Orosházi Hírlap, 1975. január-március (20. évfolyam, 1-37. szám)
1975-01-05 / 1. szám
fing prefetirjas, •gytsQlJtték I A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG OROSHÁZI KIADÁSA 1975. JANUÁR 5., VASÁRNAP Ara: 1,20 forint XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM fZ »• ## r Közösség és tanulás Módszereket és járható utakat keresünk, hogy minél több felnőtt dolgozó fejezhesse be félbehagyott általános iskolai tanulmányait Azokról is szó van, akik a felszabadulás előtt nem járhattak iskolába, de főleg azokat érinti, akik már a háború után nem éltek vagy rosszan éltek a kapott lehetőséggel Mindent számba véve vannak vagy másfél millióan! Tekintélyes szám! A többségük felnőtt fejjel, érthetően csak nehezen áll kötélnek. Már a gondolatától is húzódoznak, hogy „vénségükre” újra beüljenek az iskolapadba. Másrészt megfontolandó az idő és az energia, amit a tanulás megkövetelne tőlük. Főként akkor, ha az oktatás színhelyét a lakóhelytől és az üzemtől csak távol tudják biztosítani. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak ezért a szervezés nem kis feladatot jelent. Meg kell győzniük a fizikai munkáinkat a tanulás, a művelődés döntő fontosságáról. Az utóbbi hónapokban több üzemben kísérleteznek, hogy a nyolcórás munkaidőből időkedvezményt adnak a tanulóknak, ha vállalják mulasztásaik pótlását. Másutt a sikeres vizsgák után pénzjutalmakat osztanak. Olyan üzemek is akadnak, ahol együttesen élnek mindkét lehetőséggel. Mindenz valóban jó és mozgósító. Rendszerint azonban kiderül: nem ezek a tényezők adják meg a tanuláshoz szükséges és nélkülözhetetlen indító lökést, s nem is ezek rajzolják fel a munkásoknak a távoli célt. Az az egészséges, ha a dolgozók felismerik előbb vagy utóbb, de ténylegesen felmérik a tanulás valós céljait! S bár a jutalmak és egyéb előnyök kedvező hatásúak, továbbra is legdöntőbbi kérdés marad — kitartanak-e a munkástanulók az iskolában hosszú távon is vagy pedig menetközben lemorzsolódnak. Ez utóbbi sajnos elég gyakori eset. E tapasztalatok többnyire azt igazolják, van néhány feltétele annak, hogy mindazok, akik elkezdték a tanulást, be is fejezzék az iskolát. Az egyik legfontosabb feltétel: a megszokott közösségen belüli tanulás. Munkások mondták el beszélgetéseink során, hogy mi adta számukra a legdöntőbb nyomatékot ahhoz, hogy (egy vagy akár két éven át) kitartanak az iskolapadban. Jó néhány üzemben rendeztek tanfolyamot a gyár falain belül A tanárok helybe jöttek tanítani. Másrészt a kialakított osztályok a munkatársakból, kollégákból verbuválódtak. A tanuló közösségek valójában továbbra is megőrizték a kisebb- nagyobb gyári kollektívákat. A tanulómunkások így régi ismerősökkel, társakkal vagy éppen barátokkal kerültek egy padba. Az újsütetű öregdiákok így könnyebben viselték el új és szorongató helyzetüket Legyőzték kezdeti félénkségüket, barátaik között gátlásaik is feloldódtak. Ha ráadásul a pedagógus határozott jóindulatát , őszinte segíteni akarását is gyorsan megérezték, a munkásoknak nyert ügyük volt . „Nagyon, nagyon jó — mondták, el például a Lőrinci Pamutfonó munkásasszonyai — hogy nem kellett kimennünk a nagyvilágba. Átléptünk a gyárkapun és máris ott ücsörögtünk a művelődési házban, ahol már várt ránk a pedagógus. S még ezt a néhány lépést sem tettük meg egyedül Munkatársakkal, ismerősökkel mentünk, akik mindig mellettünk álltak és segítettek, ha elcsüggedtünk. S akik mellé mi ugyanígy odaálltunk, ha szükséges volt Bíztattuk egymást” Nos, nem utolsósorban ezen is áll vagy bukik az ügy. Az egymás iránt érzett felelősségvállaláson, a segítőkészségen, a másik meggyőzésén, vagyis a kollektíva szándékán és erején. A tanulómunkások nemcsak saját, magukat, de társaikat is meggyőzték a cél fontosságáról. Megfordíthatjuk a tételt , mások meggyőzése árán saját magukat is tanulásra serkentették. Azok, akik már jól ismerték a brigád kollektívaformáló erejét az üzemből, hamar megértették, hogy a megszokott közösségen belül kaptak egy nagyszerű lehetőséget mulasztások pótlására. Ily módon szinte zavartalan körülmények között, üzemi támogatással (ingyen könyv, ingyen jegyzet) vállalhatták azt, amitől kezdetben húzódoztak, féltek: a tanulást! A tanulást, amely — s ezt szinte kivétel nélkül felismerték — végtelen sok örömet, dicséretet hozott és nem utolsósorban megbecsülést szerzett számukra. Sz. B, ■w; TV' Kitüntetések a megyei tanácsnál Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke tegnap, december 4-én, nyugalomba vonulásuk alkalmából, több évtizedes kiemelkedő munkásságuk elismeréseképpen ünnepélyes keretek között négy személynek kormánykitüntetéseket nyújtott át. Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta: Csicsely János, az MTVA szarvasi járási hivatalának gépkocsivetője; Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta: Balogh Béla, az MTVA mezőkovácsházi járási hivatalának igazgatási osztályvezetője; Tóth János, a Békés megyei Tanács Kórházának osztályvezető ápolója, valamint Dr. Bánhegyi József, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola dolgozók iskolájának igazgatója. Gádoros készül a büfé-étterem Szeszes italt itt nem árulnak Jó ütemben halad Gádoroson a tervezett melegkonyhás egység építése. A régi ruházati bolt és cukrászda épületét alakítják át a nagyközségben, ahol a közétkeztetést bonyolítják majd le — a gádorosiak régi és jogos kérését valósítva meg ezzel. Az építőipari munkák zömével elkészültek, már a belső térkialakításnál tartanak a szakemberek, várhatóan a közeljövőben megnyílik tehát az egység, amelyet az ÁFÉSZ, a helyi Petőfi és Dózsa Termelőszövetkezet, valamint a nagyközségi tanács közösen valósít meg. A társadalmi szerződésben foglaltak szerint az említett gazdasági szervek és a helyi tanács egyaránt 150—150 ezer forinttal járul hozzá az új létesítményhez. A lakosság ellátását sokoldalúan kívánja szolgálni ez a büfé-étterem; nem csupán ebéddel szolgál, hanem reggelizőhely is lesz, és töltelékárut is lehet majd itt vásárolni. Dicséretes az elhatározás, amely szerint a készülő melegkonyhás helyiségben szeszes italokat nem hoznak forgalomba. Egy nap városünkért A múlt évben csaknem 1,1 millió forint gyűlt össze A múlt év tavaszán a városi munkásfórum felhívására bontakozott ki Orosházán az Egy nap városunkért mozgalom. Tavaly több alkalommal is hírt adtunk arról, hogy mely vállalatok, intézmények dolgozói csatlakoztak a felhíváshoz, és járultak hozzá egy vagy több napi mimikájukért járó bérükkel a gyermekintézmények fejlesztéséhez. Az így összegyűlt összeget ugyanis a gyermekintézmények — elsősorban óvodák, bölcsődék — fejlesztésére fordítja a város. A legfrissebb adatok szerint december 31-ig egymillió 93 ezer 321 forint gyűlt össze az e célra nyitott számlán. A legnagyobb mértékben érthetően a vállalatok, gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok kollektívái járultak hozzá forintjaikkal a közös feladat mielőbbi megvalósításához. Az intézmények is tekintélyes összeget fizettek be, és 70 magánszemély is csatlakozott a felhíváshoz, ők együttesen csaknem 12 ezer forintot ajánlottak fel az említett célra. Azon vállalatok, intézmények kollektíváihoz, melyeknek tagjai csatlakoztak a felhívásihoz, a következő köszönőlevél érkezett: „Az MSZMP városi bizottsága, a Hazafias Népfront városi elnöksége és a városi tanács nevében köszönetünket fejezzük ki mindazon személyeknek, akik az „Egy nap városunkért” mozgalomhoz forintjaikkal hozzájárultak. Felhasználását tekintve célunk gyermekintézményeink bővítése, amelyre a befolyt összeget fordítani kívánjuk. Ilyen irányú beruházás megvalósítása a széles körű társadalmi, anyagi támogatás ellenére is csak több millió forinttal valósítható meg. Kérjük továbbra is a kollektíva önzetlen támogatását.” Az akció tehát az év végével nem zárult le, a mozgalom az idén folytatódik, felszabadulásunk 30. évfordulója szellemében. Gyártmányfejlesztés a MEZŐGÉP orosházi gyáregységében A sorozatgyártás mellett újabb típusok próbagépeivel is foglalkoztak 1974-ben a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat orosházi gyáregységében. A gyártmányfejlesztés keretében az elmúlt évben újabb nagy teljesítményű kombájnokihoz készítettek próbára adaptereket az orosházi szakemberek. A legújabb szovjet gyártmányú Kolosz típusú gabonakombájnhoz hatsoros adaptert konstruáltak. Megkezdődtek a kísérletek az E—516-os típusú NDK-beli nagy teljesítményű kombájn próbagépeivel és a géphez tervezett orosházi adapterrel is. A kísérletek négyországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, az NDK-ban éshazánkban folytak, a nyolcsoros adapter teljesítményét, műszaki adottságait most értékelni. Szintén az elmúlt évben fejlesztették ki az orosházi gyáregység szakemberei egy csőtörő adaptert a Bizzon Gigant típusú lengyel gabonakombájnhoz. Az ősszel, a szántóföldi kísérletek során tapasztalt mérési eredmények kedvezőek. 1975-ben az NDK és a lengyel, nagy teljesítményű kombájnokkal és a hozzájuk konstruált adapterekkel tovább folytatódnak a kísérletek, míg a szovjet Koksz gabonakombájnhoz már sorozatban is gyárt hatsoros adaptert a gyáregység. Az adaptereket megrendelésre az AGROTRÖSZT-nek, illetve Csehszlovákiába szállítják. Az idén egyébként összesen 1200 kukoricaadapter készül Orosházán, ebből ezret a hazai megrendelőknek, 200-at szocialista országokba szállítanak. Sok adapter készül többek között az iparszerű termelési rendszerbe tartozó gazdaságok számára is. Évi 150 ezer tonna cellulóz az Amur partján. Világszerte egyre fokozódik a papírhiány. Az ENSZ egyik tanulmányából az tűnik ki, hogy 1978-ra kb. 16 millió tonnára, a jelenleginek több mint tízszeresére növekszik a hiányzó papírmennyiség a világon. A szocialista országok kívül esnek a „hiány-övezeten”, mivel számíthatnak a Szovjetunió hatalmas nyersanyagbázissal rendelkező cellulóz- és papíriparának egyre fokozódó termelésére. Egyre újabb kombinátok épülnek, a gyártás nagy vízigénye miatt mindig bő vizű folyók mellé telepítve, a végtelen erdőkkel borított területeken. A képen az Amur por megépített kombinát évi 13«— tó# hozzá «* igények kielégítéséhez ezer tonna cellulózzal járul