Műemléklap, 1999 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám

KITÜNTETÉS Január 28-án este hat órakor a híres párizsi Jacquemart-André Múzeum emeleti dísztermé­be elegáns ünnepségre invitálták az európai kul­turális élet fontos szereplőit. A megkülönbözte­tett alkalom és a neves vendégsereg az 1998-as Europa Nostra-díjak nyerteseinek kihirdetésére érkezett a több száz éves, gyönyörű palota Tiepolo által díszített termeibe. A díjak nyerteseiről még az elmúlt év novem­berében, közel egy hetes munkával, élénk viták és megalapozott érvelések alapján döntöttünk Amsz­terdamban. Az 1998-as pályázatra 130 munka ér­kezett Európa húsz országából. A bíráló bizottság még szigorúbb és kérlelhetetlenebb volt, mint a korábbi években. A műemlék-helyreállítást, a par­kok megújítása és a természetes tájak megóvásá­nak példamutató példáit kerestük a beadott pálya­munkák adat- és fényképhalmazában. Számtalan érdekes, figyelemreméltó helyreállítást fejeztek be az elmúlt években, látszatra ez is nehezítette a dön­tést. Még inkább vitára adott azonban okot a hely­reállítások különféle szemlélete. Sajnos ma is hódít az a gondolat, hogy a hely­reállítás után a műemlékeknek soha nem volt pompájukban kell csillogni. Ezzel hitelességük sérül és dokumentum értékük válik kérdésessé. Más pályaművek a meglévő épület stílusában megengedhetetlen kiegészítéseket tettek, megté­vesztő ügyességgel idézték fel a korábbi stílusje­gyeket. Mindez azonban nem tartozik a műem­lék-helyreállítás elfogadott módszerei közé, in­kább egyfajta újraálmodása, újraalkotása az el­múlt korok építészetének. Megint más épületek­nél éppen a sokféle építési periódus számtalan megtalált részletének egyidejű bemutatásával rombolták szét a tér történeti egységét, meglévő harmóniáját. Négy pályaművet talált a szigorú zsűri a leg­nagyobb díjra érdemesnek, négy olyan helyre­állítást, amelynek szemlélete, szellemisége és fi­lozófiája mindenben megfelel napjaink elkép­zeléseinek. A zsűri tehát úgy határozott, nem adja ki a hat lehetséges érmet, csupán azt a négy al­kotást jutalmazza a legmagasabb európai kitün­tetéssel, amelyek példaként szolgálhatnak más helyreállítások számára is és ezzel meghatároz­hatják az elkövetkező század európai helyreál­lítási fő szakmai-etikai irányait. A négy érem közül egyet a modern építé­szettörténeti könyvekből jól ismert Menier ka­kaó-malom a franciaországi Noisielben kapta, egy másikat a hollandiai Amersfoot óvatos szakértelemmel helyreállított városkapuja. Ér­met ítélt oda a bizottság az Egyesült Király­ságbeli Painshill-park teljeskörű helyreállításá­ért. Számunkra azonban az avatta az alkalmat igazi ünneppé, hogy érmet kapott a hazánk leg­keletibb fertályán található sonkádi református templom mintaszerű helyreállítása is. A díjak kihirdetése a bíráló bizottság elnöké­nek, Andrea H. Schulernek volt a megtisztelő fel­adata. A négy nyertesnek járó csillogó érmet és oklevelet Henrik dán királyi herceg személyesen adta át. A sonkádi templom helyreállításának ter­vezője, Oltai Péter, az Állami Műemlékhely­reállítási és Restaurálási Központ építésze és Kiss Margit, a templom hímes fa mennyezeteinek szak­avatott helyreállítója a fényképezőgépek és tele­víziós kamerák össztűzében vette át az európai rangú kitüntetést. Az átadáson jelen volt Szombathy Béla úr hazánk párizsi nagykövete és dr. Fejérdy Tamás építész, az ICOMOS Ma­gyar Nemzeti Bizottságának elnöke, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökhelyettese. Az át­adáson, ahogy az Európában szokás, a zsűri nem­zetközi tagjai - így jómagam is - részt vettem. Felemelő szép, felejthetetlen pillanatok voltak. Oltai Péter rövid köszönő beszédében elmondta: a sonkádi apró falusi templom szerény, de fontos hozzájárulásunk Európa színes építészettörténe­téhez, kultúrájához és műemlékvédelméhez. Az ünnepségen az Európa Bizottság („Com­mission européenne”) tagja: Marcelino­ Oreja, az UNESCO főigazgatója, Frederico Mayor, az Eu­rópa Tanács képviselője, a francia kulturális mi­nisztérium magas rangú képviselője és Jacques Lang korábbi kulturális miniszter - a francia po­litikai élet jeles képviselői, népszerű személyi­ségek - is részt vettek. A szép számú hozzászóló méltatta az európai műemlékvédelem közös erő­feszítéseinek jelentőségét. A bíráló bizottság döntése szerint a sonkádi templomot a kiváló épülettörténet kutatásért és a magas szellemiségű helyreállítási munkáért jutal­mazták, mely utóbbi a templom építésének sok­színű történetét építészeti egységének tökéletes megőrzésével összhangban mutatja be. A sonkádi templom díjának helyszínen történő megünneplé­sére valószínűleg kora ősszel kerül majd sor. A négy érem mellett huszonhárom megtisz­telő oklevelet is kiadtak. Nem kis büszkesé­günkre a kolozsmonostori (ma Kolozsvár elő­városa, egykor kis magyar mezőváros) rk. templom helyreállítása is oklevelet kapott. A helyreállítást végző lelkes és nagy tudású ko­lozsvári kollégáink az előzetes elképzelések szerint a nyár folyamán a helyszínen vehetik át az oklevelet: ekkor helyezik a templom falába az elismerést megörökítő bronz medáliát is. Winkler Gábor MÉG EGYSZER: SONKÁD Tavaly több alkalommal is tudósítottunk a sonkádi (Szabolcs-Szatmár megye) református templom helyreállítási munkáiról. A késő gótikus stílusban épített, s már-már az összeomlás előtt álló templomot az Országos Műemlékvédelmi Hivatal az Európai Unió támogatásával, a sonkádi református gyülekezet, a szatmári református egyházmegye és a helyi önkormányzat segítségével hosszú évek kitartó munkájával mentette meg. A rendkívül igényes helyreállítás meghozta a sikert is: az 1997 év végére befejezett munkát Europa Nostra díjjal jutalmazták. A közelmúltban Párizsban az 1998-as Europa Nostra díjjal kitüntettek díjazására került sor. A négy legjobb helyreállítást emlékéremmel jutalmazták, s a kiadtak huszonhárom ok­levelet az összesen 130 pályamunkára. Nagy öröm, hogy a magyar műemlékvédelmi szakem­berek munkáját a bíráló bizottság a négy éremmel jutalmazottak között emelte ki. Az ün­nepségről dr. Winkler Gábor tudósítását közöljük. (A szerk.) Europa Nostra-díj a sonkádi református templom helyreállításáért EURÓPA NOSTRA DÍJJAL TÜNTETTÉK KI A KOLOZSMONOSTORI KÁLVÁRIA TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSÁT 73 év után a római katolikus egyház ismét birtokba vehette a Nagyboldogasszonynak szentelt, kolozsmonostori Kálvária temp­lomot. (Az 1924-ben 25 évre a görög ka­tolikus egyháznak bérbe adott templomot az ortodox egyház használta 1948-tól.) A birtokbavételt követően a katolikus egy­ház kezdeményezte a templom felújítását, mely a súlyos műszaki károsodások miatt is szükségessé vált. Örvendetes, hogy az erdélyi építészeti örökség kiemelkedő épületénél történt be­avatkozás műemlékvédelmi szempontból is sikeresnek bizonyult. Az építészeti és mű­emlékvédelmi feladatot Kádár István plébá­nos felkérésére a műemlék-helyreállításra szakosodott Utilitas tervező iroda koordiná­lásával, jól képzett szakemberek látták el. A tervezést Eke Éva építész műemlék­védelmi szakmérnök irányította és ő fel­ügyelte a kivitelezési munkálatokat is. Az ő keze munkáját dicséri a szinte teljesen üresen maradt belső tér újjá, meghitté va­rázslása. Akik 1992 előtt látogatták a Kál­vária templomot, bizonyára értékelni fog­ják, a fehérre meszelt falak, a színes üveg­ablakok és az új kazettás mennyezet által határolt világos teret. A főbejárat gótikus formavilágából ihletett új szélfogóját a szentélyzáródásban elhelyezett barokk or­gona ellenpontozza. Az 1792-ben épített hangszert, melyet a katolikus egyház meg­vásárolt, a szászdályai evangélikus temp­lomból helyezték át jelenlegi helyére, ahol az új liturgikus szempontok szerint fölös­legessé vált főoltárt helyettesíti. A templom szerkezeti fel­újítás­át Makay Dorottya építőmérnök és dr. Szabó Bálint tartószerkezet szakértő tervezte. Szüksé­gesnek bizonyult a falak megerősítése, új­­rafugázása. Látványos és igényes műsza­ki feladat volt az omlásveszélyessé vált di­adalív fölötti háromszögletű oromfal újjá­építése, valamint az elkorhadt huszárto­rony teljes cseréje. A műemléképület kutatásában részt vet­tek: Petru Iambo­r és Stefan Matei régészek, dr. Kovács András művészettörténész, Livia Bucsa biológus falszakértő,Alexandru Sabo geológus. A templom világítási tervét Sza­bó Erzsébet villamosmérnök, a színes üveg­ablakok készítését Egri László és Egri Ist­ván üvegművészek végezték. A kivitelezés kiváló minősége Székely Lázár mesternek és csapatának köszönhető. A Kálvária templom újraszentelésére 1997 júniusában került sor. A műemlék visszaadott szépsége, jó műszaki állapota kiemeli az épület és környezete történeti értékét. A romániai műemlék számára elő­ször megítélt Európa Nostra Díj az egy­ház, a tervezők és a kivitelezők közös erő­feszítéseit jutalmazza. Furu Árpád (Kolozsvár)

Next