Ország-Világ, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1958-11-26 / 47. szám
Majdnem háromszáz éve tart már a vita a tudományos világban arról a kérdésről: végbemennek-e még fizikai változások a Hold felszínén, vagy pedig Holdunk kihűlt és kihalt égitest? A tudósok többsége — egészen a legutóbbi időkig — az utóbbi álláspont mellett tört lándzsát. Ezért keltett világszerte rendkívüli feltűnést Nyikoláj Kozirjevnek, a pulkovói obszervatórium kutatójának páratlan felfedezése. Elsőként figyelt meg vulkanikus működést a Hold felszínén. Három hétig vizsgálta a látható holdkorong középső részén elhelyezkedő úgynevezett Alplonsus gyűrűshegységet, s megállapította, hogy a földi vulkánkitörésekhez hasonló jelenség ment végbe a kráter belsejében. Szerencsés körülmény, hogy a vizsgált terület a holdkorong közepénél helyezkedik el, mert így a legkülönbözőbb megvilágítási szögek mellett és hosszú időn keresztül lehetősége nyílt a megfigyelésre. KOZIRJEV: EZT LÁTTAM AZ ALPHONSUS KRÁTERÉBEN az Kozirjev megállapította, hogy úgynevezett Ptolemaeus— Alpihonsus—Arzachel kráterlánc középső tagjánál végbement kitörést gazdag gázkiáramlás követte. A jelenségről készített spektrogrammok (színkép-fényképek) által lehetőség nyílik a gáz anyagi összetételének megállapítására is és a húsz felvételen az egész tünemény — kezdetétől végéiig — nyomon követhető. Nyikoláj Kozirjev a következőket mondta felfedezéséről: — Mindeddig az volt a csillagászok álláspontja, hogy a Hold halott égitest, amelyben semmiféle belső folyamatok nem zajlanak le. Igaz, a múlt esztendőben Alter amerikai csillagász a kaliforniai Mount Wison-obszervatóriumban olyan fényképfelvételeket készített a Holdról, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az Alphonsus-kráterben esetleg gázkitörés volt. Ezért határoztam el, hogy spektrális módszerekkel vizsgálom az Alphonsus-krátert. Vizsgálataimra a legalkalmasabbnak a Krím-félszigeten levő obszervatóriumot találtam, mert itt van a Szovjetunió legnagyobb teleszkópja. Három hétig figyeltem meg a Holdat, mintegy húsz spektrogrammot készítettem az Alphonsus-kráterről. November 3-án, moszkvai idő szerint hajnali négy órakor páratlan felvételt sikerült készítenem a kráter központi csúcsáról. A kráter vöröses színben játszott, erősen legyengült ibolyaszínű sugarak vették körül. Két óra múlva a krátercsúcs fényessége váratlanul megkétszereződött. Ez a jelenség 30 percig tartott. Megfigyeltem, hogy az Alphonsus-kráter csúcsának spect- TUDÓSÍTÁS EGY CSILLAGÁSZATI VILÁGESEMÉNYRŐL: DuUcmkitStés u &toufoni rumiban fényes oxigén csíkok láthatók. Harminc perc után ez a jelenség megszűnt, a további felvételek már csak a kráter szokásos képét mutatták. Véleményem szerint alaposan feltételezhető, hogy ezek a jelenségek vulkán kitöréses folyamatról tanúskodnak. A földi tűzhányóhegyek — kitörések lefolyását tekintve — öt különböző típusba sorolhatók. Megállapíthatjuk, hogy a Holdnál megfigyelt tünemény leginkább az Etna, a Vulcano és néhány kamcsatkai tűzhányó kitörésére emlékeztethet. Ezeknél a vulkánoknál jellemző a nagyfokú gőz- és gázkitörés, míg a lávakiáramlás jelentéktelenebb. A Kozirjev-féle megfigyelésekről szóló beszámolók nem tesznek arról említést, hogy a holdbéli Alphonsus-kráternél sikerült-e lávakifolyást is észlelni, így ez valószínűsíti azt a feltevést, hogy Etna-típusú kitörésről van szó. Az azonban bizonyosra vehető, hogy a kitörés maradandó változásokat hoz létre a környezetben. A budapesti Uránia Csillagvizsgáló holdkutató részlege éppen ezért tervbe vette az Alphonsus-kráter részletes vizsgálatát. VOLT-E HOLDRENGÉS? Kozirjev felfedezése három szempontból jelentős. Elsősorban bebizonyosodott, hogy a Hold korántsem tekinthető kihűlt és megmerevedett égitestnek. A körülbelül 40—45 kilométer vastagra becsülhető holdkéreg alatt (a Föld kérgét 30 kilométer vastagságúra becsülik — a szerk.) bizonyára még izzó állapotban levő magmaréteg helyezkedik el. A felfedezés második jelentősége, hogy — amint arra A. Mihajlov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Csillagászati Szekciójának elnöke rámutatott — a holdkráterek és gyűrűshegységek keletkezésére vonatkozó eddigi elképzeléseink közül legvalószínűbbnek a vulkanikus feltevés vehető, a krátereket meteorok becsapódásával magyarázó elmélettel szemben. Végezetül Kozirjev megfigyelése azért is érdekes és jelentős, mert első ízben sikerült valódi, fizikai változást megfigyelni a Holdon. Amíg az összes eddigi ilyen jellegű megfigyelésről kiderült, hogy tévedésből, vagy optikai csalódásból származott, a Kozirjev által készített spektrogrammok bizonyítékát szolgáltatják a jelenség reális voltának. A világ csillagászai most erről vitatkoznak. Bizonyosra vehető, hogy a holdbéli vulkánkitörés földrengéses, helyesebben holdrengéses jelenségeket is eredményezett. A rengések maguk újabb változásokat hozhatnak létre, ha csak az Alphonsus-kráter szűkebb környezetében is. Ezeknek a változásoknak regisztrálása a holdmegfigyelők legközelebbi programja lesz. Hervári Péter A nyíllal jelölt ponton fekszik a Hold Alphonsus-gyílkos hegysége, amelynek kráterében Nyikoláj Kozirjev vulkánkitörést tapasztalt A VILÁGŰRBEN történt .. 17