Műemléklap, 1999 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 12. szám

APROPÓ : Talán kevesen tudják, hogy Budapest oly sokszor pejoratív jelzőkkel illetett kerülete, a „rosszhírű” VIII. kerület nemcsak éjszakai életéről, a tervezett „vigalmi negyed”-ről ismert, a kerület örökségéhez tartozik az egykori Pest legnagyobb palotanegyede is. A MŰEMLÉKLAP következő számaiban az itt található több tucatnyi főúri palota rövid történetével kívánjuk olvasóinkat megismertetni. A Józsefvárost - a mai VIII. kerületet - hivatalosan 1777. november 7-én nevezték el az akkori városrész védőszentjéről Szent Józsefről, illetve egyidejűleg (Habsburg) Jó­zsef trónörökösről. Ekkor a városrészhez tar­tozott a IX. kerület, tehát a Ferencváros is. A mai Múzeum körút és a József körút közötti területet korábban „alsó kertek” né­ven jegyezték, míg a mai Terézváros (VI. kerület) „felső kertek” néven volt ismert. A mai József körúttal párhuzamosan szántóföl­dek terültek el. A Józsefváros belső részének — az egykori kertövezetnek - nem voltak ke­resztirányú útjai. A keresztutcák (Puskin, Szentkirályi, Pollack M. tér, Ötpacsirta, Vas stb.) a későbbi kertparcellázások során jöt­tek létre. A Józsefváros beépítésénél, fejlődésénél előnyt jelentett, hogy a területet három oldal­ról országút (országos jelentőségű, forgalmas út­) vette körül, így az egykori Országút (Mú­zeum krt.), a Kerepesi út (Rákóczi út) és az Üllői út. Az 1760-as években a mai Bródy Sándor utca és a Rókus kórház környékén még téglaégetők működtek, az itt található jó minőségű agyagnak és a megnövekedett épí­tési kedvnek köszönhetően. Az 1838. évi nagy árvíz a Józsefvárost is súlyosan érintette, 1255 házából mindössze 249 maradt csak meg, hiszen a házak zöme ekkor még vályogból épült. Az utána követ­kező újjáépítést már rendeletek szabályozták. (Ilyen rendelet volt pld. az is, hogy a Rákosárok mentén csak emeletes kőházakat volt szabad építeni!) A Józsefváros igazi beépülése a Rókus kórház építésével vette kezdetét. 1798-ban elkészült a mai Rókus kórház, majd 1817-ben a Batthány-villában kapott ideiglenes otthont a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár. 1827-ben a mai Rákóczy út és a Fiumei út sarkától Kőbányáig megépült a majd 7,5 km hosszú, híres, egysínű lóvasút, az un. lebegő vasút, amellyel Kőbányáról fuva­rozták Pestre a Kőbányán bányászott követ. 1866-ban elkészült a Lóvasút első vonala, amelynek végállomása a Széna (Kálvin) tér volt. A Józsefváros egyik szép barokk építmé­nye volt (az 1711-ben épült, majd többször A Józsefváros története dióhéjban átépített J­ókus kápolna mellett) a régi Kál­vária tér dísze, a rotonda formájú Józsefvá­rosi Kálvária, amely 1746-49-ben épült, majd 1894-ben a VI. kerületi Epreskertbe helyeztek át. Az 1838. évi árvíz után a Szépítő Bizott­mány a Józsefváros területére váratlanul sok építési engedélyt adott ki, a terület felértéke­lődött. Divat lett az újonnan épült Nemzeti Múzeum környezetében lebontott földszintes házak helyén főúri palotákat építeni. Ekkor alakult ki Budapesten a Józsefváros arisztok­rata „lakótelepe”, a mai palotanegyed. Ezen a kis területen épült fel az a Sándor utcai (ma Bródy Sándor utcai) Országház - régi képviselőháznak is nevezett - épülete a mai Olasz Kultúrintézet. Egymás után épül­tek a paloták, így az a Pálffy, a az Eszteházy, a Festetics, több Károlyi palota. A főrendek mellett a nagy­polgárság is építkezett, ezért itt találhatók többek között a Gschwindt, a Törley és a Direr paloták. A Nemzeti Múzeum épülete és a Múze­umkert impozáns palotasor kialakulását ered­ményezte. Az Ötpacsirta utcában (a mai Pollack Mihály tér is így neveztetett!) gyor­san felépültek a legfontosabb épületek. Elő­ször a Nemzeti Lovarda (1858), majd a Fes­tetics palota (1862), később a Károlyi palo­ta (1863-65), végül az Esterházy palota (1865-70) készült el. A palotákat - az Ester­házy palota kivételével - Ybl Miklós tervez­te, miután előzőleg, jó érzékkel megvásárol­ta a környező telkeket. A Nemzeti Múzeum mögött kialakult palotanegyedet tehát tulaj­donképpen Ybl Miklósnak, az építésznek köszönhetjük, aki ezzel az üzleti vállalkozás­sal korai városrendezője is lett a belső Jó­zsefvárosnak. A folytatás a Pollack Mihály téri paloták rövid története lesz. Bende Csaba Arisztokrata paloták a Józsefvárosban Bánffy palota. Reviczky u. 5. Bródy Sándor u. 8. Neoreneszánsz képviselőház.

Next