Orosházi Friss Ujság, 1930. január-március (19. évfolyam, 1-73. szám)
1930-03-20 / 65. szám
XIX. évfolyam 65 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Negyedévre-------8 pengő Félévre-----------16 pengő Vidékre postán küldve: Negyedévre-------10 pengő Félévre-----------20 pengő Szerkesztőség és kiadóhivatal: OROSHÁZA, I. TORKOS KÁLMÁN-U. ára 10 fillér Csütörtök, 1930 március 20 Megjelenik minden nap korán reggel. LAPZÁRTA ÉJJEL 12 ÓRAKOR. Hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetésekre vonatkozó kérdésekre csak válaszbélyeg ellenében válaszolunk. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: Dr. MITLASOVSZKY JÁNOS TELEFON 90 SZÁM. Postatakarékpénztári csekkszámla: 12964 1848 március 15 emléke Elmondotta Orosháza község képviselőtestületének 1930 március 15-én tartott díszközgyűlésén dr. Tafler Elek képviselőtestületi tag. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Jól esik egy napra kiszakítani magunkat a ma oly örömtelen mindennapi élet gondjaiból: ünnepelni, lelkünket felüdíteni, bizodalmat meríteni. Szinte csodálatos, hogy 82 esztendő — több mint két emberöltő — után ma is mily frissen él mindnyájunk lelkében 1848 márciusának minden eseménye. Ez a legjobb bizonyítéka, hogy a szabadság, a demokrácia eszméje, melynek március 15-e valóban a legszentebb ünnepe, az ember lényében bennrejlő kiolthatatlan örök kivánalom, mely a föld alól is utat tör magának. Már a XIV. századtól kezdve, amikor a fő és köznemesség valamint a jobbágyi osztályon kívül — különösen az ipar és kereskedelem fejlődésével— a polgárság rendje is kialakult és századok folyamán egyre nagyobb szerephez jut, nyomon követhetjük a szabadság iránti törekvéseket. A XVIII.-ik század második felére már megizmosodik ez az áramlat. Nemcsak a gazdasági fejlődésből folyó ható okok fejtenek ki már ekkor szinte automatikus nyomást, hanem kiváló férfiak irodalmikig kifejtik a szabadság elméletét. Franciaországban Turgot, Rousseau, Voltaire, D’Alambert a természetjogi szabadelvűség, Angliában pedig Smith Adám a gazdasági szabadelvűség elméletét dolgozzák ki s ezek az eszmék terjednek,hullámokat vernek. Ezeknek az eszmei kölcsönhatásoknak fontossága kétségtelen még akkor is, ha alapul vesszük, hogy ezek a nagy világfolyamatok nem tudatosan történnek. A természetjog és az absolut egyenlőség elfajult megvalósítása az 1789-i francia forradalom, amelynek véres boszorkánytánca bizonyítja a fojtogató elnyomatás káros visszaütését, de épen úgy a szabadsággal élni nem tudó tömeg visszataszító tényeit. Azonban a szabadsággal való visszaélés csak egy időre vethette vissza ennek az eszmének a térfoglalását. Az alkotmányos szabadság iránti vágy csodálatos kölcsönhatással végiggyűrüdzik az egész glóbuson, mintha a világ országai egy állami keretbe tartozó provinciák lennének. Nálunk a modern értelemben vett szabadságeszme első vértanúi 1795- ben Martinovics, Hajnóczi, Lackovics. Különösen Hajnóczi, aki a nemzeti szellem és a történelmi alkotmány respektálásával tiszta eszközökkel propagálja munkáiban azokat a reform eszméket, melyek 1848-ban lépnek a megvalósulás útjára. Tovább kisérve a szabadság eszme útját, az 1830-as évek országgyűléseinek vezéralakjait: Felsőbüki Nagy Pált, Dessewffyt, kell megemlítenünk, akik már nemzeti irányú, jószándékú politikával, ha nem is akarják behozni pl. a jobbágyság eltörlését, de legalább ostorozzák az úrbéri visszaéléseket. Megjelenik azonban már ezeken az országgyűléseken eleinte a magyar általános Takarékpénztár Rt. Orosházi Fiókja KÖLCSÖNÖKET mint távollevők követe Kossuth Lajos s valójában innen kell számítani az alkotmányos szabadság iránti harc kezdetét. Kossuth első ténye volt az első magyar politikai hírlap az Országgyűlési Tudósítások megindítása, mely lapot a felső kényszer miatt csupán kézzel irt példányokban kénytelenek terjeszteni s amikor báró Wesselényi Miklós kőnyomdát vásárol e lap készítésének céljára, börtönbüntetést kell elszenvednie. Kossuth az Országgyűlési Tudósítások, majd később a Pesti Hírlap által a politikai reformeszmék iránt fogékonnyá teszi, felrázza a nemzeti közvéleményt. Kossuth Lajossal párhuzamosan dolgozik, de más utat jelöl meg a nemzet számára gróf Széchenyi István s egyre kirívóbb a két nagy magyar szinte tragikus ellentéte. Széchenyi legelőször is fel akarja emelni a porban, sárban, kulturátlanságban, primitív gazdasági viszonyokszámát és fővárost a között sínylődő úrnyugati államok színvonalára. A mezőgazdaság körében a lótenyésztéstől a selyemhernyó tenyésztésig, a folyami hajózás, az Alduna szabályozása, új vasutak, általában a közlekedés modernizálása, ipari és kereskedelmi vállalatok alapítása, a hitel megteremtése, a tudomány és művészet istápolása által elsősorban pezsgő, virágzó életet, egészséges, felfrissítő vérkeringést akar megindítani a nemzet testében, fokozni akarja a nép műveltségét és mindezeket egyelőre fontosabbnak tartja a szabadságjogok megszerzésénél. Kossuth Lajos a lángész intuíciójával, az ő hevülő lelkében érzi a történelmi idők dübörgését s szinte megbűvölten, de nemes céltudatossággal a politikai szabadság ragyogó napjának sugárözönébe viszi a nemzetet. A történelmi igazságnak tartozunk, amikor leszögezzük, hogy a nemzet többsége Kossuth mellé állott. Fordulópontot jelentett az 1848 február 22-én Párizsban kitört forradalom, melynek hire a tavaszi juvalommal együtt 1848 március elején érkezett el hozzánk. Ezen sikerrel járt párizsi forradalom hatása alatt a nép Európaszerte jogait kezdi követelni s az uj helyzet gyors cselekvésre serkenti az alkotmányos szabadság harcosait. Nálunk is a nemzetben mindenekfelett úrrá lesz az akarat, hogy államéletét most már mindenáron átalakítja az uj idők szellemének megfelelően. Az ifjúság lelkesülése napról-napra fokozódik. A pozsonyi országgyűlés 1848 március 3-i ülésén Kossuth egyik leghíresebb beszéde kíséretében indítványozza, hogy küldjenek a koronához felirati javaslatot, melyben kérjék, hogy a «birodalmi kormányzás hozassék összhangba az alkotmányossággal» és sorolják fel a feliratban a kívánt reformokat, mint a közteherviselés, a jobbágyság felszabadítása, a honvédelem nemzeti irányú fejlesztése s főképen a független parlamenti kormány. Kossuth gyújtó szónoklatának ereje s a rohamosan torlódó események hatása alatt az alsó tábla egyhangúlag elfogadja a feliratot, de az aulikus felső tábla húzódozott s elhalasztotta a felirat tárgyalását. Pesten a fiatalság lángoló lelkesedéssel kíséri figyelemmel a pozsonyi országgyűlés ezen tanácskozásait. Pest ezidőtájt kezdett kibontakozni a százados visszamaradottságából. Széchenyi alkotásai már ekkor mozgalmas életet teremtettek a gyors fejlődésnek indult városban. Az országgyűlés ugyan Pozsonyban ülésezett, de a szellemi élet középpontja Pest s az ifjúság járt elől a közélet mozgalmaiban. Ifjúsági kört alakítanak, esténként a Pilvax kávéházban jönnek össze, hol szinte parlamenti vitatkozásokat tartanak s egyre nyíltabban szállnak síkra az alkotmányos reformokért. Az ifjak között a legelső helyet Petőfi Sándor foglalja el s legméltóbb társa Jókai Mór. Mindketten irodalmi műveik által — ekkor már előkelő helyet foglaltak el a közéletben. Az ifjúság vezetői még Vasvári Pál, Irinyi József, Irányi Dániel, Degré Alajos — mind komoly képzett férfi. Irinyi József indítványozza 1848 március 11-én, hogy foglalják rövid, velős pontokba az alkotmányos reformokra vonatkozó kívánságaikat s terjesszék a nép elé. Március 14-én népgyülést tartanak ezernyi tömeg részvételével, mely már megmutatta a századok óta széttagolt társadalom összeforrottságát s hogy a forradalom láza már elfogta a sziveket és elméket. 14-én este újra együtt vannak a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban. Ott kapják a hírt, hogy Bécsben is kitört a forradalom. Petőfi kiadja a jelszót: Most már cselekedni fogunk. A holnapi nagy nap előre veti árnyékát . Petőfi bejelenti, hogy holnapra egy uj lelkesítő verse van készen: a Talpra Magyar. Másnap 1848 március 15-én kora reggel összegyűltek a Pilvaxban. Délelőtt egyre növekszik a tömeg a Pilvax előtt. Jókai felolvassa a 12 pontot, majd Vasvári felhívására a nemzeti kokárdákkal díszített ifjúság az egyre nagyobbodó tömeg kíséretében az Egyetem térre, majd Länderer és Heckenast nyomdájához vonul, hol cenzori engedély nélkül kinyomatják a 12 pontot és a "Nemzeti Dalt. A tömeg a szabad sajtó első termékét boldogan szétkapkodja. A helytartó tanács készenlétbe állítja a katonaságot, de nem mer beavatkozni. Délután a Nemzeti Múzeum előtt gyülekszik a boldogságban úszó hazafias tömeg. Irinyi elmagyarázza a 12 pontot, Petőfi elszavalja a Talpra Magyart. A nép nem tudott betelni ezen hazafias riadó szépségével s a végsorokat az egész tömeg utána dörögte a költőnek. A nép ujjongott, tombolt elragadtatásában, a lelkesülés könnyei csillogtak a szemekben. Az ifjúság küldöttségének felszólítására csatlakozik a városi tanács, majd felvonulnak a várba a helytartó tanácshoz, mely forradalomtól félve, rémülten megadja a kívánt engedményeket. Utána kiszabadítják politikai fogságából Táncsics Mihályt. «Este lelkes tüntetések között díszelőadás a Nemzeti Színházban, a Bánk Bánt adják s a színházból kivonuló közönség csapongó kedvvel késő éjjelig örvendezik a nap káprázatos eseményei felett, így zajlott le 1848 március 15-e. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Mint a bibliai textust a templomban, ugy minden évben március idusának ünnepén fel kell olvasnunk a 12 pontot, amely igy hangzik: «Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Budapesten. 3. Évenkénti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget, polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrséget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviseletet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok bocsájtassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség.» Ezen díszközgyűlés keretei nem alkalmasak arra, hogy mindegyik pont —a szabadságunk egy-egy oszlopa — méltatásába belemenjünk. A pontok legnagyobb része nem annyira a Habsburg háztól és Ausztriától való függetlenségi törekvéseket ,mint inkább a demokratikus berendezkedést szolgálja. A függetlenséget a felelős minisztériumra és a nemzeti őrseregre vonatkozó pontok, a demokráciát pedig a többi pont mind s az egész alkotás szelleme szolgálja. Ezeket a reformtörekvéseket ugyanis Kossuth és a márciusi ifjak nem a Habsburg ház ellen, hanem annak támogatásával akarták keresztülvinni, hangsúlyozván, hogy e törekvések megvalósulása a trónt is szilárdítaná. Kossuth, a felső tábla is, az események hatása alatt hozzájárulván a felirathoz — éppen március 15-én az országgyűlés százas küldöttségével Bécsbe érkezik s a korona elfogadja az országgyűlés felirati javaslatát. Csak később ezen reformok törvénybe iktatása, néhány hazafias örömben eltelt — hónap után, amikor Bécs újra megkezdi átkos politikáját s kitör a szabadságharc, akkor támad mélyebb szakadék a nemzet és a Habsburg ház, illetőleg Ausztria között. Méltóztassék megengedni, hogy legalább érintsem a 12 pont egyes demokratikus szabadság vívmányait. Abban az időben elsősorban a sajtószabadság ünnepének tekintették március 15-ét. Valóban a magyar szabad sajtó 1848 március 15-től kezdi időszámítását, tehát a sajtószabadság törvénybeiktatása előtt. Hosszú elkeseredett harc gyümölcse a sajtószabadság, mert az absolut államhatalom a sajtóban mindenkor legnagyobb ellenségét látta, ezért a szabad gondolatnyilvánítást mindig béklyóba verni törekedett. Valóban az 1848 után elkövetkező szomorú években egyegyorsan és igen Betéteket Meze feltéteelőnyös Kamat mellett lekkel folyósít, elfogad.