Orosházi Hírlap, 1975. április-június (20. évfolyam, 38-74. szám)
1975-04-03 / 38. szám
Szarvassal ismerkedett a penzai delegáció Szovjet vendégeink az OKI-ben, az állami tangazdaságban és a vas-, fémipari szövetkezetben A legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy az időjárás kegyeibe fogadta a házigazdák tervét: a felszabadulási évfordulóra megyénkbe érkezett penzai delegáció tegnapi szarvasi programját ólomszürke felhők, időnként hűvös eső fosztotta meg egyik különösen emlékezetesnek szánt élményétől... az arborétumban olyan sár volt, hogy senkinek sem lehetett kedve végigmenni a park máskor hangulatos útjain. S hogy mindezek ellenére kellemesen érezték magukat a szovjet vendégek, annak magyarázata: a korábbi jó kapcsolatokból eredő, azokat folytató őszinte barátság. A délelőtti órákban a megyeszékhelyről a városi pártbizottságra autózott a testvérmegye küldöttsége. Vrbovszki Gyöngy első titkár köszöntötte a delegáció vezetőjét, V. F. Ogarjovot, az SZKP Penza megyei bizottságának titkárát, A. Ny. Vlaszovot, a megyei tanács elnökhelyettesét, valamint J. F. Ananyevet és L. Sz. Baranovát. Méghozzá — mint mondotta — j ugyanolyan forró szeretettel, mint amilyennel Penzában fogadják az odaérkező magyar látogatókat. Megismertette a delegáció tagjait Szarvas múltjával, az elmúlt harminc esztendő korábban nem tapasztalt ritmusú fejlődésével, s az ott élők sikereivel, az előttük álló feladatokkal. Majd átnyújtotta a vendégeknek a város történetét képekben bemutató kötetet, amit V. F. Ogarjov a testvéri Szerdobszkból küldött ajándékokkal viszonzott. Beszélt a szovjet megye termelési eredményeiről, s egyebek között megemlítette, hogy a szerdobszki üzemek különféle autóalkatrészeket szállítanak a moszkvai Lihacsov gyárnak. Olyan mennyiségben, hogy minden második szovjet gépkocsi Penza megyében készült , lámpákkal hagyja el a szerelőszalagot. Az Öntözési Kutató Intézet volt az út következő állomása, ahol dr. Kovács Gábor igazgató tájékoztatta a vendégeket az intézetben folyó kísérletekről. Szólt a szovjet szakemberekkel kialakított gyümölcsöző munkakapcsolatról, megismertette velük a kutatóik-kidolgozta igen eredményes öntözési módszert, az ahhoz szükséges gépekkel s egyéb berendezésekkel. Szóban azonnal megállapodás is született, hogy eddig szerzett tapasztalataikat a penzai kollégák rendelkezésére bocsátják, ezzel is , szorosabbra fűzve megyéink konkrét gazdasági kapcsolatait. Ebéd közben folytatódott a tapasztalatcsere s adódott egy súlyos, hosszú csendet teremtő , mozzanat. Egy kérdésre válaszolva a küldöttség vezetője elmondta, hogy hazaindulva, Budapest közelében fel akarja keresni közeli rokonának a sírját, s aki három évtizede az életét adta a fasizmus feletti győzelemért. A háborút még harminc esztendő múltával sem lehet elfelejteni . .. Délután az állami tangazdaság húsüzemét tekintették meg a delegáció tagjai. Nagy József igazgató és az üzem vezetői kalauzolták a fehér köpenybe ölt tüntetett vendégeket a képzeletbeli futószalag mentén, magyarázták el a munkafolyamatot, s amelynek során elkészülnek az immár csaknem a fél országban i ismert termékek A napi program befejezéseként Székely László elnök vezetésével a vas-, fémipari szövetkezet műhelyeit járták be a testvérmegyéből érkezettek. Kedves, baráti sorokat írtak a Kállai Éva Szocialista Brigád naplójába, majd a marógép mellett váltottak néhány mondatot Kitulják Györggyel, aki kongresszusi élményeiről beszélt s felelevenítette négy esztendővel korábbi penzai és szerdobszki élményeit A vendégek nagy figyelemmel kísérték végig a világítótestek, villanyvasalók útját a szerelőszalagon, érdeklődtek a szövetkezet export-tevékenységéről, a más termelőegységekkel kialakított munkakapcsolatokról, megnézték a készülőben levő üzemcsarnokokat, szociális létesítményeket. Látogatásukat az inkább késő őszinek, mint kora tavaszinak számító időjárás ellenére is jó hangulatban fejezhették be. Mint ahogy A. Ny. Vlaszov megfogalmazta: itt-tartózkodásuk minden pillanatában érezték a vendéglátók őszinte barátságát, amely tovább erősíti a megyéink közötti sokoldalú kapcsolatokat. A testvérmegye delegációját tegnapi szarvasi látogatására elkísérte Nagy Jend, a megyei pártbizottság titkára és Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese. Pár lépés séta az esetlen percekben. A szovjet delegáció tagjai s őket elkísérő megyei és városi vezetők Kovács Gábor tájékoztatója az Öntözési Kutató Intézetben (Fotó: Demény Gyula) Munkáscsaládok Hétköznapok boldogsága Milyen a sorsa, hogyan él egy munkáscsalád — tagjai miként vélekednek a munkáiról, a jelen gondjairól, örömeiről, saját és gyermekeik jövőjéről, dolgos életeikről?* * * Békéscsaba, Peter Jilemniczky utca 14. Tágas, több szobás állami laikás a megyeszékhely keleti részén. Az előszoba-hall ,barátságos légkörében foglalunk helyet. A családfő Kirizsán János, a Volán 8. számú Vállalat gépkocsivezetője; felesége a Férfifehérnemű-gyár műszaki raktárosa. Két fiuk van, a 23 éves János, a 21 éves László és egy lányuk, a 19 éves Katalin. A televízióban a XI. pártkongresszus negyedik napi eseményei peregnek. Az édesanya csendesen szól: — Rákoscsabán születtem. Apám munkás volt. Mindig azt mondogatta: a munkásemberek csak akkor boldogulhatnak, ha összefognak, mert az érdekeik közösek. Az apám mindig a jóra tanított, s nagyon bízott, hogy egyszer bekövetkezik a munkáshatalom. Mozdulni nem nagyon mozdulhatott, mert figyelték, hiszen vöröskatona volt. Tizennégy évesen értem meg a felszabadulást. Egy évre rá beiratkoztam a ruhaipari technikumba, majd SZIT-titkár lettem. Itt ismertük meg egymást a férjemmel. Persze, akkor még nem gondoltuk, hogy házasság lesz a vége... Középtermetű, fekete hajú, kerek arcú asszony. A „hőskorszakról” leplezetlen szenvedélyességgel beszél: — Nehéz, de mégis csodálatos évek voltak azok. Három év után abbahagytam a technikumot, a bátyám egyetemre járt, nem bírtuk anyagilag. Beiratkoztam a gyors- és gépíró iskolába. Nagyon sokat dolgoztam. A mozgalomban is. Újjáépítés, szervezés... Lendület, vagy minek is nevezzem, szóval lenni kellett valaminek, ami feldobta az embert és ami ma is izgalomba hoz, ha rágondolok, mert ez már történelem. — Aztán 1951-ig, mis férjhez nem mentem, a SZIT-központban a szociálpolitikai titkárságon dolgoztam — folytatja az emlékezést az asszony —, akkor már a Jancsi, néz férjére, felavatott tiszt volt a hadseregből. * * * — Hogyan alakult ezután a sorsuk? — kérdezem Krízisén Jánost. Cigarettára gyújt, mielőtt válaszolna — Az első állomáshely Somogy megyében, Tab volt. És aztán jött a többi... Bizony a családnevelés minden gondja, baja a feleségemre hárult. Volt konyhalány, rizsarató, bedolgozó, ki tudná felsorolni az egészet ... ötvenhétben kerültünk Csabára Itt már könnyebben boldogultunk, a gyerekek is nőttek. Hogyan lettem gépkocsivezető? Értem mire gondol. Újra vándorbotot kellett volna venni a kezünkbe. Ezt már nem vállaltam. A feleségem a ruhagyárban kapott munkát, szalagon dolgozott és jól is keresett, ezenkívül megválasztották pártcsoportbizalminak. Megszeretjük ezt a várost. A jogosítványt már évekkel ezelőtt megszereztem, munkás voltam én azelőtt is ... Hét így történt. • — Igen — veszi át a szót az édesanya —, sokat küszködtem a három gyerekikel. Ötvenhatban, amikor Mezőtúron a kerteken át kellett menekülni, ott a sötétben bizony reszkettem a félelemtől. Nem saját magamért, őértük. Kipirult arcát figyelem és az anyaságra gondolok. Van-e érzés az asszony életében, amely felvehetné a versenyt az egész lényét, betöltő, kiteljesedő anyaság élménnyel? És lám, ő is erre gondol, mert ezeket mondja: — Ahogy telik, múlik az idő, a gyerekhez fűződő érzelmek is változnak, átalakulnak. Az anyagyerek kapcsolat kiszélesedik, beilleszkedik a szülők munkahelyi elfoglaltságába, a társadalom és saját maguk gondjaiba... — És hogyan illeszkedtek be? — A legidősebb fiunk 1971- ben kitűnővel érettségizett a Kemény Gábor szakközépiskolában. Majd beiratkozott a Kilián Repülőműszaki Főiskolára, most a Szovjetunióban tanul ösztöndíjjal, egy éve van hátra és hazajön. * * * Laci, a másik fiú, mellettünk a rekamión ülve a hatalmas dán doggal bíbelődik. Magas,hosszú hajú gyerek, motorszerelő szintén a Volán-vállalatnál. A kissé csendes fiatalembertől kíváncsian kérdezem, miért lett éppen motorszerelő, hiszen oly sok pálya közül lehet válogatni. Szűkszavúan csak ennyit válaszol: — Engem már így neveltek... Az édesapja árulja el, hogy technikai érdeklődésű, szeret barkácsolni. Nemrégiben szerezte meg a jogosítványt is. ízlésesen, kényelmesen berendezett külön szobája van, magnetofonnal, erősítővel felszerelve. Kati már csak vendég a szülői házban. Öt hónappal ezelőtt ment férjhez, egy építésztechnikushoz. Mindig vidám, nevetős fiatalasszony. Sassoon-frizurája van, barna trapéznadrágot visel, széles övvel. Kereskedő a Szabadság téri élelmiszerboltban. — Mit mondjak magamról? Nagyon szeretem a szakmám, érdekesnek, változatosnak tartom. Jelenleg közgazdasági technikumba járok, jövőre érettségizek. Most választottak meg alapszervet KISZ-titkárnak. Ketten a férjemmel 4 ezer 500 forintot keresünk havonta. Még nincs önálló lakásunk, az anyósoméknál lakunk a Lázár utcában. Mák a terveink? Először gyerek, aztán lakás, a többit majd meglátjuk ... Krizsámnéról azt mondják a gyárban: fáradhatatlan. Ebben az évben, eddig ICO óra társadalmi munkát végzett. Ha valami sürgős, ha valami gond van, csak neki szólnak. Hatvanhét óta műszaki raktáros, ötmillió forint értékű anyagért felel. Három éve megalakította a kilenctagú munkabrigádot, amely azóta elnyerte a zöld koszorús jelvényt. Az addig széthúzó kollektíva politikailag érett közösséggé kovácsolódott. Az örökmozgó asszony most csendesen ül a karosszékben és a kérdésemen gondolkodik. — Miért csinálom? Jó érzés, ha elismerik az ember munkáját, jó érzés, ha tehet valamit... Esetleg értékeset. Ne higgje, hogy szép szavakat akarok mondani, de valóban az kell most, hogy minél több ember megmozduljon. És ez nem brosúra: biztos bázis ebben az országban, ha mindig mozgunk, teszünk valamit... Mi a hétköznapokban akarunk boldogok lenni. Milyen igaza volt annak a munkásasszonynak, amelyik a kongresszuson azt mondta: a munkások nem egyszerűek, hanem nagyszerűek... Ezt az elvet kellene követni mindenkinek. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem másodéves hallgatója. Egy év múlva elvégzi, aztán szakosítóra szeretne menni, filozófia szakra. Fekete hajában addigra néhány ezüst szállal több lesz, szeme körül szaporodni fognak a ráncok. * * * Kinn az utcán, a szemerkélő esőben a beszélgetés részleteit visszapörgetve arra gondolok, harminc év nem nagy idő, de arra elég, hogy generációk élete, sorsa megváltozzon, szebbé váljon... Seress Sándor