Ország-Világ, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1958-11-26 / 47. szám

M­ajdnem háromszáz éve tart már a vita a tudo­mányos világban arról a kérdésről: vég­bem­en­nek-e még fizikai változások a Hold felszínén, vagy pedig Holdunk kihűlt és kihalt égitest? A tudósok többsége — egészen a legutóbbi időkig — az utóbbi álláspont mellett tört lándzsát. Ezért keltett világszerte rend­kívüli feltűnést Nyikoláj Kozir­­jevnek, a pulkovói obszervató­rium kutatójának páratlan fel­fedezése. Elsőként figyelt meg vulkanikus működést a Hold felszínén. Három hétig vizsgálta a látható holdkorong középső részén elhelyezkedő úgynevezett Alpl­onsus gyűrűshegységet, s megállapította, hogy a földi vulkánkitörésekhez hasonló je­lenség ment végbe a kráter bel­sejében. Szerencsés körülmény, hogy a vizsgált terület a hold­­korong közepénél helyezkedik el, mert így a legkülönbözőbb meg­világítási szögek mellett és hos­­­szú időn keresztül lehetősége nyílt a megfigyelésre. KOZIRJEV: EZT LÁTTAM AZ ALPHONSUS KRÁTERÉBEN az Kozirjev megállapította, hogy úgynevezett Ptolemaeus— Alpihonsus—Arzachel kráter­lánc középső tagjánál végbe­ment kitörést gazdag gázkiáramlás követte. A jelenségről készített spektrogrammok (színkép-fényképek) által lehetőség nyílik a gáz anyagi összetételének megállapítására is és a húsz felvételen az egész tünemény — kezdetétől végéiig — nyomon követhető. Nyikoláj Kozirjev a következőket mondta felfedezéséről: — Mindeddig az volt a csillagászok állás­pontja, hogy a Hold halott égitest, amely­ben semmiféle belső folyamatok nem zaj­lanak le. Igaz, a múlt esztendőben Alter amerikai csillagász a kaliforniai Mount Wison-obszervatóriumban olyan­­ fénykép­­felvételeket készített a Holdról, amelyek­ből arra lehet következtetni, hogy az Alphonsus-kráterben esetleg gázkitörés volt. Ezért határoztam el, hogy spektrális módszerekkel vizsgálom­ az Alphonsus-krá­­tert. Vizsgálataimra a legalkalmasabbnak a Krím-félszigeten levő obszervatóriumot találtam, mert itt van a Szovjetunió leg­nagyobb teleszkópja. Három hétig figyel­tem meg a Holdat, mintegy húsz spekt­­rogrammot készítettem az Alphonsus-krá­­terről­­. November 3-án, moszkvai idő szerint hajnali négy órakor páratlan felvételt sike­rült készítenem a kráter központi csúcsáról. A kráter vöröses színben játszott, erősen legyengült ibolyaszínű sugarak vették kö­rül. Két óra múlva a krátercsúcs fényes­sége váratlanul megkétszereződött. Ez a jelenség 30 percig tartott. Megfigyeltem, hogy az Alphonsus-kráter csúcsának spect- TUDÓSÍTÁS EGY CSILLAGÁSZATI VILÁGESEMÉNYRŐL: DuUcmkitStés u &toufoni rumiban fényes oxigén csíkok láthatók. Harminc perc után ez a jelenség megszűnt, a további felvételek már csak a kráter szokásos képét mutatták. Véle­ményem szerint alaposan felté­telezhető, hogy ezek a jelensé­gek vulkán kitöréses folyamatról tanúskodnak. A földi tűzhányóhegyek — ki­törések lefolyását tekintve — öt különböző típusba sorolhatók. Megállapíthatjuk, hogy a Hold­nál megfigyelt tünemény legin­kább az Etna, a Vulcano és né­hány kamcsatkai tűzhányó kitö­résére emlékeztethet. Ezeknél a vulkánoknál jellemző a nagyfokú gőz- és gázkitörés, míg a láva­kiáramlás jelentéktelenebb. A Kozirjev-féle megfigyelésekről szóló beszámolók nem tesznek arról említést, hogy a holdbéli Alphonsus-kráternél sikerült-e lávakifolyást is észlelni, így ez valószínűsíti azt a feltevést, hogy Etna-típusú kitörésről van szó. Az azonban bizonyosra vehető, hogy a kitörés maradandó válto­zásokat hoz létre a környezet­ben. A budapesti Uránia Csil­lagvizsgáló holdkutató részlege éppen ezért tervbe vette az Alphonsus-kráter részletes vizs­gálatát. VOLT-E HOLDRENGÉS? Kozirjev felfedezése három szempontból jelentős. Elsősorban­ bebizonyosodott, hogy a Hold korántsem tekinthető kihűlt és meg­merevedett égitestnek. A körülbelül 40—45 kilométer vastagra becsülhető holdkéreg alatt (a Föld kérgét 30 kilométer vastagsá­gúra becsülik — a szerk.) bizonyára még izzó állapotban levő magmaréteg helyez­kedik el. A felfedezés második jelentősége, hogy — amint arra A. Mihajlov, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiája Csillagászati Szekciójának elnöke rámutatott — a hold­kráterek és gyűrűshegységek keletkezésére vonatkozó eddigi elképzeléseink közül leg­valószínűbbnek a vulkanikus feltevés ve­hető, a krátereket meteorok becsapódásával magyarázó elmélettel szemben. Végezetül Kozirjev megfigyelése azért is érdekes és jelentős, mert első ízben sike­rült valódi, fizikai változást megfigyelni a Holdon. Amíg az összes eddigi ilyen jellegű megfigyelésről kiderült, hogy tévedésből, vagy optikai csalódásból származott, a Ko­zirjev­ által készített spektrogrammok bizo­nyítékát szolgáltatják a jelenség reális voltának. A világ csillagászai most erről vitatkoznak. Bizonyosra vehető, hogy a holdbéli vul­kánkitörés földrengéses, helyesebben­­ hold­­rengéses­­ jelenségeket is eredményezett. A rengések maguk újabb változásokat hoz­hatnak létre, ha csak az Alphonsus-kráter szűkebb környezetében is. Ezeknek a válto­zásoknak regisztrálása a holdmegfigyelők legközelebbi programja lesz. H­ervári Péter A nyíllal jelölt ponton fekszik a Hold Alphonsus-gyílkos hegysége, amelynek kráterében Nyikoláj Kozirjev vulkánkitörést tapasztalt A VILÁGŰRBEN történt .. 17

Next