Orosházi Hírlap, 1976. október-december (21. évfolyam, 79-104. szám)

1976-10-02 / 79. szám

1976. OKTÓBER 2., SZOMBAT Ára: 1,— forint XXI. ÉVFOLYAM. 19. SZÁM A bolondos rekordok listája szerint egy amerikai diáklány tíz nap alatt harminchét leve­let küldött az ország túlsó felé­ben levő kedvesének. Azt, hogy miként csinálta — tett-e mást a levelek írásán s föladásán kí­vül —, akár egy hazai vállalat­nál is megtudakolhatnánk, mert ilyesfajta rekordereink szép számmal vannak. Legtöbbjük már nem éri be a levelek da­rabonkénti buzgó körmölésével, hanem egyenesen nagyüzemi készítésére rendezkedett be, szabvány formákkal, hivatko­zási és iktatószámokkal, aláírá­sokkal, másolatokkal, ahogy az komoly helyen dukál. Hagyjuk az iróniát, hiszen kerüljön csak papírra, s ezen a módon az érintettekhez az igazgatótanács döntése, az új munkaköri besorolás, a fizetés­­emelés a fegyelmi határozat. Mit szóljunk azonban az olyas­fajta vállalati szerelmes leveles­hez, amelyek írói a szomszéd irodahelyiségben, a másik eme­leten ülő kollégájukkal azt tu­datják, hogy „folyamatba tet­ték az ügyet”, bár alkatrész híján a gépjavításra jó esetben is csak hetek múlva kerülhet sor? Aligha tarthatjuk ügyirat­nak azt a papirost, melyen tö­mött sorok tudatják a semmit, a magyarázat köntösébe öltöz­tetett mellébeszélést, avagy azokat a csip-csup napi ügye­ket­­ melyeket telefonon, sze­mélyesen percek alatt elintéz­hetnének egymással az érintet­tek. Nem teszik, hanem diktál­nak, láttamoznak, kézbesítő könyvvel szaladgáltalak az if­jú vagy idős küldöncöket. Pi­ros, kék, zöld, fekete, narancs­­sárga rosttollakkal kaligrafi­­kus jeleket rónak a másolatok­ra, a beérkező levelekre, s a színektől függően helyezi irat­tartókba az „okmányokat” az adminisztrátor. Okmányok? Igen. A bölcses­ség hiányának, a bürokratizmus szeretetének tanúsítói, annak bizonyítványai, hogy ki miként menekül a felelősségtől, mi mó­­don igyekszik fedezni magát. A vállalati, szerelmes levelek egyre szélesebben hömpölygő áradata, a fölösen felduzzasz­tott belső adminisztráció sok mindent eltakaró, már-már át­­törhetetlennek tetsző bokra azért létezik, mert táptalaja, forrá­sa gazdag. Felöleli az egyéni alkalmatlanságokat, tehetet­lenségeket éppúgy, mint a szer­­vezet szervezetlenségét Tudományos vizsgálatok s nagyon köznapi tapasztalatok egyaránt igazolják a vállalati belső szervezet elavultságát — tisztelet a nagyon ritka kivé­telnek —, lassúságát, rugalmat­lanságát. Ezek következménye az érdektelenség, a felelősségi körök tisztázatlansága, az ügy­menet kuszasága, a döntésho­zatal vontatottsága. Okok és okozatok bonyolult szövevényei nem világosabbá, hanem még áttekinthetetlenebbé teszik a papirosok, a szünet nélkül gyár­­­tott szerelmes levelek. Holott éppen az van ezekben a leve­lekben, hogy az író és a cím­zett nem szereti egymást, sza­kított, szemrehányást tesz, kö­­vetelődzik, fenyeget, hűtlensé­get emleget, választ sem vár, azonnal feleletet igényel, válást helyez kilátásba, visszakövete­li azt, amit korábban jó szív­vel adott. Mutasd meg az irat­tárad, megmondom, hogyan ve­zetsz. Túlzás? Nem az. Ha igaz a szólás, hogy a stílus az em­ber, akkor az ugyancsak he­lyénvaló, amit így fogalmaz­hatunk meg: a túl sok papír rossz vezetési stílusról, rossz vállalati belső mechanizmusról árulkodik. Ott, ahol azt tartják, min­denről papír legyen, ez lép elő fontossá, s nem maga az ügy, a teendő. Helyet cserél a cél, s elérésének egyik — koránt­sem döntő — eszköze. Az írás válik mindenhatóvá az ilyen — megérdemli e rangot? — szervezetben, s nem a tett! Az írással minden igazolható, bi­zonyítható, s persze annak el­lenkezője úgyszintén. Tanúsít­ható, ki mikor közölte aggá­lyait, kifogásait, vétlenségét, csak azt nem tudhatjuk meg, mi történt a megoldás, a ha­ladás érdekében. Nem a pa­pírfelhasználás, a sok-sok ton­na ilyen meg olyan, merített, vízjeles vagy zöldesen silány, cégfe­g­es, felül- vagy alulbé­­lyegzett papír okozza a kárt, hanem ami mögötte rejlik. A felelőtlenség, a tehetetlenkedés, a tétovaság, a bőrpapír mögé búvás, az a sanda remény, hogy „most ők lesznek idege­sek”. A papírok mögött mindig em­berek állnak, a papír az emberi érintkezés, közlés egyik eszkö­ze. Akik céllá teszik ezt az eszközt, mindenhatóvá, azok az embert, tolják, taszítják félre. Mellékessé — papírok olvasó­jává­­ silányítják, legjobb szándékait csúfolják meg, ked­vét szegik, elhitetik vele, hogy ez, a papírok gyártása és ol­vasása, gépelése, iktatása, kéz­besítése, lerakása, őrzése, vis­­­szakeresése a fontos. A papí­rok mögött mindig emberek áll­nak. S ha rengeteg a papír, ha egyre több vándorol szobák és szobák, folyosók, irodaházak között, ha folyamatosan maga­sodik a levelek halma, elkerül­hetetlen, hogy feltegyük a kér­dést: milyen emberek állnak a papírok mögött? Mészáros Ottó Október 30 - 31-re összehívták az MSZBT országos értekezletét Pénteken a Parlament vadász­­termében ülést tartott a Magya­r Szovjet Baráti Társaság orszá­gos elnöksége. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a baráti társaság elnöke mondot­t megnyitó beszédet, majd Nagy Mária főtitkár tájé­koztatót adott az MSZBT-tag­csoportoknak az elmúlt hetekben lezajlott megyei és fővárosi ke­rületi értekezleteiről, amelyeken tíz októberben összeülő orszá­gos értekezletet készítették elő. Az országos elnökség úgy dön­tött, hogy az országos értekezle­tet október 30—31-re hívja össze. Szezon a baromfiiparban A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat az idén eddig kétezer vagon baromfit vásárolt és dolgozott fel. A negyedik negyedévben még ezer vagon árul, zömmel nagy testű baromfit — kacsát, libát, pulykát — dolgoznak fel (Fotó: Veress) M­A: RADAR: EGY ROSSZ, IRÁNYBA HÚZÓ SZABÁLYZÓRÓL (3. oldal) KENYÉR- ÉS TEJELLÁTÁS — VASÁRNAP (4. oldal) A KÖZÖSSÉGÉRT — ÖNZETLENÜL (5. oldal) Vállalati szerelmes levelekI116 milliárdos építés megvalósítása sürgeti a központi telep létrehozását □­lést tartott a megyei képviselőcsoport Az országgyűlési képviselők megyei csoportja pénteken, ok­tóber 1-én Gyulán tartotta ülé­sét. A tanácskozáson részt vett dr. Marsi Gyula, az MSZMP­­ gyulai városi bizottságának első titkára, Nyári Sándor, a Haza­fias Népfront megyei bizottságá­nak titkára, valamint dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke, aki rövid tájékoztatást adott Gyu­la város múltjáról és jelenéről. Balogh László országgyűlési képviselő vezette a tanácskozást, aki tájékoztatta a képviselőket­­ a soron következő országgyűlés ülésszakának várható napirend­jeiről. A képviselők megvitatták az írásos törvényjavaslatokat és néhány pontjához módosított ja­vaslatot ajánlottak, melyeket to­vábbítanak az országgyűlés iro­dájához. Ezt követően dr. Takács János, a­ megyei tanács vb osztályveze­tőjének előterjesztése alapján megvitatták a megye építőipari­­ terület gondjait, teendőit. A vi­­­­tához alapul szolgáló jelentés egyik lényeges adata, hogy a­­ megye V. ötéves tervében, 16 mil­­liárd forint összegű építési be­ruházást kell befejezni. Ehhez, minden építési tartalék feltárá­­­sára szükség van. Indokoltnak­­ tartották a képviselők — mint egyik biztosítékát a terv telje­sítésének — az állami építőipari vállalat központi telepének ki­alakítását Békéscsabán. Ehhez az ÉVM anyagi támogatása szük­séges. Az ügy rendezésére a kép­viselők segítségüket ajánlották. Kifogásolták viszont, a család­i ház építés egyformaságát, a szá­raz típustervet. Mint mondották: az építtetőknek is lehet más és más ízlésük, elgondolásuk. Ja­vasolták — a többi között —, hogy az­ építőipari kapacitás ös­­­szefogása érdekében az osztály kezdeményezze a házilagos tevé­kenység megyei szintű felülvizs­gálatát és a jogszabálytól eltérő működés szabályozását. Ugyanis több tanácsi költségvetési üzem nem az alapító levélben foglal­tak szerint vállal munkát. Tata­rozásra, állagmegóvásra nem lehet kapni építőipari vállalko­zót. Összefoglalva megállapítható, hogy a tanácsi fejlesztési terv­ben szereplő beruházások kapa­citása, az építési mérleg megkö­zelítő egyensúlyt mutat. Az épí­tőipari vállalatok feszített fej­lesztési ütemet terveztek, amely­nek a pályázat formájában igé­nyelt központi támogatás az egyik alapja. Az idegen megyei kapacitásbehozatal növelése is feltétlenül szükséges. Követel­­mény a műszaki fejlesztés mel­lett az évek óta tapasztalt ked­vezőtlen tendenciák megváltoz­tatása. Ebben nagy jelentősége van az 1975. évben kezdemé­nyezett centralizálási folyamat­nak. A vitában felszólaltak: Sebesi L­ászlóné Kétegyháza, Kovács István Sarkad, Bálint Istvánná Szeghalom, Németh Ferenc Oros­háza, dr. Kovács Gábor Szarvas és Hankó Mihály Békéscsaba or­szággyűlési képviselők. Az ülés befejezése után a kép­viselők megtekintették az Erkel Ferenc Művelődési Központot és az épülő húskombinátot, ahol Zám András, a megyei állatfor­galmi és húsipari vállalat főmér­nöke kalauzolta a vendégeket. Megyeszerte vetik a búzát Jól halad a napraforgó aratása — megkezdték a kukorica törését Az őszi vetésekre előirányzód 128 ezer hektárból a termelőszö­vetkezetekben eddig mintegy 73 ezret szántottak fel, az állami gazdaságokban pedig a tervezett 21 ezer hektárból csaknem 17 ezret. A 225 ezer hektár tavaszi vetéshez mostanáig több mint 60 ezret szántottak fel gazdasága­ink. Az elmúlt héten a termelő­szövetkezetek és állami gazda­ságok többségében m­egkezdték az őszi búza vetését és a jövő hét közepétől-végétől a megyé­ben mindenütt, teljes ütemben halad majd ez a munka. Az idén mezőgazdasági üzemeink össze­sen 132 ezer hektáron vetnek búzát. A vetésben az éten nyolc­­százalékos teljesítéssel a szeg­halmi járás áll, ahol már több mint kétezer hektáron került földbe a jövő évi kenyérnek­­való. A terv szerinti 4 ezer hek­tárból a tsz-ek a hét elejéig csaknem 2600-at vetettek be őszi árpával. Befejezéshez közeledik a 2100 hektár burgonya termésének fel­szedése, jó ütemben halad a nap­raforgó aratása; a szövetkeze­tek a 17 és fél ezer hektár ter­mőterület egynegyedéről, az ál­lami gazdaságok a másfél ezer hektár kétharmadáról takarítot­ták be a termést. A 15 ezer hek­tár silókukoricából pedig már csak két és fél ezer hektár áll lábon. Kedvező az is, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szeptember végéig a tavalyinál négy­ezer hektárral többet szerves trágyáztak meg. A termelők hozzáláttak a ku­koricatöréshez is az elmúlt na­pokban. Kukoricából 121 ezer hektár termése vár betakarítás­ra, ez azonban a megfelelő gé­pesítettség mellett jóval keve­sebb gondot okoz, mint az ugyan­csak jól gépesített, de az érés késése miatt akadozó cukorrépa­szedés. Ez utóbbiban is előrébb léptek azonban a megye gazda­ságai, amit bizonyít, hogy a né­hány napos lasítás után, hétfő óta ismét teljes üzemben dol­goznak a cukorgyárak. Pénteken, október 1-én az őszi mezőgazdasági munkákat szer­vező megyei operatív bizottság kibővített ülésen mérte fel a szántási, vetési és betakarítási munkákat. Az ülés részvevői — akik között helyet foglaltak a járások, városok pártbizottsága­inak és tanácsainak vezetői — az elhangzott jelentésekből meg­állapították, hogy az utóbbi né­hány napban fokozódott az őszi munkák lendülete.

Next