Orosházi Hírlap, 1965. október-december (10. évfolyam, 115-153. szám)

1965-12-25 / 151. szám

r ÄS. december 25. Balassi Együttes, 1965 — A békéscsabai Balassi Együt­tes a szó szoros értelmében meg­töltötte a színpadokat. Nem men­­­nyiségre gondolok most, hanem minőségre, tartalomra — igazi művészetre. — Török Erzsi Kos­­suth-díjas népdalénekesünk mon­dotta a napokban ezeket a szava­kat. Ő, aki tíz esetben lépett fel a békéscsabai Balassi Táncegyüt­tes műsorában, az Ifjú Zenebará­tok előadássorozatban. Ha csak annyit mondunk, hogy eredményes évet zárt a Balassi Együttes, meg sem közelítjük az igazságot. A több mint ötven fel­lépés külföldi és hazai színpadot­kon, a nemzetközi sikerek, az el­ismerések, a szakmai figyelem, amely egyre inkább „kíváncsis­kodik”; a megtisztelő fővárosi meghívás — a néptánckultúra ter­jesztésének ered­mén­y­es­ség­e az igazi fémjelzője az együttes sze­reinek. —­ És az útkeresés? — Nem művész az, aki nem akar mindig valami újat. Emberi tulajdonságok, hogy amit már el­érünk, és amit a művész bemutat,­­megszokottá válik. Márpedig a művészet nem szereti a megszo­­kottság érzetét kelteni. Mi is ké­ssünk újat. — Born Miklós, az együttes koreográfusa, szólótán­cosa mondja ezeket. — Mi ez az új? — Nem szeretném még látsza­tát sem kelteni annak, mintha a modern pécsi balettet utánoz­nánk, de az eredeti, természetes, kosztümös, a klasszikus értelem­­ben vett néptáncok kissé lema­radtak a Bartók—Kodály-irány­­zattól. Ők a népzenét pisdesztál­­ra emelték. Új, a modern zenének megfelelő koreográfiát igényel az élet és a közönség. Innen született az Apa és fiai, meg a­ Fogoly ka­tona koreográfiája— Igen, az „Apa és fiai”... Hogyan kerül szembe a maradi gondolko­dású apával a négy fiú, s hogyan marad magára az az apa, aki — bár szereti gyermekeit — gondol­kodásában nem akar s nem is tud új lenni, fiatal lenni, nem tud asszimilálódni maga nemzette, újat akaró gyermekei gondolatai­val. A „Fogoly katona” kompozí­cióra ez illenék: tragédia táncban elbeszélve. Az elítélt császári ka­tona kedvese még tisztaságát is föláldozza, hogy megmentse em­berét a börtöntől, de hiába min­den, csak véres inget kap eleven élő szeretője helyett. A tánckölte­mény (mert költemény) látása közben az ősi népballadák leve­gője legyinti meg a nézőt, s az, hogy Born Miklós kiváló koreog­ráfus... Ha csak ez a két koreográfi lenne az idei év eredménye, már akkor is mondhatnánk, hogy iga­zán eredményes évet zárt az­ együttes, mert talált újat, s gaz­dagodott a repertoárja. De ez nem minden még. — Az innsbrucki és a szicíliai turné felejthetetlen számomra mondja Palotai Miklós, az együt­tes zenekari vezetője. Sohasem gondoltam volna, nem is álmod­hattam, hogy ilyen híres együttes zenekarának vezetője lehetek, mint amilyen a Balassi. Elmond­hatom, hogy a magyar népkultú­ra képvise­letében sok szép sikert arattunk külföldön. ■— A megyei művelődésügyi osztály nevében csak a legna­gyobb elismerés hangján tudok szólni az együttesről, amit és aho­gyan művelt ebben az évben, ön­tevékeny csoportoktól ritkaság­számba menő teljesítmény. Ilyen sikerekben gazdag új esztendőt kívánok jövőre, s azt teszem hoz­zá zárójelben, hogy pihenjék ki magukat az ünnepek alatt, mert sokszor az emberi teljesítőképes­ség határán túl is szerepeltek — Halmágyi László mondja eze­ket a szavakat, aki mindenhová elkísérte a csoportot. — A napokban Pesten vendég­szerepeltünk, a Fehérvári úti Eg­­ressy-klubban. Zsúfolásig megtelt a nézőtér. Az ország legjobb ön­tevékeny népitánc-együttesei lép­hettek fel ezen az estén. Nem el­fogultságból mondom, de igaz: a mi együttesünk aratta a legnagyobb tapsot. Born Miklós: „Legénye­­s”-e, ez a megérett, minden rész­letében alaposan kidolgozott és az együttes számára oly kedves pro­duktum elsöprő sikert aratott. Csak meghatottsággal tudok gon­dolni erre a szereplésre, s az egész együttesre, amelynek minden tag­ja nemcsak tud, hanem szeret is táncolni. Az idei évre jó érzéssel pillantok vissza. Fáradtak va­gyunk, de ez a fáradtság a jól dolgozó emberek fizikai fáradtsá­ga. Egészségesen igényeljük a pi­henést. Nem gyöngültünk, erő­södtünk, de — jelképesen — ki kell aludnunk magunkat. És azt kívánom jövőre, hogy sok fiatal, fiú és lány egyaránt jelentkezzen együttesünkbe, erősítse az élet követelte frissítést. — Gécs Jenő, az együttes művészeti vezetője nyilatkozza ezt. Megint Török Erzsi Kossuth-dí­­jas népdalénekes szavai jutnak az újságíró eszébe. A Balassi Együttes mind a ha­zai, mind a külföldi színpadokat megtöltötte, nem mennyiségileg, hanem minőségileg. S Born Mik­lós határainkon túl is elismert koreográfus szavai kívánkoznak még ide: — Mi is keresünk újat, s találunk is. Az új évtől ezt vá­rom, ezt remélem. Kicsit talán a modern balett, meg a pantomim határait súrolva, koreográfiánk­ban történetet, cselekményt kívá­nunk elmondani. S az új évtől ké­rem, adjon egészséget együtte­sünk minden tagjának, meg ilyen töretlen művésze­t­szeretetet, mint amit évek óta adnak a lányok és a fiúk. Ternyák Ferenc Az együttes a színpadon. JÓL AKAR SZÓRAKOZNI? TÖLTSE SZILVESZTERÉT A GYULA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FMSZ ELEKI, GYULA VÁRI ÉS DOBOZI KISVENDÉGLŐIBEN. A KISVENDÉGLŐK VEZETŐINÉL ASZ­TALÁT ELŐRE BIZTOSÍTHATJA! MINDENKIT SZERETETTEL VÁR AZ FMSZ IGAZGATÓSÁGA ' 82102 Fővárosi 3. számú Építőipari V. STt’ £ felvesz mély- vagy magasepr- azolmati belépéssel alkalma kezdő tejipari vizsgával rendelkező ég gyakorlattal rendelkező gépla­ IXl#1mn«i_tlpM itatóst, villanyszerelő, autóvillany­lottQlftlUZlKCCS szerelő, valamint vízvezetékszerelő »H­­IVA9 szakmunkásokat, azonkívül rako­­­dáshoz f­érfi, mozaiklap- és bet­on -továbbá földmunkásokat (ku- elemgyártó munkára férfi és női bikosokat) segédmunkásokat, vizsgázott és se­gédfű­tőket. Felvételhez munka- Jelentkezés: könyv, Mű­-lap, SZTK kiskönyv Bp., VIII., Csokonai U. 6. és­­ tanácsi igazolás szükséges. Mun­__ ... . kisszállást biztosítunk. Jelentkezés Munkaügyi osztály. , lenti cím munkaügyi csoportjá­éi­­nak________________________________949 6 Szombat FROTTÍR! Az 1966. év nyári strandpapucs divatja! Készíti a Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz, Békéscsaba. Minden színben kapható lesz a szaküzletekben! 601 is. Egy este kitört otthon a bot­rány. Peggyvel voltam valahol, talán éppen moziban. Utána be­néztünk a hírhedt Atom-bárba, amely a néger eset óta törzshe­lyünk lett. Éjfélkor hazavittem Peggyt. Nem volt szándékomban felmenni hozzá, de a kapuban annyit környörgött, rimánkodott, hogy végül engedtem a kérésé­nek. De nem maradtam nála egy óránál tovább, amiért újabb szemrehányásokat kaptam tőle. Hogy már biztosan nem szere­tem, hogy bizonyára új szere­tőm van már! Volt mit hallgatnom. De én megmakacsoltam magam, s nem engedtem a huszonegyből. Ilyen voltam én már, ha egyszer ki­­mondtam a „nemV’-et, cigány­gyerekek potyoghattak az égből, akkor sem változtattam meg az elhatározásomat. Ebben döntő szerepet játszott a jó apámtól örökölt csökönyösségem s nem utolsósorban a hiúságom. Hazamentem. Legnagyobb meglepetésemre Edit nem aludt, teljesen felöl­tözve ő maga nyitott ajtót. — Hol voltál? Megint annál a vörös cédánál? — villámlott a szeme, mint egy fúriának. Ilyen­nek még sohasem láttam az én szelíd Editemet. Teljesen új oldaláról mutatkozott be nekem. — A klubban voltam... — feleltem bizonytalanul s érez­tem, hogy kezdem elveszíteni a talajt a lábam alól. Mindig így voltam, ha hirtelen határozott támadás ért. Megingott oly szi­lárdnak látszó határozottságom. — Nem igaz! — csattant fel mint az ostor. — De... — Az Atom-bárban voltál a vörös szeretőddel! Tudok én mindent! Azt hitted, nem látom kisded játékaidat? Hát tévedtél! Vajon hogyan tudta meg? Biztosan valamelyik nőismerő­söm árult be nála. Vagy talán nyomoztatott utánam? Én naiv lé­lek meg azt hittem, oly ostoba, hogy háromig sem tud számolni. — Nézd, Edit... — kezdtem békítő hangon, de félbeszakított. — Nem érdekel a meséd! Vedd tudomásul, hogyha nem hagysz fel azzal a vörös szaj­háddal, hazaköltözöm a papá­hoz! Nem tűröm tovább, hogy az egész város rajtam nevessen! Mindenki úgy beszél már arról a dögről, mint az igazi Bolton­­néról! A hátam mögött össze­súgnak és nagyokat röhögnek. Hát ennek pontot teszek a vé­gére! Mondanom sem kell, hogy nem ment vissza a papájához Szeretett. És aki szeret, az min­dig a gyengébb fél a házasság­ban. Az igaz, hogy Peggyvel ezen­túl ritkábban és diszkrétebben találkoztam. De úgy látszik, Editet már nem lehetett becsap­ni. Mindennap botrányt csinált Már olyankor is, amikor telje­sen ártatlan voltam és éppen egy gyűlésünkről jöttem haza kissé illuminált állapotban. — Kisregény

Next