Örömhir, 1930 (14. évfolyam, 1-9. szám)

1930-01-26 / 1. szám

XIV. évfolyam Miskolc, 1930. január 26. 1. szám ÖRÖMHÍR HEGYALJAI EVANGÉLIKUSOK LAPJA Szerkeszti: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelenik DUSZIK LAJOS az evangélikus lelkészi hivatalban havonként egyszer Isten kezében Máté 6, 10. b) „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.“ Az ujesztendőben, amelynek nekiindultunk, támaszra van szük­ségünk. Éreztük, tapasztaltuk ezt már azokon a napokon is, amelyek belőle eltűntek már az örökkévalóság végtelen folyamán. S mi le­hetne a mi erős, kipróbált támaszunk, ha nem üdvözítő szent hitünk!? A hit az imádkozásban éli ki magát, hiszen ebből meríti azo­kat az erőket, amelyekkel elgondolásait, célkitűzéseit megvalósítja. Az imádságban jelentkezik a vallásnak a lelke. A keresztyén vallás a vallások vallása, mert nem alkotott és nem is fog soha sem alkothatni az Istent kereső vallásos elmélyedés szebb, tökéletesebb imádságot, mi­nt amilyen a Miatyánk. A keresz­tyén hivő lélek megszentelt kívánságainak, óhajtásainak a legtömö­rebb, a legklasszikusabb összefoglalása ez ! ... Ilyen kívánságunk az is, amit elmélkedésünk homlokára ir­tunk: „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a föl­dön is“ ... Nyugodtan folytathatjuk úgy a derült, mint a borult napokat, ha erősen, rendületlenül hisszük, hogy életünkben, mely örömből és bánatból te­v­ődik össze, — minden akadályokon keresztül ezentúl is az Isten akarata, tehát a jó, a javunkra szolgáló fog érvényesülni. boldogságunk önzője nem a mi akaratunk, hanem az Isten akarata. A gyötrő bizonytalanság ellen, amely nálunk oly gyakran je­lentkezik, az a legjobb orvosság, ha szent bizalommal és örömteljes gyermeki meggondolással tudjuk imádkozni. Legyen meg minden­ben és mindenütt az Isten akarata. Igaz, hogy könnyű ezt elmondo­gatni, de nagyon nehéz ez előtt meghajolni. Ha a vallásos élet köve­telménye csak az lenne, hogy ezt elmondogassuk minden nap, akkor legalább az imádkozók mind jó keresztyének, jó evangélikusok vol­nának. De lényeges kelléke az imádkozásnak az is, hogy az ajkak beszéde a szív őszinte érzéséből törjön fel és szentelje meg gondola­tainkat és akaratunkat is. Pedig sokszor kell magunknál is tapasz­talnunk, — akik pedig azt állítjuk, hogy Istennek tetsző módon ér­

Next