Orosházi Hírlap, 1967. július-szeptember (12. évfolyam, 76-114. szám)

1967-09-14 / 108. szám

19 €7. szeptember 14. Az összeesküvők páncélosokkal akarják megszállni Kairót Kairó Az Ab­ram szerdai száma több­oldalas beszámolóban ismerteti az Amer marsall által szőtt össze­esküvés eddig feltárt részleteit és közli a leleplezett puccsisták sa­ját kezű írásos vallomásainak fényképeit. A lap bejelenti, hogy letartóz­tatták Abbasz Raduan volt bel­ügyminisztert és őrizetbe vették Szalah Nasszrt, a felderítő szol­gálat volt vezetőjét Az összeesküvést feltáró vizs­gálat a végéhez közeledik és va­lószínűleg két hét múlva hadbí­róság elé lehet állítani a vádlot­takat — írja az Ahram. A vezető kairói lap megálla­pítja, hogy a kalandorok min­denáron hatalomra akartak ke­rülni. Többen köztük azért tör­tek a hatalomra, hogy elfeled­tessék felelősségüket az agres­­­szorral szemben elszenvedett ka­tonai vereségért. Az Ahram meg­állapítja: az összeesküvés célja az volt, hogy Amer marsalit visszaállítsa a hadsereg élére, an­nak ellenére, hogy Nasszer elnök a hadsereg és a nép érdekében ezt ellenezte. A terv előkészítési szakaszá­ban kevesen tudtak az akcióról. Amer marsalkat és Samsz Bad­­ran volt hadügyminiszteren kívül hatan. Ezek: Galal Hareidi, a Sajka Kommandó volt parancs­noka, Ahmed Abdalla alezredes, a Sajka volt helyettes parancsno­ka, aki a hadműveletek elején parancs ellenére elhagyta a Si­­nai-félszigetet és Kairóba tért vissza, s aki ellen emiatt had­­bírósági eljárást indítottak (Amer ezt a tábornokot villájában rejte­gette), Húszein Mukhtar alezre­des, a kommandók egyik tisztje, Mohamed Tahszin Zaki ezredes, a Kairó közelében levő insasszi repülőtér légi egységének parancs­noka és Abbasz Raduan volt bel­ügyminiszter. Amer és Samsz Badran e hat összeesküvő részvé­telével „forradalmi tanácsot” akart létesíteni. Siker esetén az új kormányt Samsz Badran ala­kította volna meg. A tanúvallomá­sok szerint az akció nem irányult volna Nasszer ellen, hanem rá akarta kényszeríteni az elnököt a változások tudomásulvételére. Ez ügyben az egyik titkos össze­jövetelen vita folyt. Feltették a kérdést: elfogadja-e Nasszer a rá­kényszerített helyzetet? Úgy vél­ték, hogy két okból valószínű, hogy elfogadja: először azért, mert nem akar vérontást és ed­dig mindig is elkerülte, másodsor­ban pedig azért, mert izraeli erők vannak a Sinai-félszigeten és eb­ben a helyzetben az elnök min­dent inkább elfogad, mint egy esetleges összeütközést a hadsere­gen belül. Feltették a kérdést: mi történjék akkor, ha az elnök mégsem fogadja el az új helyze­tet? Erre az esetre­ abban állapod­tak meg: Amer marsall személye­sen Kairóba vezet egy páncélos hadoszlopot, hogy kierőszakolja a terv végrehajtását. A tisztek között, akikkel kap­csolatba léptek, többen ellenveté­seket tettek. Így például több tiszt tiltakozott a vereség miatt fele­lős főtisztek jelenléte ellen. Ah­med Abdalla azt válaszolta, hogy Amer marsall meg tudja külön­böztetni a jót a rossztól, de most mindenkire szükség van. Három nappal a terv végrehaj­tására kitűzött időpont előtt Ab­dalla alezredes kérte Amert, hoz­zák előre az akció idejét, mert úgy érezte, hogy a katonai biz­tonsági szervek megneszelték a dolgot. De mindent augusztus 27- re készítettek elő és így nem tud­ták előrehozni az akció végrehaj­tásának időpontját. Izraeli bombatámadás az EHK ellen Romos házak Szuezben, az izraeliek bombatámadása után, az Arba­sen téren. A légitámadás következtében 44 személy vesz­tette életét. FIGYELEM! Felkérjük igen tisztelt megrendelőinket, hogy a várható őszi-téli torlódások elkerülése végett a javításra szánt lábbeliket mielőbb szíveskedjenek részlegeinkhez javítás végett eljuttatni, mivel október hónaptól kezdő­dően vállalási határidőnket kénytelenek leszünk 2—3 hétre meghosszabbítani. KÖRÖSVIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ 82497 2 Eltévedt rakéta Amerikai—nyugatnémet rakéta­hadgyakorlatokat rendeztek ked­den éjjel az Egyesült Államok­ban. Az Utah állambeli támasz­pontról öttonnás Fershing-rakétá­­kat lőttek ki. Az egyik rakéta a levegőben irányíthatatlanná vált és önálló útra tért. A hangnál na­gyobb sebességgel túlrepült be­csapódási célpontján, az új-mexi­­kói White Sands-i sivatagi terü­leten és Mexikóban zuhant le. Feltételezik, hogy a Pershing la­katlan területen ért földet. (MTI) Csütörtök EAK-nyilatkozat a kinshasai értekezleten A kairói sajtó vezető helyen is­merteti azt a nyilatkozatot, ame­lyet Mohamed Fajek tájékoztatás­ügyi miniszter, az EAK­ képvise­­lője tett a kinshasai afrikai csúcs­­értekezleten. Fajek felkérte az af­rikai államokat, támogassák az EAK-ot az agresszió következmé­nyeinek felszámolására irányuló erőfeszítéseiben. Közölte, hogy az imperialistákkal együtt Dél-Afri­­ka is önkéntesekkel támogatta az agressziót. Az EAK küldöttségének vezető­je három pontban foglalta össze az egyiptomi álláspontot: 1. „Békét akarunk a Közép-Ke­leten, hogy az építőmunkának szentelhessük magunkat.” 2. „Az izraeli erőknek vissza kell vonulniuk június 5-e előtt elfoglalt állásaikba.” 3. „A tartós béke csak az igaz­ságra épülhet, ezért a válság meg­oldásának figyelembe kell venni a palesztínai nép jogait, amelye­ket az ENSZ több ízben leszöge­zett.” Fajek kijelentette, hogy az EAK nem kér az értekezlettől ez ügy­ben sem határozatot, sem aján­lást. (MTI) Újabb incidens a szikkimi határon Új Delhi Az indiai hadügyminisztérium jelentése szerint szerdán a kora reggeli órákban újabb fegyveres konfliktusra került sor a kínai és indiai határőrség között Natu mellett, a szikkimi határ mentén. Eszerint a kínaiak ágyúztak és aknáztak az indiai határőrök felé és ez okozta a háromórás tűzpár­­bajt India előzőleg jegyzékben java­solta, hogy szerda reggeltől egyez­­zenek meg a felek egy ideiglenes tűzszünetben. Az Új Kína hírügynökség kom­mentárja szerint a „ha­tárinciden­­sek indiai reakciós körök előre kitervezett és végrehajtott provo­kációi, amelyekért Kína , a felelős­séget teljes mértékben Indiára hárítja át”. (MTI) Feszültség Djakartában és Kelet-Jáván Djakarta Indonéz tengerészgyalogosok és a Sukarno volt elnök esküdt el­lenfeleinek ismert jobboldali KAMI diákcsoport között nagy ve­rekedés tört ki kedden éjjel Dja­kartában. Az összetűzés a diák­akciófront székháza előtt kezdő­dött. Az épületet a verekedés után a tengerészgyalogos-egységek kö­rülzárták. Ismeretes, hogy a ten­gerészgyalogság jelentős része Sukarnóval szimpatizál. Az ellenségeskedés, a jelek sze­rint, Kelet-Jáváról terjedt át a fővárosra. A hadsereg elhárító osztálya időközben megkezdte két borneói diák és egy katonatiszt kihallga­tását. Azzal vádolják őket, hogy revolverrel kényszerítettek egy taxisofőrt, törje át a Suharto ideiglenes államelnök lakóhelyé­nél felállított úttorlaszokat, majd lövöldözve megpróbáltak behatol­ni a házba. .Egyikük véletlenül a taxisofőrön halálos sebet ejtett. Azt mondják, hogy csak „beszél­ni” akartak a tábornokkal. Az amerikai­­ egy amerikai szemével Oriana Fallaci, a kiváló olasz írónő, a „L’Europeo” című milá­nói hetilap riportere, több mint egy esztendeje az Egyesült Álla­mokban tartózkodik, ahol sokol­dalú képet rajzol az amerikai életformáról. Neves írókat — többek között Norman Mailer-t, az idős John Des Passos-t — is kivallatott arról, miért nem sze­retik Európában — és másutt sem — az amerikaiakat. Leg­utóbb a világhírű „­tudományos­fantasztikus" író, Ray Bradbury szavait rögzítette magnetofonra. A negyven év körüli, Los An­gelesben lakó Bradbury-t — a „Marsbéli krónikák”, a „Fahren­heit 541” és több más mű alko­tóját — Magyarországon is is­merik már. Humanista tartalmú, érdekes cselekményű írásai ki­emelkednek az immár bőven hömpölygő „science-fiction” ára­dásból is... ! Bradbury szerint az amerikai­­­­akat — többek kö­zött — azért­­ nem szeretik, mert maguk az amerikaiak is — szellemi rest­­i­ségből, lelki konformból, a csu­pán külső ráhatásokra való fi­gyelésből — „fekete-fehér”-nek veszik a dolgokat Nem ismer­nek árnyalatokat nem szeretik , a paradoxonokat (Ezért nem­­ volt soha népszerű az USA-ban ! G. B. Shaw!) Ezen a talajon jö­­­­hetett létre aztán az a „mentali­­­­tás”, hogy „a kommunizmus az kommunizmus, és ezzel kész”. — Vagyis az* átlag amerikainak — fogalmazza meg Bradbury — fogalma sincs arról, hogy mi az: kommunizmus, szocializmus,­­ társadalmi haladás. — Csak a­­ félelmet sulykolták belé, és erre a félelemre alapozva lehetett és lehet — például — Francót tá­mogatni és nem az antol-francó­­istákat, és elkövetni azokat a súlyos politikai hibákat amelye­ket az amerikai kormány Viet­namban elkövet.. Miután Bradbury nagyon is egyértelműen ítélt el olyan poli­tikusokat, mint Johnson elnök, Bush. McNamara, az olasz új­ságírónő megkérdezte tőle: bí­zik-e vajon Robert Kennedy­ben? Bradbury őszintén megmondta, hogy bár több tisztességes és intelligens ismerőse sokat vár „Bob”-tól, a maga részéről „egyáltalán nincs oda ettől a fiatalembertől”. — Miért nem áll a sarkára egyszer és min­denkorra határozottan állást foglalva a vietnami beavatkozás és Johnson ellen, vállalva az esetleges nyaktörést, politikai karrierjének végét is?... Miért?! Mert Robert Kennedy nem nagy ember, azért Fallaci megkockáztatta azt a véleményt, hogy nyilván azért sem szeretik a világban Ameri­kát, mert ez az ország gazdag, mert itt sok olyan van, ami már sutt nincs. Bradbury ehhez rög­tön hozzáfűzte, hogy Ameriká­ban nem egyszerűen gazdagok­ról, hanem „újgazdagok”-ról kell beszélni. — Nagyon sok minde­nünk van, rengeteg amerikai — bár távolról sem mindenki — kényelmes körülmények között él. Lényegünkben, lelkünkben azonban bizonytalanok, szoron­gók, gyengék vagyunk. A hosszú beszélgetés egyik legérdekesebb témáját — az amerikaiak lelki gyengeségének kérdését — Bradbury részletesen elemezte: — Idefigyeljen! Nemcsak tu­dományos dolgozatok, felméré­sek légiója, hanem a legközvet­lenebb, legszimplább tapasztalat — egy séta New Yorkban vagy akár az én pátriámban, Los An­gelesben — azt bizonyítja, hogy az amerikai férfiak elférfiatla­­nodtak, hogy korán lettek öregek. Jól tápláltak, nagy­ testűek, de mégsem igazán férfiak. Suhanc­­ból minden átmenet nélkül öreg­emberekké — szerepekbe mere­vedett, lelki kezdeményezésekre képtelen idős urakká — változ­nak. Szégyen ez, de így van. Egy tipikus amerikai családapa nem mer a sarkára állni, nincs bá­torsága ellentmondani a felesé­gének, a konvencióknak. Rómá­ban — vagy például Dublinban — szegényebbek az emberek, mint nálunk, Amerikában. De — úgy látom — a férfiak férfia­sabbak és az asszonyok sem csupán a család illemtanának fenntartói, hanem valóban as­­­szonyok is. Abban, hogy egy harminc év körüli amerikai átlagember már tulajdonképpen „kiégett”, az író szerint szerepe van az egyoldalú technikai kultúrának, s az ame­rikai történelem sajátos útjának is. — Nálunk már minden sa­rokban van egy elektronikus számológép és lassan azzal szá­molhatunk, hogy minden prob­lémánkra a computerek adnak választ. De vajon milyen „vá­lasz” ez? Hiszen ilyen körülmé­nyek között — amikor a techni­kai forradalmat nem ellensú­lyozza nagy eszmék, gondolatok forradalma — az élet játékká válik, infantilizálódik... Ha már csak bizonyos gombokat kell megnyomni, akkor mi lesz az emberi lélekkel, a szellemmel?... Nem véletlen, hogy „sience fic­tion”­—okat írok. Erre ösztönzi az embert nem utolsósorban az a fantasztikus ellentmondás, amely a technikai haladás és az ameri­kai társadalom gyenge, bizony­­talan, infantilis tudata között van... Antal Gábor

Next