Örökség, 2010 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám
1^ Magyar Múlt Egy csaknem másfél évszázados újságcikket idéz föl Töttös Gábor a ma már műemlékként védett kajdacsi síremlék ügyében. Tolna megye egykori főispánjának, Sztankovánszky Imrének emlékére állított sírkápolna tervezésében a kor kiváló építészei és művészei vettek részt. A kápolna a ma iskolaként szolgáló - ugyancsak védett - kastély közelében áll. A Vasárnapi Újság korabeli száma így emlékezik meg az emlékmű felállításáról: A kajdacsi sírkápolna Sztankovánszky síremléke DR. TÖTTŐS GÁBOR ’Tk nemzetünk mozgalmas múltjának s azon körültekménynek, hogy hazánk úgyszólván évszázado % kon keresztül folyton harcok színhelye volt, s természetszerű következménye az, hogy a művelődés terén - tagadhatatlan! - elmaradtunk. Míg szerencsésebb viszonyok közt élt nemzetek a tudomány és művészetek terén megbecsülhetetlen foglalásokat tettek, addig a mi elődeinknek erejüket a haza földjének védelmében, a léteiért való küzdelemben kelle fölemészteniük. Innen van aztán, hogy míg Európa nyugati országaiban nemcsak az egyes fővárosok fejlődtek a tudomány és művészetek kölcsönös szolgálatának műemlékeivé, hanem a vidékek, mondhatni, minden kis fészkében, lépten-nyomon egy-egy műértékkel bíró építmény, szobor, vagy emlékmű vonja magára figyelmünket, addig nálunk csakis a legutóbbi évtizedek folytán volt tapasztalható ez irányban komolyabb lendület. S e lendület is egyelőre csak a főváros, csakis Budapest arculatán idézett elő örvendetesebb, szembeöltő változást, csakis itt van eddigelé valódi nyoma annak, hogy most már mi is elismerjük azon hatalmat, mely a művelődés erejében rejlik, s melynek egyik legélesebb fegyvere, leghangosabban beszélő eszköze az, amelyet a képzőművészetekben leír. A vidék, vagyis maga az ország -fájdalom! - még ma is igen kezdetleges képét nyújtja azon művelődési törekvésnek, melynek legkézzelfoghatóbb kifejezését ismét a képzőművészetek termékei képezik; úgy, hogy hazánkban napokig utazhatunk, átkutathatunk néha egész országrészeket anélkül, hogy csak egy műértékkel bíró építményre vagy egyéb, ily szempontból figyelemre méltó műtermékre találnánk. Pedig kétségtelen, hogy a képzőművészeti termékek száma és fejlettségi foka nem csupán hérmérője egy ország művelődésének, hanem a művelődés fokozásának, fejlődésének egyik leghatalmasabb emeltyűje is. Mert a műtudománnyal foglalkozók már régen elismerték s megcáfolhatatlanul be is bizonyították, hogy a képzőművészetek iránti fogékonyság kifejlesztésének leghathatósabb, sőt csaknem egyedüli eszköze a szemléltetés: minél gyakrabban van valakinek alkalma műbeccsel bíró dolgokat látni, annál inkább fejlődik benne a művészeti érzék, ez pedig a szellemi művelődésnek egyik leglényegesebb alkotó eleme, mely az ítélet művelésére is kihat. És így ebből a szempontból is méltó elismerés illeti azokat, akik hazánk különböző vidékein műértékkel bíró műveket emelnek, mert míg egy-egy kegyeletes eszméjüknek adnak s így közvetve a közművelődés érdekeinek is a legszebb áldozatot hozzák. Legújabban Tolna megye nyert egy, a fönt fejtegetett eszmének megfelelő, díszes emlékművet, a Kajdacs község mellett épült s folyó évi november 5-én - Szent Imre napján -fölszentelt sírkápolnában, melyet Tolna megye volt főispánjának, a nemes lelkű Sztankováni Sztankovánszky Imrének kegyeletes emlékül emeltettek az elhunyt gyermekei: Mária és János, s amelynek jól sikerült rajzát - a kápolna építészeinek szívességéből - sikerült metszetben mutatjuk be olvasóinknak. Megemlítjük, hogy rajzunk akvarell-eredetije jelenleg a képzőművészeti társulatban van kiállítva. látható kifejezést, egyidejűleg a művészet ügyének 24 ÖRÖKSÉG Műemlék Régészet Műtárgy