Orosházi Hírlap, 1964. április-június (9. évfolyam, 38-75. szám)
1964-04-02 / 38. szám
1964. április 2, Tízezer cserépkályha Orosházáról Tavaly az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat dolgozói tízezer normál és sütős típusú cserépkályhát készítettek. Az idén ugyanennyit adnak át a kereskedelemnek. Képünkön Sós Tibor szakmunkás egy sütős kályha felső csempesorát csiszolja. WWWWWWWWVWVWWVUWVWWVWWWWMWV Két brigád élén Az új gazdasági évet a mezőberényi Aranykalász és a Dózsa Tsz egyesüléssel kezdte Kialakították Mezőberény egyik legnagyobb termelőszövetkezetét, a 6500 holdas Aranykalász Tsz-t. A szövetkezet vezetősége az egyesülés után hozzálátott a munkaszervezetek kialakításához. Úgy döntöttek, hogy a növénytermesztésben hat brigádot hoznak létre. A brigádok te egy agronómus fületvállalás alapján művelik be a szövetkezet határát. A növénytermesztési brigádokat agronómusok irányítják. Az Aranykalász Tsz-ben minden két növénytermesztési brigád élére egy szakembert állítottak. A későbbiek során az a tervük, hogy a növénytermesztési brigádok megfelelő szervezésével üzemegységeket alakítanak ki. 3 / Csütörtök Felelősségteljesen Termelőszövetkezeti, községi, járási és megyei fórumainkon már meghányták-vetették — túl sok időt adott erre a sajnálatosan hosszúra kinyúlt tél — az ez évi termelési, értékesítési feladatok hogyanját, mikéntjét, s a célkitűzések elérésnek legfőbb módszereit. A termelési tervek papírra rögzítése során minden fórumon megállapították azt a megcáfolhatatlan igazságot, hogy szövetkezetek, községek és járásonként mások és mások az adottságok és a lehetőségek, s ezeken belül igyekeznek a lehető legjobban kielégíteni a szövetkezeti gazdák jövedelem-, s a népgazdaság árués nyersanyag-igényeit. Az kétségtelen, hogy szövetkezetek, községek és járásonként más és más az adottság a gazdálkodásra, a terméseredmények növelésére, a lakosság, s a népgazdaság fokozódó szükségleteinek kielégítéséhez való hozzájáruláshoz. Azonban az is kétségtelen, hogy egyes szövetkezetek, községek és járások lakói, vezetői a kevesebb adottságot és lehetőséget jobban ki tudják használni, mint némelyik a jobbat és a többet. Sok példa van erre. Többek közt az, hogy a folyóktól távol lévő szövetkezetek csőkutas rendszer kialakításával és többszöri kapálással holdanként több növényt termeltek, több húst, tejet, tojást értékesítettek, mint egyikmásik, a folyó partján lévő, öntözőteleppel és modern berendezéssel rendelkező tsz. Ami elmúlt, abból már nem is lehet több termés, több kiló hús, több bödön zsír és több kanna tej. Most azonban a többre való törekvés kell eltöltse a szövetkezeti, a községi és járási szakembereket, vezetőket, s ehhez nem árt, ha visszapillantanak néhány tanulság levonásáig az elmúlt évekbe, hogy az eredményeken, az elkövetett hibákon és az elszalasztott lehetőségen okulva jobb munkaszervezéssel lássanak hozzá az ez évi termelési feladatok teljesítéséhez, amelyek — a megnövekedett igények miatt — jóval nagyobbak, mint a tavalyiak voltak. Első és legfontosabb teendő “ az, hogy megyénk szövetkezetei segítsék megoldani hazánk kenyérgabona ellátását saját termésű búzából. Adjanak meg mindent a búzavetéseknek — pétisót, hengerezést, vegyszeres gyomirtást —, hogy azok minél többet teremjenek, s a termést igyekezzenek a lehető legkisebb szemveszteséggel betakarítani, elcsépelni. Második, nagyon fontos teendő: az állatállomány növelését, a több húst, a több tejet, tojást termelni törekvés legfőbb gátlóját, a szemes és szálas takarmányhiányt megszüntetni. Az ez évi tervek teljesítéséhez, sőt azok túlszárnyalásához is megteremtődtek megyénkben a szükséges alapok. Az elmúlt két évben kormányzatunk 542 millió forinttal járult hozzá szövetkezeteink építkezéseihez, gépesítéséhez. Ezenkívül 17 ezer holdon történt talajjavítás, s összesen 929-el növekedett a szövetkezetek erőgép-parkja. De ezeknél is többet, felbecsülhetetlen értéket jelent az, hogy két év alatt 104-el növekedett szövetkezeteinkben a szakemberek, 2060-as a technikumi és 7340-es a szakmunkás-bizonyítványt szerzett szövetkezeti gazdák száma. Az elmúlt években sok hasznos tapasztalatra, ismeretre tettek szert a szövetkezeti gazdák és a vezetők, s a viszonylag aszályos tavalyi esztendő ellenére is megnövekedett jövedelem megnövelte a közös munkába vetett hitet, a szorgalmat és az odaadást. Ezekre, és még sok más meg nem nevezett, de a termelés biztonságát szavatoló jelentős tényezők képezik megyénk ez évi termelési és értékesítési tervének alapját. Ilyen jó anyagi, technikai és erkölcsi feltételekkel még egyszer sem kezdtünk gazdálkodni, mint az idén. A túlságosan elnyújtózkodott tél ugyan értékes napokat, heteket rabolt el a mezőgazdasági termeléstől, de az elveszett idő pótlására is van már tapasztalat és gyakorlat, csakúgy, mint az aszály ellensúlyozására. A lehetőség természetesen még nem minden. A kártyások nyelvén szólva, hat aduval is el lehet bukni a játszmát, vagyis a gazdálkodást, ha azt nem kíséri átgondoltság, összpontosított figyelem, minden egyes szál növényért, minden deka húsért és mindér, fillérért érzett felelősség A felelősségtudat elmélyítésén múlik az, hogy megyénk szövetkezeti gazdaságai az adottságokhoz és lehetőségekhez mérten termeljenek az idén , lehetőleg annyit, hogy a szövetkezeti gazdák jövedelemigényét, s a népgazdaság áru- és nyersanyag-igényét kielégítsék. Mit sem ér a tervtárgyaló közgyűlés határozata, hogy cukorrépából 60—65 ezer, kukoricából 18—20 ezer legyen a tőállomány, s hogy a tavalyi kétszeri helyett háromszori legyen a kapálás, a tessék-lássék helyett alapos legyen az öntözés, így meg úgy növekedjen a súlygyarapodás, a bevétel, a jövedelem, ha nap, mint nap, a termelés egész időszakában csak itt-ott, s leginkább későn csörög a felelősségtudat ébresztőórája. Apró búzaszemekből szaporodódik össze népünk évi kenyérnekvalója. Szálakból, kukoricacsövekből a sokat emlegetett takarmánybázis, fillérekből lesz a több ezer forint, apró, de fontos időbeni mozzanatokból a gazdálkodás, a bevétel, s az áhított növekvő jövedelem. Mindez meglesz, ha szövetkezeteink, községeink, járásaink külön-külön is és együttvéve is teljesítik az ez évi feladatokat, ha a gazdálkodáshoz szükséges minden mozzanatnál mindenkiben, akiken a növények és az állattenyésztés hozamának növelése múlik, ébren lesz a felelősségtudat. Kukk Imre Ez voltaképpen a neokolonializmus alapvető gazdasági módszere, amelynek kihasználása rendkívül sokféle formát ölt. Az említett példákon kívül a Hruscsov által említett nemzetközi valutaalap amerikai megbízottai kifejezetten pénzügyi módszerekkel szolgálják az említett célokat. Latin-Amerikában (például Argentínában) úgynevezett „stabilizációs tervet” kényszerítettek az országra. Ennek lényege az iparosítás megakadályozása és a monopóliumok előjogainak fenntartása volt , mint az amerikai segély további folyósításának feltétele. Sok ezer kilométerre Argentínától pontosan ugyanez a folyamat ismétlődött meg egyebek között Iránban. Ezen általános irányzaton belül az egyik leglátványosabb új módszer a gyengén fejlett országok szembeállítása egymással. Természetesen ennek az alapja is az előbb említett „árolló”, amelynek következtében a politikailag függetlenné vált, de gazdaságilag fejletlen hajdani gyarmati országok kétségbeesetten kutatnak piacok után cikkeik számára. Ezt használta ki például a Közös Piac, amikor tavaly nyáron egyezményt írt alá tizennyolc afrikai állammal — hajdani francia gyarmatokkal. Az egyezmény értelmében ezek az országok bizonyos könnyítéseket kapnak cikkeik számára a nyugat-európai piacon — ami magától értetődően elzárja a kaput a többi afrikai ország előtt — amelyek lényegében ugyanazokat a termékeket szeretnék exportálni. Ez a manőver e pillanatban mindazoknak a neokolonialista törekvéseknek gazdasági alapja, amelyek az afrikai földrész frissen felszabadult országainak megosztására, szembeállítására, s így az imperialista befolyás fenntartására törekszenek. Belső harcok tükörképei Ez a módszer már közvetlenül elvezet a neokolonializmus fejlődésének legújabb és leglátványosabb jelenségeihez. A Közös Piac és az afrikai országok szerződése ugyanis már az atlanti blokkon belüli befolyási harcot is tükrözi, hiszen egyben a francia és nyugatnémet neokolonializmus térhódítását szolgálja az Egyesült Államok neokolonializmusának betörésével szemben. Napjainkban a Távol-Kelet szinte tankönyvbe illő példákat szolgáltat erre a küzdelemre. A közelmúlt hónapok egyik legfeltűnőbb eseménye volt például, hogy a katonailag megvert „hagyományos” francia gyarmatosítás új ruhába öltözve, neokolonialista mezben igyekszik visszatérni a Távol-Keletre. Ennek a manővernek a végrehajtásához felhasználják a Dél-Vietnamban, Kambodzsában és másutt megmaradt francia gazdasági érdekeltségeiket. Világos: erre a lépésre csakis azért kerülhetett sor, mert az Egyesült Államok a maga részéről nem tudta alkalmazni a neokolonializmus hajlékonyabb módszereit, „hagyományos” gyarmati háborúba bonyolódott Dél- Vietnamban, s ezzel elmélyítette délkelet-ázsiai politikájának válságát. Ugyanezt a válságot használja ki napjainkban az angol neokolonializmus, amikor elveszített és formailag független hajdani gyarmataiból megalkotta a Malaysia Államszövetséget. Ez az államszövetség ma az érintetlenül maradt angol gazdasági pozíciókra épül és az angol befolyás életben tartását célozza a Távol-Keleten az új, neokolonialista viszonyok között. Az új ruha — csak pótmegoldás Az eddigiekből is kitűnik, hogy a „szürke flanellruhába” bújtatott, modern gyarmatosítás megjelenése voltaképpen annak a vereségnek következménye, amelyet a szocializmus, a szocialista országok gazdasági, politikai, katonai erőnövekedése és a gyarmati felszabadító harc fellendülése mért a hagyományos, „klasszikus” gyarmatosításra. A „szürke flanellruha” csak pótmegoldás, hiszen a gazdasági uralmat is könnyebben lehetne fenntartani a nyílt katonai uralom feltételei között. Ebből következik, hogy a küzdelem legfőbb hadszíntere a gazdaság. Természetesen lehetnek olyan országok, amelyeknek szükségszerű és igazságos fegyveres harcban kell megküzdeniük az új gyarmatosítással. (Angola, Dél-Vietnam stb.) A politikai függetlenségüket már kivívott országok esetében azonban, amelyek a neokolonialista roham legfőbb célpontjai — a gazdasági harcé a fő szerep. Ebben a gazdasági küzdelemben sorsdöntő súlya van a szocialista országok létének és segítségének. Ez a segítség igen sokoldalú, változatos formákat ölt. Alapvető célja azonban a formák változatossága mellett is azonos: segíteni a politikailag független, de a neokolonializmus gazdasági hálójában vergődő országoknak, hogy saját lábukra állhassanak, felépíthessék korszerű iparuk alapjait, erős állami szektort hozzanak létre a külföldi monopóliumok behatolása ellen , s így saját lábukra állva megvívhassák azt a hosszú, politikai uralom lerázásánál is lényegesen nehezebb és bonyolultabb küzdelmet, amit a gazdasági függetlenség elérése jelent. Csakis ez vezethet el a neokolonializmus pusztulásához. Gömöri Endre Szépül Szeghalom Mint minden évben, az idén is jelentős összeget fordítanak Szeghalomban a község szépítésére. Április 15-ig nyolcezer nyár- és jegenye-, valamint ötszáz akáccsemetét ültetnek ki. Sor kerül a Béke út, a Szabadság tér csinosítására, a kővé díszcserjét telepítenek. A Hősök szobrát renoválják s május végéig elkészül a szökőkút is. Május elsején — ha a DÁV befejezi a munkát — a Kossuth téren, az Ady, a Béke, a Kossuth és a Május 1 utcákban már higanygőzlámpák világítanak. FIGYELEM! A Munkaügyi Minisztérium 207. Intézet (Bp. XIII., Angyalföldi u. 2.) felhívja a 14—16 éves, 8 ált. iskolai végzettséggel rendelkező ifjúmunkások figyelmét, hogy kőműves szakmára jelentkezzenek ipari tanulónak. A jelentkezést írásban kérjük. A felvétel időpontjáról külön értesítést küldünk. A tanulók részére tanulóotthont, munkaruhát és teljes ellátást biztosítunk. Jelentkezési határidő: azonnal. • 2704