Orosházi Friss Ujság, 1929. január-március (18. évfolyam, 1-71. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Kedd, 1929 január 1 OROSHÁZI FRISS ÚJSÁG Ha Rádiót mindig Boldog Újéve lesz alkatrészt Csepreginél vesz, vagy Akkumulátor töltés és Az orosházi rokkantak még a régi illetményeiket kapják Irtunk már arról, hogy a legutóbb lefolytatott rokkantfelülvizsgálaton igen sok esetben eme­ledtek a rokkantjárulékok. Az emelkedés rész­ben azáltal történt, hogy egyeseknek magasabb százalékban állapították meg a rokkantsági fokát, mint eddig volt s a magasabb rokkantsági fok­kal magasabb rokkantilletményre is van az illetőnek igénye, részb­n pedig olyanoknak is megállapították a rokkantságát, akik eddig rokkant­­ellátásra felvéve nem voltak. Az új illetményeket azonban még a mai napig nem kapják a rokkan­tak. Az új megállapí­tsokat ugyanis fel kellett terjeszteni valamennyit a népjóléti miniszterhez, ahol azokat átvizsgálják s csak azután folyósít­ják a járulékokat. Amíg ez meg nem történik, addig azok a rokkantak, akik eddig kisebbfokú rokkant­ságuk miatt kevesebb já­rulékot kaptak, egyelőre továbbra ményüket is a régi illet­kapják, akik pedig eddig rokkantellá­tásban nem részesültek, további intézkedésig nem kapják a most megállapí­tott járulékot. Az összegek kifizetéséről eddig még intézkedés nem történt és így csak a régi illetményeket fizetik ki. Nyolc legény agyonvert egy gazdálkodót Karácsony másnapján a mind­szenti Kaszinóban bál volt. A bál­ban ott volt Bereczky András jómódú gazdalegény is, aki különö­sen a lányok közelében érezte jól magát s mindig azok körül forgo­lódott. Tánc közben Bereczky összeszó­lalkozott egy mindszenti leánnyal aki több legényt feltüzelt arra,hogy bosszút álljanak a rajta esett sére­lemért. Bereczky észrevette az el­lenséges tekinteteket s mielőtt a bál véget ért volna, hazaindult. A leány és a feltüzelt legények ezt észrevették s utána mentek. A leány vezetésével 8 legény követte Bereczkyt egészen a háza kapujáig s amikor már éppen a zárba akarta illeszteni a kulcsot a nyolc legény megrohanta. A támadó legények nemcsak bicskával, hanem ásókkal, kapákkal s botokkal is fel voltak fegyverkezve s csak úgy zuhogtak az ütések a szegény mindszenti le­gény fejére, aki eszméletlenül esett össze. A legények s a leány erre el­futottak. A csendőrség csakhamar kinyo­mozta a tetteseket s a leányt és 3 legényt előzetes letartóztatásba vette s beszállították a szegedi ügyészség fogházába. Bereczky támadók ütéseitől olyan súlyos sé­­­rüléseket szenvedett, hogy másnap reggel meghalt. Így a támadók el­len szándékos emberölés miatt in­dult meg az eljárás. 9 biztosításra kötelezett összes alkalmazottakat be kell jelenteni január 1S-ig A betegség, baleset, öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére biztosításra kötelezettek általános bejelentése Megjelent a népjóléti és munka­ügyi minisztérium rendelete az 1929 január hó 1-én életbelépő öregségi, rokkantsági stb. biztosításról szóló 1928. XL. t.-c. vég­ehajtása tárgyá­ban. A rendelőnek a munkaadókat érdeklő és a közeli napokban ese­dékessé váló általános bejelentésre vonatozó részét tájékoztatásul az alábbiakban közöljük : 1928. XL. t.-c. értelmében 1929 január hó 1-től kezdődően mind­azok az alkalmazottak (a háztartási alkalmazottak kivételére ), akik be­tegség és baleset esetére biztosításra kötelezettek, egyben öregség, rok­kantság esetére is biztosítási kötele­zettség alá tartoznak. Mindazokat az alkalmazot­takat, akik 1929 január 1-én alkalmazásban állanak, leg­később január 15-ig be kell jelenteni tekintet nélkül arra, hogy előzőleg be voltak-e jelentve vagy sem. Amennyiben valamelyik munka­adó december 31-ig nem kapta meg a szükséges nyomtatványokat, úgy azokat a pénztártól köteles besze­rezni. Ezeket az általános bejelentő la­pokat a kerületi pénztárnál (vidéken a megbízottná) kell benyújtani,­vagy postán beküldeni. Az ipari alkalma­zottakat (tisztviselőket, kereskedőse­gédek stb.) pedig, ha javadalmazá­suk a havi 500 pengőt (ötszáz pen­gőt) meg nem haladja. Az általán­s bejelentési kötelezettség a háztartási alkalmazottakra nem terjed ki, úgy­szintén nem kell általános bejelentő­­lapokat kiállítaniok azoknak az ipari munkaadóknak, akik alkalmazottaikat ezidő szerint heti, vagy havi bejelen­­tési jegyzékkel jelentik be. Az általános bejelentés csak a kerületi pénztár által ren­delkezésre bocsátott „álta­lános bejelentő lapon“ esz­közölhető érvényesen, más nyomtatványon, vagy levélben tehát nem. Ismételjük, hogy fentiek csak az általános bejelentésre tehát az 1929 január 1-én tényleg alkalmazásban lévők bejelentésére, vonatkoznak, mert az 1929. janu­ár 2. napjától kezdődő­en munkát vállalók bejelen­tése már rendesen egyenként törté­nik, még­pedi­g nem az eddig hasz­nálatban lévő nyomtatványokon, ha­nem azoktól eltérő új űrlapokon. Ugyancsak teljesen új lesz 1929. január 2-től a változást, önkéntes biztosítást kilépést, és ön­ként továbbfizetéssel bizto­­sítást jelentő lap is, ezen idő­ő­ tehát a régi szöve­gezésű nyomtatványokon eszközölt bejelentéseket a kerületi pénztár nem fogadja el. A kereskedők és kereskedelmi cégek, akik és amelyek a kereske­delmi betegsegélyző pénztárnál jelen­tik be alkalmazottaikat, a fent is­mertetett általános bejelentést ott tartoznak megtenni. A miniszteri rendelet az általános bejelentést elmulasztó, hiányosan eszközlő, vagy nem a kitűzött ha­táridő alatt teljesítő, avagy valótlan adatokat közlő munkaadókkal szem­ben szigorú megtorlást tartalmaz. Nevezetesen, a kerületi pénztár a szükséges adatokat a helyszínen a munkaadó költségére szerzi be s ezenkívül a mulasztó munkaadót ki­hágás miatt 2 hónapig terjedhető elzárással és 1000 pengőig terjed­hető pénzbüntetéssel büntetheti. Magyar vendéglősük, szállodá­sok és korcsmárosok memo­randuma a miniszterelnökhöz Adósérelmeik orvoslását ké­rik a kormánytól A Magyar Vendéglősök, Szállo­dások és Korcsmárosok Országos Szövetsége ez év október végén tar­tott országos nagygyűlésén foglal­kozott a vendéglősök, szállodások és korcsmárosok ügyeivel s különö­sen azokkal az adósérelmekkel, ame­lyek ezt az ipart túlságosan sújtják s prosperitását megnehezítik. A nagygyűlésen hozott határozatokat most memorandumban foglalva fel­terjesztették a miniszterelnökhöz gyors orvoslást kérve. Kérik a kormánytól: a borfogyasztási adó eltörlését, az italmérési illeték eltörlését, esetleg termelési adóvá való átala­kítását, az étkezést terhelő fényűzési és forgalmi adó eltörlését, illetőleg a külföldről behozott különlegessé­gekre való korlátozását, a szállodáknak, mint ipari vállala­toknak házadómentesség biztosítá­sát. A memorandum szerint a vendég­lős szállodás és korcsmáros szakma túl van adóztatva, s az adóztatás nem számol a szakma teherbíró ké­pességével. Az adóztatás enyhítését az egész ország fogyasztó népessé­gének érdeke is kívánja, mert an­nak is hasznára könnyedségére fog­­ válni. A memorandumhoz csatolt hatá­rozatok kellően megindokolják a kí­vánságok jogosságát. Az adóügyi sérelmek orvoslásában talán nem hiába reménykednek a magyar vendéglősök, szállodások és korcs­márosok. 3 De csúnya bajuszod van Lajos! Egy megbajusztalanodás története Bizonyára általános elcsodálkozást, sőt elszörnyedést keltett Tatársáncon az a körülmény, hogy Tóth Lajos, a tatársánciak érdemes cipésze va­sárnap bajusztalanul tért haza. A derék mester megbajusztalanodásá­­nak érdekes története van, amelyet hiteles források nyomán az alábbi­akban terjesztünk olvasóink elé: Szombaton éjszaka két óra tájban, amikor az ujságnyomó-gép már ja­vában kattogott és a nyomdából a „revíziós“ szedő is hazafelé készü­lődött — beállított a Friss Újság nyomdájába Tóth Lajos tatárjánci cipészmester. Azt talán mondani se ke­l, hogy alaposan beborozott álla­potban. Panaszos hangon előadta, hogy milyen csúfság esett meg vele az egyik főtéri fűszerüzletben : a szomszéd borbélyműhelyből átment az egyik segéd és suttyomban le­nyisszantotta a Tóth mester bajuszá­nak félszárnyát. — Ne csináljatok már ilyen süket munkát, mondtam neki, vágd le most már az egészet — részletezte Tóth mester az esetet nagy bőbeszédű­séggel. Azután — tekintettel arra, hogy bajusz nélkül nem mer haza­menni a feleségéhez, felszólította a szerkesztőséget, hogy az ő esetét írja meg a­­ Friss Újság vasárnapi számában. Mivel ennek a felszólításnak a legjobb akarattal sem tehettünk ele­get, megnyugtattuk a mestert, hogy ha vasárnapra nem is, de újévre feltétlenül megírjuk. Ekkor a mester a rendőrség iránt kezdett érdeklődni, mert — úgymond — fel akarja je­lenteni e­ cmfitóját. Útbaigazítottuk a rendőrség felé és a nyomdaajtób­a barátságosan elbúcsúztunk tőle. A Tóth mester által megnevezett üzletben is érdeklődtünk a bajusz­vesztés részletei iránt, ahol a követ­kezőképpen adták elő az esetet: Tóth mester régi vásárlója a cég­nek, ahová szombaton délután már meglehetősen beszeszelve állított be. Közben átment az üzletbe a szom­szédos b­orbélyműhely egyik segédje, aki — mint régi ismerős — évődni kezdett Tóthtól: — De csúnya bajuszod van, La­jos, mért nem vágatod le? — Vágd le hát, ha csúnya — hagyta rá Tóth mester, mire a bor­bélysegéd nyomban elővette ollóját és levágta a bajusz félszárnyát, majd átmentek a borbély műhely­be és an­nak rendje és módja szerint kicsi­­nosíto­ták a mester álcázatát. Tó­h azonban később ráeszmélt, hogy odahaza bizonyosan nem jó vé­lménnyel lesznek bajusztalan ál­lapotáról, elveszítet­e bátorságát és bánatában egyre mélyebben nézett a pohár te ekére, de hiába, bátorsága csak­ke­n tért vissza és nem mert hazamenni. Az éjszaka hátralevő ré­szét egy barátjánál töltötte és más­nap viszament az üzletbe, de a bajuszát már ott se tudták vissza­adni neki, így mégis csak bajusz nélkül kellett hazamennie.

Next