Örökség, 2011 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1-2. szám
Dobos Lajos (1928-2003) kollégánk (1958 és 1993 között a Felügyelőség fotográfusa és műteremvezetője volt) felvétele 1979-ből. Egy fotósorozat része, melynek célja a dokumentálás, de fotográfusi igényessége ennél jóval több. A felvétel Arany János szobrát mutatja a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. Mint minden XIX. század végi emlékmű állítását, a nagy költőét is pályázatok előzték meg 1887-től. A tíz pályázó közül Stróbl Alajost és Zala Györgyöt hívták második pályázatra, ekkor nyerte el Stróbl a megbízást. Arany János nyugalmat árasztó bronzalakja 1893 óta ül a Schikedanz Albert tervezte monumentális, haraszti mészkőből faragott talapzaton. A két és fél méteres mellékalakok, Toldi Miklós és Piroska, a költő legismertebb műveit idézik. A szimmetrikusra komponált fotó előterében valami nagyon furcsa szerkezet áll: egy 275 literes betonkeverő, amilyet az 1950-es évek óta használtak, magasodik a múzeum, pontosabban Arany János szobra előtt. A kép így lett objet trouvé a gyűjteményben, és így volt objet trouvé a fotós szeme előtt. Meglátni valamit. Truváj és telitalálat. Macska kőtextúra, meander a talapzaton, teli fényben a klasszicista architektúra, lépcsőn le- és felmenő emberek, nők, férfiak, gyerekek. A fő téma azonban a múzeum tengelyébe komponált Arany János-szoborral a félárnyék sötétszürkéiben egybeolvadó betonkeverő masina. A mellékalakok, Piroska és Toldi szinte rajta ülnek. A fotós illetve a fotográfus - ahogyan szerette, ha nevezték - tekintete adott plusz jelentéseket, csendes humorral és érzékenységgel ennek a képnek. (Fekete-fehér felvétel a KÖH Fotótárából)