Orosházi Hírlap, 1967. július-szeptember (12. évfolyam, 76-114. szám)

1967-07-02 / 76. szám

fjXT7. július 2. 3 Vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) hangsúlyozva rámutatott bizonyos megtorpanásokra is, felhívott és mozgósított ezek kiküszöbölésére. Egész gazdasági fejlődésünk strukturális, szerkezeti problémáit — amelyek összefüggnek az örökséggel, amelyet a hatalomra lépő munkásosztály és a nép kapott a múlt uraitól, valamint a fejlődés kezdeti évtizedeinek nehézségeivel is — nem lehetséges egy-két esztendő alatt megoldani. De a párt a nehézségek előtt nem hunyta be szemét, hanem szembenézett velük, rámutatott orvoslásuk módjaira és mozgósított megoldásukra, és ez fordulatot idézett elő a gazdasági munkában, ami komoly eredményekre vezetett. A pártnak és az ifjúsági szövetségnek tudnia kell, hogy a tömegek egyetértése, támogatása és bizalma a valóságban mélyebb és nagyobb, mint ahogyan mi értékeljük. Az elmúlt évtizedek harcai mindezt bebizonyították. Amikor a párt vagy az ifjúsági szövetség egy adott kérdést világosan, nyíltan feltárt és megjelölte a feladatot, harci programot adott a tömegeknek, akkor a tömegek soraiban megszűntek a zavarok, bizalommal vállalták a munkát, a harcot, ami nagy társadalmi kérdések megoldásánál elengedhetetlen. Amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség saját területén, saját feladatait mérlegeli, amint teszi itt VII. kongresszusán, azzal a nyugodt és biztonságos érzéssel teheti, hogy pártunk politikája elvi politika, szilárd, következetes és ennek a politikának fő irányvonala a legközelebbi esztendőkben sem fog változni. (Nagy taps.) Kádár elvtárs ezután a nemzetközi helyzet égető kérdéseiről szólt . Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy a magyar ifjúság legöntudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen, pontosan, a párt állásfoglalásával, a szocialista országok, a világ minden haladó emberének, véleményével összhangban minősítették az amerikai agresszorok vietnami háborúját, s megfelelő módon szóltak arról a segítségről, amelyet a saját lehetőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a harcoló vietnami népnek és arról is, hogy ezt a támogatást és segítséget folytatni fogják. Legutóbb a Közel-Keleten tört ki a háború. Ez a háború azzal kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei június 5-én hajnalban támadást indítottak az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria, és Jordánia ellen. Ez kétségtelen és vitathatatlan agresszió. Az izraeli csapatok arab országok területét foglalják el, tartják megszállva és különböző kegyetlenségeket követnek el az általuk megszállva tartott területeken, elűzik az arabokat saját hazájuk területéről, saját földjükről. Az izraeli agresszióval kapcsolatban pártunk, kormányunk állást foglalt idehaza és nemzetközi fórumokon, Moszkvában és az Egyesült Nemzetek szervezetében. Állásfoglalásunk világos, közvéleményünk azzal egyetért. Az izraeli agresszió ellen vagyunk és a megtámadott arab országok oldalán állunk. Szilárdan vallott álláspontunk, hogy az agresszió következményeit fel kell számolni és az agresszornak nem származhat háborús bűneiből semmi előnye. Belpolitikánkkal kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy törekvéseink, társadalmi céljaink tömör megfogalmazása a szocialista társadalom teljes felépítése. Ez a társadalom a magyar nép számára épül, s csak a magyar nép műveként jöhet létre. Ebben a harcban, munkában megvan a szerepe és feladata a pártnak, és az ifjúsági szövetségnek, többek között az, hogy hirdessük a szocialista társadalom felépítése érdekében szükséges tennivalókat, lelkesítsük és mozgósítsuk a tömegeiket a feladatok megoldására, szervezzük, vezessük a tömegeket, de a nagy mű csak a nép munkájával valósulhat meg. A politika nyelvén ez azt jelenti, hogy pártunk politikája a munkásosztály vezette munkásparaszt szövetségre, az értelmiséggel való szoros együttműködésre, a nép valamennyi haladó erejének tömörítésére épül. Más nyelven: a Hazafias Népfront eszméje, a kommunisták és a pártonkívüliek szövetségére. A szocialista Magyarország a magyar nép közös műveként jött létre, és az a nép országa. Még igazabb, hogy az ifjúságé lesz a jövendő szocialista Magyarország. És az szép ország lesz. Ott igazság lesz olyan dolgokban is, amikben ma még nincs. A gazdasági munkában most az ötéves tervet kell megvalósítanunk, s a gazdasági mechanizmus reformjával kell foglalkoznunk. Ez utóbbival kapcsolatban a legokosabb, amit ajánlhatok, hogy ne célnak tekintsék, hanem eszköznek. A gazdasági mechanizmus reformjának megvan a maga meghatározott világos célja: ez, hogy hatékonyabbá és jobbá tegyük a gazdasági tevékenységünket. Amit az ötéves tervben a termelési eszközök fejlesztése, az életszínvonal-emelés, a kulturális ellátás területén elhatároztunk, azt most már a gazdasági mechanizmus reformja segítségével kell megvalósítanunk. És ha a reformot jól vezetjük be, és jól hajtjuk végre, akkor még lendületesebb, még gyorsabb fejlődés következik a gazdasági munkában is. Felvetődött itt az a probléma, hogy mit csináljon a KISZ a reformmal kapcsolatban, mi a feladata. Én a KTSZ-nek azt ajánlom, hogy amint nem szükséges a KISZ bizottságainak külön és önálló külpolitikát, külön és önálló belpolitikát kidolgozniuk, ugyanúgy nem szükséges kidolgozniuk külön ifjúsági gazdasági mechanizmus reformot sem. (Nagy derültség, tons.) A reform alapelveit tudományosan kidolgozták, ellenőrizték és korrigálták, most a kormány rendelkezéseiben és jogszabályaiban konkretizálja, teljessé teszi és bevezeti. Az ifjúság a maga lendületével, szocialista meggyőződésével, helyeslésével és kritikájával elevenen és bátran kapcsolódjék bele és végezze el azt, amit az ifjúsági szövetség és az ifjúság elvégezhet. Ami a beszámolóban, a határozati javaslatokban a KISZ továbbfejlesztésének fő irányaként, tehát kommunista jellegének erősítése, szervezeti fejlesztése, az érdekképviseleti feladatok helyes és jó ellátása tekintetében szerepel, helyes és nemcsak saját nevemben, a párt, a Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy mindebben egyetértünk és támogatjuk. A Központi Bizottság és a párt valamennyi szervezete kötelességének tartja, hogy KISZ mindennapi munkájában betöltse azt az irányító, segítő szerepet, amit csak a párt láthat el és végezhet el. Komoly vita van — ez részben a Nyugat befolyása, részben saját, még nem tisztázott kulturális nézeteinkből következik — a modernség és a korszerűség körül. Mi a modern, mi a korszerű? A fiataloknál ennek nagy jelentősége van, mert természetesen mindenképpen modernek és korszerűek akarnak lenni. Végül van vita akörül — ezt nem a fiatalok kezdik —, hogy milyen a magyar ifjúság, milyenek a magyar fiatalok. Ezekről szeretnék néhány szót szólni. A vadnyugati nadrágokkal, meg hajviselettel, meg szakállal nem akarok foglalkozni. Az öltözködésnek megvan a maga jelentősége, minden ember szeret jól kinézni, a fiatal pedig tetszeni is akar, és ez normális dolog. Azon kívül van a világon divat is, és azzal valamiféleképpen haladni kell. Persze ennek is megvannak a maga civilizált normái és ehhez ragaszkodni kell. Ami itt fontos, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divattervező cég, nem fodrászipari ktsz, és nem is kell ilyesmivel foglalkoznia. A pártnak, a KISZ-nek e kérdések társadalmi oldalával kell foglalkozniuk. A kongresszus megnyitásakor behozták a terembe a piros-fehér- zöld zászlót. Legfőbb törvényhozó szervünk épületén, a Parlament kupoláján ott van a vörös csillag. A zászló és a vörös csillag szent dolgok, jelképek Azt jelenti, hogy a magyar nép sorsában a nemzeti boldogulás és a szocializmus eggyé vált, elválaszthatatlanul összeforrott. A vörös csillag jelenti a szocialista mivoltunkat, a munkáshatalmat, a termelőeszközök társadalmi tulajdonát és a proletárinternacionalizmust, a kommunista eszmét. Ahhoz, hogy ne legyen világháború és népünk békéjét megőrizhessük, szükséges, hogy minden öntudatos magyar fiatal bármikor kész legyen mindenét, és ha kell, az életét is feláldozni ezekért a zászlókért és azért, amit a zászló jelent a mi számunkra. Ha az ellenség tudja és látja, hogy a magyar népet és a magyar ifjúságot eltökéltségében megingatni nem tudja, mert szocialista vívmányait, hazája függetlenségét kész minden körülmények között, mindenféleképpen és minden áldozat árán megvédeni, és eltökélt szándéka felépíteni a szocialista társadalmat, akkor nincs mit keresnie nálunk. Utoljára hagytam azt a kérdést, amely sokszor szerepel cikkekben: Ki felelős az ifjúságért? Az ifjúságért felel a párt, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, felelősek a pedagógusok, a szülők és felelős az egész társadalom. Amikor az ifjúság kérdésével, mint társadalmi kérdéssel foglalkozunk, ebből kell kiindulnunk. Természetesen a párt, meg a pedagógusok, meg az egész társadalom felel az ifjúságért, de ők sok minden másért is felelnek. A Kommunista Ifjúsági Szövetség azonban csak az ifjúságért felel. Én azonban ezt kiegészíteném azzal, hogy az ifjúság is felel önmagáért. És minden egyes fiatal felel saját magáért. Elvtársak: A párt jelenlegi politikájának és a Magyar Népköztársaság politikájának fő vonásai 1956-ban és azt követően alakultak ki. A dogmatikus hibák ellen és az ellenforradalmi felkelés ellen vívott harcokban formálódott pártunk jelenlegi politikája és harci programja. Ezt az idők és a szükségesség követelményeinek megfelelően fejlesztettük és fejlesztjük tovább, de mindig marxisták—leninisták, kommunisták voltunk. Ebből következik, hogy a szocializmus belső építésének alapkérdéseiben, s a szocializmus alapvető világkérdéseiben a lényeget tekintve mindig ugyanazt vallottuk. Ami a módszereket, s az eljárási módot illeti, mindig a szövetségi politika és a humánus módszerek hívei voltunk minden körülmények között. Külön fel szeretném hívni az ifjúsági mozgalomban dolgozó elvtársak figyelmét arra, hogy amikor a fiatalokat nevelik, feltétlenül a jó propaganda módszereivel éljenek, tehát színvonalas, meggyőző érveket használjanak, hallgassák meg a fiatalok kérdéseit, válaszoljanak rájuk ismét és ismét, türelemmel. Végső fokon persze van a társadalmi magatartásnak egy minimális normája, aminek betartására rá is kell kényszeríteni azt a fiatalt, aki mindezek után nem jutott el odáig, hogy betartsa azt. Ez igazságos szabály. Aki a közösség életét rombolja és megkeseríti, azt egy ideig kell nevelni, meg kell próbálni meggyőzni, de végső soron, ha minden nem megy, kényszerítenünk kell. Ez a pedagógia utolsó, de e»»zsákos és törvényes eszköze. (Taps.) Ezt csinálja pártunk tulajdonképpen a nagy politikában is. Mi, igazságos és nagyszerű elveket vallunk és váltunk valóra, amelyek minden dolgozó ember jobb jövendőjét szolgálják. Hogy ezt érvényesíteni tudjuk, mozgósítunk, szervezünk, türelemmel beszélünk, érvelünk, meggyőzünk, meg akarunk nyerni embereket az ügynek, s mindig is ezt fogjuk folytatni. Mindig! De végül itt is van egy norma: az, hogy a Magyar Népköztársaság törvényeit mindenkinek be kell tartania, és akit a meggyőzéssel nem sikerült rávennünk arra, hogy értse meg a mi társadalmunkat, végezze el azt a kötelességet, ami reá háramlik és tartsa magát az általános társadalmi és emberi illemhez, aki megszegi a törvényeket, azzal szemben ingadozás nélkül, pontosan és szigorúan alkalmazzuk a törvényeket. Mi soha nem élünk vissza azzal, hogy a hatalom a munkásosztály kezében van, s a párt kormányoz, s ha a választás rajtunk múlik, mi mindig a szép szó hívei leszünk. Ez következik humanista, kommunista világnézetünkből, magatartásunkból és elveinkből. A Központi Bizottság nevében azt ígérhetem, hogy eddigi törekvéseinket követjük, önöknek pedig azt kívánjuk, hogy haladjanak tovább a megkezdett, egészséges úton, amelyen most járnak. Jó munkát, sok sikert kívánok. (Hosszan tartó, lelkes taps.) * • A KISZ Központi Bizottságának első titkárává ismét Méhes Lajost, az első titkár állandó helyettesévé Szabó Jánost, a KISZ Központi Bizottságának titkáraivá: Kárpáti Sándort, Molnár Györgyöt, Nádasdi Józsefet, Ribánszki Róbertet és Vajó Pétert választották. A KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának tagja lett Méhes Lajos, Szabó János, Kárpáti Sándor, Molnár György, Nádasdi József, Ribánszki Róbert, Vajó Péter, Somogyi Imre, Szabó Ferenc, Sándor György, Perger Lajos, Kovács Sándor, Orosz László, Szabó Béla és Demeter Piroska. Az elnöki zárszó után felcsendült az Internacionálé, percekig zúgott a taps. Ezzel véget ért a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VII. kongresszusa. Befejezte munkáját a KISZ VII. kongresszusa bosszúsan. — Ezt a süketnek is hallania kéne. Azzal belerúgdos az ajtóba. Egy idősebb, népfölkelő korú katona odaszól neki. — Bal lábbal rúgdosd, testvér, hátha úgy szerencséd lesz! Valamelyik homályos zugból a polgármester siet elő, nadrágját gombolja. — Nem bírom tovább visszatartani — közli a sokasággal. A népfölkelő káromkodik. — Miért a köpenyem zsebébe vizel, a bandzsi istenit! Csak civillel össze ne keveredjék az ember, ez még a fütyülőjével se bír célozni! A polgármester mintha jelt adott volna mindazoknak, akik szintén nem bírják visszatartani, csakhamar jó hosszú sor mozog előre a vasajtó felé. Ha már kijutni nem lehet, legalább levizelik az ajtót. Folyik a lé, akik a közelben ülnek, dühöngve húzódnak beljebb, a fene egye meg ezt a sok bűzcsinálót. Egy órával később azonban mindnyájan kibékülnének vele, ha csak vizeletszagot éreznének a bunkerben. — Tiszteletem, polgármester úr! Szivarcsutkára próbál rágyújtani, rám néz kíváncsian. — Te is itt vagy, Ernő fiam? Na nézd csak Deső Kálmán! Nem jöttök át a másik szájába? Ott van, kérlek, az egész városháza. Behajtottak ide bennünket, ahogy voltunk, az íróasztalomat se hagyták bezárni. Szépen kezdődik, uramisten. Ahol tizenkilencben abbamaradt ... Akinek valaha is búgot vasaltak a nadrágjába, ezeknek nem kóser. Nem értem, hogyan foghattak össze velük az amerikaiak. Illetve, az amerikaiak hagyján, wild west az egész, vagy mi a csoda, gyönyörű bagázsi, folyton lődöznek. De az angolok? Egy ősi jogállam! My house is my castle! És leállnak ezekkel az Ázsiából szalajtott analfabétákkal, akik se kihallgatás, se vizsgálat... Bánom, hogy megszólítottam. Elviselhetetlen. A báró legalább tudta, hogy az oroszok megtanultak írni-olvasni, sőt, egyebet is megtanultak: ez a vén hülye még ennyit sem tud. — Ne haragudj, polgármester úr, a németek alatt megszokhattad volna, hogy embereket vizsgálat nélkül becsuknak, ki is végeznek. — Engem? A legnagyobb tisztelettel kezeltek, én mindvégig a város első tisztviselője voltam a szemükben! Én ezt az injúriát nem hagyom ennyiben, én protestálok ... Gallai este óta meg sem szólalt. Üres fülét piszkálja egykedvűen, lába közé köpdös. Aztán egyszer csak, mikor már párásodik a szeme a bűztől, elkezdi vizsgálni Sorkit, mintha fel kéne becsülnie. (Folytatjuk)