Műemléklap, 2001 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1-2. szám
Fotó: Mihalik Tamás 2001. JANUÁR-FEBRUÁR MŰEMLÉKLAP még az elhunytról halála évfordulóján. A kisméretű kápolna nagyobb létszámú gyászolók befogadását nem tette lehetővé, de a család, a gyülekezet pár tagja összegyűlhetett benne. A külső támpillérekkel megerősített, apszis nélküli épület sírkamrájában kettős fenékborítású sír került elő a feltáráskor Az oldalfalakat geometrikus és növényi ornamentikából álló díszítés borítja, szimbolizálva a bibliai paradicsomkertet. Az északi falon kis falba mélyített fülkében az eucharisztia (oltáriszentség) vagy a refrigerium (felfrissülés) megjelenítéseként értelmezhető kancsó és pohár látható. Az ókeresztény mauzóleum 1975- ben, a pécsiek által kedvelt vízlépcső helyén került elő, amikor azt elavult műszaki állapota miatt lebontották. Szerencsére az ókeresztény sírkápolna kárpótolta a vízlépcső „szerelmeseit''. Az 1975-76-ban folyt feltárást rekonstrukció és a falfestmények restaurálása követte, amelynek eredményeként ma látogatható ez a Kr. u. IV. század végén épült, egyszerű, egyhajós, keletre tájolt kis ókeresztény bazilika. A templomként funkcionáló felépítmény alatt sírkamrát rejt a föld, amelynek falait körös-körül falfestmények díszítik. A keleti és az északi falakat díszítette festményekkel a korabeli festő (Dániel próféta az oroszlánok vermében, Ádám és Éva jelenete). A déli oldalon nincsenek festmények, mert ott a szépen faragott III. századi fehér márvány szarkofág uralja a teret. Az épületet már a római korban is átépítették, bővítették. A feltárás során előkerült leletanyag arra is következtetni enged, hogy a mauzóleum a népvándorlás korában is használatban volt. A Kr. u. IV. században épült az Apáca utca 14. szám alatt található kápolna, amely alatt nem volt sírkamraszint. Eredetileg az egész építmény sírkamraként funkcionált, de Kr. u. 390 körül átépítették, apszisában, azaz szentélyében kőből készült oltárt emeltek, s ezt a részt egy kis kerítéssel el is rekesztették a gyülekezeti tértől. Ettől kezdve kizárólag kápolna volt az épület, belsejében már nem alakítottak ki újabb temetkezési helyeket. A temetkezések ezután az épületen kívülre kerültek, ahol egyszerű, legtöbbször téglából és kőből épített sírokba temették el halottaikat Sopianae akkor élt polgárai. Ez a nagyobb, központi épületek körüli sírcsoportokban való temetkezés egyébként is jellemző Sopianaera. A feltáráson előkerült több mint 100 sír közül látható néhány „in situ", azaz eredeti helyén bemutatott téglasír. A falakon elhelyezett fotókiállítás az ásatás folyamatával és az előkerült tárgyakkal ismerteti meg a látogatót. A sírkápolna feltárását Fülep Ferenc vezette, majd Vladár Ágnes tervei szerint épült meg a felette azóta is álló védőépület. A cella trichorát 1922-ben fedezték fel, régészeti feltárását Szőnyi Ottó irányította. A háromkaréjos temetőkápolna a Kr. u. IV. század végén épült, falait már akkor kifestették, ennek a vörös-fekete sávos festésnek maradványai helyenként még láthatók az alatt a függönymintát és kusita arab írást utánzó újabb réteg alatt, amely a cella trichora IX-XI. századra vagy még későbbre tehető átépítésekor került a falakra. Ez a keresztény kápolna tehát évszázadokon keresztül a területünkön élt keresztény gyülekezetek szolgálatára állt. Gosztonyi Gyula nevéhez fűződik a cella septichora, azaz a hétkaréjos temetőkápolna feltárása. Ezt a nemcsak Pannóniában, hanem az egész Duna-vidéken egyedülálló alaprajzú épületet feltárás és dokumentálás után visszatemették. Újbóli feltárása és bemutatása régészgenerációk álma volt és az ma is. Reméljük, hogy az elnyert világörökségi cím segítségünkre lesz e tervek valóra váltásában. Az utóbbi években számos leletmentés folyt a római város és temető területén is. Kárpáti Gábor gondos munkájának köszönhetően a lakott város nagyméretű épületei, fürdői, utcahálózatának részei és a késő római városfal kisebb szakasza kerültek napvilágra. A temető területén, a mai északnyugati belvárosban újabb sírcsoportokat tártak fel a Janus Pannonius Múzeum régészei. Az eddig feltárt több mint ötszáz késő római kori sír gazdag leletanyagának régészeti feldolgozása folyamatban van. 2000-ben kezdődött meg az V. számú épület feltárása, amely ritka, nyolcszögű alaprajza miatt érdemel elsősorban figyelmet. Ezt a sírkamrát először 1903-ban találta meg Szőnyi Ottó és Moller István, a Péter-Pál sírkamra rekonstrukciós munkái során. Anyagi lehetőségek hiányában feltárására akkor nem került sor. Újbóli előkerülése ismét a Péter-Pál sírkamra folyamatban levő munkáival áll kapcsolatban. A Bachman Zoltán tervezte védőépület építésekor találtuk meg újra, és most már a feltárására is lehetőség nyílt. Kárpáti Gábor régész irányításával eddig az építmény nyugati oldalát és bejáratát, valamint az északi falát tárták fel. Falai majdnem két méter magasságig megmaradtak, rajtuk sok helyen az eredeti sárgásfehér vakolat nyomaival. A nyolcszög alaprajz az ókeresztény építészetben nem ritka, oktogonális alaprajzú a betlehemi Szent Születés-bazilika és a ravennai Theodorik-mauzóleum is. A feltárás 2001-ben is folytatódik, ha elegendő anyagi forrás áll rendelkezésünkre. A világörökségi cím elnyerése a műemlékvédelemmel, régészettel, konzerválással foglalkozó szakemberek fokozott felelősségét is jelenti, hiszen mindent meg kell tennünk, hogy megőrizzük és az utókorra is hagyományozzuk örökül kapott értékeinket. Az I. számú, Péter Pál sírkamra A Korsós sírkamra fölötti kápolna falai