Orosházi Hírlap, 1973. január-március (18. évfolyam, 1-37. szám)
1973-01-04 / 1. szám
Nemcsak a fém, a fa is formálódik Formálódik, alakul az anya« Tóth András faesztergályos te» alatt. Képünkön éppen a méretet ellenőrzi« (Fotó: Demény) dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a termelés gazdaságosságáról „ A kohászat termelése négy-öt, a gépiparé 8—9 százalákkal emelkedik 1973-ban — mondotta szerdai sajtótájékoztatóján dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. A termelés növelésénél is fontosabb azonban a gazdaságosság javítása. Széles körű elemzések alapján a minisztérium hat kohászati és 14 gépipari vállalat gazdaságosságát nem találta elfogadhatónak. Ezeken a helyeken a helyzet megváltoztatására tervek készülnek, amelyeket a felügyelőbizottságok bírálnak el, s miniszteri értekezleteken is megvizsgálják az intézkedések hatékonyságát. A gazdaságosságot termékcsoportonként is elemezték, a termékeket jövedelmezőség szerint osztályokba sorolták. A gazdaságtalan cikkek arányának csökkentésére a most alakuló vállalati bizottságok dolgoznak ki javaslatokat. E bizottságokba a felhasználókat, illetve az értékesítő vállalat képviselőit is bevonják. Az intézkedések várhatóan már a negyedik ötéves tervidőszakban éreztetik hatásukat, s a további teendőket beépítik majd a vállalatok ötödik ötéves tervébe és az ágazati tervkoncepciókba. (MTI) Megjelent az SZMT Elnökségének Híradója Megjelent, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa Elnökségének Híradója, amely bevezetőben ismerteti az elnökségnek a vállalati üzem és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokra vonatkozó intézkedési tervét, majd azt az elvi megállapodást, ami az SZMT Elnöksége és az MHSZ Békés megyei Vezetősége között létrejött. A továbbiakban többek között Perjési János, az SZMT politikai munkatársa a Szakszervezetek a munkások továbbképzéséért cím alatt a felnőttoktatás, a munkás továbbképzés szükségességéről és lehetőségéről adj tájékoztatást. — Elveszett a VMSZ? —■ teszi fel címben a kérdést Végréti László, az SZMT munkavédelmi felügyelője, mert egyes műhelyekből, munkatermekből, raktárakból, hiányzik a Vállalati Munkavédelmi Szabályzat és a vezetők, dolgozók nem ismerik az abban foglaltakat. — Az egészségügyi nevelésről ír dr. König János, a Megyei Egészségügyi Nevelő Csoport vezető főorvosa, az SZMT Munkahelyi Testnevelési Bizottság tagja. Ismerteti a híradó a munkahelyi Spartakiád versenykiírását és ismét megjelent a Munkavédelmi TOTÓ-„szelvény”, melyet megfejtve január 15-ig kell az SZMT Munkavédelmi Bizottságának beküldeni MUNKÁSPOLITIKA Ami era vagyok hivatásos közjói véleménykutató, méginkább nem elméleti szakember, ezért csak magánszorgalomból, megírni való témák után kutatva kérdezgettem ismerős vagy addig ismeretlen embereket, hogy szerintük ki tekinthető manapság munkásnak. A legtöbben nem kapásból válaszoltak, némi töprengés után azzal kezdték, hogy ez nem is olyan egyszerű. Az orvos, aki felkészülten és folyamatosan beszélt a veseátültetések hazai helyzetéről, s fenti kérdésre rövid habozás végén azt felelte, hogy munkás az, aki fizikai munkát végez, utóbb azt is hozzátette, hogy az iparban. A kerületi pártbizottság vezető munkatársa az osztály lenini ismérveit idézte, s a mi viszonyainkra alkalmazva kijelentette, hogy természetesen a nagyüzemi munkásság képezi a munkásosztály gerincét, de hozzátartozónak kell tekinteni a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóit is. A nagy textilgyár vezérigazgatója a munkásosztály kategóriájába sorolta a műszaki értelmiséget is, tehát a termelésben közvetlenül résztvevő mérnököket és technikusokat Ugyanott a szövőgépen dolgozó asszony vállatvont és azt mondta, hogy a válasz benne van a kérdésben. Munkás az, akinek ez a foglalkozása, tehát szakmunkás, betanított munkás vagy segédmunkás. Az idős szociológus viszont addig tágította a mai értelemben vett munkásosztály határait, amíg belekerültek az alkalmazottak és mindenki, aki bérből, fizetésből él, a szocialista szektorban dolgozik, beleértve a kereskedelem eladóit, a különböző állami intézmények tisztviselőit is. A katonatiszt kereken kimondta, hogy őt sérti, ha nem tartják munkásnak, hiszen mielőtt tisztiskolára küldték volna, esztergályosként dolgozott. Tehát ha jelenlegi foglalkozását tekintve nem is, de politikai értelemben mindenképpen a munkásosztály soraihoz számítja önmagát A kérdés eldöntése természetesen nem az én dolgom, ekörül vannak és lesznek is még viták, különféle nézeteltérések, felfogásbeli értelmezések. Mindenesetre bizonyára tévednek azok, akik a „ki ma a munkás”? problémát csupán elméleti, akadémikus okoskodásnak tartják, mondván, hogy nem az elnevezés a lényeges, ettől még nem változik meg semmi. Az igaz, hogy egyetlen állampolgárt nem érhet hátrányos megkülönböztetés, amiért ilyen vagy amolyan meggondolások alapján a szorosan vett munkásosztályhoz, a parasztsághoz, az értelmiségi, vagy alkalmazotti réteghez sorolják. Mégsem lényegtelen, hogy miként vélekedünk a mai munkásosztály fogalmáról, hiszen a magyar társadalomban a munkásosztály vezető szerepe, munkáspolitika érvényesül. Abban, hogy érvényesül, sokkal nagyobb az egyetértés, mint a munkás fogalmának meghatározásában. De csak atekintetben hogy érvényesül a vezető szerep. Azt viszont, hogy milyen mértékben, csökkenő vagy nem csökkenő arányban, már többen eltérően ítélik meg. Megint csak magánközvéleménykutatásaimra hivatkozva azt tapasztaltam, hogy a munkásosztály vezető szerepéről beszélek különböző alapállásból ugyan, de egyformán az értelmiség problémái körül keringenek. Nevezetesen, hogy a vezetésben ugrásszerűen megnőtt az értelmiség szerepe. Azért hangsúlyoztam, hogy különböző nézőpontból mondják ezt, mert értelmiségi körökben többen úgy vélekednek, hogy ez természetes és üdvözlendő. Kifejtik, hogy népgazdaságunk és vele az egész társadalom eljutott arra a fejlettségi szintre, amelyen a szakértelem már mindenen felül álló követelmény, a legfontosabb kérdéseket gazdasági szakemberek, közgazdászok döntik el, a munkásoknak ebbe érdemi beleszólásuk nincs és nem is lehet. zzel szemben a másik oldalról olyan hangokat hallani, amelyek szerint az értelmiséget és különösen a műszaki értelmiséget vissza kell szorítani az egyszerű végrehajtás korlátai közé, változatlanul a politikai megbízhatóságon van a hangsúly, a szakértelem legfeljebb másodlagos. Éppen ezért fel kell eleveníteni az államosítások, a fordulat évének hagyományait, fizikai munkásokat vinni az állami és társadalmi élet irányító tisztségeibe, mert a munkásosztály vezető szerepe főként a kétkezi munkásoknak a vezetésben való személyes részvételével érvényesülhet. A magam részéről nem hiszem, hogy akár az egyik, akár a másik nézet hirdetőinek volna igaza. Illetőleg mindkettőben van némi igazság és jó adag túlzás. Az értelmiség szerepe csakugyan megnőtt, egy-egy üzemi főmérnök döntési jogköre gazdaságirányítási rendszerünkben lényegesen nagyobb, mint korábban volt. A már említett textilgyár vezérigazgató, amikor a piac várható igényeinek és a helyi adottságoknak a figyelembevételével eldönti, hogy milyen szöveteket és milyen mennyiségben gyártsanak, akkor határoz a nyereségről, a munkások jövedelmét alaposan befolyásoló tényezőről is. Ez igaz de ugyanez az igazgató fáradhatatlanul járja a gyár telepeit, meghallgatja a gyáregységvezetők, műszaki értelmiségiek, művezetők munkások és munkásnak véleményét is, mert tudja, hogy enélkül nem vállalhatja a döntés kockázatát, hogy gyorsabban haladni csak a munkásközösség egyetértésével és támogatásával lehet. Az igazgatót kevesen sorolnák a munkásosztály kategóriájába, közgazdász. Viszont párttag, kommunista, szakember, aki üzemében munkáspolitikát valósít meg. Azt hiszem, ez a kérdés lényege. A munkásosztály vezető szerepét, a következetes munkáspolitika érvényesítését társadalmi-gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjén aligha biztosíthatnánk azzal, hogy a vezető tisztségeikbe kellő szakértelem nélkül fizikai munkásokat helyezünk. A munkásosztály, társadalmi méretekben vezető osztály, amelynek élcsapata a kommunista párt. A forradalmi elmélet és a hazai forradalmi tapasztalatok birtokában a párt képes érvényesíteni a munkásosztály vezető szerepét, a következetes elvi és gyakorlati munkáspolitikáit. Ez egyúttal az egész dolgozó társadalom további felemelését is szolgálja, hiszen a parasztság, az értelmiség és az alkalmazotti rétegek érdekei szorosan egybeesnek a munkásokéval. Jól emlékszem és mások is emlékeznek arra, hogy a felszabadulás utáni történelmünk jelentősebb állomásai előtt mindig a párt volt az, amely a helyzetelemzés alapján megszabta a tennivalókat, azok sorrendjét és végrehajtásukra mozgósította a tömegeket. Csak így tudtuk lerakni hazánkban a szocializmus alapjait általánossá tenni a szocialista viszonyokat a mezőgazdaságban is és magasabb szinten folytatni az új társadalom építését. A párt tűzte napirendre gazdaságirányítási rendszerünk reformját is amikor eljött ennek az ideje. A szakemberek javaslatainak mérlegelése alapján szintén a párt döntött ebben a rendkívül fontos kérdésben a munkáspolitika szellemében, megnyerve az ügynek a szélesebb közvéleményt is. És kell-e külön hangsúlyozni, hogy legutóbb a párt Központi Bizottsága a munkáspolitika gyakorlati érvényesítésében tett újabb lépést, amikor előtérbe állította a nagyüzemi munkások életkörülményeinek gyorsabb javítását. S ezzel együtt kimondta, hogy a párt soraiban ■— a munkásosztály vezető szerepét megtestesítő élcsapatban — fokozatosan több munkásnak, nagyüzemi fizikai dolgozónak kell helyet kapnia. gy érzem, minden alapunk megvan a bizakodásra: a munkáspolitika, amely a szocialista Magyarországon egyben nemzeti politika is, mind maradéktalanabbul és eredményesen érvényesül életünk valamennyi területén. Árkus Józsefi E Zajtalan város A régi ágyú, amelynek lövése a hagyományok szerint a delet jelzi, hamarosan az egyetlen jelentékeny zajforrás lesz Leningrádban. A Szovjetunió e második legnagyobb városában az általános városfejlesztési terv részeként valósítják meg a zaj leküzdésért kidolgozott programot. Ennek eredményeként minden ismert „városi” zaj a minimálisra csökken. Mozgó laboratóriumok figyelték a város 250 legforgalmasabb útját és az adatokból akusztikai térképet állítottak össze, ötven útvonalon megtiltották az éjszakai forgalmat és csaknem ugyanennyi utat lezártak a teherautók elől. Befejezéshez közeledik a várost gyűrű alakban körülvevő főútvonal építése: ezen közlekednek majd a teherautók a város peremén. A közlekedésben a legnagyobb változás a villamosoknál következik be, új rendszerű, zajtalan kocsik járnak majd a lesüllyesztett, hézag nélküli síneken, amelyek „elnyelik” a kerekek zaját Hajszál mongol Ösztöndíjas A mongol kutató és kísérleti intézetek a csak nemrég alapított Tudományos Akadémia vezetése alatt majd másfélezer munkatárssal dolgoznak. Munkatársaik közül sokan a természettudományok doktora fokozatot is elérték, néhányukat pedig jeles külföldi akadémiák és egyetemek választották díszdoktorukká. Nem ritka, hogy mongol tudós tanácsadóként szerepel nemzetközi szervezetek mellett. A KGST-országok együttműködése és máig kialakult kapcsolatai lehetővé teszik, hogy a következő két-három évben körülbelül 600 mongol ösztöndíjas szerezzen diplomát, illetve a magasabb tudományos fokozathoz illő tudást a különböző szocialista országokban, elsősorban a Szovjetunióban, V