Orosházi Hírlap, 1962. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)

1962-01-04 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1962. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Egyet előre eltelt az ünnep, amellyel elbú­csúztattuk az 1961-es esztendőt. Az ünnepi hangulatokat a munka láza váltotta fel. Új esztendőt kezdtünk, melyben vágyunk, aka­ratunk és célunk, hogy ismét egyet előre lépjünk. A nyugodt, egyen­letes munka szempontjából nem közömbös, hogyan lépünk előre. A kormány Tájékoztatási Hivatalá­nak közleményéből megtudtuk: a Minisztertanács legutóbbi ülésén megvitatta és jóváhagyta az 1962- es népgazdasági tervet. Ötéves ter­­vünk második éve célkitűzéseinek meghatározásánál a kormány ala­pul vette az első esztendő eredmé­­nyeit, tanulságait. Ezekkel kapcso­­latban néhány számadatot is meg­­ismerhettünk: Ipari termelésünk mintegy 12 százalékkal emelkedett az előbbi évihez képest, s hozzávetőlegesen 3,5 százalékkal haladja meg a terv előirányzatát. A terv célkitűzései­nek megfelelően nőtt az egy főre jutó termelési érték is. A mezőgaz­­daság össztermelése — a kedvezőt­­len időjárás ellenére — alig ma­radt el a tavalyitól — olvashat­juk a jelentésben. Ezzel együtt ki­­olvashatjuk belőle, hogy az or­szág vezetői pontosan felmérték: a nép mire képes, s nem tűztek ki elé elérhetetlen célokat. Jó, biz­tonságos érzés ez a dolgozó embe­rek számára. Ezt táplálja bennünk az 1961-es célkitűzések elemzése, az 1962. évi feladatok meghatáro­zása. Arról is olvashattunk, hogy a szárazság miatt mezőgazdasági ex­­portunk a tervezés alatt maradt. Jelentős mezőgazdasági behozatal­­ra szorulunk, különösen takar­mányféleségekből. A népgazdaság­­nak ez nagy többletkiadást jelent, de meg kell hoznunk az anyagi ál­dozatot, mert enélkül veszélyben forog a szépen fejlődő állatállo­mányunk. Ez a lakosság húsellá­tásában okozna zavart. Ezt a vi­lágos, őszinte beszédet az emberek megértik és a bizalom jeleként ér­­tékelik. Az sem közömbös a dolgozók számára, mikor készül el a terv. Akkor-e, amikor már dolgozni kell annak megvalósításán vagy akkor, midőn van idő a gondos felkészü­lésre. E tekintetben is léptünk egyet előre. Más években jóval később vált ismeretessé a terv. Fő­­ként a gazdaságvezetők tudják, mennyi gondot okozott a még is­meretlen terv ,,teljesítése”. Követ­­kezésképpen milyen könnyebbsé­get jelent számunkra az 1962. évi terv nyilvánosságra hozatala. Ez olyan lépés, amelyben tükröződik az MSZMP politikai irányvonalak a vezetés színvonalának állandó ja­vítására, tökéletesítésére. Tükrö­ződik a párt vezető szerepe és po­litikájának következetes végrehaj­­­tása. Ez évben megkezdik­­ az orosházi kórház építését Elkészült az orosházi 406 ágyas kórház terve, melynek építését 1962-ben kezdik meg. A tervet a debreceni tervezőiroda készítette, mellyel a Weimarban 1961-ben megrendezett nemzetközi tervpá­lyázaton II. díjat nyert. A kereszt alakú kórházépület 3 szárnyának építését 1962-ben kezdik meg és 1965-ig fejezik be. A negyedik szárny építésére azután kerül sor. Az első ütem 260 ágy elhelyezését biztosítja majd, amit a negyedik szárnnyal 400 ágyas kórházzá fej­lesztenek. A véradás emberbaráti cselekedet Sokat hallottunk és olvastunk már arról, hogy az orvosok a sú­lyos beteg emberek ezreit hozták vissza a sír széléről az ereikbe árasztott jótékony vérrel, meg­mentették őket szeretteiknek, a társadalomnak. S az orvosok mö­gött ott állnak a névtelen hősök, a véradók, akiket a felgyógyult betegek igen ritkán ismernek. De a véradók nem is várnak hálál­­kodást.­­ Ők emberbaráti szere­tetből teszik, amit tesznek. És táboruk egyre terebélyesedik, amit az is bizonyít, hogy a város és a járás területén összesen 6000 önkéntes véradót tartanak nyil­ván. De mind többen vannak azok is, akik bekapcsolódnak a díjtalan véradási mozgalomba. Az elmúlt évben a Vöröskereszt helyi szervezete két díjtalan vér­adó-napot rendezett. Egyet Oros­házán, egyet pedig Tótkomlóson. A városban 117-en, Tótkomlóson 130-an adtak vért térítés nélkül. Igen szép példát tanúsítottak a Viharsarok Tsz vezetői, akik nem­csak mozgósítottak, de ők maguk is az elsők között adtak vért. El­ismerés illeti a tótkomlósi, az Orosházi Gépállomás, valamint a város üzemeinek dolgozóit, akik közül szép számmal tettek eleget emberbaráti kötelességüknek. Ez az eredmény különösen biztató, ha figyelembe vesszük, hogy az országos Vöröskereszt 1962. évi irányelvében első helyen szerepel a díjtalan véradás mozgalmának kiszélesítése. Remélhető, hogy a legközelebbi díjtalan véradási na­pon, melyet márciusban Nagyszé­náson rendeznek meg, ismét igen sokan jelentkeznek majd. Elbúcsúztattuk az ó­évet és egy új, reményteljesebb eszten­dőt köszöntöttünk Szilveszter éjszakáján. A szórakozóhelyeken, családi otthonokban, klubokban vidám, han­gulat vert tanyát, ös­­­szecsengtek a poharak, menyíltak a szívek, s amikor éj­félt mutatott az óra és a termek egy percre elsö­tétedtek, s a rádióban és a zenekarok hangszerein felcsen­dült a Himnusz, meghatott bol­dogsággal keveredett bensőnk­ben a reménykedés jó érzése. S barátok, rokonok, ismerősök és ismeretlenek kívántak egymás­nak boldog, sikeres új eszten­dőt... Szép volt, vidám volt Szil­veszter éjszakája, s nemcsak a magasra csapó hangulat ragad­ta meg fi­gyelmünket, de az is, hogy milyen ele­gánsak vol­tak a szóra­kozó embe­rek: munká­sok, parasz­tok, értelmi­ségiek, idő­sek, fiata­lok. Aszta­lukon meg­annyi finom étel, ital kínálta ma­gát s ez is bizonyítja, hogy gazdag volt eredményekben az 1961-es esztendő társadalmi és egyéni­­ szempontból egyaránt.­­ Ennek jegyében telt el t, Szét- /CSv Ara 60 fillér Vn. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM az kitört a gáz egyik Battonya környéki olajfúrásnál December 29-én, pénteken haj­nalban, az egyik Battonya környé­­ki fúrótorony közelében a gáz ha­talmas erővel feltört a földből. Délelőtt 11 órakor a gáz begyul­ladt és megrongálta a fúróberen­dezést. Dél táj­ban a tűz elaludt, mert a gázzal együtt járó víz elol­totta azt Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem dolgozói azonnal megkezd­ték a fúrótorony mentését, de a gáz estére újra begyulladt ami a munka folytatását megakadá­lyozta. A tűz 31-én este fél 8 órakor kialudt, a gázkitörés helyén kb 60 méter átmérőjű és 15 méter mély kráter keletkezett, melyben gázos víz gyűlt össze. A torony és a be­rendezés egy része elsüllyedt. A mentéshez a honvédség egyik alakulata, a rendőrség, a munkás­őrség és a tűzoltóság még 29-én kivonult. Ott volt az orosházi rend­­őrség és tűzoltóság is. A gáz kitö­rési helyének közelében húzódó magasfeszültségű vezeték megron­­gálódott, emiatt négy községben megszűnt az áramszolgáltatás. Battonyán a kenyérgyár üzemel­tetése áram hiányában leállt, ami hét község kenyérellátását veszé­lyeztette. A Békés megyei 4. sz. Sütőipari Vállalat veztősége a hon­­védséghez és határőrséghez for­dult segítségért. A honvédség ag­­regátort, a határőrség pedig gép­kocsit bocsátott a vállalat rendel­­kezésére, így 29-én este 10 órakor már működött a kenyérgyár, a kenyérellátásban fennakadás nem történt. A gázkitöréshez közel levő er­dőben tűz keletkezett, de ezt sike­rült lokalizálni. Kb. 4-5 hold erdőt elöntött az iszap. Két közeli ta­nyából kilakoltatták az ebet, akik azóta már vissza oda. Emberéletben nem esett kár. Január 1-én reggel a veszély megszűnt, a honvédség, rendőrség­, munkásőrség, tűzoltóság elvonult. Január 8-án fejezik be az új városi tanácsháza műszaki átadását Megkezdték a kb. 8 millió forint költséggel épült városi tanács épü­­letének műszaki átadását, amit ja­­nuár 8-án fejeznek be. A házasság­­kötő terem 15,5 négyzetméter nagyságú freskóját Vecsési Sán­dor festőművész, a főbejárat díszí­­tését szolgáló kovácsoltvas címert Szlávics László ötvösművész, az előcsarnokban felállításra kerülő Szántó Kovács János mellszobrot pedig Cs. Kovács László szobrász­­művész alkotta. SidlüPJzhj'l. kaljdAlszkóp veszter, amelyet mindenki szép­pé akart tenni, s ez sikerült is. Már napokkal előtte készülődtek a két év találkozójára, alig győzték a fodrászok a munkát, a szabóknál és áruházakban gaz­dára találtak az elegáns ruhák. A szórakozóhelyeken már na­pokkal előtte­ lefoglaltak min­den asztalt, s felkészült a ven­déglátóipar is finom ételekkel, italokkal. Az Alföldben és a Ha­lászcsárdában Szilveszter éjsza­káján értékes tárgyakat sorsol­tak ki a tombolán és a szokás szerint egy-egy újévi malacot is. E két helyen vidám műsort hall­gathattak a vendégek, s elmond­hatjuk, hogy egészében jól szer­vezték meg és jól bonyolították le a szilveszteri szórakozást a vendéglátóipar dolgozói. Jó volt a Szilveszter a hely­őrségi klubban is, ahol polgári dolgozók és katonák együtt bú­csúztatták az ó­évet, s köszöntöt­ték az újat. Itt is szerepelt az éj­­szaka programjában vidám mű­sor: fővárosi művészek és egy francia táncdalénekesnő mulat­tatta a közönséget. Mint minde­nütt, itt is megszólaltak a játék, trombiták, a fejekre kerültek a kabala­ sap­kák, s szállt a dal, ropták a táncot szinte vég nélkül. Az Ipar­cikk Kiske­reskedelmi Vállalat kul­túrtermében a vállalat dolgozói ba­rátokkal, jó ismerősökkel, munkatársaikkal szórakoztak reggelig. A Táncsics Gimnáziumból is zene hangjai szűrődtek ki: a növendékek szil­veszteri bált rendeztek. S vilá­gosak voltak az otthonok abla­­kai is virradatig. Szólt a rádió, a lemezjátszó, és amikor véget ért az éjszaka, az utcák lettek hangosak a jókedvtől. Jutott ide is a dalból, a kacagásból. Akik talál­koztak, újra meg újra boldog új évet kíván­tak egymás­nak, s gyak­ran előke­rült a zse­bekből a borosüveg. Ahogy el­­elhangzott egy-egy jókívánság, érződött az emberek szavaiban, hogy hiszik: ez az esztendő szebb, eredményesebb és boldo­gabb lesz az előzőnél. Sz. F. h. Az Alföld étteremben kisorsolt malacot Rákos Bálintné virágkereskedő és csa­ládja nyerte meg. Ez azonban nem jelentette azt, hogy rajtuk kívül sokan mások — mint például Lakatos József, a zenekar prímása is — meg ne húz­­gálják a malac fülét.

Next