Orosházi Hírlap, 1960. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

1960-01-07 / 1. szám

1960. JANUÁR 7., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 1., SZÁM HÉTKÖZNAPOK Első munkanap az Orosházi Ruhagyárban Január 3. Ilyenkor az ember azt gondolná, hogy még leg­alább néhány nap kell, amíg minden a régi kerékvágásba kerül. Különösen Szilveszter fáradalmait nem könnyű kiheverni. Ámde, ha az ember belép a Ruhagyárba, ott semmi változást nem észlel. Mindenki a helyén van, dolgozik. A Zöld­ műszak. 3- as varroda 3-as sza­lagját keressük fel Legtöbben fiatalok. Dénes Júlia és Tóth Rozália még a 17. é­­vet sem töltötték be. Természetesen mind­ketten kitűnően érez­ték magukat az ün­nepek alatt — mond­ják mosolyogva. A munkát tavaly kezd­ték, először jutott o­­lyan pénz a kezükbe, ami igazán az övék volt és szabadon ren­delkezhettek vele. Milyen nagyszerű ér­zés is átvenni az első havi munkabért! — Pedig akkor még kezdők voltak, telje­sítményük, de a ke­resetük sem volt sok. Decemberben azon­ban már az ezer fo­­rinot is elérte, sőt el is hagyta. Januárban pedig? — hogy mennyi lesz, ez raj­tuk múlik csupán... Szilágyi Irén i­s szívesen gondol vis­­­sza az elmúlt napok­ra. Karácsonyra a­­jándékkal lepte meg édesanyját és kisöc­­­csét. Milyen jó dolog is, ha az ember aján­dékot adhat! — Eh­hez azonban keresni kell, és persze szor­galmasan dolgozni. Terve: 1960-ban 1000 —1100 forint helyett 1200-ra emelni a ke­resetét. Kiss Erzsinek is ez a szándéka. özv. Németh Jó­­zsefné minőségi el­lenőrként dolgozik a 3-as szalagnál. Há­rom gyermeke van. Szerényen megélnek. Karácsonyra még egy kis ajándékra is tel­lett. A Szilvesztert érettségi előtt álló le­ányával töltötte a gimnáziumban. Sze­reti a gyermekeit, szívesen dolgozik ér­tük Boldog volt, hogy lányát táncolni látta. Nem nehéz a munka, mert van cél­ja. És talán 1960 még jobb lesz.ü i így indulnak kedvvel, reménységgel az új évnek, ezért is dol­goznak olyan szorgalmasan, mindjárt az év első munkanapján. Az az akarat hatja át őket, hogy 1960-ban még eredményesebb mun­kát végeznek majd. Aki megkérdezi Karkó Lucát, Soká Sándor­­nét, Kerekes Jánosnét, Kereki Istvánnét, Kósa Juditot, Fazekas Máriát és a többieket, biztosan hasonló választ kap tőlük. Ezért már január 3-án a reggeli órákban minden olyan, mint az ünne­pek előtt volt. Zúgnak a varrógépek, szorgos munkával készül­nek az ingek. Talán valami különbség mégis van: mintha vidá­mabbak lennének az arcok, gyorsabbak az ujjak. (Pásztor) Ez az év is igazán jól kezdődik A napokban az Orosházi Ru­hagyár négy dolgozóját látogatta meg Fortuna, és egy bárhol fel­építhető családi házzal lepte meg őket. A boldog új­ háztulajdono­­sok: Árgyelán Sándorné­ Csiszár Istvánné, Dominkó Ilona és Bon­­dor Lajosné. Lottószelvényük száma: 1 190 867. — Csiszár Ist­vánná úgy tervezi, hogy a (kb. 180—200 ezer forint értékű) házat eladják majd és az árát négy részre osztják. EREDMÉNYEK SZÁZALÉKBAN Orosházán a vállalatok és üze­mek dolgozóinak szorgalmas és becsületes munkája nyomán 1959- ben igen jó eredmények születtek. * Az I. sz. téglagyár 115,4 száza­lékra teljesítette égetett tégla­gyártási tervét, míg a nyerstégla­gyártás eredménye 122,5 száza­lék. * Az orosházi DÁV a fel­emelt üzemviteli és építőipari ter­vét 23,2 százalékkal túlteljesítet­te, ami értékben 388 ezer forintot tesz ki. Ezenkívül a DÁV dolgozói takarékos anyagfelhasználással és jó munkaszervezéssel több mint 100 ezer forintot takarítottak meg. Kiemelkedő még a dolgozók egy munkaórára eső termelési értéke, ami 32,2 százalékkal magasabb a tervezettnél.­­ Az Orosházi Gépállomás éves tervét december 20-ig 113,6 száza­lékra teljesítette. Az őszi tervtel­­jesítés eredménye 137,5 százalék. Különösen a vetésterv teljesítése volt sikeres: 148,8 százalék. ★ Az Orosházi Vas- és Kályha­ipari Vállalat éves tervét már ok­tóber 16-án teljesítette, jelenleg pedig 128 százaléknál tart. Nyere­ségtervét a meghatározott 12,6 százalékkal szemben 16 százalék­ra teljesítette.­­ Az Orosházi Barnevál éves ter­vét december 22-én 116 százalékra teljesítette, így az ország 11 ba­romfifeldolgozó vállalata között a 3. helyen állt. Igen eredményes volt a múlt évben a baromfi- és tojásfelvásárlás. 47 vagonnal több áru került feldolgozásra a terve­zettnél.­­ Az Orosházi Szálloda és Ven­déglátó Vállalat dolgozói az éves áruforgalmi bevétel 2 százalékos teljesítését vállalták, amit decem­ber 18-ig még 160 ezer forinttal teljesítették túl. Vállaltak továb­bá 28 ezer forint költségmegtaka­rítást, amit ugyancsak december 18-ig elértek.­­ Az eredményeik azt mutatják, hogy a vállalatok és üzemek tiszta lappal búcsúztak el az ó­évtől. Be­csülettel teljesítették a rájuk há­ruló feladatokat. A rakodómunkás A pincér KÉRI LÁSZLÓ rakodó brigád­vezető megkezdte a szorgalmas munkát. KARVALY KÁROLY az utas­ellátó pincére 46. szolgálati évébe lépett. Búcsú au ééidM sg. Minden búcsúzás fájdal­mas egy kicsit. Még 1959-től is gyengéd szomorúsággal köszön­tünk el, hisz egy esztendőt ö­­regedtünk. De a szorongás fel­oldódik egy sikeres év eredmé­nyeire gondolva, s öröm váltja fel, mert gazdagabbak, erőseb­bek lettünk... Lépésben az idő­vel előbbre haladtunk. S az e­­redmények alkotói: a dolgozó embert felvillanyozza maga mö­gött hagyott esztendő sikere, ünnepli diadalát az ó­év utol­só estjén. Dolgos és eredmé­nyes 1959-től búcsúztunk... Szilveszterre jóval előtte ké­szült mindenki. Napokkal e­­lőbb „foglalt” volt minden asz­tal az Alföldben. Sokan már dél felé beültek az étterembe, csendesen borozgatva várták a népes asztaltársaságot, így az­tán nem csoda, ha késő dél­után néhány spicces szilveszte­rező az utca rendszertelen for­gatagában hangos kurjantások­­kal dicsérte az évet, no meg az igazi szőlőlé zamatát... A 300 férőhelyes Alföldben 600-an szorongtak. 26 000 forin­tot forgalmazott az étterem. — No mondja csak valaki, nincs elég pénz! ^ Az Aranykalász Étterem­be alig lehetett bejutni egész éjszaka. 21 féle ételt szolgáltak fel a pincérek, 13 fajta bort kóstolgatott a 400—500 vendég. A tombola főnyereményt, egy pirosra sült malacot éjfélkor sorsoltak ki... A szerencsés nyertes Csömör József volt, s vele együtt mindazok, akik megkóstolták a frissen sült ma­lacot. A Faipari Vállalat 10 éves fennállását együtt ünnepelte a szilveszteri mulatsággal. A gim­nazisták és a tanáraik is kelle­mes hangulatban szórakoztak hajnalig. A Ruházati Áruház dolgozói a televízió szoba­an­tennával is tisztán fogható mű­sorában gyönyörködtek vacsora után. A Petőfi Művelődési Otthon nézőterén sűrűn felpattanó taps jutalmazta a szellemes kabaré­műsor ügyes előadóit; Tóth Sa­nyi konferanszt, Kása Palit, Tóth Olgát, Baranyai Ferit, O. Kovács Imre magyarnóta-éne­­kest, Erika és Vanek bűvésze­ket, a színes rivaldafényben a Hold-vokál együttest, a tánco­sokat, a zenészeket és a többie­ket. S aztán hajnalig állt a bál... A városi, járási tanács dolgozóinak baráti társasága szívélyes légkörben szórakozott, saját zenekaruk muzsikált. Csa­ládias jó hangulatban mulattak egész éjjel a középlaki olvasó­körben is. Kedélyes poharazás közben az asztalok mellett be­szélgettek az idősebb paraszt­­emberek, nótáztak, s a fiatalok táncoltak. Szót váltottak a me­zőgazdaság helyzetéről, jövőjé­ről is. A Kossuth Olvasókörben is pattogó csárdások ütemére rop­ták a táncot a fiatalok, időseb­bek, de a bor mellett Koczka Pál Bónumból, Tóth György Monorról, Kiss Sándor és a töb­bi egyéni gazda a mezőgazda­ságról, a tsz-mozgalomról is vi­tatkoztak. A legfontosabb prob­lémának így ünnepnapon is csasak nő a jelentősége. 1U A Gólyafészekben, a Ha­lászcsárdában, az italboltokban, a Szabóipari Ktsz-ben és sok családi otthonban vidám szil­­veszterezők búcsúztak az óév­től, ünnepelték 1959 szép ered­ményeit. S 1960 első perceiben összecsendültek a poharak: Bol­dog új esztendőt! A jövőtt ku­tató képzelet szárnyán a hol­napra gondoltunk, az időre, mely rohan feltartóztathatatla­nul, s jogos örömmel köszön­töttük a reményteli, boldognak ígérkező új esztendőt; Vágyunk vagy har­mincan a helyiségben és még egyre újabbak jön­nek. A várakozók igyekez­nek valamivel elütni az idejüket. Van aki olvas, horgol, egy öreg nénike a sarokban alvást szín­lel. Nem messze tőle magas diák áll, látszó­lag közömbösen. Fehér sála virít, ádámcsutkája hol fel, hol lefelé jár, a­­hogy a nyálat nyeli. Már hogyisne, mikor szemben vele feltűnően szép szőke lány ül szűk szoknyában, egymás fö­lé rakott lábakkal. A szoknya szűk volta mi­att nem épp tökéletesen ted. No, ezért nyel a di­ák. Persze mások is megreszkírozzák ezt a látványt, amely csodák­­csodája, jobban orvosol­ja a nyomott hangula­tot, mint a tabletta, ger­micid, vagy a hófehér lapokra felírt ultrasep­­til. Közben hol halkan, hol megáradóan folyik az elmaradhatatlan dis­kurzus. Örök témáról, a válásról, orvosi gyógy­módokról, meg a rákról, influenzáról, amelyek mostanság ugyancsak szorongatják a halandó embert. Egy asszony­ságtól megtudjuk, hogy már két hete jár orvosi kezelésre, de még most is üldözi az a csúf és el­lenszenves „ázsiai”. Egy pirospozsgás kép«» bá­csika meg egyenesen kiselőadást tart. Arról ágál, hogy az atom okoz­za ezt a sok modern be­tegséget. Állítja ezt a szomszédja is, aki tudo­másom szerint nyugdí­­ jender­ ias lámpagyújtogató, és szabad idejében szikla­­virág gyűjtésével foglal­kozik. Megint mások azt te­szik szóvá, hogy renge­teget kell várakozni Szemlátomást idegesek legalábbis szavaikból í­­télve figyelembe sem veszik, hogy az orvos is csak egy ember. Leg­többjük afféle rendelői törzsvendég, akik csak akkor érzik igazán jól magukat, ha otthon leg­alábbis egy fióknyi gyógyszer hever tartalé­kul. No de ez a tárgykör sem tart sokáig. Az e­­gyik bejáratnál ácsorgó tányérsapkás mávista veszi át a szót. Azzal él­­celődi­k, hogy ő már a halállal is szállítási szer­ződést kötött. A megál­lapodásba 90 évet írt be, mert ő bizony nem szándékszik korábban eltávozni ebből az ár­­nyékvilágból . De mi lesz akkor, ha a halál vonaton jön magáért — veti közbe hirtelen valaki. — Hogy mi lesz? Ha az áldóját! Akkor leg­alább 92 évig élek. Hi­szen — mint tudják — a MÁV szerelvényei rendszeresen késnek! Kitör a kacagás. Még a percek is gyorsabban pergnek most. Bent a tejfehér üvegfalon túl maga az orvos is elmo­­solyítja magát. Töltőtol­la szélesebben szántja a hófehér papírlapokat, aztán kiszól felfrissülten és különösen udvarias hangon: „kérem a kö­vetkezőt.”

Next