Örökség, 2006 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám
4 MÉRLEG A MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM 2005-BEN ■ BUGÁR-MÉSZÁROS KÁROLY A Múzeum Fény és Forma kiállítása, amelyet a KÖH Fotóarchívumával közösen készített, nagy nemzetközi érdeklődésnek örvendett tavaly. Az 1920 és 1950 közötti időből bemutatott kiállítás múzeumi eredeti építészeti fotóit és negatívjait még Pusztai László művészettörténész gyűjtötte kellő történelmi pillanatban. A Múzeum új generációjából Hajdú Virág és Ritoók Pál művészettörténészek, a KÖH Fotóarchívuma részéről Planck Ibolya fotótörténész már 2001. szeptember-októbernovemberre az Aix-en-Provence-i Vasarelli Múzeum kérésére elkészítette a kiállítást, amelyet később tárgyakkal, modellekkel gazdagítva 2003. októberében a budapesti Műcsarnok fő helyén, az apszisban mutattunk be nagy elismerések mellett. (Ezzel párhuzamosan elkészült a magyar-angol nyelvű katalóguskötet is.) Mivel Magyarországot a modern építészetet megteremtő hét nemzet között tartják számon, ezért kiállításainkat - mindig külső megkeresésre - gyakran viszik európai vándorútra. 2004. októbernovember-decemberben szűkebb válogatással a Holland Építészeti Intézetben, Rotterdamban képviselte az újonnan csatlakozott EU országok két háború közötti építészetét, majd a Finn Építészeti Múzeum kérette két hónapra, 2005- februárra és márciusra Helsinkibe. A kiállítás tavaly június-július-augusztus-szeptemberben visszatért Rotterdamba a Phaboth Múzeumba, a Bauhaus Villába a város Múzeumparkjába, de novemberdecember és 2006 januárjában már a bécsi Architektur Galerie im Ringturmban fogadta a látogatókat. A kiállításra a németek és az osztrákok elkészítették Molnár Farkas épületeinek modelljeit is, és nekünk ajándékozzák. A kiállítás idejére konferenciát is hívtak össze. Már megkaptuk a meghívást 2006. augusztusszeptember-októberre a dessaui Bauhaus Alapítványtól dessaui híres Mesterházakban rendezendő kiállításra. Múzeumunk 2005-ben felerősítette a tárgyalásait az "Európa legjobb családi háza 1933" címmel kitüntetett Molnár Farkas villa Bauhaus összművészeti bemutatás céljára való megvásárlására, amelyhez végül a miniszteri írásbeli támogatást is elnyertük. A KVI kész volt az elővásárlásra, de ezt a Pénzügyminisztérium megtiltotta. Múzeumunk másik, 2003-ban kezdett törekvése mellett kitartva, az új székháznak az egykori Terézvárosi Művelődési Központnak (Lotz-terem, 18851), és az abból kiépült Párizsi Nagy Áruháznak (1911), mint emblematikus épületnek a vagyonkezelésbe vételére törekedett. Az épület Építészeti Múzeumként való bemutatását az indokolta, hogy Magyarország a historizmus építészeti stíluskorszakában a fennmaradt egységes épületállomány és a budapesti városépítészeti kompozíció révén világelső. Ennek a főtengelye a Világörökség rangra emelt Andrássy út, és nekünk ott kell a világ elé lépnünk, ahol a legjobbak vagyunk. Ráadásul százezrek munkája révén vagyunk világelsők. Az épület 1911-es része a szecessziót képviseli, amely stílusban a hét legkiválóbb ország között tartanak számon bennünket. Az épületnek "veleszületett" kiállító galériái és közművelődési terei vannak. A múzeum úgy helyezkedhetne el benne, mintha eleve annak épült volna. Az építészet szakmai szervezeteinek, minisztériumi képviseleteinek és természetesen az örökségvédelemnek is egybehangzó véleménye volt, hogy az épület ideális hasznosítása révén múzeumunk lenne a Minőségi Országbemutatás témabankja. Az év folyamán az Örökség folyóiratban (kétszer), a Szalon újságban és a Magyar Építész Kamara évkönyvében focikként megjelent, közakaratot megtestesítő Párizsi Nagy Áruházbeli programunkat szeptembertől az illetékes miniszterek is ismerték, sőt a kérdéssel még a Miniszterelnöki Hivatal is foglalkozott. A Múzeum, mint hiteles intézmény, az általa tervezett kiadványokkal és historizáló rajzok közrebocsátásával rangba kívánta helyezni a magyar historizmus és a szecesszió építészetét, meg a magyar bauhaust, amelyekben kiválóak vagyunk. Ezek fölértékelődésével a helyreállításukra irányuló mozgalomnak akár százmilliárdos haszna is lehetett volna (lehetne). Múzeumunk 2005-ben is szerencsésen folytathatta gyűjteménygyarapítási munkáját. Tovább folytattuk a különösen ritka építészeti képeslapok gyűjtését. A lapok 1900 és 1920 közöttiek, zömében így Fotó: B. Boldizsár Brigitta A Fény és Forma kiállítás megnyitója Bécsben Ybl Miklós romantikus asztali órája, kiöntője és pohara. Előtte D'Aviier építészeti tankönyve. (1793)