Orosházi Hírlap, 1963. január-március (8. évfolyam, 1-38. szám)

1963-02-19 / 21. szám

I 963. február M. 4 Ma igazán szabadon választ a magyar nép Választási gyűlések a megyében Vasárnap a megye számos köz­ségében választási gyűlést tartot­tak, melyeken képviselőjelöltje­ink szóltak a választópolgárok­hoz. Csorváson Darvas József író mintegy há­romszáz ember előtt mondott be­szédet a mozi helyiségében. A csorvásiaik szeretettel fogadták Darvas elvtársat, aki az 1958-as tanácsválasztásikor is az ő bizal­mukból lett országgyűlési képvi­selő. A szónok emlékeztette hall­gatóit a felszabadulás előtti kor­­­­tes-hadjára­tokra, amelyek meg­csúfolták az akkor oly sokat han­goztatott jogrendet. Ez azonban már a múlté. Ma igazán szabadon és jog szerint választ a magyar nép, s amikor választ, új hazáját védi, s a békét erősíti, amely olyan kritikus helyzetben volt a kubai válság idején. Darvas elv­társ annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy úgy, aho­gyan akkor, a szocialista tábor s legfőbb ereje a Szovjetunió képes megvédeni a jövőben is a békét. Nyugaton is megsokszorozódott a béke híveinek serege, hiszen tud­ják, egy nukleáris háború hu­szonnégy óra alatt tönkretenné az egész Földet. Majd a szövetkezetek életerejé­ről beszélt. Elmondotta, három hónapig egy tsz-ben volt, s gya­korlatban is lá­­ta: a parasztok felemelkedésének ez az egyetlen járható útja. Persze, van még bő­ven javítanivaló a gazdálkodás­ban. Jobban ki kell használni a nagyüzem­ adta lehetőségeket, több gép kell, több szakképzett ember. De az ötéves terv ezt is fokoza­tosan megoldja. Darvas elvtárs szavait nagy tapssal fogadták a gyűlés részt­vevői, zömükben tsz-gazdák, akik­nek az aszályos év ellenére is ma­gasabb értéket biztosított egy munkaegység a mostani zárszám­adáskor, mint azelőtt. Magyarbánhegyesen KUmkó Mátyás elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára tartott választói nagygyűlést A mozihelyiséget zsúfolásig megtöl­tötték a választópolgárok. Tömve volt a mozi előtere, de sokan az utcán várakoztak a szakadó eső­ben. Klaukó el­vtárs az ország, a megye gazdasági - politikai problémája mellett részletesen elemezte a magyarban hegy­esi vi­szonyokat is A választói gyűlés nagy érdeklődésére mi sem jel­lemzőbb, hogy a kitűzött idő előtt korábban meg kellett kezdeni, mert tíz óra előtt már zsúfolásig megtelt a helyiség. A község la­kosai a nagygyűlés után sem szé­­ledtek szét, még hosszan beszél­gettek problémáikról, gondjaik­ról a megyei pártbizottság első titkárával. Mezőhegyes választópolgárai, az állami gazda­ság, a tsz-erc, üzemek dolgozói va­sárnap délelőtt 10 órára teljesen megtöltötték a községi kultúrott­hon széksorait. A választási gyű­lést a Hazafias Népfront-bizottság elnöke, Katona József nyitotta meg, majd Korom Mihály vezér­őrnagy, a határőrség országos parancsnoka tartott beszédet. Korom vezérőrnagy elvtárs be­szédét mindvégig érdeklődéssel hallgatták a megjelentek. Ele­mezte az elavu­lt négy év ország­­építő munkáját, államigazgatási szerveink tevékenységét, beha­tóan foglalkozott a nemzetközi helyzet alakulásával, a s­zocialis­­ta tábor politikai és gazdasági te­kintélyének gyarapodásával. Utalt hadseregünk erősödésére, hazánk határainak szilárd védelmére, majd az MSZMP VIII. kongres­­­szusának határozataiból adódó feladatokról szólt Nagy tetszéssel fogadott beszé­de után a három vezérőrnagy elv­társ az elnökség tagjaival, a köz­ség párt-, tanácsi, tömegszerveze­ti vezetőivel meglátogatta a ha­tárőrlaktanyát. A vendégek és a vendéglátók találkozója meghitt hangulatban zajlott le. Orosházán vasárnap, február 17-én dél­előtt, az orosházi Petőfi Művelő­dési Ház színháztermében megje­lent közel 400 választópolgár rész­vételével megtartott választási nagygyűlésen dr. Szénási Géza elvtárs, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze mondott beszé­det, amelyben sok fontos társa­dalmi, politikai kérdést érintett. Felsorakoztatta az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány helyes politikája révén a dolgozó népünk helytállásával el­ért sikereket, méltatta a szocia­lizmus alapjai lerakásának befe­jezését, mint nagy horderejű tör­ténelmi eseményt. Beszélt a bi­zakodásra, s a még nagyobb szorgalomra serkentő célokról, feladatokról. Részletesen szólt népi demokráciánk szocialista jog­­gyakorlatáról, a törvényesség megszilárdulásáról és a bűncse­­cselekmémyek csökkenéséről. Felhívta a figyelmet a társadal­mi tulajdon fokozottabb védelmé­re — különösen a termelőszövet­kezetekben — s az ezzel kapcsola­tos felvilágosító, nevelő munkára. Befejezésül hangsúlyozta: ami­kor majd Orosháza választópolgá­rai a szavazómnak elé járulnak, arra kell gondolniuk, hogy a párt és a kormány helyes politikája, a szocializmus felépítésének szép feladata megköveteli mindenki­től teljes tudását, s ennek jegyé­ben dolgozzanak majd a közösség és a­­ maguk hasznára. sz-elnökök! A­gronómusok! Brigádvezetők! Hasznos segítőtárs a téli tanulásiban, az új termelési évre való felkészülésben a hetenként megjelenő Magyar Mezőgazdaság vúni képes szaklap.­­ Előfizethető minden postás kézbesítőnél Rónai Sándor cikke a Pravdában Moszkva Hétfőn a szovjet—magyar ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés megkötésének 15. évfordulóján a Pravda közli Rónai Sándor­nak, az MSZMP politikai bi­zottsági tagjának az országgyű­lés elnökének, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöké­nek terjedelmes cikkét. A cikk címe: „Barátságunk örök és megbonthatatlan.“ (MTI) Kedd Justh Zsigmond emlékünnepség volt Gádoroson Justth Zsigmond író, az első ma­gyar parasztszínház alapítójának születése századik évfordulója napján, szombaton emlékünnepsé­get rendeztek a szülőhelységével, Szentetomyával szomszédos Gá­doroson. A népbarát és reformista törekvésű író családjának a kör­nyéken volt birtoka. Justh Zsig­mond és családjának a szántóföl­dek közt nyugvó hamvait nemré­giben átvitték a gádorosi új teme­tőbe, a község által adományozott díszsírhelyre, s a régi sírkő be­építésével emlékművet állítottak a falu hajdani nagy alakjának tiszteletére. A jubileumi ünnepséget dél­után az emlékmű és a sír koszorú­zásával nyitották meg. Ezt köve­tően Justh Zsigmondról nevezték el a községi művelődési otthont. A névadó ünnepségen leleplezték a fiatal Nyári­ József tanító a helyi képzőművészeti szakkör vezetőjé­nek az íróról mintázott szobrát, s megnyílt a Justh Zsigmond életét és munkásságát bemutató emlék­kiállítás. A községi művelődési otthon­ban fél nyolc órai kezdettel iro­dalmi emlékestet rendeztek, me­lyen Diószegi András irodalom­történész tartott előadást, és Justh Zsigmond műveiből Szentpál Mó­nika előadóművésznő mondott el részleteket. A műsorban a helyi nevelőtestület színjátszóköre be­mutatta Moldére: Botcsinálta dok­tor c. vígjátékát, amelyet annak idején Justh Zsigmond paraszt­­színházában is játszottak. Az ün­nepségen ott volt a 89 éves Czom­­­bos Mihály, a hajdani parasztszín­ház ma már egyetlen élő, egykori szereplője is. Kétezer élménybeszámoló négyszázezer hallgató Százötvenezer résztvevő barátsági esteken Az Országos Béketanácsnál ös­­­szegezték a népek barátsága je­gyében rendezett összejövetelek tapasztalatait. Az eredményről az alábbi tájékoztatót adták az MTI munkatársának: — Elégedetten láttuk, hogy a népfrontbizottságok országszerte nagy gondot fordítanak a szom­szédos és távolabbi népek ismer­tetésére, a békés együttélés politi­kájának népszerűsítésére, a nacio­nalizmus elleni küzdelemre. Sokfé­le formában, gazdag tartalommal, hétről hétre változatos programot bonyolítanak le. Munkájukat szül­te mindenütt a lakosság élénk ér­deklődése kíséri. Hozzávetőleges számítások szerint hazánkban ta­valy mintegy 2000 élménybeszá­molót tartottak külföldön járt ha­­zánkfiai. Sok helyütt zsúfolt néző­tér előtt beszéltek, de általában mindenütt népes volt a hallgató­ság. Az élő szót gyakran filmve­títésekkel, diafelvételek bemuta­tóival élénkítették. Gondoljuk, ennek is része van abban, hogy a múlt évben 400 000-ren vettek részt az élménybeszámolókon.­­ Népszerűek voltak a barát­sági estek is. Ezek egy részét a Budapesten tevékenykedő műve­lődési központokkal, valamint né­hány ország diplomáciai képvise­letének tagjaival közösen rendez­tük. Az évzáró statisztika adatai­nak tanúsága szerint csupán azo­kon a barátsági esteken, amelye­ket a művelődési központokkal és diplomáciai képviseletekkel együtt rendeztünk, 150 ezren vettek részt. (MTI) M. Ebéd után lévén az idő, anyja sötét konyhában mosogatott, sö­tét keszkenőben, sötét ruhában. Töpörödött alakja bóbiskolva hajladozott, mintha ájtatosko­­dott volna, arca nem látszott, mivel a kendő széle mögé rej­tette. Dani halkan nyitott ajtót. Félt, hogy megijeszti. Az asszony a fiára nézett, szíve nagyot rúgott, horgas ujjai közül a dézsába pottyant a lucskos mosogató­­rongy. Halálos beteghez hason­lóan csoszogott az erős emberig, a bőrsipkát levette a fiú fejéről és minden cél nélkül babrálni kezdte a ködmön gallérját. —­ Neked van igazad... — mondta töredezett hangon. Sze­relmesen, a sovány asszonyok makacs erejével magához húzta Danit és őrült sietséggel csókol­ta végig arcát, homlokát, haját. A fiatalember bizonytalanul, szégyenkezve tűrte a szeretetet, ép szó nem jutott az eszébe, za­varában csak annyit tudott ten­ni, hogy félénken megsimogatta anyja hátát. A szobából rekedt, borízű hang reccsent: — Gyere be..., Idős Kustán Dániel napok óta a homályban lappangott, hallga­tott csendben, itta a bort és szívta a pipát. Agya, teste szinte földdé tompult, mellében ne­héz köveket hurcolt, karjai löt­­­tyedtre váltak. De a hallása szo­katlanul éberré élesedett. Mint valami dugatlan üvegben fölerő­södtek fülében a hangok. A lé­pések zaját kiismerte, s ha hos­­­szú időn át senki se ment el az ablak alatt, elfogta a szorongó türelmetlenség. Mihelyt nyílott az ajtó, azonnal tudta, hogy a fia érkezett haza. — Gyere be! — kiáltotta újra sürgetőn és pipáját görcsösen szorongatta. Dani lomha léptekkel állított a szobába. Az ajtótól két lépés­nyire állt meg, innen mérte vé­gig az apját, aki a méregzöld bársony huzatú díványon üldö­gélt — Adjon Isten... — köszönt komoran. — Ha ad is, de nem a te sza­vadra — mondta az apa szigo­rúan. Fejét félrefordította, tér­dén heverő ökléből magasra ágaskodott a pipaszár. — Azért jöttem, hogy elkö­szönjek— szólt Dani és mozdu­latlanul tartotta leszegett fejét. Az öreg Kustán e pillanatban a kutyájával is szívesen cserélt volna. Annyira várta a fiát, hogy már-már könyörgést mo­tyogott, néha meg úgy érezte, hogy feltétlenül megőrül, most pedig képtelen volt a legcseké­lyebb enyhülésre. Megbánta már, hogy a kevélységet adta jussul. Boldogan átcserélte vol­na a huszonhat hold földre, a másfél hold erdőre, a három hold szőlőre, a három és fél hold kaszálóra. Csakhogy árat kért ezért, alázatos engedelmes­séget, hogy az ő szavára igazod­jon a sors, ne pedig a gyerek önfejűsége győzzön. Penészes bajusza, fehér sze­möldöke fagyosan derengett a homályban, mint a remetéké. — Nyüszíthettek az érzései, össze­nyomhatták belsejét a szomorú­ság nehéz kövei, gőgje még­sem enyhült, inkább könyörtelenebb­nek mutatta magát. — Ha úgy véled, hogy el kell

Next