléri, hogy Franciaország egyik legkedveltebb színészévé váljon. A kezdetben csak álom­szép, kedves fiút vitathatatlan karizmatikus kisugárzása segíti át az ügyetlenségeken, s nagy akaraterővel megszerzi a színészi mesterséghez szükséges drámai alapokat is. A kezdeti neoromantikus, szentimen­tális komédiák után 1960-ban megkapja első, egész pályafutását meghatározó sze­

Next