Orosházi Hírlap, 1960. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)

1960-04-07 / 14. szám

2 OROSHÁZI mm AP Megyünk tovább előre, a szocializmus teljes győzelme felé Emlékünnepség a Petőfi Művelődési Házban (folytatás az 1. oldalról.) re. A lakáselosztást megkezd­ték és december végéig 200 sokgyermekes család került jobb, egészségesebb lakásba. A továbbiakban Pásztor elvtárs részletezte a földosztás, vialarmint a nők teljes egyenjogúságának a megvalósulását. A többi között hangsúlyozta, hogy városunk te­rületén 10 ezer hold került a dolgozó parasztság kezébe ahol most egyénileg és termelő­szövetkezetbe tömörülve dolgoz­nak saját boldogulásukra. Ma már tsz-ben 1360 család 14 ezer holdon gazdálkodik. Tehát nagyot változott városunk általános képe, ,,de különösen a város ipara, — mondotta a többi közöttit. Míg a múltban az üzemek, vállalatok, intézmények alkal­mazottainak száma másfél­­kétezer körül mozgott, ma túlhaladja az 5 ezret. Jelentős kulturális fejlődésnek lehettünk szemtanúi az elmúlt 15 év alatt. Míg 1944-ben 59 tanár és tanító volt, 1960-ban 222 tanár és tanító tanít. 1944-ben 1913 elemi iskolás tanuló volt, 1960-ban 4300 A középiskolások száma 145 volt, most 800. De még lényegesebb az, hogy 1944-ben alig volt munkás-pa­raszt tanuló a középiskolák­ban, és jelenleg közel 600 a számuk. 1938-as években 200 pengő volt csak a tandíj (azaz tíz mázsa bú­za) a gimnáziumban. Ma egy kö­zepes, vagy jó rendű tanuló­,3 fo­­­rintot fizet, vagyis­­ 3 db. tojás árát fizeti tandíjba. A Horthy-rend­­szerben az éhező iskolások hely­zetén alamizsnával igyekeztek segíteni, ilyen volt a tejakció is. Kadocsa Oszkár iskolaigazgató ír­ta, hogy „Az 1934—35-ös iskolai évben és az azt követő években 330—350 gyermek kapott tejet, a belterületi tanulóknak majdnem fele. A tejet fel­melegíttve, délelőtt a 10 órai szünetben osztották ki a tanerők, öröm volt látni azokat a csillogó szemek­et, amikor a te­jet itták. A maradékból néha há­romszor is kértek, de meg is lát­szott a sovány arcocskákon, amint ki­kerekedtek és egészséges színt nyertek.” Ugye kedves elvtársak, mennyivel nagyobb öröm azt látni, hogy most otthon a szü­lői házban kerekedik ki és lesz pirospozsgás a gyermek arca a sok jó ételtől és nem az inség­ tejtől? És azt is nagyobb­­ öröm látni, hogy milyen szépen öltözve jár­nak a gyermekeink iskolába. L­épünk általános jóléte egyre jobbá válik A kereskedelem évi forgalma a városban meghaladja a 220 mil­lió forintot, a vendéglátóiparé a 23 milliót és a város adókivetése 13 millió forint. Elmondhatjuk, ilyen világ még soha sem volt ha­zánkban. A rádióelőfizetők száma a városban a felszabadulás előtt 450 volt, most több mint 6 ezer. Alig volt 30 rendesebb motorke­rékpár. Jelenleg 1600 van. A kis­­kerékpárokat már nem is tartjuk nyilván. A mosógépből is az el­múlt 2 év alatt több mint 400 csa­lád vásárolt. A városi tanács ma hatalmas költségvetéssel dolgozik, amelynek segítségével fejleszti a várost. A műlt bűneit hozza helyre a i ■ mi rendszerünk amikor számtalan közlétesítményt megvalósít. Létrejött a kórház, az SZTK-rendelő, új utak, kö­zel 30 kilométer járda, a vá­ros utolsó villanynélküli utcá­jába az idén vezetjük be a villanyt. Tisztelt ünneplő közönség! Bár örömünnepet ülünk, még­sem volna helyes, ha nem beszél­nénk arról, hogy ez a 15 éves fejlődés nem volt töretlen Sikereink még nagyobbak lettek volna, ha a párt korábbi vezetése következetes marxista-leninista politikát folytatott volna. A szek­­táns, dogmatikus hibák rontották a párt kapcsolatát a tömegekkel és alkalmat adtak népünk ellen­ségeinek arra, hogy e hibákat al­jas céljaikra felhasználják. Erre alapozva a nyugati és belső re­akció 1956 októberében ellenfor­radalmat robbantott ki. A népha­­talom ellen támadt itt Orosházán is a régi rend minden rendű, ran­gú híve. Valami „új rendet” akart Papp Károly, Nagy Lajos, kocsi­mosó Miska és mások. De a dol­gozó tömegek hamar rádöbben­tek, mit akar ez a „szent szövet­ség”. Népünk örömére a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével levertük a poraiból megelevenedő fa­siszta reakciót. Népünk nem fogja elfelejteni, hogy a súlyos napokb­an ismét vérre­ pecsételődöt­t meg a ma­gyar-szovjet barátság. Ezért is forró szeretettel köszöntjük kö­rünkben Vaszilij Pavlovics őr­nagy elvtársat, aki ezekben a na­pokban Békés megyében segített a pártnak, a forradalmi erőknek. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán mélyreható számvetést tett az ed­dig megtett útról. Levonta az el­követett hibákból is a tanulságot, megjelölte a jövő feladatait. A 3 éves terv befejező évének első ne­gyedéhez új­­ munkasikerekkel ér­keztek dolgozóink, köszöntve felszabadulás jubileumi évfordu­lóját. Ezen ünnepélyen köszönt­jük mi is a Barnevál dolgozóit, akik szorgalmas munkájukkal el­nyerték a megtisztelő élüzem cí­met és a minisztérium vörös zász­lóját. Köszöntjük az Alföldi Kő­olajfúrási Üzem orosházi telepé­nek dolgozóit, akik az egész vál­lalat tervének mintegy felét telje­sítették és döntő részük van ab­ban, hogy az üzem elnyerte a Mi­nisztertanács és SZOT vörös ván­dorzászlóját. Üdvözöljük a tégla­gyáraink munkásait, akik jelentő­sen hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyesülés másodszor is elnyerje a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját. Köszöntjük vala­mennyi üzemünk, vállalatunk, in­tézményünk dolgozóit, akik a pár­tunk kongresszusára és most ha­zánk felsz­abadulásának 15 éves évfordulójára kiváló munkasike­reket értek el. Kívánjuk, hogy a jövőben hasonlóan dolgozzanak. Köszöntjük ma dolgozó paraszt­ságunkat, a termelőszövetkezetek tagjait, akik elhatározták, hogy már ez évben is több terméket adnak a népgazdaságnak. Az 1960-as évben 100 kat. hold föld­re a megyei átlagon felül nem 40, hanem 50 hízott sertést adnak át a felvásárló szerveknek. Köszöntjük felszabadulásunk 15. évfordulóján értelmiségünket, a szellemi foglalkozású dolgozó­inkat, intézményeink, hivatalaink alkalmazottait, a kultúra munká­sait. Köszöntjük e nagyszerű évfor­dulón a városunk területén lé­vő és ténykedő fegyveres testüle­tek tagjait, a munkásőrséget, a honvédséget, a határőrséget, a rendőrséget és tűzvédelmünk munkásait. Kívánjuk, hogy siker­rel végezzék a jövőben népünk ja­vára munkájukat. Majd az 5 éves terv feladatairól beszélt, hangsúlyozta, hogy nem kétséges, hogy az 5 éves terv a­­latt jelentős fejlődést tesz meg a mi városunk Tovább bővülnek, korszerűsödnek ipari üzemeink. Nagyot fog fej­lődni tsz-mozgalmunk. Felépül egy 500 vagonos tárház és egy 200 vagonos áruraktár. Megépül az új 260 ágyas kórház, amely a meglévő épületekkel kiegészülve több mint 300 ággyal fog rendel­kezni. Kiépítik az új vízvezeték­hálózatot. Új lakásokat építünk. Bővítjük az óvodai, bölcsődei és napközi otthoni férőhelyeket Fejlesztjük kulturális intézmé­nyeinket, iskoláinkat. Nagy öröm számunkra, hogy felszabadulá­sunk 15. évfordulójának esztende­jében bevezetjük városunkba a földgázt. Ezt követően külpolitikai kér­désekkel foglalkozott, majd ezek­kel a szavakkal fejezte be ünnepi beszédét: Népi hazánkra büszkén, a proletár nemzetköziség zász­laját magasra tartva me­gyünk tovább előre népünk boldogabb jövője, a szocializ­mus teljes győzelme felé. Éljen április 4-e, hazánk felsza­badulásának ünnepnapja! Éljen a harcedzett pártunk, a magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen felszabadítónk és nagy barátunk, a kommunizmust épí­tő Szovjetunió! Ezt követően Loboda Nyikolaj Fjodorovics ezredes tolmácsolta a szovjet dolgozók, katonák üdvöz­letét. Antali Károly elnöki zárszava után Sinkó Sándor, a városi ta­nács v. b.-elnö­ke megnyitotta a kulturális napokat. Majd kezde­tét vette a kulturális műsor, a­­melyben minden egyes szereplő, úgy a gimnázium, mint a Petőfi Művelődési Ház énekkara, a sza­valók a legkiválóbbat nyújtot­ták. EMLÉKEZZÜNK: A háború ára A két világháborúban körülbelül 80 millió ember pusztult el és rokkant meg. Az első világháború annyi pénzt emésztett fel, hogy abból minden katonának pompás kertes­ házat lehetett volna építeni, pedig az el­ső világháború idején 74 millió katona volt. A második világhá­borúban eltékozd­t pénzből a vi­lágon élő minden család számára ötszobás villát lehetett volna épí­teni.­­ Ha a fegyverkezési hajszában részt vevő nagyhatalmak, katonai költségvetéseiknek csupán 10 szá­zalékát nemzetközi gazdaságfej­lesztési alap létrehozására fordíta­nák, rövidesen világszerte meg­szűnne a nyomor.­­ A Szovjetunió honvédelmi kia­dásai körülbelül csupán a felét te­szik ki az Egyesült Államok köz­vetlen katonai kiadásainak, holott az Egyesült Államoknak kevesebb a lélekszáma és kisebb a területe, mint a Szovjetunióé.­­ A legutóbbi esztendőkben a Szovjetunió fegyveres erőinek lét­számát egyoldalúan több mint 2 millió fővel csökkentette. Napjainkban az emberiség é­­vente körülbelül 100 milliárd dol­lárt költ fegyverkezésre. Ez az összeg egyenlő a nemzetközi ke­reskedelemben forgó áruk értéké­vel.­­ Csupán azokból az összegekből, amelyeket az államok a legutóbbi évtizedben katonai célokra fordí­tottak, több mint 150 millió össz­komfortos házat lehetne építeni.­­ A világon jelenleg több mint 20 millió ember van fegyverben. E­­zenkívül minden egyes katonára négy olyan ember jut, aki az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a közle­kedésben, s hírközlésben a hadse­regre dolgozik. Ennélfogva a had­seregben szolgáló és a hadsere­gek számára dolgozó emberek szá­ma több mint 100 millió.­­ Ha az Egyesült Államok jelen­legi közvetlen katonai előirányza­tainak csupán egyötödét lakásé­pítkezésre fordítanák, akkor éven­te további 500 ezer új házat le­hetne építeni, ami 900 ezer ember számára biztosítanak munkát. 15 éve szabadok vagyunk A Mezőgazdasági Technikum­ban 1900. április 2-án „15 éve szabadok vagyunk” címmel ünne­pélyt rendeztünk felszabadulá­sunk évfordulója alkalmából. Kö­szöntőt mondott Babinszky Mi­hály, az iskola igazgatója. A ta­nuló ifjúság nagy tetszéssel hall­gatta az igazgató szavait, majd az énekkarok és a népi táncosok jól sikerült előadásának tapsoltak. Büszkék vagyunk! 15 éve szabad a Magyar Népköztársaság! Keresztes Zoltán, II. «■ Névadó ünnepség ÁPRILIS 3-án, vasárnap két ruhagyári dolgozó gyermekének névadó ünnepségét tartották a gimnáziumban, amelyen több mint háromszáz vendég vett részt. Az ünnepségről lapunk következő számában közlünk tudósítást. Milyen jó a napi mun­ka zajából kikapcsolód­va sétálni egyet az ut­cán! Minden évszakban van ott is valami szép­ség, akár a természet­ben ... Új arcok, a kira­katok, fények, árnyak, önfeledt szerelmesek, totyogó öregek, apró gondokat vitató házas­párok, jól öltözött lá­nyok, fiúk tűnnek sze­münkbe és suhannak tovább... Sok titkot őrizgetnek az utcák. Mesélni is tudnak. Különösen az é­­letörömtől sugárzó fiata­loknak, akik nem isme­rik az utcák történetét... Az idősebbek jól emlé­keznek még az Erzsébet királyné úti köpködőre, az utcán őgyelgő mun­kanélküliekre és a „lóf­ráló”, léha selyemfiúk­­ra ... Kossuth Lajos ne­vét viseli ma az az utca. S a köpködő helyén nyugdíjasok pihennek a padokon, randevúzó fi­atalok találkoznak. Új üzletek nyílnak és nem sokára neoncsövek ont­ják a fényt a betonút fö­lött. A Komlósi utat Horthy dicsőségére ke­resztelték el. Mi Bajcsy Zsilinszky útnak hívjuk, az 1944 karácsonyán ki­végzett mártírról. A régi Medgyesi út a dzsentri család sarja, Sál János főszolgabíró úr nevét vigyázta. Ma Sztálingrádi utca. Ott dübörögtek be a felsza­badító tankok. A Vörös Hadsereg történelmi je­lentőségű győzelmére emlékeztet. Arra a győ­zelemre, mely végső fo­kon eredményezte, hogy a Sál Jánosok helyett a volt kubikos, Sinkó Sán­dor, ma a városi tanács elnöke. Torkos Kálmán fő­jegyző „úr” nevét a köl­tő és a polgári forradal­már, Ady Endre nevével cserélte fel a demokrá­cia. Terényi főszolgabíró ,,úr”, a vármegyei fő­tisztviselő nevét jelző utcatáblákat leverték és helyükre a nagy pa­rasztvezér, Dózsa György nevét rakták a felszaba­dult zsellérek. Orosháza első házso­rát Megye utcának hív­ták. A hálás utódok az üldözött zombai honala­pítók emlékére nevezték Zombai utcának még a 20-as években. A pa­rasztnak földet oszlani akaró Táncsics, Oroshá­za képviselője nevét a város második utcája viseli. A Sámsoni utca Csa­pó Mihályné, a Nyílt ut­ca Oláh István, a Vásár­helyi utca Szabó Dezső, a Pozsonyi utca Bokányi Dezső, a Menház utca Hámán Kató nevét őrzi. A Temető utcát Rákosi Jenőről, a hírhedt publi­cistáról nevezték el a felszabadulás előtt. Ma ott a Móricz Zsigmond utcában kis óvodások ti­pegnek reggelenként... A Székács József utca (a 20-as évek orosházi születésű, híres evangé­likus „arany szájú” püs­pökének nevéről, aki Budapesten is prédikált, mint József nádor fele­ségének udvari papja) — valamikor Szarvasi utca volt. A Győri Vil­mos tér szintén oroshá­zi születésű evangélikus püspökről, íróról és mű­fordítóról kapta nevét. A nyelvújító Kazinczy­­ról elnevezett utcában valamikor Harruckern báró örököse, gróf Káro­lyi uradalmának kádárai laktak, s Pintér utcának hívták. Jászai Horváth Elemér orosházi költő (emléktáblája a Tán­csics úton) nevét a szöl­­lőkben viseli egy utca. A Rózsa utcát az épí­tőmunkások mártírjáról, Rózsa Ferencről nevez­ték el a felszabadulás u­­tán. A múlt század 70-es éveiben egy leszerelés e­­lőtt álló huszár­ alakulat táborozott Orosházán. Telket kértek a község elöljáróságától és letele­pedtek a Katonák utcá­jában, a mai Katona Jó­zsef utcában ... Csizmadia Sándor (proletár költő) és Thék Endre (külföldet járt o­­rosházi asztalossegéd, a­­ki később mint királyi tanácsos az országban először Orosházán léte­sített internátusszerű ta­­noncotthont) nevét is egy-egy utca viseli... Mesélnek az utcák ... A Hét vezér, a Pacsirta, Nap, Hold, Kelet... Gazdag történetük fel­dolgozása Orosháza tör­ténetíróira vár. De emlé­keztetőül talán nem hasztalan idézni az al­­konyi sétákon a régi ut­cák messzi titkait... R. I. VVVWWWNA/VVNAAAAAA/VVWWVV fhedéínelí éti. utcák /WWVWWVWVWVWWWWVW*

Next