Orosházi Friss Ujság, 1930. január-március (19. évfolyam, 1-73. szám)

1930-03-20 / 65. szám

XIX. évfolyam 65 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Negyedévre-------8 pengő Félévre-----------16 pengő Vidékre postán küldve: Negyedévre-------10 pengő Félévre-----------20 pengő Szerkesztőség és kiadóhivatal: OROSHÁZA, I. TORKOS KÁLMÁN-U. ára 10 fillér Csütörtök, 1930 március 20 Megjelenik minden nap korán reggel. LAPZÁRTA ÉJJEL 12 ÓRAKOR. Hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetésekre vonatkozó kér­désekre csak válaszbélyeg ellenében válaszolunk. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: Dr. MITLASOVSZKY JÁNOS TELEFON 90 SZÁM. Postatakarékpénztári csekkszámla: 12964 1848 március 15 emléke Elmondotta Orosháza község képviselőtestületének 1930 március 15-én tartott díszközgyűlésén dr. Tafler Elek képviselőtestületi tag. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Jól esik egy napra kiszakítani magun­kat a ma oly öröm­telen mindennapi élet gondjaiból: ünnepelni, lelkünket felüdí­­teni, bizodalmat meríteni. Szinte csodála­tos, hogy 82 esztendő — több mint két emberöltő —­ után ma is mily frissen él mindnyájunk lelkében 1848 márciusá­nak minden eseménye. Ez a legjobb bizo­nyítéka, hogy a szabadság, a demokrá­cia eszméje, melynek március 15-e való­ban a legszentebb ünnepe, az ember lényében bennrejlő kiolthatatlan örök ki­vánalom, mely a föld alól is utat tör magának. Már a XIV. századtól kezdve, amikor a fő és köznemesség valamint a jobbágyi osztályon kívül — különösen az ipar és kereskedelem fejlődésével­­— a polgárság rendje is kialakult és századok folyamán egyre nagyobb szerephez jut, nyomon követhetjük a szabadság iránti törekvéseket. A XVIII.-ik század má­sodik felére már megizmosodik ez az áramlat. Nemcsak a gazdasági fejlődés­ből folyó ható okok fejtenek ki már ek­kor szinte automatikus nyomást, hanem kiváló férfiak irodalmikig kifejtik a sza­badság elméletét. Franciaországban Tur­got, Rousseau, Voltaire, D’Alambert a természetjogi szabadelvűség, Angliában pedig Smith Adám a gazdasági szabad­elvűség elméletét dolgozzák ki s ezek az eszmék terjednek,hullámokat vernek. Ezek­nek az eszmei kölcsönhatásoknak fon­tossága kétségtelen még akkor is, ha ala­pul vesszük, hogy ezek a nagy világfolya­matok nem tudatosan történnek. A termé­szetjog és az absolut egyenlőség elfajult megvalósítása az 1789-i francia forrada­lom, amelynek véres boszorkánytánca bi­zonyítja a fojtogató elnyomatás káros visszaütését, de épen úgy a szabadsággal élni nem tudó tömeg visszataszító té­nyeit. Azonban a szabadsággal való vis­­­szaélés csak egy időre vethette vissza ennek az eszmének a térfoglalását. Az alkotmányos szabadság iránti vágy cso­dálatos kölcsönhatással végig­gyűrüdzik az egész glóbuson, mintha a világ orszá­gai egy állami keretbe tartozó provinciák lennének. Nálunk a modern értelemben vett szabadság­eszme első vértanúi 1795- ben Martinovics, Hajnóczi, Lackovics. Kü­lönösen Hajnóczi, aki a nemzeti szellem és a történelmi alkotmány respektálá­sával tiszta eszközökkel propagálja mun­káiban azokat a reform eszméket, me­lyek 1848-ban lépnek a megvalósulás út­jára. Tovább kisérve a szabadság eszme útját, az 1830-as évek országgyűléseinek vezéralakjait: Felsőbüki Nagy Pált, Des­­sewffyt, kell megemlítenünk, akik már nemzeti irányú, jószándékú politikával, ha nem is akarják behozni pl. a jobbágyság eltörlését, de legalább ostorozzák az úr­béri visszaéléseket. Megjelenik azonban már ezeken az országgyűléseken eleinte a magyar általános Takarékpénztár Rt. Orosházi Fiókja KÖLCSÖNÖKET mint távollevők követe Kossuth Lajos s valójában innen kell számítani az alkot­mányos szabadság iránti harc kezdetét. Kossuth első ténye volt az első magyar politikai hírlap az Országgyűlési Tudósí­tások megindítása, mely lapot a felső kényszer miatt csupán kézzel irt példá­­nyokban kénytelenek terjeszteni s amikor báró Wesselényi Miklós kőnyomdát vá­sárol e lap készítésének céljára, börtön­­büntetést kell elszenvednie. Kossuth az Országgyűlési Tudósítások, majd később a Pesti Hírlap által a politikai reform­esz­mék iránt fogékonnyá teszi, felrázza a nemzeti közvéleményt. Kossuth Lajossal párhuzamosan dolgozik, de más utat je­löl meg a nemzet számára gróf Széchenyi István s egyre kirívóbb a két nagy ma­gyar szinte tragikus ellentéte. Széchenyi legelőször is fel akarja emelni a porban, sárban, kulturátlanságban, primitív gaz­dasági viszonyok­számát és fővárost a között sínylődő úr­nyugati államok színvonalára. A mezőgazdaság körében a lótenyésztéstől­­­ a selyemhernyó tenyész­tésig, a folyami hajózás, az Alduna sza­bályozása, új vasutak, általában a közleke­dés modernizálása, ipari és kereskedelmi vállalatok alapítása, a hitel megteremté­se, a tudomány és művészet istápolása által elsősorban pezsgő, virágzó életet, egészséges, felfrissítő vérkeringést akar megindítani a nemzet testében, fokozni akarja a nép műveltségét és mindezeket egyelőre fontosabbnak tartja a szabad­ságjogok megszerzésénél. Kossuth Lajos a lángész intuíciójával, az ő hevülő lelké­ben érzi a történelmi idők dübörgését s szinte megbűvölten, de nemes céltudatos­sággal a politikai szabadság ragyogó nap­jának sugárözönébe viszi a nemzetet. A történelmi igazságnak tartozunk, amikor leszögezzük, hogy a nemzet többsége Kossuth mellé állott. Fordulópontot je­lentett az 1848 február 22-én Párizsban kitört forradalom, melynek hire a tavaszi juvalom­mal együtt 1848 március ele­jén érkezett el hozzánk. Ezen sikerrel járt párizsi forradalom hatása alatt a nép Európaszerte jogait kezdi követelni s az uj helyzet gyors cselekvésre serkenti az alkotmányos szabadság harcosait. Ná­lunk is a nemzetben mindenekfelett úrrá lesz az akarat, hogy államéletét most már mindenáron átalakítja az uj idők szel­lemének megfelelően. Az ifjúság lelkesü­lése napról-napra fokozódik. A pozsonyi országgyűlés 1848 március 3-i ülésén Kossuth egyik leghíresebb beszéde kí­séretében indítványozza, hogy küldjenek a koronához felirati javaslatot, melyben kérjék, hogy a «birodalmi kormányzás hozassék összhangba az alkotmányosság­gal» és sorolják fel a feliratban a kívánt reformokat, mint a közteherviselés, a jobbágyság felszabadítása, a honvédelem nemzeti irányú fejlesztése s főképen a független parlamenti kormány. Kossuth gyújtó szónoklatának ereje s a rohamosan torlódó események hatása alatt az alsó tábla egyhangúlag elfogadja a feliratot, de az aulikus felső tábla húzódozott s elhalasztotta a felirat tárgyalását. Pesten a fiatalság lángoló lelkesedéssel kíséri fi­gyelemmel a pozsonyi országgyűlés ezen tanácskozásait. Pest ezidőtájt kezdett ki­bontakozni a százados visszamaradott­ságából. Széchenyi alkotásai már ekkor mozgalmas életet teremtettek a gyors fej­lődésnek indult városban. Az országgyűlés ugyan Pozsonyban ülésezett, de a szel­lemi élet középpontja Pest s az ifjúság járt elől a közélet mozgalmaiban. Ifjú­sági kört alakítanak, esténként a Pilvax kávéházban jönnek össze, hol szinte par­lamenti vitatkozásokat tartanak s egyre nyíltabban szállnak síkra az alkotmányos reformokért. Az ifjak között a legelső helyet Petőfi Sándor foglalja el s leg­­méltóbb társa Jókai Mór. Mindketten irodalmi műveik által — ekkor már előkelő helyet foglaltak el a közéletben. Az ifjú­ság vezetői még Vasvári Pál, Irinyi Jó­zsef, Irányi Dániel, Degré Alajos — mind komoly képzett férfi. Irinyi József indít­ványozza 1848 március 11-én, hogy fog­­lalják rövid, velős pontokba az alkotmá­nyos reformokra vonatkozó kívánságaikat s terjesszék a nép elé. Március 14-én népgyülést tartanak ezernyi tömeg részvé­telével, mely már megmutatta a századok óta széttagolt társadalom összeforrottsá­­gát s hogy a forradalom láza már elfog­ta a sziveket és elméket. 14-én este újra együtt vannak a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban. Ott kapják a hírt, hogy Bécsben is kitört a forradalom. Petőfi ki­adja a jelszót: Most már cselekedni fo­gunk. A holnapi nagy nap előre veti ár­nyékát . Petőfi bejelenti, hogy holnapra egy uj lelkesítő verse van készen: a Talpra Magyar. Másnap 1848 március 15-én kora reggel összegyűltek a Pilvax­ban. Délelőtt egyre növekszik a tömeg a Pilvax előtt. Jókai felolvassa a 12 pontot, majd Vasvári felhívására a nemzeti ko­kárdákkal díszített ifjúság az egyre na­gyobbodó tömeg kíséretében az Egye­tem térre, majd Länderer és Heckenast nyomdájához vonul, hol cenzori enge­dély nélkül kinyomatják a 12 pontot és a "Nemzeti Dalt. A tömeg a szabad sajtó első termékét boldogan szétkapkodja. A helytartó ta­nács készenlétbe állítja a katonaságot, de nem mer beavatkozni. Délután a Nem­zeti Múzeum előtt gyülekszik a boldog­ságban úszó hazafias tömeg. Irinyi el­magyarázza a 12 pontot, Petőfi elsza­­valja a Talpra Magyart. A nép nem tu­dott betelni ezen hazafias riadó szépsé­gével s a végsorokat az egész tömeg utána dörögte a költőnek. A nép ujjon­gott, tombolt elragadtatásában, a lel­kesülés könnyei csillogtak a szemekben. Az ifjúság küldöttségének felszólítására csatlakozik a városi tanács, majd felvo­nulnak a várba a helytartó tanácshoz, mely forradalomtól félve, rémülten meg­adja a kívánt engedményeket. Utána kiszabadítják politikai fogságából Tán­csics Mihályt. «Este lelkes tüntetések kö­zött díszelőadás a Nemzeti Színházban, a Bánk­ Bánt adják s a színházból ki­vonuló közönség csapongó kedvvel késő éjjelig örvendezik a nap káprázatos ese­ményei felett, így zajlott le 1848 március 15-e. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Mint a bibliai textust a templomban, ugy min­den évben március idusának ünnepén fel kell olvasnunk a 12 pontot, amely igy hangzik: «Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cen­zúra eltörlését. 2. Felelős minisztériu­mot Budapesten. 3. Évenkénti országgyű­lést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlősé­get, polgári és vallási tekintetben. 5. Nem­zeti őrséget. 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Es­küdtszékeket, képviseletet egyenlőség alap­ján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a kül­földieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok bocsájtassanak szabadon. 12. Kívánjuk az uniót Erdéllyel. Egyen­lőség, szabadság, testvériség.» Ezen díszközgyűlés keretei nem alkal­masak arra, hogy mindegyik pont —a szabadságunk egy-egy oszlopa — mél­tatásába belemenjünk. A pontok legna­gyobb része nem annyira a Habsburg háztól és Ausztriától való függetlenségi törekvéseket ,mint inkább a demokratikus berendezkedést szolgálja. A függetlensé­get a­ felelős minisztériumra és a nemzeti őrseregre vonatkozó pontok, a demokrá­ciát pedig a többi pont mind s az egész alkotás szelleme szolgálja. Ezeket a re­form­törekvéseket ugyanis Kossuth és a márciusi ifjak nem a Habsburg ház el­len, hanem annak támogatásával akar­ták keresztülvinni, hangsúlyozván, hogy e törekvések megvalósulása a trónt is szilárdítaná. Kossuth, a felső tábla is, az események hatása alatt hozzájárul­ván a felirathoz — éppen március 15-én az országgyűlés százas küldöttségével Bécsbe érkezik s a korona elfogadja az országgyűlés felirati javaslatát. Csak később ezen reformok törvénybe iktatása, néhány hazafias örömben eltelt — hónap után, amikor Bécs újra megkezdi átkos politikáját s kitör a szabadság­­harc, akkor támad mélyebb szakadék a nemzet és a Habsburg ház, illetőleg Ausztria között. Méltóztassék megenged­ni, hogy legalább érintsem a 12 pont egyes demokratikus szabadság­ vívmá­nyait. Abban az időben elsősorban a saj­tószabadság ünnepének tekintették már­cius 15-ét. Valóban a magyar szabad sajtó 1848 március 15-től kezdi időszá­mítását, tehát a sajtószabadság törvény­beiktatása előtt. Hosszú elkeseredett harc gyümölcse a sajtószabadság, mert az absolut államhatalom a sajtóban minden­kor legnagyobb ellenségét látta, ezért a szabad gondolatnyilvánítást mindig bék­lyóba verni törekedett. Valóban az 1848 után elkövetkező szomorú években egye­gyorsan és igen Betéteket Meze feltéte­előnyös Kamat mellett lekkel folyósít, elfogad.

Next