Orosházi Hírlap, 1957. október-december (2. évfolyam, 31-43. szám)
1957-10-03 / 31. szám
OROSHÁZI HÍRLAP Nyomorral teli múltunkat törölte el... Már megint október van... Telnek, múlnak az évek felettünk. El vagyunk foglalva napi gondjainkkal és csak ritkán jut eszünkbe a 15—20 év előtti múlt. Ritkán gondolkodunk el mélyen afölött, hogy mit is hozott nekünk, orosháziaknak 1944 októbere? Milyenek is voltak annak előtte, mondjuk az 1930-as évek? Sokaknak, ha eszükbe is jutnak a régi idők, csak a jóra, a szépre emlékeznek, ami a legtöbb dolgozó életében akkor igazán kevés volt. Pedig a mi városunk dolgozói számára is 1944 október 6-a történelmi fordulót jelentett. Ekkor értek el hozzánk a győzelmes felszabadító Szovjet Hadsereg egységei, ők törölték el Orosházán is a szégyenletes, a nyomorgó emberek múltját. Erről a múltról írta Féja Géza „Viharsarok”című könyvét. Belőle olvashatjuk: „A hivatalos kimutatások és statisztikák szerint a munkanélküli mezőgazdasági munkások száma 1932-ben mintegy 350 ezer volt. Egy másik megállapítás szerint 250 ezren voltak olyanok, akik aratáskor, a mezőgazdasági munka dandárja idején munka nélkül lézengtek. E számok azóta csak növekedtek. A kormányhatalom a nyári munka hiányát, főleg Ínséges esztendőkben téli inségmunkával pótolja... Az egy családdal bíró Ínségesnek napi 7 fillér volt a segélye, a legtöbb (13!) családtaggal bíró Ínséges maga, s fantasztikus számú családja részére napi 10 és néhány század fillért kapott, kevesebb fillért, mint ahány családtagja volt... A mezei munkás keresetére nézve igen jellemzőek Horváth József orosházi földmunkás feljegyzései. Keresete évenként ennyire rúgott: 1934: 358,11 pengő, 1935: 341,72 pengő... Horváth József havi keresete 28 pengő 47 fillér. S a legszorgalmasabb, mindenre használható, legjobban kereső mezei munkások közé tartozik... A magyar föld megterhelése egészen hihetetlen méreteket öltött... Védett birtokot csináltak, melynek értelmében a megterhelt földek ideiglenes felsőbb kegyként maradhatnak a gazda birtokában. Ezáltal az eladósodott kisbirtokok már nemcsak a tőke függvénye, hanem a mindenkori kormányhatalomé is. A birtokos parasztság önállóságáról ma már alig beszélhetünk.” Írásos bizonyítékok vannak arról, hogy milyen volt Orosházán minden dolgozó réteg élete 1944 októbere előtt. Az akkori orosházi újságok cikkei sok oldalról mutatják be mindazt, amire például nem óhajt sohasem emlékeztetni a „Szabad Európa” rádió. Íme néhány a tengernyi sok bizonyíték közül: Az orosházi diplomás ifjak memoranduma Az orosházi diplomás ifjak már egy ízben beadványban kérték a községi elöljáróságot, hogy alkalomadtán foglalkozást nyerjenek. A diplomás ifjak égnek a munkavágytól és a mai nehéz viszonyok lehetetlenné teszik az elhelyezkedésüket. Most ismét memorandummal fordultak a községi elöljárósághoz és a községi elöljáróságon keresztül a nagyobb orosházi vállalatokhoz, hogy legalább ideiglenes elhelyezkedést biztosítsanak nekik... (Orosházi Friss Újság, 1933. január 1.) Iskolaadó? A kultuszkormány általános iskolaadó bevezetését tervezi. Az erre vonatkozó tárgyalások már igen komoly stádiumban vannak. A különböző felekezeti adók... rendszerint nem egyöntetűen oszlanak meg az iskolák között. Az általános iskolaadó azt a célt szolgálná, hogy a felekezeti iskolák személyi kiadásai éppen úgy, mint az állami iskolák terhei, teljes mértékben fedezetet nyerjenek... (Orosházi Friss Újság, 1933. január 10.) Az ország iparossága az OTI új rendelkezései ellen Érdekes átirattal fordult Győr város ipartestülete az orosházi ipartestülethez. Az átirathoz csatolt kérvénymásolat — amelyet minden ipartestületnek megküldték — terjedelmes és részletes módon foglalkozik az új OTI-rendelettel, amely súlyosan, sok esetben pedig katasztrofálisan érinti az egész ország dolgozó tömegét. Érdekes és szinte szívfacsaró példákat hoz fel, amelyek nem egy, hanem száz és száz esetben előfordulnak. Ezek között álljon itt egy győri szakmunkás esete, aki már több mint 8 hete munkanélküli, neki tehát nem jár kezelés, de a feleségének, aki állandó cukorgyári munkásnő, — heti 5 pengő fizetésért — most is megvan a jogosultsága. A fenti 5 pengő heti fizetésből 3 gyermeket tart el munkanélküli férjén kívül. A nyomorgó család 2 gyermeke beteg lett és gyógykezelésre szorul. Itt azonban az új OTI-rendelet, amely előírja, hogy minden egyes esetben 20—20 fillér fizetendő az igazolványért és 30—30 fillér az orvosi vényekért, összesen tehát a két gyermekért 1 pengőt fizet s ha még egyszer kiváltja a két-három napra adott orvosságot, 1,60 pengőbe kerül a heti gyógykezelés. Kérdés: mi marad a nyomorgó családnak ennivalója, nem is szólva a fűtés, világítás és ruházatról... (Orosházi Friss Újság 1933 január 15) Borbélyok elkeseredett erőpróbája Úgy kezdődött a borbélyháborúság, hogy egy fiatal borbély a fővárosból hazatérve átvette apja régi jónevű borbélyműhelyének vezetését és hamarosan arra az elhatárolásra jutott, hogy „letöri” a borbélyiparban egységesen megállapított tarifális árakét. Elhatározását nyomban követte a tett is: végrehajtotta a „betörést” és közhírré tette, hogy üzletében a hajvágás 30, a borotválás 16 fillér. Nyomban staféta ment a szakosztálytól az árrombolóhoz, hogy akcióját szüntesse be, mert különben retorzióval élnek. A fiatal iparos azonban nem hagyott fel az olcsó borotválással, sőt nagy táblán még műhelye elé is kifüggesztette új, alacsony árait. Derék Figaróink ezek után , szokásuktól eltérően, nem sokat haboztak, hanem közösen felállítottak egy borbélyműhelyt a renitens iparos üzlete közelében és nagy betűkkel kiírták s egyben ki is hirdették a következő árszabást: hajvágás 16, borotválás 6 fillér... (Orosházi Friss Újság, 1933 január 22.) Munkában a fakitermelők Csütörtökön reggel lovas küldönc érkezett a Wolfinger örökösök laposi majorjából az orosházi csendőrségre és jelentette, hogy az éj folyamán ismeretlen tettesek kivágták az uradalom egyik hatalmas, 30 éves akácfáját. A csendőrség azonnal nyomozáshoz látott és péntekre már megvoltak a tolvajok. A nyomok ugyanis a Rákóczi- Telepre vezettek és hamarosan kiderült, hogy öt szegény, nyomorgó, fagyoskodó rákóczi-telepi család feje fogott össze az uradalom fájának „kitermelésére”. Talán egész éjszakai munkát áldoztak rá, hogy egy kis tüzelőt vigyenek a hideg lakásokban didergő családjuknak, kékre-zöldre fagyott apró gyermekeiknek, hogy éppen meg ne vegye őket az „Isten hidege”. És még alig tüzelhettek el belőle egy-két darabkát, máris leleplezték őket a rend és a törvény éber őrei. Mert a törvényben több a szigorúság, mint az emberség. Azt mondja, hogy „ne lopj!”, de azt nem mondja, hogy „ne fagyoskodj”. (Orosházi Friss Újság 1933 január 22. Árverés Vb. Orosházi Bőriparosok Szövetkezete felszámolás alatti orosházi bef. cég csődtömegéhez tartozó egy darab Alföldi Első Gazdasági Vasút részvény és kétes követelések 1933 évi február hó 3. napjának délelőtt 9 órakor a kir. járásbíróság 15-ös számú szobájában megtartandó árverésen el fognak adatni. Dr. Pálfi Dezső csődtömeggondnok (Orosházi Friss Újság, 1933 január 29.) Újra kísért a sertéspestis A sertéspestis, amely a múlt év nagy részében uralkodott, a környékben rettegésben tartotta a sertéstartó embereket. Most ismét fenyeget a sertéspestis réme. A hősies küzdelem, melyet a járás állatorvosai folytattak a sertéspestis ellen, az anyagi eszközök elégtelensége folytán nem bővülhetett ki kellőképpen és nagyon sok szegény ember sertései maradtak oltatlanok. Ha a sertéspestis járvány újra lábra kap, és elhatalmasodik, a meglévő sertésállományt pusztulással fenyegeti — ebben jelentékeny része lesz a fenti körülményeknek is. (Orosházi Friss Újság, 1933. február 9.) A gazdák a magas vásári illeték ellen A mezőgazdasági érdekképviseletek közös beadványt intéztek a földművelésügyi miniszterhez a belső értékesítés útjában álló és a fogyasztást csökkentő különböző állami és helyhatósági díjak, illetékek haladéktalan leszállításáról. A gazdák beadványa részletesen rámutat, hogy az állatot vásárra hajtó gazda a kapott vételárnak sok esetben 30—40 százalékát köteles vásári illetékben leróni. (Orosházi Friss Újság, 1933. február 10). A legkisebb napszámbér megállapítását kérték a nagyszénási munkások Tegnap több nagyszénási mezőgazdasági munkás aláírásával kérvény érkezett a járási főszolgabírósághoz. A munkások a legkisebb mezőgazdasági napszámbérek megállapítását kérték, mivel a jelenleg fizetett napszámbéreket túlságosan alacsonynak találják. A legkisebb napszámbérek megállapítását tudvalevőleg bárki kérheti. Ez azonban nagyon bizonytalan, kétélű fegyver, mert ha magasan állapítják meg a minimális béreket, akkor a birtokosok nem dolgoztatnak, ha pedig alacsony, akkor a munkások nem értek el célt. (Orosházi Friss Újság 1933. február 11.) Az iparosság jajkiáltásai A műhelyek 90 százaléka munka nélkül Budapestről jelentik. Pénteken országos iparosértekezlet volt Budapesten a kereskedelmi és iparkamarában, amelyen az ország iparosságának vezetői és az iparoskérdéssel behatóan foglalkozó országgyűlési képviselők vettek részt. Az iparosok szónokai feltárták az ország 300 ezer főnyi iparosságának panaszait, megdöbbentő adatokat soroltak fel az iparosság pusztulásáról. Hangoztatták, hogy az iparos műhelyeknek több mint a 90 százaléka munka nélkül van. A városi iparosok népkonyhára járnak, a falusi iparosság főtt kukoricán, krumplin tengődik. Egyes felszólalók élesen támadták a kormányt és gyors segítséget követeltek, többek között a hivatalos, kötelező építések megindítását. (Orosházi Friss Újság 1933. január 28.) Az orosházi bikavásár eredménye Az alacsony árak mellett ráfizettek az eladók Szombaton délelőtt folyt le a díjazással egybekötött orosházi bikavásár az Állomás utcai Druckertelken. A kereslet nagy volt, de az árak mélyen a reális árszínvonal alatt maradtak. Egy bika egy évi nevelése és tartása körülbelül 400 pengőbe kerül, ezzel szemben a másfél éves bikák átlagára 355 pengő körül mozgott, így tehát a bikanevelő gazdák ráfizettek. Elkelt 36 bika és 2 tehén, továbbá kiállításon kívül 2 nem törzskönyvezett bika, összesen 40 állat, ebből 13 uradalmi bika volt. (Orosházi Friss Újság 1933 március 19.) Taai életünket mindnyájan ismerjük. Összehasonlíthatatlanul ■‘■"jobb, mint az urak rendszerében. Nem kívánjuk vissza azt, ami az 1930-as években volt. Ma szabadság van. A vörös zászlók hozták el nekünk. Azok a vörös zászlók, amelyek 40 évvel ezelőtt, 1917- ben diadalt arattak az orosz cári rendszer felett. A szovjet emberek vérrel, életük hullásával szentelt vörös zászlaja. A mi vörös zászlónk is, mert az orosházi emberek is harcoltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. Ez a forradalom törölte el nyomorral teli múltunkat. E forradalom küldte el katonáit 1956 november 4-én is Orosházára az ellenforradalom ellen, minden dolgozó másodszori felszabadítására. 3 A bútorok A munka életszükséglet. Munkában alkot szebbet, merészebbet, a munkával hozza közelebb a célt, a jobb emberi életet. A munkaszeretet, a másnak való „örömszerzés" sok emberben él és a szocialista munkaerkölccsel párosulva mind gyakrabban képes megtalálni az összefüggést az ember saját munkájának egyéni és társadalmi haszna között. Többen beszélnek Orosházán egy kisiparosról. Komlódi Mihály a neve (Székács J. u. sarok) festő, mázoló, evező kisiparos. Nemrég jött csak Békéscsabáról, mert megszerette városunkat és itt akar hasznos tagja lenni a társadalomnak. Munkája után szeretik és beszélnek róla, mert valóban mestere szakmájának. A bútorvásárlók sokszor politúros bútornak vélik munkáját, mert Komlódi mester igazi művésze az úgynevezett evezésnek. Ahogy dolgozik, a szakma igaz szeretete, a másoknak való örömszerzés ül az arcán. — A munkának nemcsak anyagi, hanem lélektani feltételei is vannak és én szeretem a szakmámat, ennek élek — mondja, miközben raktárába vezet bennünket ahol különböző bútorokon fénylenek a tölgyfa-, cseresznye-, dióerezések. Néhány méterről politúros bútornak nézi a szem. Szürke csiszoló-gitt eljárással ad tökéletes alapot a jó minőségű festéknek, lakknak. Az evező eljárással festett bútorok sem drágábbak, mint a simán festettek, ezért a Faiári Szövetkezetből is idekerülnek a bútorok, mielőtt beállítanák a méngásszöttyek szobájába. Artjestei mellett nyurga fiú nézi a művészi ecsetkezelést. Tanuló, Komlódi Mihály átadja tudását, hogy munkája, művészete, szakmaszeretete tovább éljen. Egy újabb kupecról Évek óta kupecnak ismerik Tótkomlóson Horváth István Aradi utca 1 szám alatti lakost, aki abból él — nem is rosszul —, hogy lovakat vesz olcsó pénzért és jobb áron továbbadja, így csapott már be nem egy hiszékeny dolgozó parasztot. A rendőrség a környék minden piacán régóta figyelte tevékenységét. Megállapították, hogy állami gazdaságok árverésein 11 100 forint értékben vásárolt lovakat és ezeket is nagyobb áron azonnal továbbadta. Az orosházi járásbíróság október 3-án vonja felelősségre Horváth Istvánt. Kerékpártolvajok Két fiatalember: Gyurcsik György és Gyurcsik János, Tótkomlós, Táncsics u. 18. sz. alatti lakosok állnak október 7-én az orosházi járásbíróság büntető tanácsa elé. Mindkettőjük ellen a vád: kerékpárlopás. Gyurcsik György a tótkomlósi vasúti vendéglő elől és az orosházi Alföld Szálloda elől lopott kerékpárokat, a 20 éves Gyurcsik János egy kerékpárt szintén Tótkomlósról lopott, egyet pedig a mezőhegyesi vendéglő kerékpármegőrzőjétől kért kölcsön úgy, hogy visszavinni „elfelejtette”. A két fiatal lopásért már több ízben volt büntetve.