Ország-Világ, 1957. május-december (1. évfolyam, 1-32. szám)
1957-05-28 / 1. szám
FODOR JÓZSEF: & n &tt mHant... Én ott voltn A pokolban. Nekem jogom van Kiáltani: Haljon meg, ami Gyűlölet és háború! S míg e nyomorú Föld durva készületekben lobban, Számon nem fogod hallani: »■Jól van!« Főzzetek forró szurokban, Érc-tűzben égessetek; Míg lázas szívem üteme dobban, Békénk nem szánt hangja leszek! Minden nap bús őrületek, Szent hév, vadaktól taposottan — És én nem pihenhetek, Míg nem lesz változás a rosszban! Vagy magamra rántom az egek Dúlt kárpitját, s a beteg, Vén földet, s úgy lihegek Gyötrő, haldokló haragomban: óh, vak föld, kit annyi szóban Vívott — s vérben pirulóan Annyi hit, s ülsz vad álomban — Szakadj szét, ha nem lehet jobban! /(^T s/w ^ r ' •» p ^ — w ^ A \ * I *071) I l / 7 " \ • ' /' ' í .>W\ áv ■síi ' \PÉ&v1 * Ski ' *' M\ \ : .jWi . f A \ \ |l ^ íi##H i-- " lU I / \l !■ ]'(r k'J i ^ * ./ ^ N.^' :/J Gács Gábor rajza NÉHÁNY SZÓ AZ OLVASÓHOZ Minden új lap új színfoltot jelent a művelődés palettáján, a mi országunkban minden új lap újabb hozzájárulás az ész diadalához a sötétség felett. S most velünk, az Ország- Világgal, új lap kopogtat az értelem ajtaján. Felötlik a kérdés: kinek írjuk ezt az újságot? Azoknak, akik az ellenforradalmi vihar elülte után feláradó fényben az igazság oldalára állnak, s miközben lassan felszáll a köd, hazájuk térségeiről körülnézni vágynak: mi történt azóta is a világban? Azoknak írjuk, akiknek a béke gondolata, a dolgozó emberek összefogásának, a magyar—szovjet barátságnak és együttműködésnek eszméje nem röpke szó, hanem élő tartalom s még élőbb vágy, cél és valóság. Azoknak, akik mellettünk állnak az atomfegyverkezés, a háború őrületes fenyegetése ellen — mindenkinek írjuk, aki méltónak érzi magát az emberi rangra. Meg akarjuk mutatni Keletet és Nyugatot, Északot és Délt, öt világrész sok-sok országát, tájakat és embereket, kultúrát és társadalmat. - Beszámolunk a nemzetközi esemé- . nyekről, novellákat és verseket közölünk, de ugyanakkor bőséges szóra-kozást kívánunk nyújtani a sport, a rejtvény, a humor kedvelőinek. Mert valljuk, hogy az élet nemcsak küzde- lem, hanem művelődés és szórako- zás is. Szeretnénk olvasóink igényeit kielégíteni és jó lapot adni kezükbe. Ehhez kérjük a segítségüket. Az Ország-Világ szerkesztősége f címaLL UZunig- Luxell az Országa-Világbaj A Arnold Zweiget, a világhírű német írót, az össznémet Pen-Club elnökét táviratilag felkértük: nyilatkozzék, hogy véleménye szerint mi a Pen-Club legfontosabb feladata. Ezt válaszolta: Pen-Club, amelynek 30 esztendeje vagyok tagja, mindenekelőtt azzal a társadalmi jellegű célkitűzéssel kezdte meg működését, hogy közelebb hozza egymáshoz a különböző nemzetek íróit és évente megrendezett találkozókon szorosabb kapcsolatot létesítsen közöttük. Ily módon sikerült is a nemzetek közötti feszültséget csökkenteni, s az irodalom is hozzájárulhatott az első világháború utóhatásainak enyhítéséhez. De csak akkor vált igazán súlyossá a Pen-Club feladata, amikor a fasizmus és annak német változata, a hitleri barbárság két táborra osztotta a szellemi világot is. Ez legkézzelfoghatóbban a világkiállítás alkalmából New Yorkban megtartott 1939. évi nagy kongresszuson jutott kifejezésre. Az ott megszövegezett határozatok alapján a Pen-Club népeket összekötő hivatásának tekinti a két világtábor minden szellemi ellentétének békés rendezését. Ennélfogva mint az irodalmi erők világegyesülete, napjainkban a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élésének elősegítését is feladatunknak tekintjük; hadat üzentünk tömegpusztító fegyvereknek, és mindent elkövetünk, hogy a világkultúraháborús pusztítását erőnkhöz mérten megakadályozhassuk. Nem becsüljük le feladataink nehézségeit, hiszen a politikai fejlődés minden mozzanatába érződik az a hatalom, amely a csoportszenvedélyek felgyülemlett hajtóerőiből áramlik a sajtóban és az irodalomban, az írott és a szóbeli propangandában. A népek azonban békét akarnak és tudósaink ebben az akaratban példamutatóan előttünk járnak. Az atomháború kiközösítése végül el kell, hogy vezessen a háború mint politikailag lehetséges eszköz kiküszöböléséhez is És ezért a Pen-Club is latba veti a maga szerény súlyát annak érdekében, hogy a népek jövőjét az ember emberré válása jellemezze, hogy a kölcsönös öldöklés helyett minden feszültséget tárgyalás útján oldjanak meg. Mert neír hiába jósolta meg már Napóleon is Szent Ilona szigetén, hogy a toll (Pen) végül is diadalmaskodik a kard fölött Berlin-Miederschönenhausen, 1957 május 15. ^ ' v e > x 3