Műemléklap, 1997 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1997 / 1. szám
TUSNÁD, ROMÁNIA 1997 ■ Közös örökségért Műemlékes kapcsolatok a Kárpád-medencében Az 1989-ben megindult kelet-közép-európai társadalmi politikai változásoknak köszönhetően 1990 februárjában fiatal erdélyi műemlékbarátok és a magyarországi OMF-et képviselő fiatal műemlékes szakemberek találkoztak Sepsiszentgyörgyön az újjáalakuló romániai műemlékvédelmi szervezetek megbízott vezetőivel Peter Derer építésszel és Radu Popa régésszel. Ez a találkozó tekinthető a román és magyar műemlékvédelmi szervezetek közötti első hivatalos kapcsolatfelvételnek, valamint a szomszédos volt szocialista országok műemlékeseivel való hivatalos szakmai kapcsolatok újrafelvétele kezdetének. Mint a megbeszélés egyik előkészítője és résztvevője többedmagammal az erdélyi műemlékek megóvása érdekében szakmai segítségnyújtást szorgalmazták. Az OMF akkori vezetője javaslatára megszervezett és nagy sikerrel zárult ráckevei, első Kárpát-medencei Műemléki Továbbképző Találkozó egyben az utána évenként megrendezett szakmai összejövetelek - később megszakított - sorozatának, s a holland kulturális, illetve a fríz megyei kormányzat által támogatott frizlandi közös tanulmányutat követően a rendszeressé váló, s „A Kárpát-medence műemlékeiért” címmel zajló munkaértekezletek nyitánya is volt. A Sümegen, 1995-ben megtartott első Kárpát-medencei munkamegbeszélésen mind a szomszédos országbeli, mind a hazai műemlékvédők szándéknyilatkozatukban már az előzetes munkaprogramjukat is megfogalmazták. A régió kulturális emlékei az itt élő népek közös örökségét képezik, fennmaradásuk mindnyájuk közös érdeke. A ma több ország területén lévő, de egykoron hasonló körülmények között létrejött objektumok megóvása hasonló jellegű problémák elé állítja a régió különböző gazdasági helyzetben lévő országainak szakembereit. Az emlékek fenntartása érdekében szükséges a feladatok, a teendők összehangolása, a módszerek egyeztetése, a rendszeres szakmai információcsere, az egységes szakmai terminológia használata, mind a megelőző tudományos kutatás, mind a helyreállítások tervezése, kivitelezése során. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezésére összehívott I. Kárpát-medencei Találkozón, Ráckevén 1991-ben megfogalmazódott törekvések folytatásaként a régió Sümegen jelenlévő műemlékes szakemberei kinyilvánították, hogy a Kárpát-medence veszélyeztetett kulturális örökségéért közösen kívánnak tevékenykedni. Sárospataki összejövetelükön megalakították a munkácsi vár megmentése érdekében tevékenykedő közös munkacsoportot, melynek tagjai romániai, szlovákiai és hazai kollegák, s akik az OMvH-ÁMRK támogatásával helyszíni szakértői vizsgálatokat végeztek, s a tervezési munkák vállalása mellett a kivitelezés során, illetve a szükséges anyagi fedezet előteremtésében is közös pályázatok benyújtásával segíteni kívánják a vár tulajdonosát, Munkács város önkormányzatát. Sebestyén József Tusnád - Szlovákiából A tusnádi konferenciák jelentősége túlnőtt Románia határain, és az egész Kárpát-medence műemlékvédelmi elméletének és gyakorlatának rangos szellemi műhelyévé vált. A tusnádi konferencia a térség műemlékvédelmi szakembereinek olyan találkozási lehetősége, ahol termékeny eszmecsere keretében tájékoztatják egymást a kutatások legújabb eredményeiről, aktuális elméleti kérdésekről, a műemléki állomány karbantartásának és helyreállításának gyakorlatáról. Ez a lehetőség a tapasztalatcserén túl már csak azért is hasznos, mert a különféle aktuális szakmai kérdésekkel való szembesülés a műemlékvédelem elméletét és gyakorlatát gazdagítja ezekben az országokban. Örvendetes az is, hogy a konferencia évről-évre színvonalasabb, s a program nemcsak az előadások megtartásából, illetve a vitákból áll, hanem kezdeményezi hosszú távú nemzetközi együttműködési programok összeállítását is. Ilyen volt 1996-ban a kastélyok megmentéséről szóló felhívás, amelyet a konferencia záróülése fogadott el. A felhívások szerkesztése és közzététele mellett szükség van azonban arra is, hogy az összes érintett szervezet megtegye az első közös lépéseket egy hosszú távú műemléki program összeállítására - aminek előfeltétele a közösen kidolgozott módszer lenne. Tusnád jelentőségét a szlovákiai műemlékvédők számára mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 1994-ben hárman, 1995-ben négyen, 1996-ban heten vettek részt a konferencián, az idén pedig már 11 szakember készül hét előadással. Alexander Balega Alexander Balega Fejérdy Tamás ■ ■ ■ ■ ■ ■ Apropó - Tusnád Interjú Fejérdy Tamással - Az idei tusnádfürdői tanácskozás központi témája az egyházi ingatlanok sorsa. Miért? A téma aktualitását az adja, hogy ebben a régióban most van napirenden az egyházi tulajdonú műemlékek tulajdonjogi helyzetének rendezése, ezenkívül az egyházaknak most, csaknem egyszerre kellene bepótolni a leromlott állapotú egyházi ingatlanok rendbehozatalát. Ráadásul ezek olyan munkák, amelyek többsége hihetetlen körültekintést és szakértelmet igényel. Ezért aktuális és fontos ez a téma napjainkban egész Kelet-Közép-Európában. Győz-e részben anyagiakkal, részben szellemiekkel a műemlékvédelem ennek a feladatnak a megoldását? - Nehéz kérdés. Ugyanis viszonylag sok műemlékkel kell számolnunk... - Mennyivel? Hány ilyen műemlékünk van? - Több mint 2700, s ez a magyar műemlékállománynak csaknem egyharmada. De a számaránynál is fontosabb a bennük megtestesülő művészeti és történeti érték. Ami a kérdés első részét illeti, bizony alig győzi a műemlékvédelem ezt a mennyiségű és színvonalú munkát - anyagilag is. Említettem már, hogy gondot okoz az is, hogy mindent egyszerre kellene megcsinálni, s ezt sem az egyházak, sem az állami műemlékvédelem nem bírja. Javult-e valamit az egyházi műemlékek állapota - mondjuk, bár ez a korszakhatár némileg önkényes, 1956-57 óta? - Azok az ingatlanok - templomok, iskolák, amelyeket funkcionálisan használtak, megkockáztatom, a magyar műemlékállomány összességéhez képest jobb állapotban vannak, hiszen mindvégig volt bennük élet. Az is tény, hogy 1957 április 1-jén életre hívott Országos Műemléki Felügyelőség munkába állását követően szembetűnően javult a műemlékek sorsa. Persze nem egyik napról a másikra. A Rákosi-korszakban úgy gondolták, hogy a templomokra, kolostorokra nem lesz szükség, legfeljebb majd más funkcióban működnek tovább. 56-57-től változás történt, az egyházi értékeket, ha nem is ismerték el, de nem akarták mindenáron megszüntetni, így az épületekre is nagyobb figyelmet fordítottak. Más kérdés a történelmi okokból elnéptelenedett egyházi ingatlanok ügye. A zsinagógák vagy az ortodox templomok becses művészeti emlékeink, megmentésükre meg kell tennünk mindent. Jelenleg 500 elhagyott vagy átmenetileg használaton kívüli ingatlannal számolunk. Most hány egyházi műemlék szorul felújításra? - Valamilyen felújításra csaknem mindegyik, de teljes felújításra körülbelül a fele. - Melyek a legbecsesebb egyházi műemlékek? - Már csak méreteinél fogva is a Bazilika, a Dohány utcai zsinagóga, a Rózsák terei gyönyörű templom, vagy a szentgotthárdi barokk ciszterci kolostoregyüttes, s Pannonhalma, melynek tavaly ünnepeltük milleniumát. De értékes számunkra például a nyírmihálydi kis református templom is a maga csodálatos falképeivel, az Aquila János festette falképekkel ékes veleméri templom, s az ugyancsak középkort idéző feldebrői altemplom, amelynek szintén tavaly fejeződött be a helyreállítása. - Mit várhatunk a tusnádi konferenciától? - Mindenekelőtt azt, hogy segíti a műemlékes szakemberek együttgondolkodásának kialakulását, s az egységes szemléletű, ugyanakkor nagyon rugalmas megközelítés megteremtését. Nagy Zoltán