Műemléklap, 1998 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám
SOMOGY MEGYE KAPOSVÁR ÉPÍTÉSZETE, településszerkezete, műemlékei A mai város területén, de a történelmi városmagétól távol, az 1061-ben alapított szentjakabi bencés apátság volt a legjelentősebb építészeti együttes, s ez a középkoron át fennmaradt. Az 1960-as évek régészeti feltárásának köszönhetően csodálhatjuk a romokat, a román és gótikus kőfaragványokat. A város kialakulásának kezdetét jelentő, névadó várról a XIV. századból vannak írásos emlékek. A Kapos folyó mocsaras völgyébe épített várról - mely 131 évig török uralom alatt állt - nincs hiteles korabeli ábrázolás, a három ismert - XVII. századi - metszet túlzó és idealizált. 1702- ben, több magyar vár sorsához hasonlóan osztrák rendeletre felrobbantották. Sövénytemplom és barokk A vár lerombolása után az új településközpontot a vártól keletre, a kedvezőbb földrajzi viszonyokkal rendelkező mai főtér helyén kezdték kialakítani. Itt épült fatalpas sövény templom, iskola, vendéglő és birtokközpont, mivel 1712-ben a település Eszterházy birtokká vált. Az új birtokos kiváltságokat biztosító letelepedési engedélyt adott ki a betelepülőknek. Ez az okirat a mai Kaposvár alapító oklevele. A terjeszkedés elősegítésére a települést 1717-ben 300 házhellyel megnagyobbították. Ezután már az új központban (a mai főtéren) és környékén kezdett fejlődni a település. A sövény templom helyén új, barokk plébániatemplom épült a XVII. század első felében, majd új elemi iskola, megyeháza, plébánia és börtön. Ezek a földszintes - ma már nem létező - épületek már nem fából épültek, míg az akkori lakóházak és gazdasági épületek anyaga a fa volt. A XVII. sz. közepéig a településszerkezetet a megyei úthálózat részét képező helyi postautak alkották, ezen utak mellé építkeztek. A század második felében épült a ma is meglévő, de később átalakított, emeletesre átépített Arany Oroszlán patika (1774), az uradalmi tiszttartó - akkor még - földszintes háza, a mai Dorottya-ház. A településkép falusias volt, náddal és zsúppal fedett tömésfalú házak álltak az utcára merőlegesen. A barokk korból több szép szobor is fennmaradt, amelyek műemléki védettséget élveznek. Nepomuki Szent János, Szent Rókus, Szent Flórián, Mária-oszlop és egy tabernákulum oszlop, melyet az ülő Jézus-szobor miatt a népnyelv „Gugyuló” Jézusnak nevez. * A barokk korból eredeztethető két kápolna, amelyeket a Kapos déli oldalán, a Zselicség dombnyúlványain lévő szőlőhegyekre építettek, a kaposhegyi és az ivánfahegyi kápolna. Később a XIX. és XX. században jelentős átalakításokat végeztek rajtuk, de mostani állapotukban is védett műemlékek. Egy másik szőlőhegyen, a Rómahegyen áll a szintén barokk eredetű, de a XIX. sz. második felében átalakított, emeletesre épített Roma-villa, amely a híres festőművész Rippl-Rónai József lakóháza volt. A XIX. sz. első felében kezdődött a gazdasági élet fejlődése, ekkor épült a kor uralkodó, klasszicista építészeti stílusában a Vármegyeháza (1828-32), amely ma is leghangsúlyosabb városképi eleme a városközpontnak. Az épület, melynek homlokzatán „A KÖZJÓNAK” felirat olvasható, 1984-től a megyei múzeum otthona. A vármegyei börtön (1828) a vármegyeházával alkot épületegyüttest, bár azt később egy emelettel megmagasítoták és átalakították a homlokzatát. Ma a megyei levéltárnak ad helyet. Az elemi iskola (1829-32) „A haza kis polgárainak” feliratú, ma is iskola funkciójú épület, az emelete később épült, már eklektikus stílusban. A főtértől távolabb, a Fő utcán épült a Kórház „anya-épülete” (1840-46), mely eredetileg 16 beteg befogadására volt alkalmas, homlokzatán „A szenvedő emberiségnek” ajánlással. A század végén épületszárnnyal bővítették, ma is kórházként működik. A klasszicizmus szellemében épült lakóházak közül a Zárda u. 9. sz., Vaszary János festőművész szülőháza maradt fenn az utókornak. A klasszicizmus korában kezdett a városias utcakép kialakulni, utakat építettek és burkolatokat. Az eklektika kora A kiegyezés után, a Dombóvár-Zákány vasútvonal megépítésével (1872) nagyobb arányú fejlődés kezdődött, a társadalmi és gazdasági élet jelentősen megerősödött. A dinamikus városfejlesztés már céltudatos keretek között történt. A Cukorgyár megépítése (1893) a város keleti irányú növekedését jelentette. Ebben az időszakban romantikus és eklektikus stílusban építkeztek. Romantikus épület a volt Zárda (1873), a mai katolikus gimnázium, valamint a vele szomszédos lakóházak. Védett műemlék a donnen városrészben a Kálvária (1892-93), amely klasszicizáló eklektikus stílusjegyeket mutat. Több impozáns eklektikus középület áll ma műemléki védelem alatt. A századforduló után a késő eklektika és a szecesszió jegyében építettek több épületet. A szecesszió védett műemléke a színház (1911) és a Csikász Imre szobrászművész által díszített Kontrássy u. 4. sz lakóház. A két világháború közötti tervszerű városépítés eredménye több máig fennálló középület: iskolák, templomok, postapalota, mozi, kórházi épületek és számos polgári lakóház és lakóépület-együttes. A második világháború után a településszerkezet jelentősen megváltozott. A városba áramló tömeg a település nagyságrenddel megnövelte. Ipartelepek és lakótelepek épültek. Napjainkban az építészek a városközpont rekonstrukciója során kapnak lehetőséget, elsősorban a leromlott műszaki állapotú, komfort nélküli földszintes házak helyén megvalósuló foghíjbeépítésekkel. Fábián Éva 4 Kontrássy u. 4. sz. alatti lakóház 4 volt vármegyeháza Fotók: Fábián Éva