Orosházi Hírlap, 1965. október-december (10. évfolyam, 115-153. szám)
1965-12-25 / 151. szám
r ÄS. december 25. Balassi Együttes, 1965 — A békéscsabai Balassi Együttes a szó szoros értelmében megtöltötte a színpadokat. Nem mennyiségre gondolok most, hanem minőségre, tartalomra — igazi művészetre. — Török Erzsi Kossuth-díjas népdalénekesünk mondotta a napokban ezeket a szavakat. Ő, aki tíz esetben lépett fel a békéscsabai Balassi Táncegyüttes műsorában, az Ifjú Zenebarátok előadássorozatban. Ha csak annyit mondunk, hogy eredményes évet zárt a Balassi Együttes, meg sem közelítjük az igazságot. A több mint ötven fellépés külföldi és hazai színpadotkon, a nemzetközi sikerek, az elismerések, a szakmai figyelem, amely egyre inkább „kíváncsiskodik”; a megtisztelő fővárosi meghívás — a néptánckultúra terjesztésének eredményessége az igazi fémjelzője az együttes szereinek. — És az útkeresés? — Nem művész az, aki nem akar mindig valami újat. Emberi tulajdonságok, hogy amit már elérünk, és amit a művész bemutat,megszokottá válik. Márpedig a művészet nem szereti a megszokottság érzetét kelteni. Mi is késsünk újat. — Born Miklós, az együttes koreográfusa, szólótáncosa mondja ezeket. — Mi ez az új? — Nem szeretném még látszatát sem kelteni annak, mintha a modern pécsi balettet utánoznánk, de az eredeti, természetes, kosztümös, a klasszikus értelemben vett néptáncok kissé lemaradtak a Bartók—Kodály-irányzattól. Ők a népzenét pisdesztálra emelték. Új, a modern zenének megfelelő koreográfiát igényel az élet és a közönség. Innen született az Apa és fiai, meg a Fogoly katona koreográfiája— Igen, az „Apa és fiai”... Hogyan kerül szembe a maradi gondolkodású apával a négy fiú, s hogyan marad magára az az apa, aki — bár szereti gyermekeit — gondolkodásában nem akar s nem is tud új lenni, fiatal lenni, nem tud asszimilálódni maga nemzette, újat akaró gyermekei gondolataival. A „Fogoly katona” kompozícióra ez illenék: tragédia táncban elbeszélve. Az elítélt császári katona kedvese még tisztaságát is föláldozza, hogy megmentse emberét a börtöntől, de hiába minden, csak véres inget kap eleven élő szeretője helyett. A táncköltemény (mert költemény) látása közben az ősi népballadák levegője legyinti meg a nézőt, s az, hogy Born Miklós kiváló koreográfus... Ha csak ez a két koreográfi lenne az idei év eredménye, már akkor is mondhatnánk, hogy igazán eredményes évet zárt az együttes, mert talált újat, s gazdagodott a repertoárja. De ez nem minden még. — Az innsbrucki és a szicíliai turné felejthetetlen számomra mondja Palotai Miklós, az együttes zenekari vezetője. Sohasem gondoltam volna, nem is álmodhattam, hogy ilyen híres együttes zenekarának vezetője lehetek, mint amilyen a Balassi. Elmondhatom, hogy a magyar népkultúra képviseletében sok szép sikert arattunk külföldön. ■— A megyei művelődésügyi osztály nevében csak a legnagyobb elismerés hangján tudok szólni az együttesről, amit és ahogyan művelt ebben az évben, öntevékeny csoportoktól ritkaságszámba menő teljesítmény. Ilyen sikerekben gazdag új esztendőt kívánok jövőre, s azt teszem hozzá zárójelben, hogy pihenjék ki magukat az ünnepek alatt, mert sokszor az emberi teljesítőképesség határán túl is szerepeltek — Halmágyi László mondja ezeket a szavakat, aki mindenhová elkísérte a csoportot. — A napokban Pesten vendégszerepeltünk, a Fehérvári úti Egressy-klubban. Zsúfolásig megtelt a nézőtér. Az ország legjobb öntevékeny népitánc-együttesei léphettek fel ezen az estén. Nem elfogultságból mondom, de igaz: a mi együttesünk aratta a legnagyobb tapsot. Born Miklós: „Legényes”-e, ez a megérett, minden részletében alaposan kidolgozott és az együttes számára oly kedves produktum elsöprő sikert aratott. Csak meghatottsággal tudok gondolni erre a szereplésre, s az egész együttesre, amelynek minden tagja nemcsak tud, hanem szeret is táncolni. Az idei évre jó érzéssel pillantok vissza. Fáradtak vagyunk, de ez a fáradtság a jól dolgozó emberek fizikai fáradtsága. Egészségesen igényeljük a pihenést. Nem gyöngültünk, erősödtünk, de — jelképesen — ki kell aludnunk magunkat. És azt kívánom jövőre, hogy sok fiatal, fiú és lány egyaránt jelentkezzen együttesünkbe, erősítse az élet követelte frissítést. — Gécs Jenő, az együttes művészeti vezetője nyilatkozza ezt. Megint Török Erzsi Kossuth-díjas népdalénekes szavai jutnak az újságíró eszébe. A Balassi Együttes mind a hazai, mind a külföldi színpadokat megtöltötte, nem mennyiségileg, hanem minőségileg. S Born Miklós határainkon túl is elismert koreográfus szavai kívánkoznak még ide: — Mi is keresünk újat, s találunk is. Az új évtől ezt várom, ezt remélem. Kicsit talán a modern balett, meg a pantomim határait súrolva, koreográfiánkban történetet, cselekményt kívánunk elmondani. S az új évtől kérem, adjon egészséget együttesünk minden tagjának, meg ilyen töretlen művészetszeretetet, mint amit évek óta adnak a lányok és a fiúk. Ternyák Ferenc Az együttes a színpadon. JÓL AKAR SZÓRAKOZNI? TÖLTSE SZILVESZTERÉT A GYULA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FMSZ ELEKI, GYULA VÁRI ÉS DOBOZI KISVENDÉGLŐIBEN. A KISVENDÉGLŐK VEZETŐINÉL ASZTALÁT ELŐRE BIZTOSÍTHATJA! MINDENKIT SZERETETTEL VÁR AZ FMSZ IGAZGATÓSÁGA ' 82102 Fővárosi 3. számú Építőipari V. STt’ £ felvesz mély- vagy magasepr- azolmati belépéssel alkalma kezdő tejipari vizsgával rendelkező ég gyakorlattal rendelkező gépla IXl#1mn«i_tlpM itatóst, villanyszerelő, autóvillanylottQlftlUZlKCCS szerelő, valamint vízvezetékszerelő »HIVA9 szakmunkásokat, azonkívül rakodáshoz férfi, mozaiklap- és beton -továbbá földmunkásokat (ku- elemgyártó munkára férfi és női bikosokat) segédmunkásokat, vizsgázott és segédfűtőket. Felvételhez munka- Jelentkezés: könyv, Mű-lap, SZTK kiskönyv Bp., VIII., Csokonai U. 6. és tanácsi igazolás szükséges. Mun__ ... . kisszállást biztosítunk. Jelentkezés Munkaügyi osztály. , lenti cím munkaügyi csoportjáéinak________________________________949 6 Szombat FROTTÍR! Az 1966. év nyári strandpapucs divatja! Készíti a Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz, Békéscsaba. Minden színben kapható lesz a szaküzletekben! 601 is. Egy este kitört otthon a botrány. Peggyvel voltam valahol, talán éppen moziban. Utána benéztünk a hírhedt Atom-bárba, amely a néger eset óta törzshelyünk lett. Éjfélkor hazavittem Peggyt. Nem volt szándékomban felmenni hozzá, de a kapuban annyit környörgött, rimánkodott, hogy végül engedtem a kérésének. De nem maradtam nála egy óránál tovább, amiért újabb szemrehányásokat kaptam tőle. Hogy már biztosan nem szeretem, hogy bizonyára új szeretőm van már! Volt mit hallgatnom. De én megmakacsoltam magam, s nem engedtem a huszonegyből. Ilyen voltam én már, ha egyszer kimondtam a „nemV’-et, cigánygyerekek potyoghattak az égből, akkor sem változtattam meg az elhatározásomat. Ebben döntő szerepet játszott a jó apámtól örökölt csökönyösségem s nem utolsósorban a hiúságom. Hazamentem. Legnagyobb meglepetésemre Edit nem aludt, teljesen felöltözve ő maga nyitott ajtót. — Hol voltál? Megint annál a vörös cédánál? — villámlott a szeme, mint egy fúriának. Ilyennek még sohasem láttam az én szelíd Editemet. Teljesen új oldaláról mutatkozott be nekem. — A klubban voltam... — feleltem bizonytalanul s éreztem, hogy kezdem elveszíteni a talajt a lábam alól. Mindig így voltam, ha hirtelen határozott támadás ért. Megingott oly szilárdnak látszó határozottságom. — Nem igaz! — csattant fel mint az ostor. — De... — Az Atom-bárban voltál a vörös szeretőddel! Tudok én mindent! Azt hitted, nem látom kisded játékaidat? Hát tévedtél! Vajon hogyan tudta meg? Biztosan valamelyik nőismerősöm árult be nála. Vagy talán nyomoztatott utánam? Én naiv lélek meg azt hittem, oly ostoba, hogy háromig sem tud számolni. — Nézd, Edit... — kezdtem békítő hangon, de félbeszakított. — Nem érdekel a meséd! Vedd tudomásul, hogyha nem hagysz fel azzal a vörös szajháddal, hazaköltözöm a papához! Nem tűröm tovább, hogy az egész város rajtam nevessen! Mindenki úgy beszél már arról a dögről, mint az igazi Boltonnéról! A hátam mögött összesúgnak és nagyokat röhögnek. Hát ennek pontot teszek a végére! Mondanom sem kell, hogy nem ment vissza a papájához Szeretett. És aki szeret, az mindig a gyengébb fél a házasságban. Az igaz, hogy Peggyvel ezentúl ritkábban és diszkrétebben találkoztam. De úgy látszik, Editet már nem lehetett becsapni. Mindennap botrányt csinált Már olyankor is, amikor teljesen ártatlan voltam és éppen egy gyűlésünkről jöttem haza kissé illuminált állapotban. — Kisregény