Műemléklap, 1998 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 1. szám

SOMOGY MEGYE KAPOSVÁR ÉPÍTÉSZETE, településszerkezete, műemlékei A mai város területén, de a­­ tör­ténelmi városmagétól távol, az 1061-ben alapított szentjakabi bencés apátság volt a legjelen­tősebb építészeti együttes, s ez a középkoron át fennmaradt. Az 1960-as évek régészeti feltárá­sának köszönhetően csodálhat­juk a romokat, a román és góti­kus kőfaragványokat. A város kialakulásának kezdetét jelentő, névadó vár­ról a XIV. századból vannak írásos emlékek. A Kapos folyó mocsaras völgyébe épített vár­ról - mely 131 évig török ura­lom alatt állt - nincs hiteles korabeli ábrázolás, a három ismert - XVII. századi - met­szet túlzó és idealizált. 1702- ben, több magyar vár sorsához hasonlóan osztrák rendeletre felrobbantották. Sövénytemplom és barokk A vár lerombolása után az új településközpontot a vártól ke­letre, a kedvezőbb földrajzi vi­szonyokkal rendelkező mai fő­tér helyén kezdték kialakítani. Itt épült fatalpas sövény temp­lom, iskola, vendéglő és birtok­központ, mivel 1712-ben a tele­pülés Eszterházy birtokká vált. Az új birtokos kiváltságokat biztosító letelepedési engedélyt adott ki a betelepülőknek. Ez az okirat a mai Kaposvár alapító oklevele. A terjeszkedés előse­gítésére a települést 1717-ben 300 házhellyel megnagyobbí­tották. Ezután már az új köz­pontban (a mai főtéren) és kör­nyékén kezdett fejlődni a tele­pülés. A sövény templom helyén új, barokk plébánia­templom épült a XVII. század első fel­ében, majd új elemi iskola, megyeháza, plébánia és bör­tön. Ezek a földszintes - ma már nem létező - épületek már nem fából épültek, míg az akkori lakóházak és gazdasági épületek anyaga a fa volt. A XVII. sz. közepéig a telepü­lésszerkezetet a megyei úthá­lózat részét képező helyi pos­­tautak alkották, ezen utak mellé építkeztek. A század második felében épült a ma is meglévő, de ké­sőbb átalakított, emeletesre át­épített Arany Oroszlán patika (1774), az uradalmi tiszttartó - akkor még - földszintes háza, a mai Dorottya-ház. A telepü­léskép falusias volt, náddal és zsúppal fedett tömésfalú házak álltak az utcára merőlegesen. A barokk korból több szép szobor is fennmaradt, amelyek műem­léki védettséget élveznek. Ne­­pomuki Szent János, Szent Ró­kus, Szent Flórián, Mária-osz­­lop és egy tabernákulum osz­lop, melyet az ülő Jézus-szobor miatt a népnyelv „Gugyuló” Jé­zusnak nevez. * A barokk korból eredeztet­hető két kápolna, amelyeket a Kapos déli oldalán, a Zselic­­ség dombnyúlványain lévő szőlőhegyekre építettek, a ka­­poshegyi és az ivánfahegyi ká­polna. Később a XIX. és XX. században jelentős átalakítá­sokat végeztek rajtuk, de mos­tani állapotukban is védett műemlékek. Egy másik szőlő­hegyen, a Rómahegyen áll a szintén barokk eredetű, de a XIX. sz. második felében át­alakított, emeletesre épített Roma-villa, amely a híres fes­tőművész Rippl-Rónai József lakóháza volt. A XIX. sz. első felében kezdődött a gazdasági élet fej­lődése, ekkor épült a kor ural­kodó, klasszicista építészeti stílusában a Vármegyeháza (1828-32), amely ma is leg­hangsúlyosabb városképi ele­me a városközpontnak. Az épület, melynek homlokzatán „A KÖZJÓNAK” felirat olvas­ható, 1984-től a megyei múze­um otthona. A vármegyei bör­tön (1828) a vármegyeházával alkot épületegyüttest, bár azt később egy emelettel megma­­gasítoták és átalakították a homlokzatát. Ma a megyei le­véltárnak ad helyet. Az elemi iskola (1829-32) „A haza kis polgárainak” feliratú, ma is is­kola funkciójú épület, az eme­lete később épült, már eklekti­kus stílusban. A főtértől távo­labb, a Fő utcán épült a Kórház „anya-épülete” (1840-46), mely eredetileg 16 beteg befogadásá­ra volt alkalmas, homlokzatán „A szenvedő emberiségnek” ajánlással. A század végén épü­letszárnnyal bővítették, ma is kórházként működik. A klasszicizmus szellemé­ben épült lakóházak közül a Zárda u. 9. sz., Vaszary János festőművész szülőháza maradt fenn az utókornak. A klasszi­cizmus korában kezdett a vá­rosias utcakép kialakulni, uta­kat építettek és burkolatokat. Az eklektika kora A kiegyezés után, a Dombó­vár-Zákány vasútvonal megépí­tésével (1872) nagyobb arányú fejlődés kezdődött, a társadalmi és gazdasági élet jelentősen megerősödött. A dinamikus vá­rosfejlesztés már céltudatos ke­retek között történt. A Cukorgyár megépítése (1893) a város keleti irányú növekedését jelentette. Ebben az időszakban romantikus és eklektikus stílusban építkez­tek. Romantikus épület a volt Zárda (1873), a mai katolikus gimnázium, valamint a vele szomszédos lakóházak. Védett műemlék a donnen városrész­ben a Kálvária (1892-93), amely klasszicizáló eklektikus stílusjegyeket mutat. Több im­pozáns eklektikus középület áll ma műemléki védelem alatt. A századforduló után a ké­ső eklektika és a szecesszió je­gyében építettek több épületet. A szecesszió védett műemléke a színház (1911) és a Csikász Imre szobrászművész által dí­szített Kontrássy u. 4. sz lakó­ház. A két világháború közötti tervszerű városépítés eredmé­nye több máig fennálló köz­épület: iskolák, templomok, postapalota, mozi, kórházi épületek és számos polgári la­kóház és lakóépület-együttes. A második világháború után a településszerkezet jelentősen megváltozott. A városba áramló tömeg a település nagyságrend­del megnövelte. Ipartelepek és lakótelepek épültek. Napjainkban az építészek a városközpont rekonstrukciója során kapnak lehetőséget, el­sősorban a leromlott műszaki állapotú, komfort nélküli föld­szintes házak helyén megvaló­suló foghíjbeépítésekkel. Fábián Éva 4 Kontrássy u. 4. sz. alatti lakóház 4 volt vármegyeháza Fotók: Fábián Éva

Next