Orosházi Hírlap, 1965. október-december (10. évfolyam, 115-153. szám)

1965-10-03 / 115. szám

1965. október Ft Mongol — magyar barátsági gyűlés Szombaton este a Nagy Népi Hurál tanácskozótermében mon­gol—magyar barátsági gyűlést rendeztek. A mongol és m­­agyar nemzeti zászlókkal feldíszített emelvényen a gyűlés elnökségében helyet fog­laltak Kádár Jánossal az élen a magyar küldöttség tagjai, J. Ce­de­nbal és Zs. Szambu vezetésével a mongol párt és kormány veze­tői, a közélet ismert személyiségei. A gyűlést a nemzeti himnuszok elhangzása után £. Aitangerdl, az Ulánbátor­ városi pártbizottság el­ső titkára nyitotta meg, majd a mongol főváros munkásságának, műszaki értelmiségének s a művé­szet és tudomány dolgozóinak egy-egy küldötte köszöntötte de­legációnkat. ’ '­­ Ezt követően J. Oadenbal mon­dott beszédet. A beszéd végén a jelenlevők lelkes ünneplésben ré­szesítették a szónokot, valamint küldöttségünk vezetőjét és tagjait. Ezután viharos tapstól kísérve Kádár János lépett a szónoki emelvényre. A részvevők a beszéd elhangzá­sa után viharos, hosszan tartó ün­neplésben részesítették Kádár Já­nost és küldöttségünk tagjait. • Ulánbátorban szombaton dél­után befejeződtek a mongol—ma­gyar párt- és államközi tárgyalá­sok. A tárgyalások eredményeként a két ország között barátsági és együttműködési szerződést kötöt­tek, amelynek aláírására ünnepé­­­­lyes keretek között került sor a Nagy Népi Hurál fogadótermében. Az okmányt­ magyar részről Kádár János, az MSZMP KB első titkára, rftorigőf részről J. Ceden­­bal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Miniszter­­tanács elnöke írt alá.­­ Az ünnepélyes aláíráson jelen voltak a magyar küldöttség tagjai. Mongol részről megfeleltek az MNFP Politikai Bizottságának, a Nagy Népi Hurál Elnökségének és a kormánynak a tagjai. A két párt- és kormányküldött­ség tárgyalásairól Kádár János és J. Cedenbal közös közleményt írt alá. (MTI) Magyar—mongol tárgyalások Ulánbátorban. Huszonnégy órás sztrájk Adenben Az adeni szakszervezeti kong­resszus és a megszállt Dél-Jemen felszabadítására alakult nemzeti front felhívására Aden dolgozói szombaton 24 órás sztrájkot kezd­tek, tiltakozásul az angolok dél­­arábiai politikája ellen. A kor­mányhivatalok nyitva maradtak, viszont az üzletházak, boltok, benzinállomások többségi bezárt és a távíróhivatalokban is csak csökkentett személyzet látja el a szolgálatot. (MTI) Mongol kitüntetések átnyújtása Zsamszarangin Szambu, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke helyi idő szerint szombaton dél­után a parlament dísztermében fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kárát, a magyar­ küldöttség veze­tőjét és a küldöttség tagjait. A fogadáson Luvszanravdan, a Nagy Népi Hurál Elnökségének alelnöke ismertette a Nagy Népi Hurál Elnökségének határozatát, amelynek értelmében a nemzetek közötti barátság, a béke és a szo­cializmus építéséiben, a mongol— magyar barátság megerősítésében szerzett kiemelkedő érdemeik el­ismeréséül Kádár János elvtár­sat, az MSZMP KB első titkárát, a magyar párt- és kormánykül­döttség vezetőjét a Szuhe Bator érdemrenddel, Apró Antal elv­társat, az MSZMP KB PB tagját, a kormány miniszterelnökhelyette­sét a Munka Vörös Zászló Érdem­renddel, Kovács Imre elvtársat, élelmezésügyi minisztert, Erdélyi Károly elvtárs külügyminiszter­helyettest és Andrásfi Gyula elv­társat, a Magyar Népköztársaság ulánbátori nagykövetét az Arany Sarkcsillag Érdemrenddel tüntet­ték ki Indonéziában ostromállapotot vezettek be Djakarta—Kuala Lumpur A djakartai rádió péntek este bejelentette, hogy Uniting alezre­des puccsikísérete meghiúsult, de a helyzet szombat reggelre tá­volról sem tisztázódott Indonéziá­ban. A hírügynökségek továbbra is legnagyobb részt a djakartai rá­dió közléseire támaszkodva szá­molnak be az eseményekről. A rá­dió szombat reggel , bejelentette, hogy Djakarta térségében és Jáva nyugati részén ostromállapotot rendeltek el és az indonéz fővá­rosban éjszakai kijárási tilalmat vezettek be. Hírek vannak arról is, hogy Dj­akartában rövid ideig tartó lövöldözések voltak, ame­lyek következtében három tábor­nok és több katona életét vesztet­te. Harcok voltak Jáva középső részén is, ahol a „Szeptember 30. mozgalom”-hoz, a pénteki puccs szervezői­hez tartozó Suherman ezredes szembeszállt az indonéz hadsereg parancsnokságának ren­delkezéseivel. A djakartai katonai parancsnokság­ Suherman ezredest megfosztotta megbízatásától és uta­sítást adott a helyszínen tartózko­dó katonaságnak, hogy állítsa helyre a rendet. A djakartai rádióban szombat reggel Sabur dandártábornok, Su­karno testőrségének parancsnoka kijelentette, hogy továbbra is Su­karno elnök az államfő. Beszélt a rádióban Suharto vezérőrnagy, a hadsereg újonnan kinevezett fő­parancsnoka is, aki megismételte, hogy Sukarno elnök és Nasutiom hadügyminiszter" biztonságban van és jó egészségnek örvend. (MTI) Vasárnap ^pü­ ós színrek Pontosan hét nap választ el bennünket a békéscsabai véradó­­héttől. Még egy hét, de az em­­­beri érzéseknek, a másokon való segíteni akarásoknak olyan szép példájával találkozunk máris, hogy sem szó nélkül, se megha­tottság nélkül nem mehetünk el mellettük. Azt mondják: a magyar nyelv bővében van a szép, hangulat­­festő, hangutánzó szavaknak. Azt mondják, aki művésze az írásnak, — versnek, prózának egyaránt — talál megfelelő sza­vakat nyelvünkben. Mi is keressük ezeket, de most nem találjuk meg arra a példa­­mutatásra, amelyet a békéscsa­bai II. számú bölcsőde dolgozói mutattak. A tizenöt alkalmazott közül hárman nem jelennek meg a csabai véradónapokon, és saj­nálják, hogy nem adhatnak pi­rosan csorduló vérükből azok­nak, akiknek az életet jelent. Nem tehetik, mert testükre si­muló tenyerük rugdalódzó életet érez. Áldott állapotban vannak. Csak szívüket tudják együtt dob­­bantani azokkal, akik a város véradónapjain a véradások szép pillanataiban mások életének megmentéséért állnak sorba. Sajnálják, hogy most nem ad­hatnak vért. De jelentkeztek, ők hárman is. Nem keresünk szép szót a példára — úgysem talá­lunk. És a XI-es számú általános is­kola úttörői... Készülnek, hogy minél több feln­őtt embernek mondják meg, fiatal, okos, ko­moly érvelésükkel, mint a fel­­növekvő új nemzedék modern képviselői: — Adjatok vért, em­berek! Mert szüksége lehet rá talán éppen az én édesanyám­nak, kishúgomnak, vagy talán éppen a nagymaminak! (Akinek annyi bosszúságot tudok néha okozni.) Valami izgalmas, romantikus pezsgés lüktet a város lakóiban egy héttel a véradónapok előtt. Az emberekben mindig meglevő jót tevési vágy, valami belső lel­ki szükséglet az, ami a város gyárainak, üzemeinek, intézmé­nyeinek munkásait tölti el jó ér­­zéssel azért, hogy adhatnak vért. Vért adhatnak! Tiszta érzéssel, kicsit hangosabban dobogó, de piros szívvel állnak oda azok­ban a napokban. Hogy utána ne maradjon lelkiismeretfurdalás. Hogy utána ne mondják azt, hogy na, ez nem jött el,­­ mert netalán­tán félt. Vagy, hogy ne legyen rossz érzés egy emberben sem, mert elsomfordált onnan, ahol életeket lehetett volna vis­­­szaadni pár deci vérével. Megpezsdült a város. Megpezs­­dült a vér az emberekben. És megmozdult az a jó érzés, ami a másokon való segítést tudja ad­ni. Mibelőlünk. És csak mi belő­lünk, emberekből. Békéscsabai emberekből is. Ternyák Ferenc Körzeti orvosi találkozó Szarvason Ma, október 3-án, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, az Orvosegészségügyi Szakszervezet megyei bizottsága, a szarvasi já­rás egészségügyi szerveinek meg­hívására találkozót rendez a me­gye körzeti orvosainak részére. A találkozón részt vevők délelőtt előadást hallgatnak a körzeti or­vosok munkájáról, valamint a körzeti orvosok társadalmi szere­péről. Az előadásokat prof. dr. Fülöp Tamás egyetemi tanár, a Debreceni Orvostudományi Egye­tem szervezési tanszékének veze­tője, Laukó György, az MSZMP szarvasi járási bizottságának tit­kára tartják.­ 21. Pikó százados még egyszer kö­rülnézett a gyéren világított fa­lusi utcán. Távolról vonatfüt­­­työt hozott a szél, az italboltból lárma szűrődött ki. A pálya­munkás háza tájának nyugalmát csak a düledező ólban mocorgó öszvér zavarta meg. Pikó hal­kan benyitott az utcai kapun és végigsietett a verandán. Kopo­gott, belépett a konyhába. A házigazda sámlin ült, kezét­­lábát egy lavór gőzölgő vízben áztatta. Bizalmatlanul meresz­tette szemét a jövevényre. Pikó köszönt, majd körbefut­­tatta tekintetét a helyiségen. — Mivel szolgálhatok? — kér­dezte a mezítlábas, és közben tö­rülközni kezdett — A cigaretta ügyében jöttem — felelte látszólag egykedvűen a nyomozó. A munkás szaporán pislogott. — Na igen... — jegyezte meg és belelépett a bakancsába. — Megfázik zokni nélkül — figyelmeztette a százados, és akaratlanul elmosolyodott Amaz csak lengyintett és hellyel kínálta a váratlan ven­déget. Mindketten az asztal mel­lé ültek. Egy pillanatra kinyílt a szobaajtó, de mire Pikó oda­kapta a tekintetét, már be is csukódott. — Ne haragudjon — nevetett zavartan a pályamunkás —, de nem tudom, hogy milyen ciga­rettáról van szó. Honnan tet­szett jönni? — Az állambiztonsági szer­vektől! — válaszolt határozottan Pikó és egyidejűleg a kabát­zsebébe dugta jobb kezét. Hosszú, idegesítő csend követ­kezett, mialatt a nyomozó szem­ügyre vette a körmeit babráló házigazdát. Az lehajtotta fejét, csontos arca még hosszúkásabbnak lát­szott és halántékán észrevehe­tően lüktettek az erek. Tekinte­tük találkozott és a gazda gyor­san megkérdezte. — Nem inna egy kis pálin­kát? — De innék — felelt egysze­rűen a százados. A pályamunkás borospohara­kat rakott az asztalra, és töltés közben hozzájuk kocogtatta a nagy, zöld üveget. A poharak színig teltek. — Nem faszesz? — kérdezte Pikó. — Hogy tetszik gondolni?! — vigyorgott el a másik. — Valódi rézeleje. Tudja, a sógorom Sza­bolcsban... — Akkor igyunk — emelte koccintásra poharát a nyomozó. Nem akarta, hogy az ember so­kat fecsegjen. A pálinka erős volt és rossz szagú. — Talán gyújtanánk rá... — indítványozta Pikó és gúnyosan elmosolyodott. A gazda a zsebében kotorá­szott, nagy sokára egy gyűrött szimfóniás dobozt nyújtott a százados felé. Pikó elutasítóan tolta vissza a kezét. — Kossuthot szívnék, ha vé­letlenül lenne. Tudja, szeretem a Kossuthot... A pályabukás kényszeredet­ten nevetett. — Sajnos, az nincs. De fel­keltem a gyereket — állt fel az asztal mellől — hozatok a cse­llóból. Pikó megvárta, amíg elhalad mellette, majd hirtelen utána­nyúlt és elkapta a csuklóját. Szorosan álltak egymás mellett. A százados lassan magasra emel­te a gazda bal kezét és azzal mutatott egy szögre akasztott pufajkára. — Ott, annak a zsebében van Kossuth. A magas, sovány ember meg­remegett. — Az nem az enyém... — mondta rekedten. — Ki van a szobában? — kér­dezte gyorsan és erélyesen a nyomozó, miközben háttal a fal­­­na­k támaszkodott. A sovány, a pálinkáspohár után nyúlt és fenékig ürítette. — Az asszony... meg a gyerek — motyogta. — Üljön le — utasította hal­kan a százados, majd rákönyö­költ a linóleummal terített asz­talra — és engedjen­ meg egy kérdést. Ha nem a magáé a Kossuth, akkor kié — és miért szívott mégis belőle? A munkás a szája szélét ha­­rapdálta. — Nem szívtam. Csak az egyet szívtam el... — Hogy érti azt, hogy „csak az egyet”? — Hát csak egyet — ugrándo­zott a gazda tekintete. — És nem fog érte meghara­gudni a tulajdonosa? — Nem kérem. Egyet el lehet szívni. Ej, ez tisztára őrültség — temette az arcát a tenyerébe. — Tegye az asztalra a ciga­rettát, és ihat még egy pohár pálinkát. Aztán elég! — utasí­totta Pikó. A férfi a kabáthoz botorkált, és az asztal sarkára csúsztatta a cigarettát. (Folytatjuk)

Next