Orosházi Hírlap, 1959. október-december (4. évfolyam, 40-53. szám)
1959-10-01 / 40. szám
TI&dG PRO&ETARJAI EGYESÜLJETEK? 1359. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK MUNKÁSOK, PARISZTOK POUTIKUS HETIUP1I Pártkongresszus előtt A Népszabadság 1959. szeptember 27-i száma az ország lakosságának tudomására hozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusát november 30-án tartja, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága irányelveit pártunk kongresszusára. Pártunk VII. kongresszusa olyan időben ül össze, amikor a nemzetközi helyzetet a béke erőinek gyors és szakadatlan növekedése jellemzi. Amikor az imperializmus erői gyengülnek, bomlanak. Továbbá: a kongresszus olyan időben kezdi meg munkáját, amikor hatalmas méretekben megnövekedett pártunk szerepe az ország életében. A párt erős, egységes, szilárd, együtt nőtt a feladatokkal. Végül: a kongresszus akkor ül össze, amikor egész dolgozó népünk egyre szorosabbra zárkózik fel a párt mögé, amikor a párt és a pártonkívüli tömegek között új, az eddigieknél összehasonlíthatatlanul szorosabb kapcsolat kezd kifejlődni. Ezek a történelmi körülmények megjelölik a kongresszus előkészítő munka feladatait is. A béke megvédése szocialista termelésünk fejlesztése, a párt erősítése, a tömegekkel való kapcsolatunk elmélyítése. Nagyszerű perspektívák, irányelvek, ami a többi között kimondja, hogy pártunk a dolgozó tömegekkel összeforrva az előttünk álló években a következő alapvető feladatok megoldásáért küzd: Befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítjuk a szocializmus építését hazánkban. Elkészítjük ötéves tervünket, aminek megvalósításával érjük el, hogy az ország ipari termelése az 1958. év végéig elért színvonalhoz képest 1965 végére legalább 65—70 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 1954—58 évek átlagához viszonyítva 30—32 százalékkal növekedjék. Továbbá olvashatjuk, hogy meg kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A szocializmus alapjainak teljes lerakásával és lendületesebb építésével közelebb hozzuk azt a napot, amikor a szocialista társadalmi rend teljes győzelmet arat hazánkban. Megteremtjük a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala további és állandó emelésének, a népi hatalom további erősödésének, nemzeti függetlenségünk védelmének, hazánk felvirágoztatásának biztos alapjait. Ez népünk újabb hozzájárulása a béke védelméhez és a szocialista társadalmi rend győzelméhez a két világrendszer közötti békés versenyben. Pártunk a dolgozó nép elé terjesztette az irányelveket, azokat az okmányokat, amelyek a kongresszus munkájának alapját képezik. Városunk, járásunk dolgozó népe nagy lelkesedéssel készül pártunk országos kongresszusára. Megnyilvánul ez a kongresszusra tett vállalásokban, azok teljesítésében. Az orosházi I-es számú téglagyár ez évben 300 ezer égetett téglát vállalt terven felül, amit július 20-án teljesített, a dolgozók újabb felajánlást tettek: összesen 700 ezer égetett téglát készítenek terven felül. A I-es számú téglagyár is újabb vállalásban további 200 ezer nyers és 100 ezer égetett tégla terven felüli elkészítését vállalta az év végére. De sorolhatnánk a Barnevál, Ruhagyár, a Vas- és Kályhaipari Vállalat stb., valamennyien érzik vállalásuk jelentőségét. A vállalásokat túlteljesíteni nem kis feladat, hiszen a tervek is számításba veszik az üzemek teljesítőképességét. Éppen ezért a vállalt kötelezettség teljesítéséhez arra van szükség, hogy a pártszervezetek, szakszervezetek, gazdaságvezetők és minden dolgozó tudása legjavát adja a siker érdekében, feltárja az eddig még rejtett tartalékokat. A kongresszusi verseny során a továbbiakban is komoly teljesítmények születnek üzemeinkben. Új munkahősök százai, ezrei emelkednek ki ebben a versenyben. Pártunk VII. kongresszusára való felkészülés minden bizonnyal új lendületet ad a tsz-mozgalom fejlődésének is. A számok mutatják dolgozó parasztságunk egységes érdeklődését, vonzódását a tsz iránt. Ebben a helyzetben az eredmény a pártszervezeteken, a tsz dolgozóin a tömegek közötti jó politikai munkán múlik. Népünk helyesli a szocialista mezőgazdaság megteremtését, azért, mert a korszerű, nagyüzemi mezőgazdaság elengedhetetlen a falun dolgozók életkörülményeinek megjavítása szempontjából. De elengedhetetlen iparunk továbbfejlődése, hazánk, békénk védelme szempontjából is. Pártunk VII. kongresszusa a dolgozó magyar nép nagy ünnepe, de egyben munkaértekezlet is lesz, amelyre felkészülni is jó munkával kell. Minél messzebb jutunk el a béke védelméért a szocializmus építéséért, a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséért a párt erősítéséért a tömegkapcsolatoknak elmélyítéséért, annál előnyösebb pozíciókból indulhatunk majd tovább azon az úton, amelyet a kongresszus határozatai kijelölnek számunkra. Ara: M fffler rv. Évfolyam, ifi. szám Mai számunkból Hogy könnyebb legyen a második műszak Vezetőségválasztások tapasztalatai | Jelentés a földekről > ««» **** «se Jószerencsét! Ismerkedés az okiibánidsaok munkájával Nagy vot az öpöm az olajbányászok körében, amikor Orosháza határában nemrégen felszínre került az olaj. A hosszú ideig tartó nehéz, fáradságos munka végre eredményre vezetett. Orosháza lakossága lelkesen fogadta a hírt. Egy iparosodó mezőgazdasági jellegű alföldi város fejlődése, jövője szempontjából nagyobb szerencse nem is érhette Orosházát — vélt az emberek véleménye mindenfelé, igaz, egyelőre a kutatás még nem fejeződött be. Több fúrást kell elvégezni addig, amíg bizonyossá válik, hogy olyan mennyiségű és minőségű olajat rejt a föld magában, ami kihat majd a város, az egész környék fejlődésére. De az emberek reménykednek és bíznak az olajbányászok további jó és eredményes munkájában. A bizakodás az olajbányászokban is megvan. Götz Tibor mérnök, az Alföldi Kőolajfúrási tzem orosházi kirendeltségének vezetője nem is titkolta, hogy a már üzemben lévő tatársánci olajkút egyike azoknak, mely az Alföldön legbővebben ontja magából a folyékony aranyat. Persze ez még nem minden — mondja —, de bízunk a jó szerencsében. Az eddig végzett fúrások eredményei reményt keltők.« Utunk először a már működő kúthoz vezet. A táj csendes, a fúrótornyot lebontották és elszállították. Az olajat csövön vezetik el a kútból a közelben lévő hatalmas tartályokba, onnan pedig tovább a kardoskúti vasútállomásra. A kőolajfúrási üzem munkája itt megszűnt, s helyébe a Kőolaj Termelő Vállalat lépett. Néhány száz méterrel arrébb magaslik a legközelebbi fúrótorony, ahol a már működő kútdal szerves kapcsolatban kutatják az olajat. Közelről lenyűgöző látvány a hatalmas, 41 és fél méteres fúrótorony, amely a környék legmagasabb templomtornyaival is vetekszik. Ezen a szerkezeten egy műszakban csupán négy ember dolgozik. Rajtuk kívül még ketten vannak a kazánoknál, a fúrást azonban mindössze négyen végzik. Rövid vezényszavak hallatszanak a torony tövében. Mindenki tudja, hogy mi a teendője egy-egy műveletnél. A csigarendszerrel működő tonnányi súlyú öblítőfejet éppen leeresztik, melyről óriási kulccsal leszerelik a forgatóéket, majd a forgatórudat hogy aztán egy újat szereljenek vissza. A forgatórúd több tonna súlyú, de a szinte karvastagságú drótkötelek a csigarendszer segítségével sok tíz tonna súly emelésére is képesek. Csontos Sándor fúrómester, a munkacsapat vezetője kezeli az erőgépet, és ő adja a vezényszavakat közben. Minden mozdulatára ügyelnie kell, mert egy kis hiba máris baleset, vagy súlyos anyagi kár következhetik be Egész embert kíván a munkája és a többieké is. Csontos Sándorral váltunk néhány szót. Szerény ember, röviden válaszol. A felszabadulás után Beregböszörményben (Hajdú-Bihar megye) mint segédmunkás került az olajfúráshoz. Megszerette ezt a munkát és ezért vállalta a vele járó vándoréletet. Tamilt és letette a fúrómesteri VTZSSÓt. Jó munkájával először megszerezte a sztahanovista jelvényt és címet, majd „Kiváló bányász” miniszteri kitüntetésben részesült, ez évben pedig a bányász-napon „Kiváló dolgozó” jelvénnyel tüntették Ezt azonban már nem tőle, hanem Götz Tibor mérnöktől tudjuk meg. Egyébként jelenleg Tótkomlóson lakik. Három gyermeke van. Keresetéből, mely havonta átlagosan eléri a 3200—3300 forintot, szépen megél. Ehhez csak azt fűri: „Szeretem a családomat, szívesen dolgozom értük.” Csontos Sándor, aki évek óta télen-nyáron, hóban-viharban, perzselő kánikulában ott van a fúrótoronynál és keményen megállja a helyét De ilyen munkacsapatának mind a három tagja: Somogyi Lajos, Farkas Béla, és Gál Lajos is, akik közül egyik sem hárítja a másikra a munka nehezebbjét. Együttes erővel, jó kollektívába összeforrva érték el azt, hogy az üzem vezetősége a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik munkájukról, magatartásukról. — De nincs panasz a többi brigádra és munkacsapatra sem — mondja Götz Tibor mérnök Nehéz igazi férfi munkát végeznek az olajbányászok mind. A fúró már elhagyta az 1600 m mélységet és nap-nap mellett közeledik a célhoz. Senki sem lát a földbe, így tehát nem lehet előre jósolni. Egy azonban biztos: az olajbányászok becsülettel eleget tesznek kötelességüknek. Továbbra is bízhatunk bennük. Mivel pedig most már csak napok, esetleg hetek kérdése, hogy a föld titkához egy lépéssel ismét közelebb jussunk, a munkához kívánjunk az olajbányászoknak mielőbbi jószerencsét! Pásztor Béla Igazi munkásember Ahogy az olajbányászok a fúrótornyot látják. Csontos Sánior fúrómester munka közben a fúrótoronynál. Munkában a fúróbrigád: Somogyi Lajos, Farkas Béla, Gál Lajos. Forgatórúd kitevése a«rókalyukban. Az olajtartály, mögötte a szeparátor. A* olajkút: Nagy Bertalan, a kút kezelője«