Orosházi Hírlap, 1960. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

1960-07-07 / 27. szám

M61. JÚLIUS 7., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM Ut a boldogulás felé Az összefogás erejét a kis em­berek békés, egymást segítő, te­remtő, alkotókészségét ünnepli évről-évre — az idén immár har­­mincnyolcadszor — a világ szövet­­kezeti mozgalma. Ezen a napon hazánkban is új győzelmekről, a szövetkezeti gondolat térhódításá­ról adunk számot. A szövetkezés magasztos gondolatát köszöntik e napon a kapitalista országok mindazon szövetkezetei, amelyek a kis­emberek szövetkezeti össze­fogásával védekeznek a tőkések mindjobban erősödő elnyomása elen. A szocializmust építő or­­szágok — köztük hazánk is — szövetkezőinek pedig megemléke­zése ez az eddigi eredmények el­érésére. Ezeknek a gondolatoknak a je­gyében ünnepli a szövetkezeti na­pot július 9-én a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek, fölművesszövetkezetek­ váro­sunkban is. Ennek az ünnep­nek különös jelentőséget adnak azok az eredmények, amelyek a magyar szövetkezeti mozgalom­ban az ellenforradalom leverése után — de különösen a mezőgaz­daság szocialista átalakításáról szóló 1958 decemberi párthatáro­zat óta elértünk. A szövetkezeti gazdaságok szé­pen fejlődnek, a Dózsa, a Béke, a Vörös Csillag, de a Törekvés, az Új Élet Termelőszövetkezetben is nagy hozzáértéssel, szorgalommal gazdálkodik a tagság és jól gyü­­mölcsözteti államunk anyagi és erkölcsi segítségét. Növekszik a közös vagyon, mind több termelő­szövetkezetben építkeznek, növe­lik az állatállományt. A szövetkezetek munkával meg­valósuló tervei, az építkezések és az egyre jobban kialakuló belső rend meggyőzően mutatja: helye­sen választottak, amikor szövet­kezetet alakítottak, amikor elha­tározták, hogy most már együtte­sen, közös erővel teremtenek ma­guknak boldogabb holnapot. Az a fejlődés, amely városunk­ban is megmutatkozik, azt köve­teli a város parasztságától is, hogy saját érdekében kialakítsa a mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyekben a tudomány vívmá­nyainak, a korszerű technikának az alkalmazásával szabad utat nyit a jobb termelés elé. Pártunk és kormányunk mindig is azt val­lotta, hogy a szövetkezés teremt­heti csak meg a kulturált körül­mények között való életet. A további előrehaladásunk üte­me azokon is múlik, akik a ta­vasszal hozzákezdtek a szövetke­zeti gazdálkodáshoz. Munkájukat figyelik a most még egyéni pa­rasztok. Figyelik és azt tapasztal­hatják, hogy a szövetkezet új tag­jai állják szavukat, dolgoznak be­csülettel. A ma még kívülállók nagyon jól tudják, nyitva előttük az út a boldogulás felé. 0 ARATÁS Az Orosházi Gépállomás 16 munkanapra tervezte az aratást. Július 1-é­n az aratás a vártnál előrehaladottabb volt, ami a gép­állomás és tsz-ek jó felkészültsé­gének, a dolgozók lelkes munká­jának és bizonyos mértékig a ked­vező időjárásnak is tulajdonítha­tó. Az őszi árpa aratásának előre­haladottsága lehetővé teszi, hogy a munkát 100 százalékosan géppel végezzék el. Ugyancsak csökkenti a kiskaszák beállításának mérté­két az, hogy búzából a tervezett 160 kh. teljesítményt 200 kh-ra növelték, amit nyújtott műszakkal és átcsoportosításokkal érnek el Az Új Élet Tsz-ben július 1-én 110 hold árpa­ vetésnek learatását elvégezték. Az orosházi Vörös Csillag Tsz 2. számú üzemegységében már jú­lius 1-én 42 kh.-on befejezték az őszi árpa aratását. Bar­tus József és Matók István kombájnvezetőkkel találkozunk itt, akik naponta átlag 13 kh.-on végezték el a munkát. A szalmako­csin Kalmár Mária, Olasz Imre és Oláh Ferenc tsz-tagok dolgoznak. A másik kombájn vezetője Paj­tás József, akinek Csák­ János,, Nagy Pál Sándor és Keresztes Gergely voltak a segítőtársai. Az eredmény az egész kollektívának köszönhető. Páli Sándor gépállo­mási és Nyíri Imre tsz brigádve­zet­ők 18—20 mázsás holdankénti eredményre számítanak. A learatott 42 kh -as őszi árpa­táblán még délben megkezdték a nyári mélyítő szántást. A tsz-központban 2-án estig 65 kh.-as táblán fejezték be kombájn­nal az őszi árpa aratását, de az aratógépek már 1-én megkezdték a búza aratását is. Kiss István traktoros és Tóth János tsz-tag 5 éve dolgoznak együtt az aratógé­pen. Jól összeszoktak. Azért is ha­lad olyan jó ütemben a munka. A Béke Tsz-ben négy kombájn végezte az őszi árpa aratását. Náfrádi Mihály kombájnos ifjú csapatával kitűnően haladt. Bal­kán Pál, Szente Lajos és Boros István még csak családtagok, de naponta legalább a két munkaegy­séget megszerzik , ha nem ma­radnak otthon. Ők pedig elhatá­rozták, hogy az aratás és cséplés befejezéséig dolgoznak. Jövőre az­tán már tsz-tagok lesznek. Itt dolgozott a két szovjet kom­­bány is, amelyek négy nap alatt együtt 1000 mázsa, vagy más szó­val 10 vagon árpát arattak le, csé­peltek el. György János körzet­szerelő csak ennyit mondott: Megy minden, mint a karikacsa­pás. A Béke Tsz főagronómusa is megelégedett. Szerinte az éppen munka alatt álló 62 kh. területen 19—20, egy másik 30 kh.-as táblán 22 mázsás eredményre számíta­nak. Beszélgetés közben érkezik oda a gépállomás inspekciós műhely­kocsija Kasziba Ferenc vezetésé­vel. Szerencsére azonban nem akad munkájuk. A gépek dolgoz­nak. Az elővigyázatra azonban szükség van. A Dózsa Tsz-ben 1-én kezdték az őszi árpa aratását 55 kh.-on három kombájn dolgozik. Szverle Imre üzemegységvezető 18—20 mázsás átlageredményre számít, de talán több is lesz. Holecska La­jos tsz-brigádvezető 20—22 mázsá­ra számít. Vajon kinek lesz igaza? Közben kiérkezik a határszem­lére: Sinkó Sándor, a városi ta­nács v. b.­elnöke, Poór István, a városi párt v. b. tagja és Arató József, a városi tanács mezőgazdasági osztályának veze­tője. Érdeklődnek, megbeszélnek néhány kérdést az üzemegységve­zetővel. Ők is elégedettek az ered­ménnyel. “ A kombájnosok, Pastyán János, Molnár István, Csapó Sándor, Gyenge Lajos, Hajdú Sándor és Lőrincz János nemrég az Ö­j Élet Tsz-nél dolgoztak, onnan jöttek át ide. Ezzel a tervszerű átcso­portosítással válik gyorsabbá, eredményesebbé a munka, kerül hamarabb biztos helyre a jövő évi kenyerünket biztosító mag. Kiskaszától a kombájnig Mihály János H­ éves korában kezdte a mezőgazdasági munkát megismerni. Persze nem éppen tu­dományos alapon, is­kolapadban, hanem afféle nincstelen pa­raszt módjára: fizikai erővel: — Mint marok­sze­dő kezdtem, de még 13 éves sem voltam, már­ arattam. 12-ed részért. Minden nyá­ron így volt a felsza­badulásig. S ma­ a szívemen érzem, hogy milyen nehéz volt ak­kor — mondja beve­zetőül. A felszabadulás után nem napszá­­moskodott tovább Mihály János. Más munkát választott: malommunk­ás lett. 35 éves volt, amikor ismét kedvet kapott az „aratásra”. Csak­hogy már nem kis­kaszával. 1956-ban fel is vették a gépál­lomásra. A tanulás gyorsan ment. Először trakto­ros, majd kombájnos lett, nemrég pedig — jelesre! — letette a vontató­vizsgát is. 1957 óta dolgozik minden nyáron önál­lóan kombájnnal. Erről a munkáról így vélekedik: — Valamikor­ egy marokszedővel 1200 négyszögölet takarí­tottam le hajnal 3-tól este 10-ig. A kom­bájnnal pedig és 2—3 szalmakocsissal 10 kat. holdat is leara­tunk és el is csépe­lünk. Néhány évvel ez­előtt az egyénileg dolgozó parasztok még idegenkedtek tő­le. Ma azonban még fél kataszteri holdat is szívesen vágatná­nak le kombájnnal. Ehhez a munkához nem nyers erő, ha­nem szaktudás, kö­telességtudás és sok leleményesség kell. Amint a gépállomás igazgatójától Szűk Fe­­renctől megtudjuk, Mihály János nem is szűkölködik ezekben az erényekben. Be­csülettel és eredmé­nyesen teljesíti a rá­bízott feladatot, ami­nek hasznát is látja: évi átlagkeresete rendszeresen megha­ladja a havi 2000 fo­­rinot. Három gyerme­két ebből szépen tud­ja nevelni. Búcsúzás előtt még ennyit mond: — Azért itt szívre is szükség van, ha az ember eredményt akar elérni. A gépet szeretni kell. P. B. (5) 10 ÉV UTÁN . Mesteremberek Hamzus József, Gabnai Antal, Csont József, Ravasz Ferenc, Tóth i Mátyás, Sándor Lajos asztalos. Fotó: Varga Tamás K. Tóth Lajos, Bognár Lajos kovácsok Elekes András szíjgyártó. Góg József bognár, Szokotos Mihály gépkocsivezető. (Folytatás a 3. oldalon.*

Next