Örökségvédelem, 2002 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1-2. szám

2002. JANUÁR-FEBRUÁR Tartalom A fertődi kastélykápolna falfestéseinek restaurálása (Pintér Attila)............1 Közös erőfeszítés - közös siker (Ernst Bacher) (Fordította Horváth Edina)...........................................................................4 A Fertő-tó műemléki és természeti öröksége mint világörökség (Bugár-Mészáros Károly) . . .........................................................................5 Felügyeleti Igazgatóság (Dr. Fejérdy Tamás)........................................... 8 Az új kulturális örökségvédelmi törvény kapcsán (Ernyey Katalin)............8 Még egy „Bokélyos ház”? (Simon Zoltán).........................................................10 Felújított Árpád-kori műemléktemplom Székelyföldön, újraszentelés Gelencén (Sebestyén József).....................................................12 Az ingó kulturális örökség védelme Bajorországban (Buzinkay Péter) ... 14 A szentesi Református Nagytemplom felújítása (Orosz Bálint).....................15 Grantner Jenő szobrászművész (Lampert Rózsa).............................................18 Lechner Ödön kiállítás Erfurtban és Berlinben (Bugár-Mészáros Károly) .............................................................................20 Magyar várak, városok, falvak metszeteken 1515-1800 (Dercsényi Balázs)........................................................................22 Veszendő templomaink I. Erdélyi református templomok (Káldi Gyula)...........................................22 Elfeledett gázgyárak. Az ipartörténeti kutatások új útja (Bazsó Gábor)..................................24 A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 (Káldi Gyula) .... 25 Sisa Béla: A Kárpát-medence fatornyai (Vukov Konstantin).......................26 Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - Hírek........................................27 Műemlékek Állami Gondnoksága - Hírek .........................................................30 Soproni történetek (Sedlmayr János) ................................................................30 Nem is tudom, hogyan kell(ene) megújulni? (Nagy Gábor)............................31 ÖRÖKSÉGVÉDELEM A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA FELELŐS KIADÓ: CSELOVSZKI ZOLTÁN ELNÖK SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG SZERKESZTŐSÉGI TITKÁR: SCHMITTNÉ KÓNYA ANNA A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1014 BUDAPEST SZENTHÁROMSÁG TÉR 6. TELEFON: 212-7612, 212-7613 FAX: 212-7614 E-mail: omvhlznko@mail.datanet.hu FŐSZERKESZTŐ: KAISER LÁSZLÓ OLVASÓSZERKESZTŐ: CZEGŐ ZOLTÁN GRAFIKAI TERVEZŐ: DUKAY BARNA NYOMDAI KIVITELEZÉS: STÁDIUM NYOMDA KFT. TEL: 455-5050 ISSN 1417-5266 ÖRÖKSÉGVÉDELEM feketedtek, tekintettel a nehézfém leve­gőn való erőteljes oxidációjára. Az utób­bi időben lehetőség nyílt az egész kápol­na rendbetételére, így merült fel a bolto­zati rész restaurálásának gondolata és vele együtt az említett festésjavítások felülvizsgálata. A restaurálást egyébként más dolgok is indokolttá tették. Az pél­dául, hogy a boltozat teteje egykoron beázott, és az átázás következtében a festések mállásnak indultak. A felület roncsolódása történhetett beázás által, de bekövetkezhetett páralecsapódás ré­vén is. Mi úgy véljük, hogy a romlás folyamatában főleg a pára lecsapódásá­nak lehetett jelentősebb része. Továbbá a romlást elsősorban a fagy és kevésbé a falból kiváló sók okozták. Az bizo­nyos volt, hogy a roncsolódás elsősor­ban a lanterna megmaradt belső perem­vonalán mutatkozott, onnan terjedt át a boltozati részekre, ami a lanterna falán belül lecsorgó nedvességre utal. Ha a romlás folyamatában a lefagyás­sal szemben a sók játszották volna a döntő szerepet, akkor látható nyomát - kivált só formájában - határozot­tabban kellett volna érzékelnünk. Kétségtelen az is, hogy a festés fel­színe az évszázadok során mégiscsak beporosodott, ami a felületek megtisz­títását szükségessé tette. Mildorfer megmaradt festése - mint említettük - teljes terjedelmében magas fokú művészi erőt sugároz. Érthető és természetes dolog, hogy ennek tudatá­ban a szakma és a történettudomány képviselői csak alaposan előkészített, minden kérdést összefüggéseiben is elem­ző javaslatot vártak. Mindenki egyet­értett azzal, hogy csak olyan megoldás kaphat zöld utat, amelyik a megcson­kult festés rehabilitálásában minden kétséget kizáróan többre képes jutni a jelenlegi helyzetnél. Az egyik felvetés ezzel kapcsolatban az volt, hogy eltá­­volítva a megsötétült rekonstrukciós festést, tudunk-e a hiányzó festés he­lyére formájában és művészi kvalitá­sában az eredetivel közel azonos szín­vonalú festést készíteni. A másik kérdés úgy szólt, hogy a kép szerkezete szem­pontjából fontos felületek elvesztésével, de a kőkeretes ablak új formai elemei­vel bővülve, miképp lesz az egész dolog integrálható magába a teljes kompo­zícióba. Mindjárt felmerült annak le­hetősége is, hogy megfelelő javaslat hiányában, egyáltalán szükséges-e itt valamiféle restaurálás? Nem elégedhe­tünk-e meg azzal, ami van, számolva még az ott lévő rekonstrukciós festés esztétikai hibáival is? Továbbá, ha egy­fokú restaurálási munka elvégzésére szükség is van, szabad-e a két új ab­lak körüli javításokat megszüntetni,

Next