Orosházi Hírlap, 1973. április-június (18. évfolyam, 38-73. szám)

1973-06-10 / 65. szám

Idtja a hetet kommemátorunk, fóti Ervfrt Regpi témák — új fejlemények Raaz újságcímé­k,yor­ I­san és felületesen futotta át a­­ hét fő címeit, csaknem kizárólag a régi, ismerős témákra bukkant.­­ Az európai biztonság ügye, a­­ vietnami tűzszünet következetes betartása, a közel-keleti ren­­­­dezés problémája jó ideje vis­­­sza-visszatér a jelentésekben, s nem váltott ki különösebb meg­lepetést, egy esetleg újabb dol­­lárválság árnyéka sem. Mégis van új a júniusi nap­­ alatt, és a ,,régi témák" a héten­­ érdekes fejleményeket hoztak.­­ A finn fővárosban megszüle­tett a döntés, július 3-ra Hel­sinkibe összehívták az európai biztonsági értekezletet. Megálla­podtak a négypontos napirend­ben is, magával a biztonsággal összefüggő politikai kérdések; a gazdasági, tudományos-techni­kai, környezetvédelmi összmun­ka; az együttműködés az embe­riességi és más területeken, va­lamint a konferencia után te­endő további lépések szerepel­nek a tárgyalási előterjeszté­sen. A nyitány külügyminiszteri szinten történik Helsinkiben, a folytatás Genfben következik, majd a záró akkordra csúcskon­ferencia formájában ismét a finn fővárosban kerül sor, való­színűleg hónapok múlva. Eredményesen zárult tehát az a hosszú harci szakasz, amely­nek célja az európai biztonsági értekezlet összehívása volt. A szocialista országok következetes küzdelme meghozta gyümöl­csét, s javaslataik realitását mutatja, hogy megközelítően az általuk indítványozott időpont­ban összeülhet a konferencia. öipli korszerű épületkomp­lexumában elbúcsúztak egymás­tól a nagykövetek, akik novem­ber 22-e óta hosszabb-rövidebb szünetekkel az európai érte­kezlet előkészületi munkálatait végezték. Ám valóban csupán az első szakasz ért véget. Új erőfeszítés következik a diplo­máciában, hogy a konferencia ne csak összeüljön,­­ de ered­ményes is legyen. A hét másik fontos európai eseménye, az NSZK karlsruhei alkotmánybírósága visszautasí­totta a jobboldali bajor tarto­mányi kormány zavart keltő pa­naszát, s ezzel elhárultak az aka­dályok a két német állam alap­­szerződésének életbe lépése előtt, megkezdődhettek az előkészüle­tek az NDK és az NSZK ENSZ felvételére is. Több órás találkozások és elhalasztott­ megbeszélések jel­zik Le Due Tho és Kissinger újabb párizsi­ tárgyalási fordu­lóját, amelyről napokon át sem­miféle hitelt érdemlő jelentés nem látott napvilágot. Korábban amerikai részről olyan kiszivá­rogtatás történt, hogy a két politikus írásos okmány formá­jában is lefekteti majd a vi­etnami tűzszünet betartásával kapcsolatos kérdéseket. Saigon­ban viszont sietve kijelentették, hogy nem látnák értelmét bár­miféle dokumentum aláírásá­nak. A Thieu-rezsim ..egyedüli kép­­viseleti igényeit’’ a héten ismét összezúzták a tények: Dél-Viet­nam szabad területein * gyors konszolidáció jegyében ünnepel­­ték az ideiglenes forradalmi kormány megalakulásának ne­gyedik évfordulóját. A Dél-viet­­nami Köztársaság aktivizálódó nemzetközi kapcsolatait mutatja, hogy valahol a DIFK fennható­sága alatt álló területen diplo­maták adták át megbízó levelei, két, köztük az első magyar nagykövet. Az Egyesült Államokban újabb dollárválság kísértete je­lentkezett a héten, úgy tűnik, olyan betegségről val­ szó, ame­lyet gyors egymásutánban több­ször is meg lehet kapni. Ha már az orvosi példánál maradunk: a baj nemcsak gyakoriságával jelentkezik, de igazából nem le­­het megállapítani a roham köz­vetlen kiváltó okát. A diagnosz­­ták mégsem tanácstalanok, hi­szen a háttér közismert, a tőkés valutarendszer mélyreható át­alakítására lenne szükség. A Fe­­hér Házban összeült a „konzí­lium ”, a válság megbeszélése a szűkebb kabinet részvételével, de változatlanul kérdéses, hogy akarnak és tudnak-e , valamit tenni a tüneti kezelésen túl. Az ismerős témák új fejle­ményeket hoztak és hoznak, de kivétel itt is erősíti a szabályt. A Biztonsági Tanács közel-ke­leti vitájában — amely időpont­jában egybeesik a hatnapos há­ború hatodik évfordulój­ával — egyelőre­ nem mutatkoztak új elemek. A vita lelassult, alig volt hozzászóló az, áll­andó ta­gok mind ez idáig tartózkodtak az érdemi megjegyzésektől. Az új javaslatnak számító osztrák terv, amely szóba ke­rült az ENSZ-ben, ugyancsak a korábbi BT határozatra ala­pozódik, annak végrehajtásához, állapítanak meg menetrendet és Waldheim főtitkárnak nagyobb személyes szerepet biztosítana a pu­ha­tolózásokban. A viszonylagos némaság a Biz­­tonsági Tanács patkó alakú asz­­tala mellett természetesen nem annak következménye, hogy a résztvevők nem alakították vol­­na ki véleményüket. Előfordul­hat — jóllehet erre hivatalos utalások nem történtek —, hogy az ENSZ szokásainak megfele­lően, a színfalak mögött folyik az érintkezésfelvétel egy vala­mennyire közös álláspont létre­jötte érdekében. Minderre azon­ban csak a jövő héten derülhet fény, amikor hétfőtől folytató­dik a vita, noha a következő felszólaló még nem jelentke­zett... Az amerikai sajtó Brezsnyev látogatásáról Az amerikai sajtó nagy figyel­met szentel Leonyid Brezsnyev közelgő washingtoni útjának. A Wall Street Journal, az ame­rikai üzleti körök lapja hangsú­lyozza, hogy Brezsnyevnek Egyesült Államokba teendő lá­togatását, a jelenlegi nemzetkö­zi helyet széles körű összefüggé­seiben kell értékelni. A lap rá­mutat, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kap­csolatok fejlődésével elválaszt­hatatlanul összefügg a kétolda­lú kereskedelem bővítése. Ez­zel kapcsolatban a Wall Street Journal felszólítja az amerikai kongresszust, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül hagyja jó­vá az amerikai kormánynak a kereskedelmi reformra vonat­kozó törvényjavaslatát, amely —­ mint ismeretes — a többi kö­zött előirányozza a legnagyobb kedvezmény megadását a Szov­jetuniónak. A Daily World hangsúlyozza, hogy Brezsnyev látogatása elő­mozdítja a békés egymás mel­lett élés azon elveinek valóra váltását, amelyeket „A Szovjet­unió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak alap­jai” című dokumentum tartal­maz. Az okmányt — mint emlé­kezetes­­-- tavaly májusban ír­ták alá Moszkvában.­­TASZSZ3 Szigorú társadalmi ás gazdasági rendabá­gek Argentínában Hector Campora argentínai elnök pénteken este széles körű társadalmi-gazdasági rendszabá­­­­lyokat jelentett be. A nemzet­­­­hez intézett és a parlamentben elhangzott üzenetében egyebek közt közölte, hogy két évre be­fagyasztják az árakat. Ez lehe­tővé teszi a munkanélküliség­ felszámolását, a bérek javítá­­­sát és azt, hogy véget vessenek­ az inflációnak és a tőke mene­külésének az országból. Az ál­­­­lamfő egyidejűleg bejelentette a fizetések június elsejei hatállyal , kétszáz pesóval történő álta­lános emelését. A minimális ha­vi fizetés ezer peso lesz. A terv magában foglalja a nyomorne­gyedek felszámolását szolgáló széles körű lakásépítési progra­mot is. Campora azt is bejelentette, hogy a földtulajdonból, vala­mint a szabad foglalkozásokból, (orvosok, ügyvédek stb.) szár­mazó jövedelmeket meg fogják­ adóztatni. Egész sereg pénzügyi rendszabály határozza meg az osztalékokat, hiteleket, az ex­portot és az importot. Szigorú­­ ellenőrzésnek vetik alá a kül­földi beruházásokat, valamint a magán- és közületi bankbetétek­ j ne­­ a bankok részéről történő­ felhasználását. Üzenete befejezéséül Campora­­ elnök élesen bírálta és „kegyet­­­­len diktatúrának” minősítettel az előző katonai rezsimet. (AFF) Kissinger— Le Duc Tho-tárgyalás A Párizs környéki Gif-Sur- Yvette-ben szombaton déli 12 órakor megkezdődött a vietna­mi tűzszünet biztosításával fog­lalkozó tárgyalások harmadik ülése Kissinger amerikai elnöki­­ főtanácsadó és Le Duc Tho, a­­ VDK kormányának képviselője között. (UPN) i •■ [UNK]ara A­ helsinki konzultáció mérlege • Hosszú és sokszor nehéz munka után, de végül is tel­jes sikerrel fejezte be több, mint féléves tárgyalás-soroza­tát­ a helsinki nagyköveti kon­zultáció. A több szakaszban lebonyolított diplomáciai erő­feszítés gyors mérlegét meg­vonva, mindenekelőtt a leg­fontosabb tényt kell szem előtt tartanunk: 32 európai ország, a földrészünkön élő nemzetek csaknem összessége a történelem folyamán először vállalkozott arra, hogy két tengerentúli hatalom, az Egyesült Államok és Kanada bevonásával, közös szándékkal helyezze általánosan elfoga­dott elvi alapokra az államok közötti kapcsolatokat, erősítve ily módon a kollektív bizton­ságot és fejlessze ennek leg­jobb támaszát, a sokrétű együttműködést. A szocialista országok elvi politikája és állhatatos erőfe­szítései eredményeképpen már a konferencia előkészítő ta­nácskozása jelentős mértékben járult hozzá az európai bizton­ság megszilárdításához. Az el­ső napirendi pont tématervé­nek keretében ugyanis a 34 résztvevő állam egyértelműen leszögezte az államközi kap­csolatoknak a békés együtt­élés szempontjából elengedhe­tetlen alapelveit. Ezen elvek közül nem egy szerepel már az ENSZ különböző nyilatko­zataiban és dokumentumaiban is. Jó néhány viszont csak az utóbbi években kibontakozó világméretű enyhülési és kö­zeledési irányzat terméke, s eddig csak kétoldalú állam­közi szerződésekben­­ rögzítet­ték. Ezeknek az elveknek kü­lönösen a határok sérthetet­lenségének, az erőszakról való lemondásnak, a belügyekbe való be nem avatkozásnak egy összeurópai okmányban való lefektetése nem keveseb­bet jelent, mint azt, hogy a lökés világ két évtizedes hi­degháborús és felszámolási kí­sérletek után kénytelen volt véglegesen tudomásul venni a szocialista országok független állami létét és a szocialista vi­lágrendszer tényét. A szocialista diplomácia ko­moly sikere, hogy a bizton­sági értekezlet lényegét alko­tó államközi elvek érvényessé­gét minden nyugati manővert és kísérletet leküzdve, kiter­jesztette a helsinki dokumen­tumokat az európai együttmű­ködés két fő területére, a gaz­daságra és a kultúrára is. E két napirendi pont okmányai már bevezetőjében hangsú­lyozzák, hogy a sokoldalú együttműködés fejlesztésének célja és értelme az európai béke és biztonság erősítése. A harmadik napirendi pont keretében az európai államok kísérletet tesznek arra, hogy a kulturális élet területén né­peik egymás igazi megisme­rése, a szellemi értékek cse­réjének kibővítése révén kö­zelebb­ kerüljenek egymáshoz. Összefoglalva elmondható, hogy a helsinki sokoldalú kon­zultáció jó munkát végzett.. Komoly eredményekkel gaz­­­dagította az európai enyhülés és együttműködés folyamatát és létrehozta a szükséges ke­reteket ahhoz, hogy a követ­kező hónapok során az euró­pai államok új korszakot, a kontinens biztonságának kol­lektív megszilárdítására irá­nyuló erőfeszítések korszakát nyissák meg együttélésükben. ;aaaaaasaaaaB*s*aaaaaa«B«aaaaaaaaaaaaaaaaaaaamaaaaiB«aflaa«aai iiiiaMiaaiHin Maaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa­ Amerika útjain 3* Családi farm Bárhol a világon érdekes elbeszélgetni a földművesekkel. Amerikában azonban ez nem olyan egyszerű. A farmer szö­ges­dróttal zárta el földjét. Ess az állatok számára áthághatat­lan akadály, az emberek számá­ra pedig jelzés, hogy itt kez­dődik a magánbirtok ... Wisconsin államban negyven kilométernyire Madison város­tól mégis rászántuk magunkat, hogy megsértsük a szent ha­tárt. Nadrágunk épségét ve­szélyeztetve átmásztunk a szö­ges­dróton. Behatolásunkat nyomban észrevették. Egy as­­­szony jött a­­ kerítéshez — kissé tétova udvariassággal és kérdőn felhúzta szemöldökét. Fiai test­őrökként kísérték. Köszöntünk és bemutatkoztunk. Az ameri­kaiak arcára kíváncsisággal ve­gyes aggodalom ült ki, amikor közöltük, beszélgetni szeretnénk velük. — Warren! — kiáltott az asszony és kezével intett. A kiáltásra vetőgép-vontató traktor állt meg a barázdában. Warren odajött hozzánk. Tenye­rét nadrágjába törölte. Szalma­­kalapot viselt, markáns arca csupa por. Hatalmas termetű, erős kezű, szőke hajú férfi. Kissé meg volt illetődve.­­— Kérem, üljenek le, így ismerkedtünk meg War­ren Miller farmer családjával. Az asszony, Jo'e szintén far­mercsaládból származik. Negy­ven körüliek mind a ketten. Fiai, a tizenöt éves Joe a ki­lencedik osztályba jár, Jimmy pedig tíz esztendős. Milleréknek napszálltáig nagy mennyiségű kukoricát kell elvetniük.­ Ti­zenhárom éves lányuk, Marga­­ret közben ebédet főz. A far­merház a dombon áll. Mikor az ebéd elkészül, Margaret megkondítja a ház falán függő gongot. A Miller család négy tagja ekkor beül a dzsippbe és egy pillantást vetve a közeli réten legelésző tehenekre, ebé­delni indul. Ebéd után mind a négyen sötétedésig folytatják a munkát, így megy ez mindig, nemcsak a vetés idején. Ugyan­így dolgozott ezen a földön Warren nagyapja és apja is. Ugyanígy tanítja most az apa munkára a fiait. Az iskolából autóbusz szállítja a gyerekeket, a farmokra. Hazaérkezésük után két órát tanulnak, majd munkához látnak. A munkából­ ugyanis mindenkinek kijut.. Jimm­ynek például ötéves, ko­rától az volt a feladata, hogy a baromfira ügyeljen. Most, miután már tízéves, traktort is vezethet. Az idősebb fiú, Joe minden olyan munkát elvégez, amit az apja. Milleréknek háromszáz acre (kb. 120 hektár) földjük van. A traktor hatezer dollárba került. Van harminc tehenük és ötven juhuk. A szomszéd farmerektől eltérően Millerék húsra nevelik a teheneket. (A gazdának ugyanis gyermekkorában meg­sérült a keze és így nem tud fejni.) A birtokon annyi szé­nát, silót, zabot és cukorrépát termesztenek, amennyi a jó­szágnak kell. — Nehéz? — Nehéz. Évek óta azt se tudjuk, mi a mozi. Nem em­lékszem, hogy mikor voltunk utoljára vendégségben. Legföl­jebb televíziót nézünk esténként. Munka és munka... Életünk minden napja egyforma: ötkor kelünk és csak éjfélkor kerü­lünk ágyba. Millerék a tojáson­­ kívül min­dent vásárolnak: kenyeret,, te­jet, zöldséget, húst, gyümölcsöt („birkát vágni, vagy paradicso­mot termeszteni... — erre nem jut erőnk”). A Miller-féle farm közepesnek számít. A termékek­ből befolyó jövedelem évi 10 ezer dollár. — Vannak-e gazdag farmok a környéken ? — Hogyne. És ezek most még gazdagabbak lesznek. Ha vi­szont a jövedelem a mienkénél alacsonyabb, ak­kor a birtoknak vége. Sok földet eladtak már errefelé. Mi még tartjuk ma­gunkat. Az amerikaiak, természetük­nél fogva nem szeretnek pa­naszkodni. Akármilyen ros­szul megy nekik, azt mondják: nem baj, megélünk valahogy. Nem lett volna helyénvaló, ha arról faggatju­k Milleréket, ami nyil­vánvalóan aggasztja a munka­­szerető földművest. A csendet Joss sza­kítja meg. Elmondja, hogy Madisonba készül és a házaknál tojást ad el. Ezután megint szünet következik. Tud­ták Millerék, és tudtuk mi is, hogy amerikai viszonyok kö­zött a farm helyzetén tojás­eladással javítani — már a végső kétségbeesés jele. — Nos, ilyen a mi családi farmunk. Ezekről a farmokról mostanában sokat írnak, sokat, foglalkozik velük a televízió is. Jois közben csokrot kötött me­zei virágból. — Ezt maguknak ajándékoz­nám, a mi földünkről... * * * Amerika mezőgazdasága rendkívül produktív, aminek

Next