Orosházi Hírlap, 1965. január-március (10. évfolyam, 1-37. szám)

1965-01-05 / 1. szám

ÖNKRITIKUSAN Volt idő, amikor túl sokat használtuk ezt a szót: önkritika. S mint minden, amit sokszor — s az esetek nagy részében szükségtelenül is — haszlálunk, kopottá, jelentőségét vesztetté válik. Így jártunk ezzel a szóval is. Pedig jelentése és helyes alkalmazása nem lehet közömbös senki számára. Emberi tulajdonság, hogy egy emlék vagy egy évforduló kapcsán, de sokszor még minden hasonló ünnepélyesség nélkül is önmagunkba tekintünk; vajon mit tettünk, hogy még szebb, emberibb legyen a holnapunk, s elégedettek vagyunk-e önmagunkkal? Azt joggal elmondhatjuk, hogy napjaink egyre gondtalanabbak, minden esztendőt megalapozottabb anyagi jóléttel kezdünk. Mindennapi munkánk gyümölcse ez, ami azt bizonyítja, hogy céltudatosan haladunk előre. A termelőmunkában való helytállásunk eredményei kézzelfoghatók valamennyiünk számára, s a sikereknek mindannyian részesei vagyunk. Amikor azonban tükröt tartunk önmagunk elé, nézzük meg azt is, mennyiben követtük az új társadalmi rendszerünk által kívánt erkölcsi normákat, mennyire alakítottuk ki magunkban a szocialista embertípus alapvető jellemvonásait Gondoljunk csak vissza, hogy az utóbbi időben hány alkalommal olvastunk vagy hallottunk a nemtörődömség, a közöny és a felelőtlenség okozta tragédiákról, hány életet tört derékba a szerencsétlenségek mögött meghúzódó emberi hanyagság, mulasztás. S ha mindez eszünkbe jut, azt talán már nem nehéz megállapítani, hogy az esetek nagy részében az egymás iránti felelősségérzetből fakadó őszinte segítség megakadályozhatott volna tragédiákat. Sajnos, sokszor helytelenül alkalmazzuk a felelősségérzetet és jó tanácsainkkal, úgymond, „bizalmas” véleménynyilvánításunkkal intrikát szülünk. Ahol pedig valóban szükség lenne az igaz, emberi segítségre, ott meghátrálunk és magára hagyjuk azt, aki igényelné bizalmunkat, hasznos tanácsunkat. Nézzünk hát egy kicsit így is önmagunkba; vajon a közönyösségünkkel, nemtörődömségünkkel hány embertársunknak okoztunk kellemetlenséget, hányan vártak segítséget tőlünk, s miért nem adtuk azt meg? Pedig valamennyien közösségben élünk, együtt dolgozunk és felelősséget kell éreznünk egymás iránt. S ha ilyen szempontból vizsgáljuk magunkat, azzal nem csupán az önkritika sze mély és igaz értelmét fedezzük fel ismét, hanem megállapíthatjuk, hogy van még tennivalónk elsősorban önmagunk formálásában. A tapasztalt hibáink puszta tudomásulvétele azonban még nem elegendő, hanem legyünk határozottabbak, cselekvőbbek, hogy a jövőben ne szedje áldozatait a közöny, a felelőtlenség,s az egyén boldogulását számunkra se csupán az anyagi jólét jelentse, hanem adjuk ehhez kicsit a szívünket, emberi segítő szándékunkat is. S. F. A hivatali munka színvonalának emelése szerepel az első helyen a városi tanács pártalapszervezet kommunistáinak programjában.4 Mint ismeretes, a városi tanács pártalapszervezetében is megtörtént a vezetőség-újjáválasztás, s az apparátus kommunistái Arató József elvtársat, a mezőgazdasági osztály vezetőjét bízták meg a titkári teendők elvégzésével. Megkérdeztük Arató elvtársat, milyen programot tűzött maga elé az új vezetőség? — Nekünk, az apparátus kommunistáinak — mondotta — mindenekelőtt az a feladatunk, hogy tőlünk telhetően a legmesszebbmenőkig segítsük a hivatali munka jobb minőségét elérni, s hogy emberibb, szorosabb kapcsolat, őszinte bizalom szülessen a lakosság körében a tanács dolgozói iránt. Az a kívánságunk, hogy aki ügyes-bajos dolgait intézni bejön a tanácsházára, megnyugtató ügyintézést, kielégítő választ kap, s a lakosság minden tagja azt érezze, még akkor is, ha kérésére nemet kell mondanunk, hogy igazságosan jártunk el. — Hogy mindezt a célkitűzést megvalósítsuk, ahhoz megvannak az adottságaink, akár a mozgalmi vagy hivatali tapasztalatokra gondolunk. A pártalapszervezet vezetőségébe, szerénytelenség nélkül mondhatom, olyan elvtársakat választott a kommunista kollektíva, akik garantálják a célkitűzések megvalósulását. Mindehhez persze valamennyiünknek politikai és szakmai vonatkozásban egyaránt tanulnunk kell, mert csak így valósíthatjuk meg területünkön a pártnak és a kormánynak a fejlődésre, az előbbre jutásra vonatkozó határozatait, terveit. Várakozáson felüli volt a szilveszteri forgalom A vendéglátóipari vállalat orosházi kirendeltségének szilveszterkor nyitva tartó üzletei a vártnál magasabb forgalmat bonyolítottak le. Mindössze hét üzlet volt nyitva, s együttesen mintegy 130 ezer forintra nőtt a bevétel. A legnagyobb forgalmat az Alföld és a Halászcsárda bonyolította le, ahol egyenként csaknem 40 ezer forint volt a bevétel. Rendkívül emelkedett a pezsgőfogyasztás és egyetlen étteremben 140 üveg pezsgő fogyott. A kisüzletek közül a Bisztró forgalma emelkedett ugrásszerűen, amihez hozzájárult az is, hogy a város egyéb kis egységei zárva tartottak. $&edésre fejlődött a saláta az újkígyós aranykalász Tsz v üvegházában. és Az MV orosházi üzemvezetősége teljesítette az elmúlt évi tervét Az idén tovább korszerűsítik a közvilágítást A DÁV orosházi üzemvezetőségére az elmúlt esztendőben minden eddiginél nagyobb feladat hárult. A kirendeltség egyik leglényegesebb munkája a város közvilágításának korszerűsítése volt. A városi tanács mintegy 700 ezer forint értékű munkát rendelt, melynek során elvégezték a 43-as számú főközlekedési út orosházi átkelő szakaszán a világítás korszerűsítését és megfelelő higanygőzlámpákat szereltek fel az Október 6 utcán. A felújítások mellett folyamatosan haladt az új fogyasztók bekapcsolása is és az elmúlt esztendő utolsó negyedévében 361 házba vezették be a villanyt. A kirendeltséghez tartozó külterületeken is lényeges korszerűsítéseket végeztek az utolsó negyedben, így a termelőszövetkezetek részére 18 trafóállomást kötöttek be. Ebben az esztendőben tovább emelkedik a kirendeltség terve és a felújítási munkák értéke eléri a 6 millió forintot. Tovább folytatják a város kisfeszültségű hálózatának felújítását és mintegy 2 millió forint értékű korszerűsítést végeznek. Az igényeknek megfelelően kapcsolják be az új fogyasztókat és tovább fejlesztik a termelőszövetkezetekben a villanyhálózatot. Fejlődő gyöngy őstenyésztés a járás szövetkezeteiben Az orosházi járás termelőszövetkezeteiben az elmúlt év folyamán minden eddiginél nagyobb számú gyöngyöst tenyésztettek, illetve értékesítettek. Különösen jó eredményt értek el a kardoskúti Rákóczi Tsz-ben, ahol a 2 és fél ezres állományból mindössze 2,1 százalék hullott el. Ugyanezt elmondhatjuk a gádorosi Petőfi Tsz-ről is, mert ebben a közös gazdaságban 4110 gyöngyöst neveltek fel, s az elhullási százalékarány alatta volt a 3,4-nek. Az előzetes tervezés szerint az 1965-ös esztendőben tovább növelik a gyöngyöstenyésztést a járás szövetkezetei, mert megértették, hogy az említett állatfajta iránt bel, és külföldön igen nagyb a kereslet, s így évről évre biztosítja a fokozódó jövedelmet. { Az elmúlt esztendő folyamán Varga Sándornak, a vas- és kályhaipari vállalat 27 éves esztergályosának és családjának életében semmi rendkívüli esemény nem történt. Többnyire úgy szállt el 1964 is, mint az előző év: megalkotta Varga Sándor és felesége a tisztességes emberi kívánságokon, vágyakon alapuló családi tervet, amelyből a legtöbb meg is valósult. A mérleg tehát, amelyet a kisebb kollektívák is vonnak az esztendők küszöbén, azt mutatja, hogy a család élete rentábilis, ahogyan a nagyobb közösségé, a társadalomé is az. Varga Sándor szerényen, de nem titkolt örömmel újságolja, hogy mit is hozott számára az 1964- es esztendő, s mi az a tervükből, amely áthúzódott 1965-re. Sorakoznak egymás után a kedves emlékek, a családi beruházások örömteli pillanatai, napjai, s talán hónapjai is, mert nem lehet egykönnyen megszokni és megunni a Carmen televíziót, amely országot, világot a kis szobába visz ott Csorváson, ahol a munkahely és a község közötti távolság egy kicsit bizony nehezíti a mindennapokat. Ezzel a televíziókészülékkel frissül fel a fáradt fizikum, s az idegrendszer, növekszik a kényelem, gyarapodik a család műveltsége. A két kisgyerek — az egyik óvodás, a másik iskolás — elég gondot jelent az Orosházára bejáró fiatal szülőknek, hiszen néhány hónapja Vargáné is a vállalatnál dolgozik. De hát kell a pénz s most az ő keresete is hozzájárult ahhoz, hogy sertést vághattak, mert már a valamivel több mint háromezer forintos havi családi jövedelem ezt lehetővé tette. A mérlegen pozitív számként szerepel az elegáns ruházkodás, a takarékbetét-könyv, a lemezjátszó, de az is, hogy kétheti gondtalan üdülést engedhetett meg magának a nyáron a Varga házaspár Budapesten. Úgy érezték, hogy becsületes munkásokhoz illően élnek a jogokkal és a lehetőségekkel, s különösen az melengette Varga Sándor szívét, hogy az egyik legszorgalmasabb és leglelkiismeretesebb dolgozóként tartják nyilván a vállalatnál, ahol két esztendeje még egyetlen egyszer sem volt selejtje. De azelőtt a Hódmezővásárhelyi Gépjavító Vállalatnál is a hét év alatt mindössze egyszer jött közbe valami, ami egyszázalékos értékcsökkenést jelentett. És 1964. november 7-én megkapta ez a szorgalmas fiatalember a Kiváló Dolgozó jelvényt. Nagyon szereti a munkáját, amely a borsóarató gép hidraulikus emelője alkatrészének gyártásából áll. Nem éppen lebecsülendő az az 1800 forint havonta, amelyet megkereshet vele. Nagyrészt a fent felsorolt pozitívumokra, reménytkeltő lehetőségekre alapozza a Varga család az 1965-ös esztendőre vonatkozó tervét: a balatoni üdülést, a lakásvásárlást Orosházán, az új otthon bebútorozását, a regény és szakmai irodalom gyarapodó köteteit, együttvéve az anyagiakból és erkölcsiekből fakadó boldogságot. Szép lesz az örömük azért is természetesen, mert meg kell küzdeni érte, mert mindennapos kitartó munka, takarékosság kell hozzá. Jól tudják Vargáék, hogy az életnek csakis így van igazi, emberi értelme, csakis a tisztességes, lelkiismeretes munka emelheti évről évre egyre feljebb az embert, aki szerves része a társadalomnak, s egyéni terveik is a közösség célkitűzéseihez kapcsolódnak. F munkáscsalád évi mérlege Árvíz—földrengés— vihar BRÜSSZEL Az elmúlt napok hóolvadásai és esőzései súlyos áradásokat okoztak Nyugat-Flandriában. A legnagyobb károkat a Lys folyó mentéről jelentették. Menenben, a francia—belga határ mentén drámai a helyzet. Az árvíz hetven házat és egy iskolát teljesen elöntött. A víz a környéken mindenütt megtöltötte a pincéket. A lakosok több helyen a házak felsőbb emeleteire menekültek. GRADACSAC Gradacsac nyugat-jugoszláviai várost a vasárnapra virradó éjszaka két kisebb földrengés rázkódtatta meg. Több ablak betört. A lakosok pánikszerűen menekültek az éttermekből, a mozikból és a színházakból. . NEW YORK A Vöröskereszt közleménye szerint az Egyesült Államok északnyugati partvidékein pusztító árvíz halálos áldozatainak száma meghaladja a negyvenet. Oregon és California államokban több mint 13 ezer család vált hajléktalanná. Pusztított az árvíz Washington, Nevada és Ohio államok egyes részein is. Az anyagi kár az öt államban meghaladja az egymilliárd dollárt. (MTI)