Orosházi Hírlap, 1960. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1960-01-07 / 1. szám
1960. JANUÁR 7., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 1., SZÁM HÉTKÖZNAPOK Első munkanap az Orosházi Ruhagyárban Január 3. Ilyenkor az ember azt gondolná, hogy még legalább néhány nap kell, amíg minden a régi kerékvágásba kerül. Különösen Szilveszter fáradalmait nem könnyű kiheverni. Ámde, ha az ember belép a Ruhagyárba, ott semmi változást nem észlel. Mindenki a helyén van, dolgozik. A Zöld műszak. 3- as varroda 3-as szalagját keressük fel Legtöbben fiatalok. Dénes Júlia és Tóth Rozália még a 17. évet sem töltötték be. Természetesen mindketten kitűnően érezték magukat az ünnepek alatt — mondják mosolyogva. A munkát tavaly kezdték, először jutott olyan pénz a kezükbe, ami igazán az övék volt és szabadon rendelkezhettek vele. Milyen nagyszerű érzés is átvenni az első havi munkabért! — Pedig akkor még kezdők voltak, teljesítményük, de a keresetük sem volt sok. Decemberben azonban már az ezer forinot is elérte, sőt el is hagyta. Januárban pedig? — hogy mennyi lesz, ez rajtuk múlik csupán... Szilágyi Irén is szívesen gondol vissza az elmúlt napokra. Karácsonyra ajándékkal lepte meg édesanyját és kisöccsét. Milyen jó dolog is, ha az ember ajándékot adhat! — Ehhez azonban keresni kell, és persze szorgalmasan dolgozni. Terve: 1960-ban 1000 —1100 forint helyett 1200-ra emelni a keresetét. Kiss Erzsinek is ez a szándéka. özv. Németh Józsefné minőségi ellenőrként dolgozik a 3-as szalagnál. Három gyermeke van. Szerényen megélnek. Karácsonyra még egy kis ajándékra is tellett. A Szilvesztert érettségi előtt álló leányával töltötte a gimnáziumban. Szereti a gyermekeit, szívesen dolgozik értük Boldog volt, hogy lányát táncolni látta. Nem nehéz a munka, mert van célja. És talán 1960 még jobb lesz.ü i így indulnak kedvvel, reménységgel az új évnek, ezért is dolgoznak olyan szorgalmasan, mindjárt az év első munkanapján. Az az akarat hatja át őket, hogy 1960-ban még eredményesebb munkát végeznek majd. Aki megkérdezi Karkó Lucát, Soká Sándornét, Kerekes Jánosnét, Kereki Istvánnét, Kósa Juditot, Fazekas Máriát és a többieket, biztosan hasonló választ kap tőlük. Ezért már január 3-án a reggeli órákban minden olyan, mint az ünnepek előtt volt. Zúgnak a varrógépek, szorgos munkával készülnek az ingek. Talán valami különbség mégis van: mintha vidámabbak lennének az arcok, gyorsabbak az ujjak. (Pásztor) Ez az év is igazán jól kezdődik A napokban az Orosházi Ruhagyár négy dolgozóját látogatta meg Fortuna, és egy bárhol felépíthető családi házzal lepte meg őket. A boldog új háztulajdonosok: Árgyelán Sándorné Csiszár Istvánné, Dominkó Ilona és Bondor Lajosné. Lottószelvényük száma: 1 190 867. — Csiszár Istvánná úgy tervezi, hogy a (kb. 180—200 ezer forint értékű) házat eladják majd és az árát négy részre osztják. EREDMÉNYEK SZÁZALÉKBAN Orosházán a vállalatok és üzemek dolgozóinak szorgalmas és becsületes munkája nyomán 1959- ben igen jó eredmények születtek. * Az I. sz. téglagyár 115,4 százalékra teljesítette égetett téglagyártási tervét, míg a nyerstéglagyártás eredménye 122,5 százalék. * Az orosházi DÁV a felemelt üzemviteli és építőipari tervét 23,2 százalékkal túlteljesítette, ami értékben 388 ezer forintot tesz ki. Ezenkívül a DÁV dolgozói takarékos anyagfelhasználással és jó munkaszervezéssel több mint 100 ezer forintot takarítottak meg. Kiemelkedő még a dolgozók egy munkaórára eső termelési értéke, ami 32,2 százalékkal magasabb a tervezettnél. Az Orosházi Gépállomás éves tervét december 20-ig 113,6 százalékra teljesítette. Az őszi tervteljesítés eredménye 137,5 százalék. Különösen a vetésterv teljesítése volt sikeres: 148,8 százalék. ★ Az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat éves tervét már október 16-án teljesítette, jelenleg pedig 128 százaléknál tart. Nyereségtervét a meghatározott 12,6 százalékkal szemben 16 százalékra teljesítette. Az Orosházi Barnevál éves tervét december 22-én 116 százalékra teljesítette, így az ország 11 baromfifeldolgozó vállalata között a 3. helyen állt. Igen eredményes volt a múlt évben a baromfi- és tojásfelvásárlás. 47 vagonnal több áru került feldolgozásra a tervezettnél. Az Orosházi Szálloda és Vendéglátó Vállalat dolgozói az éves áruforgalmi bevétel 2 százalékos teljesítését vállalták, amit december 18-ig még 160 ezer forinttal teljesítették túl. Vállaltak továbbá 28 ezer forint költségmegtakarítást, amit ugyancsak december 18-ig elértek. Az eredményeik azt mutatják, hogy a vállalatok és üzemek tiszta lappal búcsúztak el az óévtől. Becsülettel teljesítették a rájuk háruló feladatokat. A rakodómunkás A pincér KÉRI LÁSZLÓ rakodó brigádvezető megkezdte a szorgalmas munkát. KARVALY KÁROLY az utasellátó pincére 46. szolgálati évébe lépett. Búcsú au ééidM sg. Minden búcsúzás fájdalmas egy kicsit. Még 1959-től is gyengéd szomorúsággal köszöntünk el, hisz egy esztendőt öregedtünk. De a szorongás feloldódik egy sikeres év eredményeire gondolva, s öröm váltja fel, mert gazdagabbak, erősebbek lettünk... Lépésben az idővel előbbre haladtunk. S az eredmények alkotói: a dolgozó embert felvillanyozza maga mögött hagyott esztendő sikere, ünnepli diadalát az óév utolsó estjén. Dolgos és eredményes 1959-től búcsúztunk... Szilveszterre jóval előtte készült mindenki. Napokkal előbb „foglalt” volt minden asztal az Alföldben. Sokan már dél felé beültek az étterembe, csendesen borozgatva várták a népes asztaltársaságot, így aztán nem csoda, ha késő délután néhány spicces szilveszterező az utca rendszertelen forgatagában hangos kurjantásokkal dicsérte az évet, no meg az igazi szőlőlé zamatát... A 300 férőhelyes Alföldben 600-an szorongtak. 26 000 forintot forgalmazott az étterem. — No mondja csak valaki, nincs elég pénz! ^ Az Aranykalász Étterembe alig lehetett bejutni egész éjszaka. 21 féle ételt szolgáltak fel a pincérek, 13 fajta bort kóstolgatott a 400—500 vendég. A tombola főnyereményt, egy pirosra sült malacot éjfélkor sorsoltak ki... A szerencsés nyertes Csömör József volt, s vele együtt mindazok, akik megkóstolták a frissen sült malacot. A Faipari Vállalat 10 éves fennállását együtt ünnepelte a szilveszteri mulatsággal. A gimnazisták és a tanáraik is kellemes hangulatban szórakoztak hajnalig. A Ruházati Áruház dolgozói a televízió szobaantennával is tisztán fogható műsorában gyönyörködtek vacsora után. A Petőfi Művelődési Otthon nézőterén sűrűn felpattanó taps jutalmazta a szellemes kabaréműsor ügyes előadóit; Tóth Sanyi konferanszt, Kása Palit, Tóth Olgát, Baranyai Ferit, O. Kovács Imre magyarnóta-énekest, Erika és Vanek bűvészeket, a színes rivaldafényben a Hold-vokál együttest, a táncosokat, a zenészeket és a többieket. S aztán hajnalig állt a bál... A városi, járási tanács dolgozóinak baráti társasága szívélyes légkörben szórakozott, saját zenekaruk muzsikált. Családias jó hangulatban mulattak egész éjjel a középlaki olvasókörben is. Kedélyes poharazás közben az asztalok mellett beszélgettek az idősebb parasztemberek, nótáztak, s a fiatalok táncoltak. Szót váltottak a mezőgazdaság helyzetéről, jövőjéről is. A Kossuth Olvasókörben is pattogó csárdások ütemére ropták a táncot a fiatalok, idősebbek, de a bor mellett Koczka Pál Bónumból, Tóth György Monorról, Kiss Sándor és a többi egyéni gazda a mezőgazdaságról, a tsz-mozgalomról is vitatkoztak. A legfontosabb problémának így ünnepnapon is csasak nő a jelentősége. 1U A Gólyafészekben, a Halászcsárdában, az italboltokban, a Szabóipari Ktsz-ben és sok családi otthonban vidám szilveszterezők búcsúztak az óévtől, ünnepelték 1959 szép eredményeit. S 1960 első perceiben összecsendültek a poharak: Boldog új esztendőt! A jövőtt kutató képzelet szárnyán a holnapra gondoltunk, az időre, mely rohan feltartóztathatatlanul, s jogos örömmel köszöntöttük a reményteli, boldognak ígérkező új esztendőt; Vágyunk vagy harmincan a helyiségben és még egyre újabbak jönnek. A várakozók igyekeznek valamivel elütni az idejüket. Van aki olvas, horgol, egy öreg nénike a sarokban alvást színlel. Nem messze tőle magas diák áll, látszólag közömbösen. Fehér sála virít, ádámcsutkája hol fel, hol lefelé jár, ahogy a nyálat nyeli. Már hogyisne, mikor szemben vele feltűnően szép szőke lány ül szűk szoknyában, egymás fölé rakott lábakkal. A szoknya szűk volta miatt nem épp tökéletesen ted. No, ezért nyel a diák. Persze mások is megreszkírozzák ezt a látványt, amely csodákcsodája, jobban orvosolja a nyomott hangulatot, mint a tabletta, germicid, vagy a hófehér lapokra felírt ultraseptil. Közben hol halkan, hol megáradóan folyik az elmaradhatatlan diskurzus. Örök témáról, a válásról, orvosi gyógymódokról, meg a rákról, influenzáról, amelyek mostanság ugyancsak szorongatják a halandó embert. Egy asszonyságtól megtudjuk, hogy már két hete jár orvosi kezelésre, de még most is üldözi az a csúf és ellenszenves „ázsiai”. Egy pirospozsgás kép«» bácsika meg egyenesen kiselőadást tart. Arról ágál, hogy az atom okozza ezt a sok modern betegséget. Állítja ezt a szomszédja is, aki tudomásom szerint nyugdí jender ias lámpagyújtogató, és szabad idejében sziklavirág gyűjtésével foglalkozik. Megint mások azt teszik szóvá, hogy rengeteget kell várakozni Szemlátomást idegesek legalábbis szavaikból ítélve figyelembe sem veszik, hogy az orvos is csak egy ember. Legtöbbjük afféle rendelői törzsvendég, akik csak akkor érzik igazán jól magukat, ha otthon legalábbis egy fióknyi gyógyszer hever tartalékul. No de ez a tárgykör sem tart sokáig. Az egyik bejáratnál ácsorgó tányérsapkás mávista veszi át a szót. Azzal élcelődik, hogy ő már a halállal is szállítási szerződést kötött. A megállapodásba 90 évet írt be, mert ő bizony nem szándékszik korábban eltávozni ebből az árnyékvilágból . De mi lesz akkor, ha a halál vonaton jön magáért — veti közbe hirtelen valaki. — Hogy mi lesz? Ha az áldóját! Akkor legalább 92 évig élek. Hiszen — mint tudják — a MÁV szerelvényei rendszeresen késnek! Kitör a kacagás. Még a percek is gyorsabban pergnek most. Bent a tejfehér üvegfalon túl maga az orvos is elmosolyítja magát. Töltőtolla szélesebben szántja a hófehér papírlapokat, aztán kiszól felfrissülten és különösen udvarias hangon: „kérem a következőt.”