Orosházi Hírlap, 1959. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)

1959-01-01 / 1. szám

40 éves a Magyar Kommunista Ifjúsági Mozgalom Négy évtizeddel ezelőtt, 10 nappal a KMP zászlóbontása u­­tán alakult meg az Ifjú Munkások Országos Szövetsége. Egy hó­nap múlva, 1918. december 30-án csatlakozott a Kommunista Párt­hoz. A párt segítette az „Ifjú proletár’’ című ifjúsági lap megjele­nését. Az ifjúsági szervezet megala­kulását komoly munka és harc előzte meg. Megalakult a Művelődési Kör, melynek szellemi ve­zére Szabó Ervin lett. A Gallilai- kör Ady nevét tűzte lobogójára. Tüntetéseken, tömegmegmozdulásokon, harcban az imperialista Világháború ellen, vállvetve vitték a lobogót a fiatal kommunisták. A Tanácsköztársaság dicsőséges 113 napja alatt az I­OSZ ko­moly oktatási, népművelési mun­kához fogott és széles körben ma­gához vonzotta a diák- és paraszt­ifjúságot is. Az „Ifjú proletár" 1919. május 5-i száma ezt írja: „Az IOSZ Központjának 18 éven felüli kiképzett tagjai beálltak a Vörös Hadseregbe..." . A dühöngő fehér terror idején élt és dolgozott a kommunista ifjúsági szervezet. A fasizmus erősödésével nehezedett munkájuk. Turista, sport, szakszervezeti egyletekben munkálkodtak a fiata­lok. Sokan közülük életükkel fizettek a kommunizmus ügyéért. A felszabadulás után több ifjúsági szervezet bontott zászlót. 1950-ben megalakult a DISZ. Sokat tett az ifjúság nevelése ér­dekében, de az ország politikai életében megmutatkozó hibák nem maradtak nyomtalanul az ifjúság szövetségében sem. Az ellenfor­radalom után a magyar ifjúság legjobbjai alakították meg a KISZ-t. A Kommunista Ifjúsági Szövetség 1919-es elődei hű kö­vetőinek érzi és vallja magát és zászlójára tűzte, amit 40 évvel ezelőtt úttörő elődei: „Hűség a néphez, hűség a párthoz.” KISZ tagkönyvcsere Az elmúlt néhány hónap a­­latt jól vizsgáztak a KISZ­­szervezetek. Különösképpen a választások ideje alatt dereka­san vették ki részüket, alapo­san megcáfolva azt a véle­ményt, hogy a mai fiatalokat nem érdekli a politika, ezek csak élni akarnak jól, de tenni jövőjükért semmit. Bebizonyo­sodott, hogy a mai fiatalok i­­genis politizálnak, a különbö­ző ifjúsági gyűléseken is. Bát­ran kiálltak a párt ügye mel­lett akkor, amikor a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztak. Nem-e politikai állásfoglalás az, hogy már nem fogott rajtuk az ellenség suttogása? Tanul­tak 1956. októberéből. Megta­nulták becsülni a pártot, a munkáshatalmat, becsülni ered­ményeinket. Ez az időszak ko­moly tanulság minden KISZ- vezető és KISZ-tag számára, hogy igenis kell és elengedhetet­len; a szervezett és szervezeten kívüli fiatalok politizáljanak. A tapasztalatok birtokában újabb lépést tehetünk előre. A fiatalok igénylik azt, hogy az idősebb kommunista elvtársak többet éljenek közöttük. Erre enged következtetni az, hogy ahol az idős elvtársak szívesen tartózkodnak a fiatalok köré­ben, és kérésükre élménybe­számolókat tartottak az illega­litásban végzett munkájukról, a fiatalok többsége megértette: a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség valóban erkölcsös, tiszte­lettudó , becsületes fiatalokat akar nevelni. Ennek adtak ki­fejezést az orosházi Faipari Vál­lalat KISZ alapszervezetében is, amikor december 21-én meg­tartották a zászlóavató, névadó és tagkönyvkiosztó gyűlésüket. Az üzemi pártszervezet zászlót ajándékozott a fiataloknak. A szervezet tagjai a hős Zója cse­lekedeteit tartják példaképül, annak nevét vette fel az alap­szervezet. Hasonlóan a kiscsákói KISZ alapszervezetben is idős, har­cos párttagok szóltak a fiata­lokhoz. Új, nagyszerű, nagyjelentő­ségű esemény az, ami jelenleg történik a KISZ-szervezetek­­ben. Megszűnnek az ideiglenes tagsági könyvek, helyüket ízlé­ses kivitelű, szervezetük ko­molyságához illő új tagsági könyvek váltják fel. A tag­­könyvcsere idején a szerveze­tek felmérik azokat az erőket, amelyek képesek és akarnak tovább dolgozni a fiatalok vi­lágnézeteinek formálásán. E­­zért az a helyes, ha a tagnyil­vántartások rendezése során elbeszélgetnek a KISZ helyi szervezet minden tagjával és megkérdezik, akarsz-e tovább­ra is a KISZ tagja lenni? Di­csérendő, hogy városunkban i­­gen kevés helyen történt meg — noha előfordult, — hogy a tagkönyvcserét csupán admi­nisztratív tevékenységnek te­kintették és csak azt nézték meg, hogy X. Y. szerepel-e a nyilvántartó könyvben. Az ilyen összeírás káros, nem segíti elő a szervezet megerősítését. Ép­pen ezért helyesen cselekedett az az alapszervezet, amelyik felhasználta ezt az időpontot arra, hogy megismerje a fiata­lokat. A Vas- és Kályhaipari Vállalat KISZ vezetősége meg­hívta a Ruhagyár KISZ-lstáit is a tagkönyvcsere idején tar­tott taggyűlésre. Az ilyen KISZ- szervezet képet tud alkotni a fiatalok politikai állásfoglalá­sáról, egyéni és közös problé­mákról. Van azonban egy igen durva megnyilvánulás is a tagkönyv­csere idején. Egyes KISZ-veze­­tők így fogalmazták meg mon­danivalójukat: „Ez az időszak az, amikor kizárhatjuk azokat, akik keveset járnak a szerve­zetbe.’“ Ez a felfogás igen ká­ros, ezt — helyesen — a KISZ Városi VB elítélt és megakadá­lyozza annak végrehajtását. Valóban vannak, akik keve­set tesznek az ifjúsági szerve­zet érdekében, de vajon a veze­tőség megnézte-e, hogy nem-e azért dolgoztak keveset, mert meg sem bízták őket?! Vagy, ha megbízták, nem számoltatták be. Ez bizony kedvét szegi mindenkinek. Úgy vélik, hogy a vezetőség mellőzi őket. Nagyszerű feladatot hajtanak végre a fiatalok napjainkban, de teljessé akkor lesz, ha úgy dolgoznak, hogy ez a komoly po­litikai akció a KISZ-szervezet megerősítését szolgálja, OROSHÁZI HÍRLAP Tanácsülés volt Nagyszénáson December 28-án ülést tartott a nagyszénási községi tanács, a­­hol az 1958. évi községfejlesztési terv végrehajtását és az 1959. évi községfejlesztési tervet tárgyal­ták meg. A községfej­lesztési problémákhoz 23-an sz­óltak hoz­zá. A községi tanács 1959. évi köz­ségfejlesztési fő célja a gyógy­fürdő építése. A tanács tagjai éppúgy, mint az előző években társadalmi munkával is segítik az építkezést. Kisgyűléseket tarta­nak, ahol jól megszervezik a tár­sadalmi munka végzését, így, ha több társadalmi munkát végez­nek, a fürdő építéséből felszaba­duló összeget villanyhálózat bő­vítésére, az iskolák bekerítésére, járdaépítésre tudják felhasznál­ni. Felvetették a tanácsülésen, hogy ne aprózzák el a rendelke­zésre álló összeget, mert emiatt késett az előző években is a für­dőépítés. Az ülésen a Hazafias Népfront helyi vezetősége is je­len volt, amely bejelentette a ta­nácsülésnek, hogy a tanácstagok részére 7 előadást tervez a köte­lességek és feladatok teljesítésé­ről. A tótkomlós­ Haladás Tsz 190 kat. holdra jutó számos állatállo­mánya az 1957. évi zárszámadás­tól az 1958. évi zárszámadásig 5­2-del nőtt. Az egy tehénre jutó tejtermelés átlaga 3,600 liter. Asztalterítési verseny A leány-diákotthonban e hó 5- én került sor a hagyományos asztalterítési versenyre. Már pár héttel­ azelőtt megindult a készü­lődés. Az első három helyezett a harmadik, második és az első osz­tály lett. A harmadikosok asztala ízléses kézimunkával volt díszít­ve. Az egész díszítésen meglát­szott, hogy a lányok szívügyük­nek tekintették a versenyt és íz­lésük sokat fejlődött a tavalyihoz képest. Eg­ész ember — Még ma is jól emlékszem arra a napra, amikor a Dózsa Tsz-be léptem; 1949-et írtunk. — Milyen életem lesz itt? — töprengtem, így kezdi beszélge­­tését ismerősöm, s aztán lelke­sen, hosszan meséli el a szövet­kezeti életének történeteit. * Serdülő legényke volt, mikor belépett, hiszen most 28 éves. Gyorsan megkedvelte a szövet­kezeti életet, megszerette a munkatársait, azok is őt. A ma­gas, nyúlánk fiatalember a leg­nehezebb munkánál volt mindig található. Egyébként csendes, szófiáin ember, különösen a gyű­léseken. Valahogy úgy érezte, ha szólna is, — talán nem jól. Ott van a Gyurka, az tanul is, kommunista, jobban érti. Ekkor olyan szégyenfélét is érzett ma­­gában, amiért nem járt rend­szeresen a fiatalok foglalkozá­saira, biztos bátrabb lenne. — Nem éreztem magam egész emberinek — csapta fel fejét, s néhány szőke haj lopakodott ki a sapka alól —, de most közel állok hozzá. Szavából büszke­ség csendült ki és tovább be­széli élete legfontosabb részét, ahogy ő mondja: legszebb sza­kaszát. Egész emberré akart válni. Tudni, dolgozni, beszélni, ta­nulni. Úgy, ahogy ő látja, hall­ja a kommunistáktól. Egyre sű­rűbben böngészte az újságot, néha-néha gimnáziumiba járó öccsének könyvét lapozgatta. Sok újat talált benne, így kez­dett ismerkedni a „tudomán­­nyal”. Milyen boldog volt, ami­kor egyre többször kérte ki vé­leményét Gyuri, a párttitkár. Úgy érezte, nem hagyják ma­gára, még sokkal jobban ment a munka, könnyebb volt a zsák csépléskor. Szaporodott a mun­kaegység, nőtt a keresete. A párttitkár, akit úgy ismer­nek a szövetkezetben, hogy ő az első és legjobb barát , jól fi­gyelte a fiatalember munkáját.­­ Egy ízben, amikor beszélgettek, rosszallóan csóválta a fejét. — Munkádban semmi kivetni való nincs, de, hogy feledkez­hettél meg a tanulásról? A fia­tal, haladni, tanulni vágyó ember érezte, hogy mulasztást követett el. Magyarázkodjon? Annak mi értelme van? Igaza volt a tit­kárnak. Igaz, hogy ő maga ta­nult, de a szervezett oktatásban való részvétel nagyobb segítsé­get adott. Nem ígért semmit, de többet nem maradt el a tanu­lással. Úgy érezte, Gyuri bácsi nemcsak párttitkár, de barátja is. Nem is egyedül csak ő a ba­rátja, hanem a tsz minden kom­­munistája, mert mnd­okin se­gíteni akar. Valahányszor nehéz helyzetbe kerül, bátran fordul a párttitkárhoz. Egyre hevesebben pergeli az eseményeket, meghatódva be­szél arról a napról, amikor így szólt hozzá a titkár: „Hogy lá­tod a párt életét?” Ő zavarba jött, mit mondjon? A párt ott van közöttük állandóan, segíti, tanítja, vezeti és ő is egyre kö­zelebb érzi magát hozzá. Hiszen már a moziban pergett filmek is jobban tetszenek neki, mert megérti tartalmát. Mit mond­jon? Bármerre néz, a jobblét. Mind a párt segítségével jött létre. Nem, nem erre kíváncsi a tit­kár. És, amit már magában oly sokszor elmondoga­tott, most már hangos szóval, bátran mondta el a titkárinak. — Szeretnék köztetek lenni. — Tekintete kutatva fürkészte a titkár arcát, s mintha azt olvas­ta volna le: jól van Jani. Kezet fogtak: a két barát, a nevelő és a tanítvány. * Néhány nap múlva János ott áll majd a párt előtt, a kommu­­nis­ák előtt, akiknek vezetéséi­vel sikert ért el a szövetkezet és ha majd a piros könyvek emelkednek a magasba, akkor érzi magát igazán „egész” em­bernek. Bocskár János Nagy időkre emlékezünk A Vörös Újság decem­ber 21-i száma „Utat ke­res a forradalom” című cikkében ezeket írja: „a magyar proletariátus és szegénység feltámad u­­rai ellen... Csak egy pár jellemzőbb esetet soro­lunk fel. Debrecenben a munkások minden forma mellőzésével el­csapták a polgármes­tert, Szegeden szuronyos katonákkal kergették el a közélelmezési hivatal vezetőjét... Az állam­nyomda és a Ganz-Da­­nubius gyár munkásai elkergették igazgatóju­kat...” Massaryk, a hazájába hazatért csehszlovák köztársasági elnök be­szédet mondott decem­ber végén. Javasolta a Középeurópai Egyesült Államok létrehozását, a magyarokat azonban nem venné fel ebbe. Szegeden a szociálde­mokrata párt szabad­ság­ünnepet rendezett, ezen hangzott el meg­nyitóként Móra Ferenc híres beszéde „Hiszek az emberben!’1 címmel. Az ünnepélyen egyéb­ként Juhász Gyula is szerepelt, verseiből ol­vasott fel. A Népszava 1919. ja­nuár 2-i száma tudósí­tásban számol be a gyo­mai mezőgazdasági munkások mozgalmáról, és a földbirtokosok ma­gatartásáról: „Gyomáról írják nekünk: Az Itteni Harkányi-féle birtokon most törik a kukoricát. A Zsófia-majori gazda­ságban ugyanis valami Weinberger nevű intéző annak idején közhírré tétette, hogy kukorica­törésre a munkások je­lentkezzenek. Jelentkez­tek is, de az intéző által egyoldalúan megállapí­tott egy hold kukorica betakarításáért és be­­hordásáért ajánlott egy mázsa kukoricáért ezt vállalni egyáltalán nem akarták és minthogy az intéző úr sem volt haj­landó a jelentkező mun­kások követetését a leg­­kevésbbé is figyelembe venni, úgy a kb. 300 holdnyi, főként a mosta­ni körülmények között kiválóan jó minőségű és olyan nélkülözhetetlen kukoricatermés mindez­­ideig lábon maradt. Ezt tette szóvá a helyi Nem­zeti Munkás- és Katona­­tanács dec. hó 19-én tartott ülésén Putnoki József elvtárs. És az er­re vonatkozó határozat értelmében Kiss László járási főszolgabíró és Harsányi Pál tanácsel­nök érintkezésbe léptek az intézővel, aki azon­ban hajthatatlan ma­radt. Erre a 24-én dél­után megtartott nagy­gyűlés határozatilag ki­mondta, hogy az intéző úr önkénye és vétkes mulasztása folytán ve­szendőben lévő, és a sú­lyos viszonyok között o­­lyan égetően szükséges kukoricatermést közva­gyonnak tekinti. A nép­gyűlés határozatát vég­re is hajtották. Az inté­ző úr egyébként más téren is súlyosan vétett a közérdek ellen. A munkások azt állítják u­­gyanis, hogy kb. 30—40 holdon termelt kendert, és ott, künn a szabad­ban égettette el akkor, a­­mikor a ruházati szük­ségletek pótlása céljá­ból még a csalánt is kényszerítettük össze­szedegetni. Ha ez így van, úgy az ilyen eljárá­sok jellemzésére nem találhatunk eléggé sú­lyos szavakat. Szigorú megtorlást követelünk! A fentiek erős bizonyí­tékok a régi fecsérlően és oktalanul gyodalkodó nagybirtok ellen.*’ Dobozon, január 5-én, délelőtt a község föld­munkásai a községháza előtt tömeggyűlést tar­tottak. Ezen a gyűlésen nemcsak a község lako­sai, hanem a környék­beli községek, falvak földmunkásai is képvi­seltették magukat. Som­ló elvtárs ismertette a napirendet, beszéde vé­gén pedig határozati ja­vaslatot terjesztett be, amely kimondja, hogy a község munkásai és a földtelen parasztok megalakítják a helybeli paraszt- és munkásta­nácsot. A gyűlés után a helybeli községi iskolá­ban értekezletet tartot­tak, ahol az elvtársak megalakították a Kom­munisták Magyarorszá­gi Pártjának dobozi szervezetét. Orosházán Zatykó Sándor (cipész), aki kommunistának vallotta magát, megkezdte az if­júmunkások megszerve­zését. Az orosházi kom­munista csoport a mai nagyáruház helyén lévő vendéglőben tartotta összejöveteleit. Fancsovits György

Next