Orosházi Hírlap, 1960. április-június (5. évfolyam, 14-26. szám)

1960-04-28 / 17. szám

Értelmiségiek! Alkotó munkátokkal segítsétek szocialista hazánk építését, dolgozó népünk kulturális felemelkedését! A kulturális napok értékelése Az „Orosházi Kulturális Napok” nagysikerű bemutatóin szereplő 580 kultúrmunkás mintegy 150 képviselője és csoportvezetője a Petőfi Művelődési Házban április 21-én találkozott a pártbizottság, a városi tanács és a művelődési szervek képviselőivel. A kulturá­lis napok kiértékelésén Násztor Sándor, a pártbizottság titkára, Antali Károly, Tódor István, a pártbizottság tagjai, Sinkó Sán­dor, a városi tanács v. b. elnöke, Kállai Istvánná, a megyei tanács művelődési átv. elnöke, Keller Jó­zsef, a városi tanács művelődési áb. elnöke és a kultúrotthon vezetői jelentek meg. Tódor István, a városi pártbizottság ágit. prop. felelőse értékelte az április 3-i nagysikerű díszün­nepség és a kulturális napok je­lentőségét. A párt művelődési po­litikája egyik nagyjelentőségű és fontos helyi mérföldkövének tar­totta a kulturális napokat. Sinkó Sándor elvtárs is kiemelte az o­rosházi kulturális bemutatókon résztvevő csoportok lelkes mun­káját. Zana János művészeti elő­adó csoportonként ismertette a művészeti bizottság részletes bí­rálatát. A párt v. b. nevében Násztor Sándor, a tanács v. b. nevében Sinkó Sándor okleveleket osztot­tak ki a bemutatókon résztvevő csoportoknak és egyéni szerep­lőknek, majd az április 4-i dísz­­ünnepség magnetofon felvételét hallgatták meg és a résztvevők közös ünnepségen, közvetlen szí­vélyes hangulatban a késő éjjeli órákig elbeszélgettek. Feldmann József, a kultúrotthon igazgatója elmondotta, hogy továbbra is ha­sonló lendülettel folyik a népmű­velő munka. Az öntevékeny cso­portok május 1-e méltó megün­neplésére, az ifjúsági találkozóra, a csorvási, a gyulai dalostalálko­zóra készülnek. Minden csoport együtt marad és új műsort tanul. Járási úttörő kultúrverseny Piros nyakkendős úttörők népe­sítették be április 24-én a Petőfi Művelődési Ház színpadát. Vidám lányok, fiúk kipirult ajkáról szállt az ének, a mese, a vers egész dél­előtt, zeneszó hangzott fel, s a kedvesen botladozó táncosok tar­ka szoknyácskája lebbent... A felszabadulási művészeti szemle április 4-i csapatversenye után a járás és a város legügye­sebb pajtásai szerepeltek az oros­házi, nagyszénási, kardoskúti, csorvási, gerendási, kiscsorvási, csanádapácai, szentetornyai és rá­­kóczitelepi csapatokból. A felké­szülés szorgalma és a lelkesedés a múlt évinél színvonalasabb műsort eredményezett. A darab­választásban, szövegtudásban, s az előadott művek mondanivaló­ja kidomborításában van még kí­vánni való. A bíráló bizottság (pedagógu­sok és kultúrotthon-vezetők) ér­tékelése alapján VERSMONDÁSBAN: 1. Veres Ilona (Orosháza III.) a 2250. sz. Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagja. 2. Dénes Zita (Nagyszénás) a 4048-as sz. Dózsa György úttörőcsapat ver­senyzője, 3. Kiss Katalin (Oroshá­za I.) az 1901. sz. Szilágyi Erzsébet csapat, 4. Kiss György (Oroshá­za II.) a 4042-es sz. Kuliéh Gyula csapat, 5. Bor Emília Szentetor­­nya, a 2254-es sz. Petőfi Sándor csapat. A két első helyezett részt vesz a megyei versenyen. MESEMONDÁSBAN: 1. Gabnai Katalin (Orosháza III.), a 2250. sz. Zrínyi Ilona úttörőcsapat, 2. Gogh Magdolna (Csanádapáca), az 1910. sz. Petőfi Sándor csapat, 3. Bihari Margit (Szentetomya), a 2254. sz. Petőfi Sándor csapat. A két első helyezett szintén indul a megyei versenyen. A NÉPITÁNCBAN: 1. a 4047. sz. Kulich Gyula csapat (Csorvás), 2. Az 5981-es sz. Petőfi Sándor csapat (Csorvás külterület). A megyei bemutatóra egyik csopor­tot sem javasolta a zsűri. Ellen­ben elküldi a III-as számú iskola 2250. sz. Zrínyi Ilona csapat ka­marakórusa tagjait: Mácsai Kata­lint, Darák Erzsébetet, Laki Ildi­kót, Marsall Gyöngyit, Kutasi Ir­mát és Zelei Klárát. A HANGSZERSZÓLÓK VER­SENYÉBEN: 1. Fóti Mária, a 4042. számú Kulich Gyula csapat (II-es számú iskola), 2. Rosenbweig Er­zsébet (Gerendás) 2628. sz. Gábor Áron csapat. (Mindketten részt vesznek a megyei versenyen.) 3. Vági Judit (Orosháza III.) a 2250. sz. Zrínyi Ilona úttörőcsapat, 4. László István (Rákóczitelep), a 2251. sz. Bem József csapat és az 5. Czvitkó Gyula (Orosháza I.) a 4044. sz. Ságvári Endre csapat. A SZÓLÓÉNEKESEK KÖZÜL: 1. Udvarhelyi Mária (Orosháza II. ), a 4042. sz. Kuil­oh Gyula csa­pat, 2. Kliment Erzsébet (Szente­­tornya), a 2254. sz. Petőfi Sándor csapat. Mindketten indulnak a megyei versenyen. 3. Seres János (Csanádapáca), az 1910. sz. Petőfi Sándor csapat, 4. Korcsok Gizella (Gerendás), a 2628. sz. Gábor Áron csapat, 5. D. Szilágyi Tibor (Oros­háza I.), a 4044. sz. Ságvári End­re csapat. őszintén dicsérhetjük a pajtá­sok, a felkészítő pedagógusok és Ambrus Pál járási titkár munká­ját. A járás iskoláinak többi út­törőcsapata is bizonyára ilyen jól szerepelt volna, ha nem hanyagol­ják el a felkészülést, s benevez­nek a szemlére. Elszomorítóan kevés (20-nál kevesebb) szülőt ér­dekelt csupán gyermekeik szerep­lése. A pedagógusok közül is csak néhányan nézték végig a kultúr­­versenyt. Úttörő-találkozóra készülnek Május 8-án a járásból több mint 2000 úttörő találkozót ren­dez Orosházán. A délelőtti dísz­ünnepségre együtt vonulnak fel a pajtások a Kinizsi sporttelepre. Az MSZMP járási bizottsága zász­lót adományoz a járás és város úttörőinek. Az egész napot betöl­tő ünnepség délutáni részén a kultúr- és sportbemutatókra, versenyekre kerül sor. Anyák napjára készülnek A KISZ-alapszervezetek tagjai május 8-a, az anyák napja meg­ünneplésére készülnek. Ünnepi megemlékezéseket terveznek, a­­hová meghívják az édesanyákat, a munkásmozgalom női résztve­vőit. A munkahelyeken, családi otthonokban a kiszesek egyénileg és csoportosan köszöntik fel az anyákat és az ifjúsági mozgalom mártírjainak édesanyját. A városi főorvos Dr. Pongrácz Gyuláról soka­n csak annyit tudnak, hogy ő a vá­rosi főorvos és egyúttal az iskola­orvos is. Azt már kevesebben tud­ják, hogy e két tisztségen kívül még egy harmadikat, sőt negyedi­ket is visel: bírósági orvosszakér­tő és a Vöröskereszt elnöke. Mint a városi főorvoshoz tarto­zik egészségügyi irányítás szem­pontjából a kórház, a rendelőinté­zet, a betegek szociális otthona, a bölcsődék, napközi otthonok fel­ügyelete, a város tisztasága, rend­je, az üzemek és ktsz-ek közegész­ségügyi ellenőrzése. Mindez ko­moly feladatot ró Pongrácz Gyula főorvosra, akinek bizony ilyen el­foglaltság mellett nem sok sza­bad ideje marad. Ő azonban az MSZMP tagja. Vállalta a nehéz feladatot, tehát el is végzi. Mi pedig segítjük őt munkája elvég­zésében. ifjúsági találkozó A KISZ megyei bizottsága már jó néhány hónapja kiadta a jelszót: „Fia­­talo­k készüljetek a VII. megyei ifjú­sági találkozóra.” Az alapszervezetek nagy részében Orosházán is megkezdő­dött a munka, a dattamulás, az egyen­ruha készítése, s törik a fejüket a fiatalok, hogy lehet szebbé, színesebbé, emlékezetesebbé tenni a felvonulást. Az ifjúsági találkozó megrendezésére gazdag programot állítanak össze jú­nius 12.re, Májusi vallomás u Erőnk cikázik a villámok útján, akaratunk mozgat Földet, világot, lázunktól olvad a Sarkvidék jege, — térre és időre ma én vigyázok. A népek által megálmodott ünnep most bennem is beteljesedik; lelkes soraikba küldöm szívemet, — a győzelmet így köszönöm meg nekik. Afrika, Ázsia ritmusa egy, zászlónk a lélek, s a forradalomi hitünk a holnapok ígérete, — s a felelet: „Én is vállalom.* Átfut fölöttünk száz tenger vihara, de célt és eszmét nem feledhetünk; zúghat az átok fergetege, *= olthatatlan fáklya az életünk. TLi Megdobban a tavasz az ég alatt, szépsége végigborzong a lelkeken; hol fák karja tárul s virágok ébrednek, ott a feltámadás nem lehet jeltelen. A visszatérős, nagy felismerések tettekre feszítik a friss izmokat; égő ház gyanánt nem omolhat ránk a poklot idéző kárhozat. Minden mozdulatunkban megújul legszentebb eskünk emléke, s akár zászlót, akár bimbót bontunk, bennünk válik valóra a békés KÓPIÁS SÁNDOR Az „Hiúság a szocializmusért“ próba­jelvényeket a Mezőgazdasági Technikum KISZ alapszervezetében 118, a Dózsa Tsz-ben 28, a Vasipari Szövetkezetben 18, a Vasipari Vállalatnál 7, a ruhagyárban 37 KISZ-tag kapta meg. A jelvényeket a Táncsics Gimnázium „Kállai Éva” KISZ-szervezetében szombaton több mint 300 fiatal kapta meg. Sokan közülük a kötelező 20 órai társadalmi munkát többszö­rösen túlteljesítették. Például Zsóri Edit 35, Tóth Mária 35, Valastyán Má­ria 31, Németh Mária 32, Mórocz Anna 33, Kovács Erzsi 38, Török Margit 38, Sasvári Eta 101, Görbics Ferenc HW, Németh István 102, Tóth Miklós 103, Németh Ferenc 105, Nagy Pál Botond 106, Szécsi Mihály 103, Kovács Zoltán 105, Zatykó Ferenc 91, Papp Zoltán 90, Sonkölyos János 97, Sinkó Sándor 90, Székely Sándor 96 óra közhasznú tár­sadalmi munkát végzett. Április 28-án rendezik meg a jelvény­kiosztó ünnepi taggyűlést a Vörös Csil­lag Tsz KISZ-alapszervezetében, ahol a pártszervezet zászlót adományoz a Kisz-nek, a kiszesek pedig az úttörők­nek. Tankönyvek, térképatlasz, ma­tematikai példatár egy Könd utcai ház üveges verandája asztalán. A helyiség falait diák csoportképek, találkozói emlék­lapok díszítik. A fényképekről, ugyanaz a barátságos, meleg arc néz — csak még nem hófe­hér hajjal —, mint, aki a fo­telban ül mosolygó szemű kis­lánnyal az ölében. Gondos Jó­zsef nyugdíjas pedagógus. Meg­­simogatja a kis Jutka haját, „Ő a s­zemem fénye. — Egyetlen unokám...” Felesége is az asztal mellé húz egy széket... Mint Móricz Zsigmond „Aranyos öregjei”... S ahogy a fényképeket nézik, együtt emlékeznek vissza. — Sok kedves emléket őr­­zünk. Tablókat, kirándulási ké­peket. Szerettem túrákat szer­vezni a Balatonra, Mátrába... Ezt a fikuszt egy osztálytól kaptam, — mutat egy nagy zöld növényre. Negyvenhárom évig tanított Gondos Józsi bácsi a polgári, majd a III-as számú iskolában. Tanárainak, Harsányi József­nek, Juhász Balázsnak, akik már rég meghaltak, kartársa volt, s tanítványaival — Sit­kei Józseffel, Szegvári Pé­terrel, Hoffer Bélával — is e­­gyütt oktatott. Ki tudná meg­mondani, hány fiút, lányt ne­velt? Majd mindenki ismeri őt Orosházán, hisz alig van olyan család, melynek valamelyik tagját ne tanította volna mate­matikára, fizikára, kém­iára. És Békés öregkor emberségre, becsületre, szorga­lomra... — Darvas Jóska szerény, jó fiú volt — mondja. Pár éve ta­lálkoztam vele Gyopárosan... Sin Pista — ma dr. Sin István a minisztériumban dolgozik. Egyszer kapott egy nagy po­font... Molnár Jóska — is­kolai altiszt szegény sorsú, te­hetséges fia továbbtanulása mel­lett is kardoskodtam.­ — Édesanyja könnyezve me­sélte — fűzi hozzá felesége —, hogy neked köszönheti... S tanítványai — három gene­ráció — tisztelettudók, hálásak. Sokan meglátogatják, ha csak átutaznak is Orosházán. Min­den hétre van vendége. Mások­kal az utcán vált néhány köz­vetlen szót. Érdekli ma is sor­suk. Az egyik osztály tavaly már a hatodik 5 éves találko­zóra hívta meg. —­ Érzem, nem dolgoztam hi­ába. Sok becsületes embert ne­veltem. És persze, hogy tanár lennék, ha újra kezdeném. — Hogy telnek a nyugdíjas napok? — Az első időben éjszaka is felébredtem, hogy csengetnek és elkések óráról. De már meg­szoktam. Az iskolától azért nem sza­kad el. Ballagásra mindig meg­hívták tanítványai még a gim­náziumba is. Tavaly május 1- én szerenádoztak az ablaka alatt. Szakszervezeti beutalót is ka­pott, mióta négy éve nyugdíjba ment... — Jó időben Gyopároson sé­tálgatok. Egy-két magán­tanít­ványom is van. Olvasgatok, szeretem a zenét hallgatni, 10 évig voltam a Filharmonikus Társaság nagybőgőse... Példá­kat oldok meg szinte naponta, mert a matematikát nem lehet elfelejteni. A télen légoltalmi előadásokat tartottam... A kis Jutka képeskönyvet hoz. Mutatja és mondja hozzá a szöveget, amit a nagyapa, nagymama segítségével már kí­vülről tud. „Mókus mama út­nak indul, hogy gesztenyét szedjen..." A fehér hajú nagy­apa nézi-nézi s mosolyog. Hos­­­szú hallgatás után a nagymama szólal meg. — Csak béke le­gyen! A fiúnk és a vejünk a háborúban halt meg. Nem tu­dom megérteni azokat az őrül­teket, akik a háborút, azt a mérhetetlen fájdalmat akar­ják... — Csak sikerüljön a májusi csúcstalálkozó! — Megint tér­dére ülteti Jutkát a nagyapa. — Neki és nekünk is béke kell. Hatvankilenc éves vagyok. A­­pám 92 éves korában halt meg. Én is soká szeretnék még élni, míg felnő ez a kislány... Azt szeretnék még, ha a csa­lád oda költözne az udvari ház­ba. Együtt örülni a kis Jutka mosolyának, együtt tölteni a békés öregkor csendes napjait. (Raffai)

Next