Orosházi Hírlap, 1963. január-március (8. évfolyam, 1-38. szám)
1963-02-19 / 21. szám
I 963. február M. 4 Ma igazán szabadon választ a magyar nép Választási gyűlések a megyében Vasárnap a megye számos községében választási gyűlést tartottak, melyeken képviselőjelöltjeink szóltak a választópolgárokhoz. Csorváson Darvas József író mintegy háromszáz ember előtt mondott beszédet a mozi helyiségében. A csorvásiaik szeretettel fogadták Darvas elvtársat, aki az 1958-as tanácsválasztásikor is az ő bizalmukból lett országgyűlési képviselő. A szónok emlékeztette hallgatóit a felszabadulás előtti kortes-hadjáratokra, amelyek megcsúfolták az akkor oly sokat hangoztatott jogrendet. Ez azonban már a múlté. Ma igazán szabadon és jog szerint választ a magyar nép, s amikor választ, új hazáját védi, s a békét erősíti, amely olyan kritikus helyzetben volt a kubai válság idején. Darvas elvtárs annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy úgy, ahogyan akkor, a szocialista tábor s legfőbb ereje a Szovjetunió képes megvédeni a jövőben is a békét. Nyugaton is megsokszorozódott a béke híveinek serege, hiszen tudják, egy nukleáris háború huszonnégy óra alatt tönkretenné az egész Földet. Majd a szövetkezetek életerejéről beszélt. Elmondotta, három hónapig egy tsz-ben volt, s gyakorlatban is láta: a parasztok felemelkedésének ez az egyetlen járható útja. Persze, van még bőven javítanivaló a gazdálkodásban. Jobban ki kell használni a nagyüzem adta lehetőségeket, több gép kell, több szakképzett ember. De az ötéves terv ezt is fokozatosan megoldja. Darvas elvtárs szavait nagy tapssal fogadták a gyűlés résztvevői, zömükben tsz-gazdák, akiknek az aszályos év ellenére is magasabb értéket biztosított egy munkaegység a mostani zárszámadáskor, mint azelőtt. Magyarbánhegyesen KUmkó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott választói nagygyűlést A mozihelyiséget zsúfolásig megtöltötték a választópolgárok. Tömve volt a mozi előtere, de sokan az utcán várakoztak a szakadó esőben. Klaukó elvtárs az ország, a megye gazdasági - politikai problémája mellett részletesen elemezte a magyarban hegyesi viszonyokat is A választói gyűlés nagy érdeklődésére mi sem jellemzőbb, hogy a kitűzött idő előtt korábban meg kellett kezdeni, mert tíz óra előtt már zsúfolásig megtelt a helyiség. A község lakosai a nagygyűlés után sem széledtek szét, még hosszan beszélgettek problémáikról, gondjaikról a megyei pártbizottság első titkárával. Mezőhegyes választópolgárai, az állami gazdaság, a tsz-erc, üzemek dolgozói vasárnap délelőtt 10 órára teljesen megtöltötték a községi kultúrotthon széksorait. A választási gyűlést a Hazafias Népfront-bizottság elnöke, Katona József nyitotta meg, majd Korom Mihály vezérőrnagy, a határőrség országos parancsnoka tartott beszédet. Korom vezérőrnagy elvtárs beszédét mindvégig érdeklődéssel hallgatták a megjelentek. Elemezte az elavult négy év országépítő munkáját, államigazgatási szerveink tevékenységét, behatóan foglalkozott a nemzetközi helyzet alakulásával, a szocialista tábor politikai és gazdasági tekintélyének gyarapodásával. Utalt hadseregünk erősödésére, hazánk határainak szilárd védelmére, majd az MSZMP VIII. kongresszusának határozataiból adódó feladatokról szólt Nagy tetszéssel fogadott beszéde után a három vezérőrnagy elvtárs az elnökség tagjaival, a község párt-, tanácsi, tömegszervezeti vezetőivel meglátogatta a határőrlaktanyát. A vendégek és a vendéglátók találkozója meghitt hangulatban zajlott le. Orosházán vasárnap, február 17-én délelőtt, az orosházi Petőfi Művelődési Ház színháztermében megjelent közel 400 választópolgár részvételével megtartott választási nagygyűlésen dr. Szénási Géza elvtárs, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze mondott beszédet, amelyben sok fontos társadalmi, politikai kérdést érintett. Felsorakoztatta az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes politikája révén a dolgozó népünk helytállásával elért sikereket, méltatta a szocializmus alapjai lerakásának befejezését, mint nagy horderejű történelmi eseményt. Beszélt a bizakodásra, s a még nagyobb szorgalomra serkentő célokról, feladatokról. Részletesen szólt népi demokráciánk szocialista joggyakorlatáról, a törvényesség megszilárdulásáról és a bűncsecselekmémyek csökkenéséről. Felhívta a figyelmet a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére — különösen a termelőszövetkezetekben — s az ezzel kapcsolatos felvilágosító, nevelő munkára. Befejezésül hangsúlyozta: amikor majd Orosháza választópolgárai a szavazómnak elé járulnak, arra kell gondolniuk, hogy a párt és a kormány helyes politikája, a szocializmus felépítésének szép feladata megköveteli mindenkitől teljes tudását, s ennek jegyében dolgozzanak majd a közösség és a maguk hasznára. sz-elnökök! Agronómusok! Brigádvezetők! Hasznos segítőtárs a téli tanulásiban, az új termelési évre való felkészülésben a hetenként megjelenő Magyar Mezőgazdaság vúni képes szaklap. Előfizethető minden postás kézbesítőnél Rónai Sándor cikke a Pravdában Moszkva Hétfőn a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 15. évfordulóján a Pravda közli Rónai Sándornak, az MSZMP politikai bizottsági tagjának az országgyűlés elnökének, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnökének terjedelmes cikkét. A cikk címe: „Barátságunk örök és megbonthatatlan.“ (MTI) Kedd Justh Zsigmond emlékünnepség volt Gádoroson Justth Zsigmond író, az első magyar parasztszínház alapítójának születése századik évfordulója napján, szombaton emlékünnepséget rendeztek a szülőhelységével, Szentetomyával szomszédos Gádoroson. A népbarát és reformista törekvésű író családjának a környéken volt birtoka. Justh Zsigmond és családjának a szántóföldek közt nyugvó hamvait nemrégiben átvitték a gádorosi új temetőbe, a község által adományozott díszsírhelyre, s a régi sírkő beépítésével emlékművet állítottak a falu hajdani nagy alakjának tiszteletére. A jubileumi ünnepséget délután az emlékmű és a sír koszorúzásával nyitották meg. Ezt követően Justh Zsigmondról nevezték el a községi művelődési otthont. A névadó ünnepségen leleplezték a fiatal Nyári József tanító a helyi képzőművészeti szakkör vezetőjének az íróról mintázott szobrát, s megnyílt a Justh Zsigmond életét és munkásságát bemutató emlékkiállítás. A községi művelődési otthonban fél nyolc órai kezdettel irodalmi emlékestet rendeztek, melyen Diószegi András irodalomtörténész tartott előadást, és Justh Zsigmond műveiből Szentpál Mónika előadóművésznő mondott el részleteket. A műsorban a helyi nevelőtestület színjátszóköre bemutatta Moldére: Botcsinálta doktor c. vígjátékát, amelyet annak idején Justh Zsigmond parasztszínházában is játszottak. Az ünnepségen ott volt a 89 éves Czombos Mihály, a hajdani parasztszínház ma már egyetlen élő, egykori szereplője is. Kétezer élménybeszámoló négyszázezer hallgató Százötvenezer résztvevő barátsági esteken Az Országos Béketanácsnál összegezték a népek barátsága jegyében rendezett összejövetelek tapasztalatait. Az eredményről az alábbi tájékoztatót adták az MTI munkatársának: — Elégedetten láttuk, hogy a népfrontbizottságok országszerte nagy gondot fordítanak a szomszédos és távolabbi népek ismertetésére, a békés együttélés politikájának népszerűsítésére, a nacionalizmus elleni küzdelemre. Sokféle formában, gazdag tartalommal, hétről hétre változatos programot bonyolítanak le. Munkájukat szülte mindenütt a lakosság élénk érdeklődése kíséri. Hozzávetőleges számítások szerint hazánkban tavaly mintegy 2000 élménybeszámolót tartottak külföldön járt hazánkfiai. Sok helyütt zsúfolt nézőtér előtt beszéltek, de általában mindenütt népes volt a hallgatóság. Az élő szót gyakran filmvetítésekkel, diafelvételek bemutatóival élénkítették. Gondoljuk, ennek is része van abban, hogy a múlt évben 400 000-ren vettek részt az élménybeszámolókon. Népszerűek voltak a barátsági estek is. Ezek egy részét a Budapesten tevékenykedő művelődési központokkal, valamint néhány ország diplomáciai képviseletének tagjaival közösen rendeztük. Az évzáró statisztika adatainak tanúsága szerint csupán azokon a barátsági esteken, amelyeket a művelődési központokkal és diplomáciai képviseletekkel együtt rendeztünk, 150 ezren vettek részt. (MTI) M. Ebéd után lévén az idő, anyja sötét konyhában mosogatott, sötét keszkenőben, sötét ruhában. Töpörödött alakja bóbiskolva hajladozott, mintha ájtatoskodott volna, arca nem látszott, mivel a kendő széle mögé rejtette. Dani halkan nyitott ajtót. Félt, hogy megijeszti. Az asszony a fiára nézett, szíve nagyot rúgott, horgas ujjai közül a dézsába pottyant a lucskos mosogatórongy. Halálos beteghez hasonlóan csoszogott az erős emberig, a bőrsipkát levette a fiú fejéről és minden cél nélkül babrálni kezdte a ködmön gallérját. — Neked van igazad... — mondta töredezett hangon. Szerelmesen, a sovány asszonyok makacs erejével magához húzta Danit és őrült sietséggel csókolta végig arcát, homlokát, haját. A fiatalember bizonytalanul, szégyenkezve tűrte a szeretetet, ép szó nem jutott az eszébe, zavarában csak annyit tudott tenni, hogy félénken megsimogatta anyja hátát. A szobából rekedt, borízű hang reccsent: — Gyere be..., Idős Kustán Dániel napok óta a homályban lappangott, hallgatott csendben, itta a bort és szívta a pipát. Agya, teste szinte földdé tompult, mellében nehéz köveket hurcolt, karjai löttyedtre váltak. De a hallása szokatlanul éberré élesedett. Mint valami dugatlan üvegben fölerősödtek fülében a hangok. A lépések zaját kiismerte, s ha hosszú időn át senki se ment el az ablak alatt, elfogta a szorongó türelmetlenség. Mihelyt nyílott az ajtó, azonnal tudta, hogy a fia érkezett haza. — Gyere be! — kiáltotta újra sürgetőn és pipáját görcsösen szorongatta. Dani lomha léptekkel állított a szobába. Az ajtótól két lépésnyire állt meg, innen mérte végig az apját, aki a méregzöld bársony huzatú díványon üldögélt — Adjon Isten... — köszönt komoran. — Ha ad is, de nem a te szavadra — mondta az apa szigorúan. Fejét félrefordította, térdén heverő ökléből magasra ágaskodott a pipaszár. — Azért jöttem, hogy elköszönjek— szólt Dani és mozdulatlanul tartotta leszegett fejét. Az öreg Kustán e pillanatban a kutyájával is szívesen cserélt volna. Annyira várta a fiát, hogy már-már könyörgést motyogott, néha meg úgy érezte, hogy feltétlenül megőrül, most pedig képtelen volt a legcsekélyebb enyhülésre. Megbánta már, hogy a kevélységet adta jussul. Boldogan átcserélte volna a huszonhat hold földre, a másfél hold erdőre, a három hold szőlőre, a három és fél hold kaszálóra. Csakhogy árat kért ezért, alázatos engedelmességet, hogy az ő szavára igazodjon a sors, ne pedig a gyerek önfejűsége győzzön. Penészes bajusza, fehér szemöldöke fagyosan derengett a homályban, mint a remetéké. — Nyüszíthettek az érzései, összenyomhatták belsejét a szomorúság nehéz kövei, gőgje mégsem enyhült, inkább könyörtelenebbnek mutatta magát. — Ha úgy véled, hogy el kell