Orosházi Hírlap, 1976. július-szeptember (21. évfolyam, 53-78. szám)

1976-07-01 / 53. szám

Kádár János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) küzdelmet tovább kell folytatni a háború és a hidegháború meg­szállottjai, a történelem kerekét visszafordítani próbáló szélső­séges imperialista körök meg­megújuló ellentámadásaival szemben. A politikai enyhülés megszilárdításáért, előmozdítá­sáért harcolva számíthatunk a dolgozó tömegek, valamennyi békeszerető erő aktív támogatá­sára. Ez a politika valamennyi nép érdekeinek megfelel, mert megmenti az emberiséget egy új világháború borzalmaitól. Ugyanakkor jobb külső feltéte­leket teremt a szocialista építő­munka számára. Elősegíti a nemzetközi munkásosztály har­cát a társadalmi haladásért és a békéért. Hozzájárul annak a harcnak sikeréhez, amelyet a nemzeti felszabadító mozgalmak országaik politikai és gazdasági függetlenségéért, felemelkedé­séért vívnak. Kedves Elvtársak! Az európai helyzet az elmúlt években jó fordulatot vett. Az élet igazolta az európai kommu­nista és munkáspártok 197-ben Karlovy­ Varyban tartott érte­kezletén kidolgozott akcióprog­ramot. Közös harcunk elvezetett a második világháború óta meg­oldatlan kérdések jelentős ré­szének lezárásához. Fejlődnek a szocialista és a tőkés országok kapcsolatai. Az elmúlt évben Helsinkiben megtartották az eu­rópai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet zárószakaszát. Ez a békeszerető erők és a realitá­sokkal számoló politikai ténye­zők közös sikere volt. Történel­mi jelentőségű, hogy ezen a kon­ferencián részt vettek 33 euró­pai és két észak-amerikai or­szág legmagasabb szintű képvi­selői, akik erkölcsileg, politikai­lag elkötelezték magukat a bé­ke megszilárdítása, a békés egymás mellett élés elveinek és gyakorlatának érvényre juttatá­sa mellett. A helsinki értekezlet óta el­telt csaknem egy év bebizonyí­totta a záróokmány ajánlásai­nak életképességét, annak elle­nére, hogy a tőkés országok ve­zetőinek egy része a záróokmány egyes pontjait mellőzi, másokat pedig kiemel. A szocialista or­szágok komolyan veszik a vál­lalt kötelezettségeket, a megál­lapodások egységes és kölcsö­nös végrehajtásáért szállnak síkra. A Magyar Népköztársaság a többi szocialista országhoz ha­sonlóan a Helsinkiben közösen elfogadott tíz alapelv szellemé­ben őszintén törekszik az álla­mok közötti kapcsolatok fej­lesztésére, a gazdasági, tudomá­nyos és kulturális együttműkö­dés kibővítésére, az információ kölcsönös javítására, az embe­rek közötti kapcsolatok szélesí­tésére, s ugyanezt várja termé­szetesen a tőkés országok kor­mányaitól is. A helsinki záróokmányban foglalt elvek és megállapodások valóra váltása az enyhülés folya­matát erősíti. Ez jó feltételeket teremt földrészünkön a szocia­lista országokban a békés építő munkához, a kapitalista orszá­gokban pedig az égető társadal­mi problémáknak a dolgozók javára történő megoldásához, a társadalmi haladáshoz. Ugyan­akkor nem feledkezünk meg ar­ról sem, hogy a világban külön­böző társadalmi berendezkedésű országok vannak, amelyekben ellentétes osztályérdekek érvé­nyesülnek, s ennek következté­ben egymással kibékíthetetlenül ellentétes ideológiák­ léteznek. A békés egymás mellett élés elvé­nek elfogadása nem változtatja meg a kapitalizmus természetét, és minket sem térít el szocialis­ta eszméinktől, céljainktól. A társadalmi fejlődés objektív tör­vényeken alapul. Minden nép joga, hogy önállóan, külső be­avatkozás nélkül válassza meg vezérlő eszméit, azt az utat, amelyen járni kíván. A forrada­lom a társadalom belső fejlődé­­sének a következménye, kívül­ről nem lehet rákényszeríteni senkire. Éppen ezért minden erővel ellenezzük az ellenforra­dalom erőszakos terjesztését is. Kedves Elvtársak! A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk leg­befolyásosabb politikai ereje, a világ fejlődésének döntő­ ténye­zője. A kommunisták a legállhata­­tosabb harcosai a béke és a tár­sadalmi haladás ügyének, így volt ez a múlt században, ami­kor tudományos világnézetünk, a marxizmus megszületett, így volt a századfordulót követően, amikor a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmével új fejezet kezdődött az emberiség történelmében. Ez jellemezte a kommunisták magatartását a második világ­háború idején, amikor mozgal­munk és az első szocialista or­szág, a Szovjetunió hozta a leg­több áldozatot azért, hogy a fa­siszta fenevad világot romboló, népeket pusztító garázdálkodá­sának véget vessenek, megte­remtsék a népek hőn­ óhajtott vágyát, a békét, biztosítsák szá­mukra a szabadságot. Nincs ez másként napjainkban sem, ami­kor a kommunista és munkás­pártok a békés egymás mellett élés gyakorlatának megszilárdí­tásáért, további térhódításáért és a társadalmi haladás ügyé­nek előmozdításáért szállnak síkra. Az egyes országokban az ön­álló politikai tényezővé vált munkásosztály, az egész nemzet­­közi kommunista munkásmozga­lom számára a cselekvés ve­zérfonala tudományos világné­zetünk, amely nem dogmák gyűjteménye, hanem élő, fejlő­dő tudomány. A marxizmus— leninizm­us általános érvényű ta­nításait az egyes kommunista pártok hazájuk nemzeti sajátos­ságainak, történelmi hagyomá­nyainak és társadalmi viszo­nyainak figyelembevételével ön­állóan alkalmazzák. Ma, ami­kor a kommunista világmozga­­lomnak nincs központja, vagy vezető pártja, amikor a testvér­­pártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat, különös jelentőségű a marxista —^leninista elmélet tisztaságá­nak megőrzése, a gyakorlat ta­­pasztalatainak elméleti haszno­sítása és a proletár internacio­nalizmus elvének érvényesülé­se. A proletár internacionalizmus eszméjét Marx, Engels, Lenin fogalmazták meg, akik szembe­szegezték azt a burzsoázia nem­zetközi összefogásával és a na­cionalizmussal, a sovinizmussal. Az internacionalizmus eszméje állandóan gazdagodott, hatása nőtt, és a nemzetközi kommu­nista mozgalom ennek erejével fejlődött a történelem leghatal­masabb politikai mozgalmává. A proletár internacionalizmus eszméje megítélésünk szerint magában foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek összhang­ját, mert az egyes pártok ered­ményei erősítik nemzetközi mozgalmunkat, s a nemzetközi kommunista mozgalom erősödé­se segíti az egyes pártokat. A proletár internacionalizmus kölcsönös szolidaritás és támo­­­gatás, elvtársi együttműködés, amely feltételezi az egyes pár­tok önállóságát és egyenjogúsá­gát, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást.. A kommunista pártok között voltak, vannak és nyilván lesz­nek is véleményeltérések, viták egyes ideológiai, politikai, takti­kai vagy stratégiai kérdések megítélésében. Ez a fejlődés ve­lejárója. A történelem tanúsága szerint mozgalmunk erősödését az szolgálja, ha eszmecseréin­ket a kölcsönös megbecsülés, a proletár internacionalizmus szel­leme hatja át, és állásfoglalása­inkat, tevékenységünket alap­vető érdekeink és céljaink azo­nossága vezérli. A kapitalista osz­tályellenség, a nemzetközi imperializmus a kommunizmus ellen vívott év­százados harcában korán felis­merte, és ma is nagyon jól tud­ja, mi a proletár internaciona­lizmus jelentősége az osztály­harc szempontjából. Ezért küzd ellene minden módon, igyekszik mozgalmunkat a nacionalizmus a szovjetellenesség szításával, a nemzeti elzárkózás ösztönzésé­vel, a mozgalmunkban fellelhe­tő minden antimarxista és sza­­kadár nézet felhasználásával gyengíteni. A Magyar Szocialista Munkás­párt tevékenységében a proletár internacionalizmus elvét követi. Visszautasít minden burzsoá és antimarxista nézetet, a naciona­lizmust, a szovjetellenességet, mert tudja, hogy mindez mozgalmunk egysége, az em­beri­­ haladás ellen irá­nyul. Pártunk ezért tá­mogatja, hogy a kommunista és munkáspártok kapcsolatai erő­södjenek, hogy képviselőik két-, több- és sokoldalú találkozók keretében rendszeresen találkoz­zanak. A testvérpártoknak ki kell cserélniük forradalmi ta­pasztalataikat, tanácskozniuk kell a nemzetközi politika fő kérdéseiről, a közös feladatok­ról, hogy a proletár internacio­nalizmus szellemében, összehan­­goltan léphessenek fel a béké­ért, a társadalmi haladásért, a nemzeti érdekeket semmibe­vevő nagy monopóliumok, az imperializmus nemzetközi össze­­fogása ellen. Kedves Elvtársak! Véleményünk szerint a szer­kesztő bizottság által készített dokumentumtervezet az európai kommunista és munkáspártok jelen értekezletének napirend­jével és céljával összhangban van. Elemzi a nemzetközi hely­zetben, az Európa biztonságáért folytatott harcban bekövetkezett változások lényegét, körültekin­tően határozza meg közös fel­adatainkat az adott helyzetben. Egyetértünk a dokumentumnak azzal a részével is­, amely fel­hívással fordul Európa haladó­ demokratikus erőihez, minde­nekelőtt a szocialista, szociál­demokrata pártokhoz, hogy mű­ködjünk együtt a béke és a biz­tonság közös ügyének megerő­sítésében. A szerkesztő bizottság munká­jában közreműködő 28 testvér­­­párt egyikeként mi is részt vet­tünk a dokumentum készítésé­ben, amely meggyőződésünk sze­rint alkalmas arra, hogy segítse Európa kommunista és munkás­pártjainak, valamennyi haladó erejének közös harcát, felemelő céljaink elérését. Pártunk el­fogadja a beterjesztett okmány­tervezetet, és elfogadásra java­solja az értekezleten részt vevő minden testvérpárt­ küldöttségé­nek. Befejezésül kérem a testvér­­pártok küldötteit, vigyék ma­gukkal hazájukba a magyar kommunisták üdvözletét és jó­kívánságait. Biztosíthatom önö­ket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga és tagsága, a szocializmust építő és békeszerető magyar nép teljes erejével támogatni fogja tanácskozásunk állásfoglalásait, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekébe, hogy Európa a béke, a biztonság, az együttmű­ködés és a társadalmi haladás földrésze legyen. Köszönöm a figyelmet. Felszólalások a berlini konferencián Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára A Német Szocialista Egység­párt azt a szilárd akaratát fejezi ki, hogy hozzá fog járulni ah­hoz, hogy az európai békéért, biztonságért és együttműködé­sért vívott harcban új sikerek szülessenek — kezdte beszédét. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európa békés jövőjéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommunisták szavának. A mi pártjaink ter­mészetesen saját munkásosztá­lyukhoz, saját népükhöz szólnak, de minél erősebb a nemzetközi szolidaritás, minél jobban meg­értjük egymást a közös harci cé­­lokat illetően, és minél inkább ennek megfelelően cselekszünk, annál nagyobb lesz sikerünk, amelyre mindnyájan törekszünk. Az NSZEP főtitkára a továb­biakban hangsúlyozta: a helsin­ki konferencia óta eltelt időben is beigazolódott, hogy a béke in­­gatag mindaddig, amíg az im­perializmus olyan mérhetetlen módon tovább fegyverkezik. A politikai enyhülést katonainak kell követnie. Az imperializmus egyik leg­nagyobb csalása, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy az enyhülés egyúttal területi status quót is jelent a kapitalista ki­zsákmányolás és a szocializmus között. Olyan elméleteket hir­detnek, mintha a világot befo­lyási szférákra osztották volna fel. Ezért aztán igyekeznek be­avatkozni más népek belügyei­be.­ Ilyesmi elsősorban az Egye­sült Államok és az NSZK ural­kodó köreiben jelentkezik. Ez egyértelműl­eg a népek nemzeti önrendelkezési jogának megta­gadása. Ez a konferencia is visszatük­rözte: a szocialista és a kapi­talista országok lnkásosztályá­­nak közösek az érdekei. Senki sem felejti el, hogy a harci fel­tételek természetesen különbö­zőek, hiszen ezek a teljesen kü­lönböző társadalmi-gazdasági rendszerekből fakadnak. De el­választhatatlanul összekapcsol bennünket a cél közössége. Kö­­zös ellenségünk az imperializ­mus, amely nemcsak a békét, hanem az emberiség haladását is veszélyezteti. Joszip Broz Tito, a IKSZ elnöke Joszip Broz Tito beszédében kijelentette: meggyőződése sze­rint az ezen a konferencián ki­alakult nyílt és szabad eszme­csere jelentősen hozzájárul, hogy megvalósulhassanak a konferen­cia céljai, a kommunista és munkáspártok még erőteljeseb­ben járulhassanak hozzá az eu­rópai béke és biztonság szilár­­dulásához, az európai általános, mindenfajta együttműködés fej­lesztéséhez és az európai társa­dalmi haladáshoz. Az egész mai nemzetközi helyzet bonyolult és ellentmondásos — mondotta a JESZ elnöke, de megfigyelhető, hogyan törnek előre a demokrá­cia és a szocializmus erői. A világ jelenlegi fejlődését erőteljesen jellemzi a kapitalis­ta rendszer válsága, a régi el­lentmondások halmozódnak és újakat hívnak életre. Ez nem­csak gazdasági, hanem társada­lompolitikai és erkölcsi válság is egyúttal. Ebben az időszakban, amikor a kapitalista országok­ban a gazdagok még gazdagab­bá, a szegények pedig még sze­gényebbé válnak, az a jelen pa­rancsa, hogy a szocializmus és a demokrácia erőinek tovább kell fokozniuk harcukat. Korsza­kunkban egyre erőteljesebb sze­repet játszanak a dolgozó töme­gek, s azok növekvő politikai öntudata.­­ A JKSZ elnöke a továbbiak­ban rámutatott, a függetlenségü­kért harcoló népek ma már be­hatoltak a nemzetközi porondra. A katonai tömbön kívül álló országok mozgalma közvetlen el­lenállást tanúsít az imperialista politikával szemben. A kommunist­a mozgalom prob­lémáiról szólva, Tito hangsú­lyozta, hogy minden forradalmi mozgalom közvetlen saját mun­kásosztályának és saját népének felelős, s pozitívan hat a nem­zetközi kapcsolatok fejlesztésé­re, ha figyelembe veszik, hogy a szocializmusért vívott harcnak különböző útjai lehetségesek. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Enrico Berlinguer beszéde be­vezetőjében felhívta a figyel­met arra a rendkívüli érdeklő­désre, amelyet a nemzetközi közvélemény és a világsajtó ta­núsít az­ európai kommunista és munkáspártok berlini értekezle­te iránt. Természetesen, nincs hiány kritikusokban sem — fűz­te hozzá —, akiket már az a tény felizgatott, hogy az európai testvérpártok találkozót határoz­tak el. „Pártunk örül annak, hogy e konferencia kezdeményezői közé tartozik” — mondotta. Az olasz pártküldöttség vezető­­je utalt arra, hogy a berlini ér­tekezletet hosszas és fáradságos előkészítő munka előzte meg az értekezlet dokumentumainak ki­­dolgozására. A munka demokra­tikus alapon folyt és kikristá­lyosodott az ilyen okmányok összeállításának három főbb is­­mérve, nevezetesen, hogy az ok­mánynak meghatározott témák­ra kell korlátozódnia, hogy nél­­külözhetetlen a konszenzus, vé­­gül hogy az okmány nem érint­heti egyetlen párt függetlensé­gét sem. Az Olasz EP főtitkára ezután a nemzetközi helyzet enyhülésé­ről beszélt. Hangsúlyozta a harc szükségességét a reakciós erők ellen, amelyek nem mondanak le arról, hogy ilyen vagy olyan módon hátráltassák vagy vis­­­szafordítsák az enyhülési folya­matot. „Minden kommunista párt lé­­nyeges vonása az internaciona­lizmus — hangsúlyozta Enrico Berlinguer. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazá­jában és nemzetközi méretek­ben kibontakozik, részt vesz a dolgozók, a népek közös mozgal­mában, akik, illetve amelyek sa­ját társadalmi és politikai fel­­szabadulásukért, a nemzeti füg­getlenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásáért küzde­nek.” Berlinguer annak a vélemé­nyének adott hangot, hogyha bé­kemozgalom már túlnő a­ kom­munista pártokon, s a legkülön­bözőbb szellemi irányzatú politi­­kai és társadalmi erőket ragad­ja magával. Ebben a széles és differenciált mozgalomban ural­kodó tendencia a mai társada­lom problémáinak megoldását olyan úton keresni, amely a szo­cializmushoz vezet. (A felszólalásokat a 4. oldalun­kon folytatjuk.)

Next