Örökségvédelem, 2004 (8. évfolyam, 1-11. szám)

2004 / 1. szám

2004. FEBRUÁR ÖRÖKSÉGVÉDELEM Az UNESCO és a műtárgyak védelme Műtárgyvédelmi kérdések az UNESCO közgyűlésén és az 1970. évi UNESCO Egyezmény Részes Államainak szakértői találkozóján 2003. október 9-15. között zajlott le Párizsban az UNESCO Közgyűlés 32. ülésszakának a kulturális kérdésekkel foglalkozó IV. munkabizottsági ülése, valamint ezt követően az 1970. évi UNESCO Egyezmény [A kulturális ja­vak jogtalan behozatalának, kivitelé­nek és tulajdona jogtalan átruházásá­nak megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, az Egye­sült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyűlése által Párizsban az 1970. évi november hó 14. napján elfogadott Egyezmény­ Részes Államainak szakértői találko­zója. Tekintettel arra, hogy mindkét ese­mény Magyarországot is közelről érin­tette, a kulturális tárca is fontosnak tartotta az ország képviseletét. Az UNESCO a nemzetközi kapcso­latokban betöltött szerepének megfele­lően elsősorban programok szervezése, segítségnyújtás, közvetítés, valamint egyezmények létrehozása, ajánlások megfogalmazása révén tud az egyes ál­lamokra, szervezetekre befolyást gya­korolni. Ennek megfelelően a közgyűlési mun­ka az alábbi eredményekkel zárult: • határozat született a szakértői ta­nácsadás előkészítéséről a vonatko­zó nemzetközi egyezményeket [1954. évi Hágai Egyezmény, az 1970. évi UNESCO Egyezmény, az UNIDROIT Egyezmény és a 2001. évi Víz alatti Kulturális Örökségről szóló Egyez­mény], valamint a nemzeti jogalko­tást és azok végrehajtását illetően, • h­a­t­á­roza­t született egy felhívás elő­készítéséről az 1970. évi UNESCO Egyezmény kapcsán (az Egyezmény­hez való csatlakozás, illetve annak eredményesebb, hatékonyabb alkal­mazása érdekében), • h­a­t­á­roza­t született egy, a Végrehaj­tó Tanács 170. Ülésszakára előké­szítendő stratégiáról a lopott vagy jogellenesen kiszállított műtárgyak visszaszolgáltatása érdekében (a Restituciós Kormányközi Bizottság [Intergovernmental Committee for Promoting the Return of Cultural Property to its Countries of Origin or its Restitution in Case of Illicit A­ppropriation ] szerepének növelése­ DR. BUZINKAY PÉTER­ rel. Fontos megjegyezni, hogy a bi­zottság nevében ugyan szerepel a „restitúció" kifejezés, ezt azonban nem szabad kizárólagosan a máso­dik világháborús ügyekre érteni, a bizottság időhatárok nélkül, az 1970. évi UNESCO Egyezménynél korábbi és későbbi (!) ügyeket is meg­tárgyal.), • döntés született egy egységes elektro­nikus nyilvántartás létrehozásáról és működtetéséről, amely az egyes államoknak a kulturális javakra vonatkozó nemzeti jogszabályait összesíti, folyamatosan frissített for­mában, az eredeti nyelve mellett an­gol és francia fordításban is, • megválasztották a Restitúciós Kor­mányközi Bizottság tagjait: az elő­ző négyéves időszak (1999-2003) alatt Magyarország is tagként sze­repelt, de ezúttal, bár újra jelöltet­tük magunkat, végül mégsem kerül­tünk be. A közgyűlési munkabizottsági mun­ka lezártát követően rendezték meg az 1970. évi UNESCO Egyezmény Részes Ál­lamainak szakértői találkozóját. Ezen az Egyezményben részes 102 tagállam szakemberei mellett részt vettek olyan fontos szervezetek képviselői is, mint az INTERPOL, UNIDROIT, ICOM, WCO (World Customs Organization). A találkozón napi aktualitással bí­ró témák mellett (az ENSZ BT. 1483. (2003) sz. határozat az iraki műkin­csek visszaszolgáltatásáról) - a kitű­zött napirend szerint - előbb az 1970. évi UNESCO Egyezménnyel kapcsola­tos jelentéstételi kötelezettségről esett szó. Ezt az Egyezmény végrehajtásáról szóló „országjelentést” - általam isme­retlen okokból - sajnos Magyarország is elmulasztotta beküldeni, így azt a helyszínen lehetett és kellett utólag pó­tolni. A következő fontos téma az UNESCO-WCO közös műtárgykiviteli engedélyminta megvitatása volt. Ennek a kidolgozása és az egyes nemzetálla­mok számára átvételre való ajánlása - szakmai szempontból - feltétlenül támo­gatandó ötlet. Az engedélyminta - mely az Európai Unió műtárgy kiviteli enge­délyét veszi alapul - ugyanis meghatá­rozza azt a legkisebb adatmennyiséget, ami alapján egy műtárgy egyértelműen azonosítható, illetve bűncselekmény ese­tén körözhető, de egyúttal elősegíti a vámszervek könnyebb eligazodását is, és végül teljesíti az 1970. évi UNESCO Egyezmény azon előírását, e szerint a Részes Államok vállalják, hogy „megfe­lelő tanúsítványt vezetnek be, amely­ben az exportáló Állam igazolja, hogy a kérdéses kulturális tárgyak kivitelét engedélyezte”. Az előre megküldött enge­délyminta tervezetén néhány módosítást javasoltak a résztvevők, ezeket a WCO egy héttel később Brüsszelben megrende­zett szakértői tanácskozása is jóvá­hagyta. Az engedélyminta véglegesített változatát 2004 tavaszán egy újabb WCO szakértői találkozó nyomán fog­ják megállapítani és az egyes államok­nak átvételre ajánlani. Ezután került a jelenlévők elé A ku­l­­turális javak védelmére vonatkozó nem­zeti jogszabályok UNESCO adatbázis tervezetének megvitatása. Ez az egyes államok kulturális javak védelmére vo­natkozó jogszabályain túl - a tervek szerint - tartalmazni fogja a kiviteli (és ahol van behozatali) engedélyek for­manyomtatványát, illetve a kiállító hatóságok elérhetőségeit is. Az adatbá­zis elektronikus formában készül, és az UNESCO honlapjáról [www.unesco.org] lesz elérhető az eredeti nyelvén túl - hi­vatalos és hitelesített - angol és francia fordításban is. Ennek jelentősége aligha szorul különösebb magyarázatra, hi­szen elég, ha arra gondolunk, hogy egy-egy műtárgyra egy nemzetállam határát átlépve új, egészen más szabá­lyok vonatkoznak, aminek ismerete nemcsak a műkereskedők és műtárgy­vásárlók érdeke, hanem a nemzeti ha­tóságoké és a nemzetközi szervezeteké is. Az adatbázis létrehozását a Restitú­ciós Kormányközi Bizottság már a 2003. márciusi ülésén is ajánlásba foglalták, sőt szintén szerepelt az UNESCO és az INTERPOL között 2003 júliusában megkötött megállapodásban is. Létre­hozását az UNESCO vezetése is támo­gatja, de egyelőre még csak az előkészítő lépéseknél tartanak: a költségek felmé­rése, tervezés, szoftverfejlesztés, valamint az adatok bekérése: az UNESCO fő­igazgatója hamarosan levélben fogja megkeresni a tagállamokat, hogy - le­hetőség szerint a nemzeti nyelv mellett

Next