Orosházi Hírlap, 1967. július-szeptember (12. évfolyam, 76-114. szám)
1967-09-14 / 108. szám
19 €7. szeptember 14. Az összeesküvők páncélosokkal akarják megszállni Kairót Kairó Az Abram szerdai száma többoldalas beszámolóban ismerteti az Amer marsall által szőtt összeesküvés eddig feltárt részleteit és közli a leleplezett puccsisták saját kezű írásos vallomásainak fényképeit. A lap bejelenti, hogy letartóztatták Abbasz Raduan volt belügyminisztert és őrizetbe vették Szalah Nasszrt, a felderítő szolgálat volt vezetőjét Az összeesküvést feltáró vizsgálat a végéhez közeledik és valószínűleg két hét múlva hadbíróság elé lehet állítani a vádlottakat — írja az Ahram. A vezető kairói lap megállapítja, hogy a kalandorok mindenáron hatalomra akartak kerülni. Többen köztük azért törtek a hatalomra, hogy elfeledtessék felelősségüket az agresszorral szemben elszenvedett katonai vereségért. Az Ahram megállapítja: az összeesküvés célja az volt, hogy Amer marsalit visszaállítsa a hadsereg élére, annak ellenére, hogy Nasszer elnök a hadsereg és a nép érdekében ezt ellenezte. A terv előkészítési szakaszában kevesen tudtak az akcióról. Amer marsalkat és Samsz Badran volt hadügyminiszteren kívül hatan. Ezek: Galal Hareidi, a Sajka Kommandó volt parancsnoka, Ahmed Abdalla alezredes, a Sajka volt helyettes parancsnoka, aki a hadműveletek elején parancs ellenére elhagyta a Sinai-félszigetet és Kairóba tért vissza, s aki ellen emiatt hadbírósági eljárást indítottak (Amer ezt a tábornokot villájában rejtegette), Húszein Mukhtar alezredes, a kommandók egyik tisztje, Mohamed Tahszin Zaki ezredes, a Kairó közelében levő insasszi repülőtér légi egységének parancsnoka és Abbasz Raduan volt belügyminiszter. Amer és Samsz Badran e hat összeesküvő részvételével „forradalmi tanácsot” akart létesíteni. Siker esetén az új kormányt Samsz Badran alakította volna meg. A tanúvallomások szerint az akció nem irányult volna Nasszer ellen, hanem rá akarta kényszeríteni az elnököt a változások tudomásulvételére. Ez ügyben az egyik titkos összejövetelen vita folyt. Feltették a kérdést: elfogadja-e Nasszer a rákényszerített helyzetet? Úgy vélték, hogy két okból valószínű, hogy elfogadja: először azért, mert nem akar vérontást és eddig mindig is elkerülte, másodsorban pedig azért, mert izraeli erők vannak a Sinai-félszigeten és ebben a helyzetben az elnök mindent inkább elfogad, mint egy esetleges összeütközést a hadseregen belül. Feltették a kérdést: mi történjék akkor, ha az elnök mégsem fogadja el az új helyzetet? Erre az esetre abban állapodtak meg: Amer marsall személyesen Kairóba vezet egy páncélos hadoszlopot, hogy kierőszakolja a terv végrehajtását. A tisztek között, akikkel kapcsolatba léptek, többen ellenvetéseket tettek. Így például több tiszt tiltakozott a vereség miatt felelős főtisztek jelenléte ellen. Ahmed Abdalla azt válaszolta, hogy Amer marsall meg tudja különböztetni a jót a rossztól, de most mindenkire szükség van. Három nappal a terv végrehajtására kitűzött időpont előtt Abdalla alezredes kérte Amert, hozzák előre az akció idejét, mert úgy érezte, hogy a katonai biztonsági szervek megneszelték a dolgot. De mindent augusztus 27- re készítettek elő és így nem tudták előrehozni az akció végrehajtásának időpontját. Izraeli bombatámadás az EHK ellen Romos házak Szuezben, az izraeliek bombatámadása után, az Arbasen téren. A légitámadás következtében 44 személy vesztette életét. FIGYELEM! Felkérjük igen tisztelt megrendelőinket, hogy a várható őszi-téli torlódások elkerülése végett a javításra szánt lábbeliket mielőbb szíveskedjenek részlegeinkhez javítás végett eljuttatni, mivel október hónaptól kezdődően vállalási határidőnket kénytelenek leszünk 2—3 hétre meghosszabbítani. KÖRÖSVIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ 82497 2 Eltévedt rakéta Amerikai—nyugatnémet rakétahadgyakorlatokat rendeztek kedden éjjel az Egyesült Államokban. Az Utah állambeli támaszpontról öttonnás Fershing-rakétákat lőttek ki. Az egyik rakéta a levegőben irányíthatatlanná vált és önálló útra tért. A hangnál nagyobb sebességgel túlrepült becsapódási célpontján, az új-mexikói White Sands-i sivatagi területen és Mexikóban zuhant le. Feltételezik, hogy a Pershing lakatlan területen ért földet. (MTI) Csütörtök EAK-nyilatkozat a kinshasai értekezleten A kairói sajtó vezető helyen ismerteti azt a nyilatkozatot, amelyet Mohamed Fajek tájékoztatásügyi miniszter, az EAK képviselője tett a kinshasai afrikai csúcsértekezleten. Fajek felkérte az afrikai államokat, támogassák az EAK-ot az agresszió következményeinek felszámolására irányuló erőfeszítéseiben. Közölte, hogy az imperialistákkal együtt Dél-Afrika is önkéntesekkel támogatta az agressziót. Az EAK küldöttségének vezetője három pontban foglalta össze az egyiptomi álláspontot: 1. „Békét akarunk a Közép-Keleten, hogy az építőmunkának szentelhessük magunkat.” 2. „Az izraeli erőknek vissza kell vonulniuk június 5-e előtt elfoglalt állásaikba.” 3. „A tartós béke csak az igazságra épülhet, ezért a válság megoldásának figyelembe kell venni a palesztínai nép jogait, amelyeket az ENSZ több ízben leszögezett.” Fajek kijelentette, hogy az EAK nem kér az értekezlettől ez ügyben sem határozatot, sem ajánlást. (MTI) Újabb incidens a szikkimi határon Új Delhi Az indiai hadügyminisztérium jelentése szerint szerdán a kora reggeli órákban újabb fegyveres konfliktusra került sor a kínai és indiai határőrség között Natu mellett, a szikkimi határ mentén. Eszerint a kínaiak ágyúztak és aknáztak az indiai határőrök felé és ez okozta a háromórás tűzpárbajt India előzőleg jegyzékben javasolta, hogy szerda reggeltől egyezzenek meg a felek egy ideiglenes tűzszünetben. Az Új Kína hírügynökség kommentárja szerint a „határincidensek indiai reakciós körök előre kitervezett és végrehajtott provokációi, amelyekért Kína , a felelősséget teljes mértékben Indiára hárítja át”. (MTI) Feszültség Djakartában és Kelet-Jáván Djakarta Indonéz tengerészgyalogosok és a Sukarno volt elnök esküdt ellenfeleinek ismert jobboldali KAMI diákcsoport között nagy verekedés tört ki kedden éjjel Djakartában. Az összetűzés a diákakciófront székháza előtt kezdődött. Az épületet a verekedés után a tengerészgyalogos-egységek körülzárták. Ismeretes, hogy a tengerészgyalogság jelentős része Sukarnóval szimpatizál. Az ellenségeskedés, a jelek szerint, Kelet-Jáváról terjedt át a fővárosra. A hadsereg elhárító osztálya időközben megkezdte két borneói diák és egy katonatiszt kihallgatását. Azzal vádolják őket, hogy revolverrel kényszerítettek egy taxisofőrt, törje át a Suharto ideiglenes államelnök lakóhelyénél felállított úttorlaszokat, majd lövöldözve megpróbáltak behatolni a házba. .Egyikük véletlenül a taxisofőrön halálos sebet ejtett. Azt mondják, hogy csak „beszélni” akartak a tábornokkal. Az amerikai egy amerikai szemével Oriana Fallaci, a kiváló olasz írónő, a „L’Europeo” című milánói hetilap riportere, több mint egy esztendeje az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol sokoldalú képet rajzol az amerikai életformáról. Neves írókat — többek között Norman Mailer-t, az idős John Des Passos-t — is kivallatott arról, miért nem szeretik Európában — és másutt sem — az amerikaiakat. Legutóbb a világhírű „tudományosfantasztikus" író, Ray Bradbury szavait rögzítette magnetofonra. A negyven év körüli, Los Angelesben lakó Bradbury-t — a „Marsbéli krónikák”, a „Fahrenheit 541” és több más mű alkotóját — Magyarországon is ismerik már. Humanista tartalmú, érdekes cselekményű írásai kiemelkednek az immár bőven hömpölygő „science-fiction” áradásból is... ! Bradbury szerint az amerikaiakat — többek között — azért nem szeretik, mert maguk az amerikaiak is — szellemi restiségből, lelki konformból, a csupán külső ráhatásokra való figyelésből — „fekete-fehér”-nek veszik a dolgokat Nem ismernek árnyalatokat nem szeretik , a paradoxonokat (Ezért nem volt soha népszerű az USA-ban ! G. B. Shaw!) Ezen a talajon jöhetett létre aztán az a „mentalitás”, hogy „a kommunizmus az kommunizmus, és ezzel kész”. — Vagyis az* átlag amerikainak — fogalmazza meg Bradbury — fogalma sincs arról, hogy mi az: kommunizmus, szocializmus, társadalmi haladás. — Csak a félelmet sulykolták belé, és erre a félelemre alapozva lehetett és lehet — például — Francót támogatni és nem az antol-francóistákat, és elkövetni azokat a súlyos politikai hibákat amelyeket az amerikai kormány Vietnamban elkövet.. Miután Bradbury nagyon is egyértelműen ítélt el olyan politikusokat, mint Johnson elnök, Bush. McNamara, az olasz újságírónő megkérdezte tőle: bízik-e vajon Robert Kennedyben? Bradbury őszintén megmondta, hogy bár több tisztességes és intelligens ismerőse sokat vár „Bob”-tól, a maga részéről „egyáltalán nincs oda ettől a fiatalembertől”. — Miért nem áll a sarkára egyszer és mindenkorra határozottan állást foglalva a vietnami beavatkozás és Johnson ellen, vállalva az esetleges nyaktörést, politikai karrierjének végét is?... Miért?! Mert Robert Kennedy nem nagy ember, azért Fallaci megkockáztatta azt a véleményt, hogy nyilván azért sem szeretik a világban Amerikát, mert ez az ország gazdag, mert itt sok olyan van, ami már sutt nincs. Bradbury ehhez rögtön hozzáfűzte, hogy Amerikában nem egyszerűen gazdagokról, hanem „újgazdagok”-ról kell beszélni. — Nagyon sok mindenünk van, rengeteg amerikai — bár távolról sem mindenki — kényelmes körülmények között él. Lényegünkben, lelkünkben azonban bizonytalanok, szorongók, gyengék vagyunk. A hosszú beszélgetés egyik legérdekesebb témáját — az amerikaiak lelki gyengeségének kérdését — Bradbury részletesen elemezte: — Idefigyeljen! Nemcsak tudományos dolgozatok, felmérések légiója, hanem a legközvetlenebb, legszimplább tapasztalat — egy séta New Yorkban vagy akár az én pátriámban, Los Angelesben — azt bizonyítja, hogy az amerikai férfiak elférfiatlanodtak, hogy korán lettek öregek. Jól tápláltak, nagy testűek, de mégsem igazán férfiak. Suhancból minden átmenet nélkül öregemberekké — szerepekbe merevedett, lelki kezdeményezésekre képtelen idős urakká — változnak. Szégyen ez, de így van. Egy tipikus amerikai családapa nem mer a sarkára állni, nincs bátorsága ellentmondani a feleségének, a konvencióknak. Rómában — vagy például Dublinban — szegényebbek az emberek, mint nálunk, Amerikában. De — úgy látom — a férfiak férfiasabbak és az asszonyok sem csupán a család illemtanának fenntartói, hanem valóban asszonyok is. Abban, hogy egy harminc év körüli amerikai átlagember már tulajdonképpen „kiégett”, az író szerint szerepe van az egyoldalú technikai kultúrának, s az amerikai történelem sajátos útjának is. — Nálunk már minden sarokban van egy elektronikus számológép és lassan azzal számolhatunk, hogy minden problémánkra a computerek adnak választ. De vajon milyen „válasz” ez? Hiszen ilyen körülmények között — amikor a technikai forradalmat nem ellensúlyozza nagy eszmék, gondolatok forradalma — az élet játékká válik, infantilizálódik... Ha már csak bizonyos gombokat kell megnyomni, akkor mi lesz az emberi lélekkel, a szellemmel?... Nem véletlen, hogy „sience fiction”—okat írok. Erre ösztönzi az embert nem utolsósorban az a fantasztikus ellentmondás, amely a technikai haladás és az amerikai társadalom gyenge, bizonytalan, infantilis tudata között van... Antal Gábor